Hogy került Magyarország az államcsőd közelébe?

Magyarország nem tudta volna elkerülni az államcsődöt, ha nem kapott volna támogatást nemzetközi intézményektől – idézi Gyurcsány Ferenc kormányfő nyilatkozatát a bukaresti üzleti napilap, a Ziarul Financiar. A ZF annak járt utána, hogyan lett a nyolcvanas-kilencvenes évek bezzegországából valami más. A kommunista diktatúra bukása után Magyarország a leginkább prosperáló és a leginkább fejlett fejlődő országnak számított 1989-ben, ami hatalmas különbség a szovjet csatlósállamok legvidámabb barakkja kategóriához képest.

Az országba hatalmas mennyiségű közvetlen külföldi befektetés érkezett, a kormányzatok gyors ütemben privatizáltak, a gazdaság bővülése nagyjából stabilan és gyorsan történt. Az országot az 1995-ös Bokros Lajos-féle stabilizációs csomag után az ázsiai és az oroszországi pénzügyi válság (1997-1998) alig érintette.

Viszont most, a tíz évvel későbbi válság Magyarország pozícióit ásta alá legjobban az EU-hoz frissen csatlakozott államok közül odáig menően, hogy igénybe kellett vennia Nemzetközi Valutaalap segítségét.

A gondok egy részét még a Kádár-rendszerből örökölte meg az ország. A helyzetet súlyosbítja, hogy a rendszerváltás éveiben Magyarország államadóssága maradt, részleges eltörlés sem került szóba (Lengyelország adósságainak egy részét elengedték a hitelező államok). Ezzel együtt Magyarországnak a nemzeti össztermék, a GDP 93%-ára rúgó adósságot 2001-re

52%-ra sikerült leszorítania,

ami hatalmas teljesítmény még azzal együtt is, hogy az eladósodottság jelenleg 66%-nál jár. Ez azért számít óriásinak, mert például Csehországban és Szlovákiában 29-29, Lengyelországban 45% az államadósság, Romániában mindössze 13%.

Tetézi a bajt, hogy a költségvetési deficit is nő. A 2006-os választási évben, a második Gyurcsány-kormány hivatalba kerülésének idején a deficit a GDP 12%-ára ugrott volna, amennyiben az új kabinet nem lép. Ennek nyomán a hiány 9,6%-os lett év végére, ami hihetetlenül magas, több mint háromszorosa annak a maximumértéknek, ami az euró bevezetésének egyik feltétele.

Azóta Magyarország az unióval áttárgyalt konvergenciaterv szerinti gazdaságpolitikát folytat, így a 2008-ra becsült költségvetési hiány 3,4%-os.

A hiány mellett strukturális gondok vannak a közszférában és az államigazgatásban is – emlékeztet a Ziarul Financiar. Az állami kiadások a nemzeti össztermék több mint 50%-ára rúgnak, ami azt jelenti, hogy az állam ennyi bevételt központosít és oszt vissza.

Ez a szint a többi közép-kelet-európai államok esetében 40% alatt van. Hogy a kiadásoknak ezt a szintjét fedezni lehessen, rendkívül magasak az adók; a munkavállalási ráta (hányan dolgoznak hivatalosan azok közül, akik életkoruknál és egészségi állapotuknál fogva képesek rá) a legalacsonyabbak közé tartozik Európában, és a foglalkoztatottság növelésének üteme lecsökkent.

A valutában – nem forintban – felvett hitelek népszerűsége

további teher. Mivel az infláció jóval magasabb volt, mint az eurózónában, a forinthitelek kamata is jóval nagyobb volt. Az alacsony kamatok vonzásában nagyon sok fogyasztó valutahitelt vett fel: például az új ingatanhitelek 90%-a valutában (euró, svájci frank) köttetik.

Csehországban és Szlovákiában, ahol a kamatok meglehetősen közelítenek az eurózóna szintjéhez, a háztartások által felvett hitelek mindössze 2%-a valutakölcsön.

Ebben a helyzetben érte el Magyarországot a pénzügyi világválság. A befektetőknek egyre inkább elege lett a kockázatos közép-kelet-európai piacokból, féltek a válság továbbgyűrűzésétől, így nagy tételben kezdték eladni a forintkötvényeiket, mellyel az ország az államadósságát fedezi. Ezzel az volt a baj, hogy alig volt új vevő a kötvényekre, és a kormányzat által kibocsátott új kötvények sem érdeltek szinte senkit. A nagyvállalatok részvényeitől is gyorsan szabadulni igyekeztek sokan, ez tőzsdei mélyrepüléshez vezetett.

A befektetők elkezdtek az olcsó forintra spekulálni, ennek kivédése érdekében a Nemzeti Bank három százalékponttal megemelte irányadó kamatát. Ez visszaerősítette valamelyest a nemzeti valutát, azonban a helyzet továbbra is bizonytalan maradt, mert

az államkötvények piaca továbbra is pangott.

Ebben a helyzetben a kormányzat kénytelen volt IMF-segítséget kérni, és vállalni, hogy jövőre – noha a költségvetés legújabb tervezete mínusz 1%-os recesszióval számol – 2,6%-ra szorítja le az államadósságot. Míg számos állam a gazdaság élénkítésével reagál a válságra, a legközelebbi nyugati szomszédnál két szűk esztendő után további nadrágszíj-meghúzás következik.

Az országnak a hitelesség helyreállítása érdekében volt szüksége az IMF-hitelre. A valutaalapos tárgyalások pozitív eredményének bejelentése óta a forint több mint 8%-kal erősödött (ha ez nem így történt volna, a nemzeti valuta tovább gyengül, tehát a valutában eladósodott háztartásoknak több forintot kellett volna arra fordítaniuk, hogy valutára váltva törlesszék az aktuális részleteiket a hitelből).

Az IMF-hitel követelményein túl Magyarország nem úszhatja meg a strukturális reformokat, beleértve az állami kiadások és az adók radikális csökkentését, mert csak ez vezet el ismét a növekedéshez – mondják a gazdasági elemzők. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az elemzők által mantrázott reform (beleértve az adóreformot is) csak egy eszköz. Ha nincs közmegegyezés arról, milyen és mekkora államot akarnak a magyarok (például olyan áramvonalasítottat, mint Szlovákia, vagy olyan, nagy adókból sok és színvonalas közszolgáltatást biztosítót, mint Svédország),

akkor cél sincs, amihez képest az intézkedéseket tervezni lehet.

Az IMF-es megállapodásnak az lehet a mellékhatása, hogy Magyarország az eddig saccoltnál hamarabb teljesíti az euróbevezetés maastrichti feltételrendszerét, így ismét kézzelfogható közelségbe kerül az euróbevezetés, amit korábban 2012-13-ra vártak az elemzők. Az államadósság jövőre valószínűleg az elvárt 3% alá csökken, az infláció a gazdaság lelassulása miatt várhatóan visszaesik, és a kamatszintek is csökkennek annak nyomán, hogy a pénzpiacok hihetőnek fogják látni az ország euró felé való törekvését.

Az tény, hogy az euró jóval nagyobb védettséget biztosítana hasonló válság esetére az országnak, de a bevezetése körüli eufóriával kár lenne megspórolni egyrészt a vitát az állam szerepéről és méretéről, majd az ennek nyomán bevezetendő reformokat.