PFA vagy a kft.? Számítási példákkal mutatjuk, melyik vállalkozási formát érdemes választani januártól

2022. október 24. – 10:15

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Szakértő segítségével néztük meg, hogy a januártól érvénybe lépő adózási változások függvényében milyen szempontokat kell figyelembe venniük azoknak, akik cégalapításon gondolkodnak, vagy hamarosan döntést kell hozniuk a tevékenységük folytatásának formájáról. Abból a leggyakrabban felmerülő kérdésből indultunk ki, hogy egyéni vállalkozást (engedélyezett magánszemély, román rövidítéssel PFA) vagy korlátolt felelősségű társaságot (kft., román rövidítéssel SRL) érdemes választani, és konkrét számítási példákkal mutatjuk, hogy különböző jövedelemszintek esetén egészen eltérő eredményekre juthatunk. A cikk elkészítésében Pál-Antal Ildikó, a Consulta Carpatica könyvvizsgáló és adótanácsadó társaság tulajdonosa segített.

Azt már a konkrétumok felsorolása előtt érdemes leszögezni: az adó- és járulékterhek általánosan magasabbak lesznek úgy az egyéni vállalkozók, mint a kis cégek esetében 2023-tól. Emellett az is kijelenthető, hogy nem lehet megspórolni a számolgatást: az, hogy melyik vállalkozási forma a legoptimálisabb az adók szempontjából, csak akkor lehet megmondani, ha a konkrét számokkal kalkulálunk. Ezeknél a számolgatásoknál a legfontosabb adat minden esetben az előrevetített éves forgalom.

Engedélyezett magánszemély (PFA)

Kezdjük az engedélyezett magánszemélyekkel, mert itt némileg egyszerűbb a helyzet. Az egyéni vállalkozóknál ugyanis az a kulcskérdés, hogy a várható jövedelemhez képest mekkora lesz az egészségügyi- és társadalombiztosítási járulék szintje. Jövőtől ezeknek a kötelezettségeknek a meghatározásában is változás lesz, és nem csak amiatt, mert januártól szinte biztosan emelkedni fog a kötelezettségek kiszámításánál referenciának számító minimálbér szintje is.

A nyugdíjbiztosítási járulék (25%) esetében akkor, ha az egyéni vállalkozó éves jövedelme 12 és 24 havi minimálbér közé esik, a 12 havi minimálbérnek megfelelő nyugdíjbiztosítást kell fizetnie. Ha az éves jövedelme meghaladja a 24 havi minimálbért, akkor már a 24 havi minimálbér szintje lesz a nyugdíjbiztosítási kötelezettségének alapja. Abban az esetben, ha 2023-tól a bruttó havi minimálbér a várakozásoknak megfelelően 3000 lejre emelkedik, akkor a két járulékalap szintje, valamint a járulékkötelezettség szintje így fog alakulni:

  • 12 havi minimálbér alatti jövedelem esetén nem kötelező nyugdíjbiztosítási járulékot fizetni;
  • 12 és 24 havi minimálbér közé eső jövedelem esetén az adóalap 36 000 lej (3000 lej X 12 hónap), tehát a járulékkötelezettség 9000 lej (36 000 lej X 25%);
  • 24 havi minimálbér feletti jövedelem esetén az adóalap 72 000 lej (3000 lej X 24 hónap), tehát a járulékkötelezettség 18 000 lej (72 000 lej X 25%).

Az egészségbiztosítási járulék (10%) esetében viszont enyhén bonyolultabb a helyzet, mert 3 lépcső van. Ha az egyéni vállalkozó éves jövedelme 6 és 12 havi minimálbér között van, akkor a 6 havi minimálbérnek megfelelő egészségbiztosítást kell fizetnie. Ha az éves jövedelme 12 és 24 havi minimálbér közé esik, akkor a fizetési kötelezettségét 12 havi minimálbérre kell számolni. Ha pedig az éves jövedelme meghaladja a 24 havi minimálbért, akkor az egészségbiztosítási kötelezettségének az alapja 24 havi minimálbér. Szintén azzal a feltételezéssel élve, hogy a bruttó minimálbér havi szintje januártól 3000 lejre emelkedik, négy különböző helyzet állhat elő:

  • 6 havi minimálbér alatti jövedelem esetén nem kell egészségbiztosítási járulékot fizetni;
  • 6 és 12 havi minimálbér közé eső jövedelem esetén az adóalap 18 000 lej (3000 lej X 6 hónap), tehát a járulékkötelezettség 1800 lej (18 000 lej X 10%);
  • 12 és 24 havi minimálbér közé eső jövedelem esetén az adóalap 36 000 lej (3000 lej X 12 hónap), tehát a járulékkötelezettség 3600 lej (36 000 lej X 10%);
  • 24 havi minimálbér feletti jövedelem esetén az adóalap 72 000 lej (3000 lej X 24 hónap), tehát a járulékkötelezettség 7200 lej (72 000 lej X 10%).

A járulék-kötelezettségekkel kapcsolatos számításokat a jobb követhetőség érdekében alább egy táblázatban is összefoglaltuk Pál-Antal Ildikó segítségével, ahol szintén 3000 lejes bruttó minimálbérrel számolva mutatjuk, hogy mekkora nyugdíj-, illetve egészségbiztosítási járulékot kell fizetni különböző jövedelemszintek esetén:

Vannak viszont olyan engedélyezett magánszemélyek, akik úgynevezett jövedelemnorma (románul norma de venit) szerint adóznak. Ezen a területen is van fontos változás: 2023. január 1-től évi 100 ezer euróval egyenértékű lejről 25 ezer euróra (pontosabban ezzel egyenértékű lejre) csökken az a felső jövedelmi határ, amely mellett választható ez az adózási forma.

Mi az a jövedelemnorma? A közpénzügyi hivatal minden év elején közzéteszi, hogy bizonyos tevékenységek esetében mekkora a fix összegű adóalap szintje. Az adóalap mértékét a megyei hivatalok közlik, és függ a tevékenységi területtől, de még a tevékenység helyszínétől (megyeközpont, város, falu) is. A megyékre lebontott idei listát itt tudjátok megnézni. A közpénzügyi hivatalok által megállapított adóalap nem lehes kisebb, mint a havi minimálbér 12-szerese. A jövedelemnorma szerinti adózók kötelesek naplót vezetni a bevételeikről, és ha évente meghaladják az árbevétel határt (idén még 100 ezer euró, januártól már 25 ezer euró), akkor költség-elszámolásra kell áttérniük.

Pál-Antal Ildikó rámutatott, ez egy közkedvelt adózási forma a kisiparosok, illetve a kézműves, informatikai vagy oktató tevékenységet folytató egyéni vállalkozók körében. A jobb megértés érdekében egy példával illusztrálta, hogy miért is annyira népszerű. Ha például egy kolozsvári informatikus (a városnak és a szakmának a fenti okok miatt jelentősége van) 2021-ben 400 ezer lej jövedelmet valósított meg, akkor az éves értékhatár 76 900 lej, tehát e szerint az adóalap szerint kellett személyi jövedelemadót fizessen. Ha viszont az informatikus valamely Kolozs megyei faluban tevékenykedett, akkor ugyanazon tevékenység és jövedelem esetén az adóalap már csak 44 600 lej. Ugyanennél a példánál maradva, abban az esetben, ha az informatikus 2023-as jövedelme meghaladja a 25 ezer eurót, akkor 2024-től az egyéni vállalkozó köteles lesz áttérni a költség-elszámolási rendszerre.

(Megjegyzés: mivel utólag a megkérdezett szakértőnk mellett egy olvasónk is arra hívta fel a figyelmet, hogy az előző mondatban pontatlanul fogalmaztunk, utólag helyesbítettünk. Korábban tévesen úgy fogalmaztunk, hogy már a 2022-es jövedelem esetén érvényes lesz a csökkentett 25 ezer eurós határ. Ugyanakkor a 2022 évi 16-os számú sürgősségi kormányrendelet IX-es cikkelye értelmében a jövedelemnormával (norma de venit) kapcsolatos módosításra kivétel érvényes, azaz először a 2023-ban megvalósított jövedelemre kell alkalmazni. Tehát abban az esetben, ha az adózó például 60 000 euró jövedelmet valósít meg az idén, akkor 2023-ban még élvezheti a jövedelemnorma szerinti adózás előnyeit. Csak 2024. január 1.-től kell áttérjen a költség-elszámolási rendszerre.)

Mikroadózó kisvállalkozás

A mikrovállalkozási jövedelemadót fizető vállalkozásoknál jövőtől jelentős változások lépnek érvénybe. Felére, 1 millió euróról 500 ezer euróra csökken az az árbevétel-határ, amely alatt egy cég választhatja ezt az adózási formát. Megszűnik a 3%-os árbevétel adó, ami helyét minden esetben az 1%-os adókulcs veszi át, de csak annak a feltételnek a teljesülése esetén, ha a vállalkozásnak legalább egy alkalmazottja van. Ha a cégnek nincs alkalmazottja, akkor automatikusan profitadó-kötelessé válik, a profitadó szintje 16%. Ez a változás az alkalmazottal eddig nem rendelkező mikroadózók esetében felveti a kérdést, hogy adókötelezettségek szempontjából mi éri meg jobban: ha alkalmazzák saját magukat a cégükhöz, vagy ezentúl fizetik a profitadót. A számolgatásból azt a változást sem lehet kihagyni egyébként, hogy 2023-tól általánosan emelkedik az osztalékadó szintje, 5%-ról 8%-ra.

Pál-Antal Ildikó szerint az állam a mikroadózás módosításával főként a költségvetési adóbevételek növelését célozta. Ez az adózási forma az adóalanyra nézve egy kedvezményes struktúra, a módosítások alapján viszont az is elmondható, hogy az állam nem akarja tovább „támogatni” a kedvezményes adózás lehetőségével azokat a vállalkozásokat, amelyek tanácsadásból vagy menedzsment-szolgáltatásokból valósítják meg jövedelmük lényeges részét. A jövőtől érvénybe lépő módosítások egy részével pedig a szabályozók azt is meg akarják akadályozni, hogy nagyobb, profitadót fizető vállalatok több kisebb céget hozzanak létre annak érdekében, hogy a mikrovállalkozási jövedelemadó előnyeit élvezhessék.

Az alábbi táblázatban egymás mellett mutatjuk azokat a még idén érvényben lévő, illetve jövőtől hatályos feltételeket, amelyek a mikrovállalkozási jövedelmi adó alkalmazásához szükségesek:

Ahogy azt a táblázatban is mutatjuk, a mikrovállalkozási jövedelemadó alkalmazása jövőtől már nem kötelező, hanem a fentebb is mutatott feltételek teljesülése esetén opcionális. Fontos részlet ugyanakkor, hívta fel a figyelmet Pál-Antal Ildikó, ahhoz, hogy egy cég 2023. január 1-től mikrovállalkozási jövedelemadó fizető legyen, illetve esetenként maradjon, a feltételeket 2022. december 31-én teljesítenie kell. Ha tehát egy cégnek az idei év utolsó napján nincs legalább egy nyolc órás munkaszerződéssel rendelkező munkavállalója, akkor jövőtől már 16%-os profitadót kell fizetnie.

Ami a tevékenységi körökkel kapcsolatos szigorításokat illeti, amennyiben egy már meglévő cég esetében az idei árbevétel több mint 20%-a tanácsadásból vagy menedzsment-szolgáltatásból származik, akkor az adott vállalat, a fentebb már érintett okok miatt, jövőtől profitadó-köteles lesz. A szakértő szerint arra kell figyelni az érintett vállalkozóknak, hogy a szabályozások szerint nem a tevékenységi kód (CAEN-kód) határozza meg, hogy mely cégek sorolhatóak a fenti kategóriába, hanem a megkötött szerződések, a megrendelők, valamint az elvégzett munkák jellege. Pál-Antal Ildikó itt azt a példát hozta fel, hogy amennyiben mondjuk egy műépítész a tervezés mellett szakmai tanácsadást is szolgáltat, akkor adóügyi szempontból utóbbit külön kell kezelni.

Ahogy azt már említettük, szintén újdonság jövőtől, hogy azoknál a társaságoknál, ahol ugyanaz a jogi- vagy magánszemély 25%-nál nagyobb tulajdonrésszel rendelkezik, legfennebb 3-ra korlátozták azon cégek számát, amelyek élhetnek a mikrovállalkozási jövedelemadó-fizetés lehetőségével. Itt is érdemes egy példával élni: amennyiben egy jogi- vagy magánszemélynek 6 cégben van 25%-os tulajdonrésznél nagyobb érdekeltsége, és ezek közül a vállalatok közül mind a 6 teljesíti a mikrovállalkozási jövedelemadó befizetéséhez szükséges feltételeket, akkor tulajdonosi döntés kell szülessen arról, hogy melyik három céget kell átsorolni a profitadót fizető kategóriába.

Mi történik akkor, ha év közbeni változások miatt a fent felsorolt feltételek közül valamely már nem fog teljesülni? Abban az esetben, ha év közben egy cég árbevétele meghaladja az 500 ezer eurót, vagy a tanácsadásból, illetve menedzsment-szolgáltatásból származó jövedelme nagyobb lesz a cég teljes árbevételének 20%-ánál, akkor a társaság profitadó alannyá válik már attól a negyedévtől, amikortól a feltételek nem teljesülnek. Ugyanez a helyzet a tulajdonosi érdekeltségre vonatkozó feltétellel, valamint azzal a helyzettel is, ha megszűnik a munkaszerződése az egyedüli alkalmazottnak. Az alkalmazottal kapcsolatos kötelezettség esetében a cégek ugyanakkor 30 napos haladékot kapnak arra, hogy az elment munkavállaló helyett új személlyel tudjanak szerződni. Ha tehát 30 nap alatt sikerül pótolni a céget elhagyó munkavállalót, akkor a társaság nem veszíti el a mikroadózó státusát.

Mit érdemes létrehozni, kft.-t vagy PFA-t? A válasz az, hogy attól függ

Három eltérő jövedelemszint esetén mutatunk konkrét példákat arról, hogy a fenti szempontokat figyelembe véve hogyan érdemes ezeket az összehasonlításokat elvégezni. A lenti táblázatokban az egyéni vállalkozás és a korlátolt felelősségű társaság adó- és járulékkötelezettségei vannak felsorolva. A kft. esetében két levezetés is látható, az egyik szerint nincs alkalmazott, így profitadó-kötelezettség merül fel, míg a másik levezetés szerint a cégnek van alkalmazottja, így a társaság mikrovállalkozási jövedelemadó alanya. A felsorolt tételeket persze még ki lehet egészíteni egyéb kötelezettségekkel, ilyen esetekben viszont a végeredmény is természetesen módosul.

Abban az esetben, ha a vállalkozó havi jövedelme körülbelül 5000 lej lesz (a havi számlázott jövedelem), akkor a legelőnyösebb vállalkozási forma a cég, amelynek nincs alkalmazottja. (A táblázatban a navigáláshoz kattintsatok a vállalkozási forma nevére.)

Ha az előrevetített havi jövedelem viszont valamivel nagyobb, például 5900 lej, akkor viszont már az egyéni vállalkozás a legelőnyösebb vállalkozási forma:

Abban az esetben pedig, ha havi 8000 lejt jövedelmet tud a vállalkozó megvalósítani, a legelőnyösebb vállalkozási forma az egy alkalmazottal rendelkező cég:

Következtetés helyett

Amint a fenti számolgatásokból is jól látszik, nem lehet általánosan érvényes jó választ adni arra a kérdésre, hogy a PFA, egy mikroadózó kisvállalkozás vagy egy alkalmazottal is rendelkező kisvállalkozás alapítása és működtetése a megfelelőbb választás. Még az is elsősorban a várható árbevételtől függ, hogy az eddig alkalmazottal nem rendelkező mikroadózóknál az a jobb döntés, ha felvesznek egyet, vagy inkább megfizetik a profitadót. A döntésben egy jövő évre vonatkozó becsült költségvetés elkészítése viszont elengedhetetlen, és érdemes előretekintőnek lenni a számolgatással, hiszen a mikrovállalkozási jövedelemadót fizető cégeknél bizonyos feltételeknek már idén december végén teljesülniük kell.