Kurtág György 100
Pár napja címlapon hozza a romániai magyar sajtó – szinte kórusban –, hogy van egy sportoló az olimpián, aki marosvásárhelyi, és szurkol neki Szováta is, meg még sokan mások is. A lelkesedés érthető. Ami viszont feltűnően hiányzik ezekből az írásokból, az a kérdés maga:
miért nem indulhat ez a kiváló, Marosvásárhelyen született sportoló hazai színekben?
A cikkek nem beszélnek hangsúlyosan arról, milyen áldatlan állapotban van a sportinfrastruktúra Romániában. Hiába a közpénzből származó lejmilliók: ezek szinte kizárólag a focira, a jégkorongra, néha a kosárlabdára csurrannak-cseppennek. Minden más sportág perifériára szorul, vagy egyszerűen eltűnik.
Így történhetett meg az is, hogy Molnár Anna osztrák színekben indulhat. És majd – ha nyer – a helyi RMDSZ meghívja, készül néhány szelfi, elhangzik pár mondat valamelyik dalárda teadélutánján, és mindenki elégedetten hazamegy.
Mélyebben kutatva a dolgokat, nem csupán sportpolitikai problémába, hanem egy kétségbeesett identitáskeresésbe botlunk. A hazai lapok és média valamilyen „erdélyi magyar sikerről” szeretnének beszámolni – bármiről, bárhogyan.
Közben országszerte tüntetnek a kultúrában dolgozók Demeter András ellen.
A szilágycsehi református templom tornya összedőlt a műemlékvédelem kezei között.
A parajdi sósvíz nem kell senkinek.
A Sütő András-szobor körüli cirkusz újra és újra felkavarja a kedélyeket.
Világvége-hangulat? Majdnem.
És közben a világ zenerajongói ünnepelnek.
Tegnap töltötte be 100. életévét Kurtág György. Lugoson született, a lugosi Coriolan Brediceanu Líceumban tanult, ahol Felician Brînzeanu gyakorolt rá meghatározó hatást. A temesvári piaristáknál érettségizett, ahol Kardos Magda zongoratanárnő és Eisikovits Mihály formálta tovább. Húszévesen Budapesten folytatta tanulmányait, majd Párizsban fejezte be azokat.
Ma a kortárs zene egyik legelismertebb alakja. A világ legnevesebb zenei színpadain játsszák műveit, a legnagyobb kiadók jegyzik a nevét. Nem tisztem értelmezni vagy elemezni életművét, de joggal várnánk el, hogy ha már meghódította a világot, a szülőföldjén is megemlékezzenek róla.
Kurtág György egész életében vállalta születési helyét, kezdeti tanulmányait, kötődéseit. Kétségbeesett szimbólumkeresésünkbe igazán beleférne. Ha nem másért, hát azért, mert díszdoktora a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémiának.
Persze lehet, hogy ha óriás-műlesiklásban indulna az olimpián, akkor észrevennék a szülőföldjén is – netán a román kulturális tárcánál, vagy az EMKE szórvány bizottságában.
És természetesen hajrá Molnár Anna! Addig is hallgassunk Kurtágot! (Is.)
A szöveg a szerző véleménye, és elsőként a blogján jelent meg. Az újraközléssel a Transtelex a nyílt, sokszínű és érvekre épülő közéleti párbeszédet kívánja erősíteni.
Rád is szükségünk van!
A Transtelex minden nap hiteles, ellenőrzött erdélyi történeteket hoz — sokszor több munkával, több kérdéssel és több utánajárással, mint mások. Ha fontos neked, hogy legyen független forrás, ahol a kényelmetlen kérdéseket is felteszik, kérjük, támogasd a munkánkat!
Támogatás