Hétezer éves női szobrot találtak Sepsiszentgyörgyön

Egy 7500 éves női alakot ábrázoló szobrot találtak Sepsiszentgyörgy és Árkos határában a Keleti Kárpátok Múzeumának régészei. A leletetre a Sepsi Aréna környékén tervezett elektromos hálózat bővítését megelőző régészeti feltárás során bukkantak rá, derül ki a múzeum közleményéből.

A feltárások egy i. e. 5800 és 5500 közé datálható neolitikus település nyomait hozták felszínre, amely a Starčevo–Criș kultúrához tartozott, amely Délkelet-Európa egyik legkorábbi földműves kultúrája. Egy több mint hétezer éves lakóház maradványai között, edénytöredékek, égett agyag és faszén nyomai mellett találták meg a szobrocskát.

A mindössze hat centiméteres tárgy színe világos téglavörös, az elülső részén pedig sötétbarnás árnyalatok figyelhetők meg. Az arca nem részletgazdag, de a legfontosabb jegyek jól kivehetők: a „V” alakban bevésett szemek, egy apró ovális orr és finom vonalak, amelyek a hosszú hajat ábrázolják, feltehetően kontyba fogva – ez az észak-dunai térség egyik legkorábbi ismert női frizuraábrázolása a szakértők szerint.

A felemelt karok imát vagy fohászt jelképezhetnek, és a lelet rituális tárgyként szolgálhatott: felajánlásként, amulettként, termékenységi szimbólumként vagy a ház védelmezőjeként. Ez a kitárt karú testtartás jellemző volt a neolitikus ábrázolásokra, és az imát, az invokációt vagy az istenivel való kapcsolatot szimbolizálta, derül ki a múzeum szakértőinek elemzéséből.

A régészek szerint ebben azonban mégis egyedi esetről beszélhetünk, ugyanis az ilyen figurák ritkák a Starčevo–Criș kultúrában, ami az árkosi leletet még értékesebbé teszi. Az ugyanebből az időszakból ismert „idolok” többsége a Bánságból vagy a Körös-vidékről származik, és sok közülük hangsúlyosan Vénusz-formájú, azaz a termékenységet jelölendő erőteljes, túlzó vonásokkal rendelkezik.

Az árkosi darab azonban eltér ezektől: hiányoznak a túlzó jegyek, inkább karcsú, egyszerű sziluett jellemzi, amely letisztult vonásai által válik kifejezővé.

„Ez a több mint 7500 éves kis agyagfigura ablakot nyit számunkra az akkori világra – egy olyan korszakra, amikor az emberek falvakat kezdtek építeni, földet műveltek, és szellemi jelentést kerestek gesztusokban és szimbólumokban. Általa ma kapcsolatba léphetünk régmúlt emberek gondolataival, hitével és érzékenységével, akik, akárcsak mi, igényt éreztek arra, hogy valami náluk magasabb rendűhöz kapcsolódjanak.” – mondta Dr. Dan-Lucian Buzea a Keleti Kárpátok Múzeumának régésze.

A feltárást a Keleti Kárpátok Múzeuma régészeiből álló csapat végezte, dr. Dan-Călin Ștefan koordinálásával, dr. Dan-Lucian Buzea és dr. Puskás József közreműködésével.