Elszállt összegekért lepukkant szobák: soha nem látott magas áron bérelhetnek idén lakásokat a kolozsvári egyetemisták

2022. október 06. – 11:34

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Most már szerencsésnek mondhatja magát az a hallgató, aki szeptemberben, az egyetemi tanév kezdete előtt 150 eurónál – tehát a romániai nettó minimálbér közel felénél – olcsóbb szobát talált magának Kolozsváron. Mindenki az eszméletlenül elszállt árakra panaszkodik, a bentlakásokban nincs szabad hely, ám vannak olyanok, akik szerint jó sok türelemmel ugyan, de még mindig lehet jó fogást és jóindulatú tulajdonost találni. Egyetemistákkal, fiatal munkakeresőkkel és ingatlanügynökkel is beszélgettünk rendszerszintű problémákról, rafinált csalókról és úgy egyáltalán, arról az egyre nagyobbnak tűnő ingatlanbuborékról, amely valószínűleg soha nem fog kipukkadni.

„Amikor bejutottam mesterire, akkor eldöntöttem, hogy az unitárius bentlakásba jelentkezem, hiszen a barátnőm ott lakott és láttam, hogy jó körülmények vannak. De hatalmas volt a túljelentkezés, ráadásul katolikus is vagyok, így maradt a kintlakás. Nagyon meglepődtem, amikor láttam, hogy milyen mértékben megdrágultak a bérek már egy év alatt. Eleinte azt gondoltam, hátha beleférek 150-180 euróba, de többnapos keresés után kiderült: 200 euró/fő-nél nem igazán találunk olcsóbb opciót, erre pedig még a közköltség is rájön” – kezdte történetét a Kovászna megyéből származó Adrienn, aki közel egy hónap alatt talált olyan lakást, ahol az ár-érték arányt megfelelőnek találta.

Érdekességként azt is elmesélte, hogy eleinte egy Facebook-csoporton keresztül vették fel a kapcsolatot egy lakástulajdonossal, akivel találkozóban is megegyeztek, csakhogy az illető utolsó percen értesítette őket, hogy ne menjenek, mert már kiadta a lakást más bérlőknek. „Ekkor kezdtünk elölről mindent. Ezúttal ingatlanügynökségen keresztül próbálkoztunk, találtunk is egy másik lakást, amit gyorsan ki is adtak nekünk. Viszont itt nagyon résen kellett lenni, hiszen ottlétünkkor más ügynökség által képviselt diákok is voltak, és licitálni kellett, hogy ki ad többet a lakásért” – meséli a részleteket Adrienn.

Mint mondja, ő a szerencsésebbek közé tartozik, a szülei ki tudják fizetni ezeket a költségeket, amelyek mellé a lakás bérlésekor az egy havi garanciát és az ügynökségeknek számított jutalékot is bele kell érteni. Adrienn bevallotta, neki szerencséje volt, ő „szép szobát kapott”, ettől függetlenül nagyon elrugaszkodottnak találta a kínálatot, hiszen a meghirdetett lakások többsége nagyon rossz állapotban van, ehhez képest pedig nagyon sok pénzt kérnek a tulajdonosok.

„A mi lakásunk összesen 600 euróba kerül, 3 szoba van, de ez sem az a nagyon jó kategória” – vélte Adrienn. Mikor a közköltségekre kérdeztünk rá, vagy a rezsiárak miatti, esetleges online oktatásra való áttérésre, akkor elmondta: még nem tudják, hogy mekkora számlákat kaphatnak majd a téli időszakban, viszont a tulajdonos „rugalmasnak bizonyult” és ha költözni akarnak, akkor elég, ha egy hónappal előtte szólnak.

Krisztián Szilágy megyéből érkezett Kolozsvárra, két év bentlakásban töltött év után úgy érezte, hogy „szüksége volt egy kis zugra, ahová egyedül elvonulhat”. Mint kifejtette, nagyjából három hét után talált 200 euróért egy garzonlakást (a Monostor-negyedben a McDonald's mögött), és bár az ajánlat nagyon jónak bizonyult, a kínálatot ő is eszméletlenül drágának találta. Krisztián kimondottan a Facebookon keresgélt, és mint fogalmazott:

„nagyon frusztráló volt látni, hogy a lakások, amelyek árban és minőségben is megfeleltek neki, kb. 5 perc után már nem voltak elérhetők."

Amikor az általános észrevételeire voltunk kíváncsiak, akkor úgy fogalmazott, hogy kellő kitartással még lehet relatíve jó árban albérletet találni, viszont szerinte sok időt és türelmet kell szentelni a keresésnek.

„Akik tehetős családból származnak, több eséllyel indulnak"

Adrienn a beszélgetésünk alatt még egy másik fontos szempontot is felvetett: az egekbe szökő árak miatt több ismerőse is befagyasztotta az egyetemi képzést, illetve többen mondtak le arról, hogy Kolozsváron tanuljanak tovább a középiskola elvégzése után.

Krisztián tapasztalatai ebből a szempontból kicsit másak, hiszen az ő környezetéből szinte mindenki Kolozsváron hallgató, mert ez az egyetemi központ van a legközelebb, de nem mellékes az sem, hogy szerinte a kolozsvári egyetemi képzéseknek jó hírnevük van.

A Kovászna megyében élő Delinke azt mesélte, eredetileg nem tervezett egyetemre menni, mert arra gondolt, hogy édesanyja, mivel egyedül neveli, nem fogja tudni fedezni a költségeit. „Mikor végzős voltam, mégis a továbbtanulásra biztatott, hogy »legyen belőlem valami«. Az angol mindig is vonzott, de eleinte úgy voltam vele, hogy nem végzek egyetemet csak a diplomáért. Végül találtunk egy olyan helyet, amely anyagilag is elérhető volt: Brassóba mentem, és ott végeztem el az Amerikai Tanulmányok szakot – mondta. Viszont eléggé érzékenyen érintett, hogy Kolozsvárról le kellett mondanom, hiszen ez a hely jelentette akkor az »egyetemi várost«".

Az idei árnövekedéstől függetlenül szerinte mindig is voltak olyan diákok, akik hiába álmodoztak továbbtanulásról, „ha valaki nem született tehetősebb családba, akkor jóval kevesebb eséllyel indult”. A másik probléma meglátása szerint, hogy manapság az egyetemi képzésekkel kapcsolatban az az általános percepció, hogy a végzettség önmagában „nem visz előre”, ezért sokan a középiskola elvégzése után inkább munkába állnak, itthon vagy külföldön. Amikor a bentlakásos lehetőségekről kérdeztük, azt mondta, hogy túlságosan gyenge az érettségi átlaga ahhoz, hogy esélyes legyen a bejutásra.

„Tudatában voltam annak, hogy az érettségi átlagom nem a legjobb és hogy Kolozsváron rengeteg a jelentkező. Édesanyám emellett nagyon féltett az idegen szobatársaktól, attól, hogy valaki lenyúlhatja a dolgaimat. Persze, ez előítélet, de mindannyian hallottunk ilyesfajta sztorikat. Nehéz emberekkel együtt élni, főleg amikor nem is ismered őket. Mi mind különbözőek vagyunk, én is szeretem, ha van egy személyes terem, nem vagyok extrovertált személy, ez is közrejátszott a döntésünkben" – érvelt Delinke.

„Farkastörvények”

A szeptemberi lakáskeresési őrületbe még a jól kereső IT-s munkavállalóknak is beletört a bicskájuk, Tamás például 500 eurós határt szabott magának, amikor kolozsvári lakást keresett, a nagyobb összeg ellenére viszont ő is ledöbbenve tapasztalta, hogy „nagyon szűkös a piac”. Ahogy fentebb Krisztián is említette, Tamás is arról beszélt, hogy perceken múlott egy-egy jó ajánlat, illetve nagyon furcsállta, hogy hiába az 500 eurós keret, az ügynökségek kivétel nélkül 550 és 600 eurós ajánlatokkal bombázták. Tamás szerint igen különös, hogy a VIVA Cityben 550 euróért kínáltak egy lakást, de így is csak alapvetőnek számító tárgyakból állta a berendezés: a sötétítő, a matrac és az íróasztal is hiányzott.

„Nehéz időszak volt, végül két hét után találtam egy megfelelőt, 500 euróért. Viszont nem számítottam ilyen farkastörvényekre. Az ügynökség mesélte, hogy elképesztő a tempó ilyenkor, nehezen követik az ajánlatokat és általában ami a hirdetésekben szerepel, már nem is érvényes. Én értem, hogy IT-ban dolgozva ez megoldható. De Malagán is ilyen árak vannak, könyörgöm” – méltatlankodott Tamás.

Vivien szintén munkavállalóként keresett lakást a városban, ő viszont teljesen más történetet osztott meg a Transtelexszel. Az ajánlatok között keresgélve meglepően kedvező árú, szobánként 120 euróért kínált, a Kolozsváron luxusnegyednek számító Tisztviselőtelepen található lakásra bukkant. „Ahhoz képest, hogy milyen szépen rendezett volt és a központban helyezkedett el, nagyon vonzó ajánlatnak tűnt, azonnal írtunk a tulajdonosnak” – mondta. Az illető Hollandiában élt, ezért e-mailen kommunikáltak. Vivien szerint már közel álltak, hogy utalják az előleget, de előtte több információt szerettek volna megtudni a tulajdonosról a közösségi médiában, akiről gyorsan kiderült: azzal az Albert Ristea nevezetű csalóval vették fel a kapcsolatot, akiről már többször írt a helyi sajtó is. Vivien szerint neki is szóról szóra ugyanazokat az üzeneteket írta, mint a korábbi károsultaknak, csak egy más e-mail címről.

„Utólag tűnt fel csak, hogy az egyébként lekövethetetlen MoneyGramon keresztül kérte az előlegeket két részletben, hogy megbizonyosodjon a »komoly szándékunkról«. Csak a szerencsén múlt, hogy nem dőltünk be az átverésnek"

– mesélte a némettanár Vivien.

Ingatlanügynök: amíg a diákok egy része fizet a kényelemért, addig maradnak a magas árak

Szeptember kiemelkedő hónap az ingatlanpiacon és az árak brutálisak. Annyira pörög ilyenkor minden, hogy sokszor percek alatt is elúsznak a jó ajánlatok – mondta el egy nevét elhallgatni kívánó ingatlanügynök, aki főként egyetemisták számára keres lakásokat. Ő is megerősítette a fentebb említett meglátást, miszerint, aki időben lép, az találhat jó ajánlatokat.

„Augusztus közepéig még mondhatni racionális árak voltak, háromszobás lakásokat akár 350 euróért is lehetett találni, szeptemberben aztán bődületesen emelkedtek a lakbérek, a kétszobás lakásokat sem lehetett 500-600 eurónál olcsóbban kivenni úgy, hogy nem voltak bennük luxus körülmények” – vázolta fel az ügynök.

Mint mondta, a képlet igen egyszerű: ebben a periódusban hatalmas a kereslet, közel 100 ezer egyetemista zúdul a városba, a tulajdonosok pedig megengedhetik maguknak, hogy ilyen árakat kínáljanak.

„Az egyetemisták többsége a kényelemre összpontosít, nem feltétlenül a racionálisabb ár-érték arányt veszi figyelembe. Számukra az egyik legfontosabb szempont, hogy közel legyenek egy egyetemhez. Gondolom, kisebb városokból érkezve nekik nagyon soknak tűnik a 30 perces buszozás, ezért inkább belemennek a túlzott ajánlatokba. Én ilyenkor próbálom rábeszélni őket, hogy a város egy más negyedében sokkal jobb körülmények között vehetnek ki albérletet ugyanennyi pénzért.

Még arra is rámutatott, hogy ilyenkor a tulajdonosok akkor is felviszik az árakat, hogy sokszor a lakásokban régi bútorok vannak és nincs központi fűtés, mert tudják, hogy valaki így is, úgy is ki fogja bérelni. „Persze, sok a panasz ilyenkor, de ez egy ördögi kör: épp azok generálják egyrészt a piacot, akik hajlandóak fizetni az ilyen lakásokért” – meséli tapasztalatait az ügynök, aki szerint az ügyfeleinek körülbelül 20%-a panaszkodott a magas árak miatt, a maradék pedig azonnal rábólint az ajánlatra, még ha nagyon túlzott is az ár.

Meglátása szerint egy másik fontos tényező, hogy a lakástulajdonosok többsége befektetésként vásárolta a bérbe adott ingatlanokat, tehát egyértelmű a szándék, hogy profitálni szeretnének belőlük. „A tömbházlakások is minimum 130 ezer eurójukba kerülnek a tulajdonosnak, és ha belegondolunk, a 600 eurós lakbér mellett is körülbelül 18-20 év alatt tudja a törleszteni, ha kölcsönből veszi” – mutatott rá az ügynök.

De hol tart most a piac?

A Blitz és Imobiliare.ro ingatlanközvetítők legfrissebb elemzései egyelőre a nyári hónapok ingatlanpiaci állását összegzik. Ezek egyik fontos konklúziója, hogy a romániai nagyvárosokban idén sokkal többen béreltek ingatlant a 2021-es év hasonló időszakához képest. A Blitz augusztusi felmérése szerint Kolozsváron így alakult a kétszobás lakások bérleti átlagára a különböző negyedekben:

  • Szászfenes: 279 euró
  • Kerekdomb: 277 euró
  • Monostor negyed: 329 euró
  • Mărăști negyed: 299 euró
  • Györgyfalvi negyed: 391 euró
  • Donáth negyed: 384 euró
  • Hajnal negyed: 443 euró
  • Békás negyed: 473 euró
  • Belváros: 424 euró

Persze ezek a számok kimondottan a Blitz által kínált ajánlatokat tükrözik.

Az ingatlanügynök szerint szeptemberben ezekhez az árszintekhez képest is mintegy 25%-kal ugrottak meg a bérleti árak, a legkeresettebb és ezáltal a legdrágábbnak számító zónáknak a Tóköz, a Mărăști és a Györgyfalvi negyedek számítanak ilyenkor.

Az ügynököt egyúttal arról is kérdeztük, hogy mit gondol, mennyire fenntartható a bérleti árak növekedési ritmusa. Szerinte ez az egyre növekvő ingatlanbuborék nem fog kipukkadni, már csak azért sem, mert fontos egyetemi központról beszélünk.

„Mindig lesznek olyan szülők, akik fizetni fogják ezeket a lakbéreket. Ha anyagilag szűkösebben állnak, a tapasztalat azt mutatja, hogy ilyenkor is találnak megoldást a gyermekük továbbtanulásának biztosítása érdekében” – mutatott rá.