Lélegzik a zeneipar – gondolatok az idei Grammy-díjátadóról

Lélegzik a zeneipar. Organikusan, üdítően és lassú léptékkel újra értelmet nyer a sokszínű zeneiparról tárgyalni. Az idei Grammy-gála reprezentatív példa volt arra, hogy hogyan nyer teret a zenei sokszínűség akár a fellépők, akár a győztesek által. Jóllehet patetikus felütéssel úgy is lehetne kezdeni, hogy a zene valódi ünnepe volt az idei gála. Viszont, ha két lábbal járunk a földön, akkor is a zene valódi ünnepéről beszélhetünk, ahol voltak győztesek, és természetesen olyanok is, akik üres kézzel távoztak a gáláról. Többen is első ízben mondhatják el magukról azt, hogy Grammy-díjasok lettek: Olivia Dean, Yungblud, Lola Young, Kehlani, Leon Thomas.

Fényképre vagy emlékre van szükségünk?

Több fénypontja is volt az idei díjátadónak, de az este zárópontjaként átadott év albumáért járó díj mindközül kiemelkedett azáltal, hogy Bad Bunny megnyerte a DeBÍ TiRAR Más FOToS című albumáért. Ez történelmi pillanat volt, hiszen Bad Bunny az első előadó, aki teljes spanyol nyelvű albumért nyerte el a díjat. És hogy milyen üzenete van ennek 2026-ban? Egy olyan világban, ahol a folyamatos széthúzásnak lehetünk szemtanúi, ahol nem a legbiztonságosabb az Egyesült Államokban lakni, és ahol a megvezetés és a propaganda az úr, jön egy előadó, és kiad egy olyan albumot, ami összehoz és emlékeket generál.

Bad Bunny tavaly kiadott albuma egyszerre volt óriási kereskedelmi siker, streamingrekordokat döntött, és a zenei kritikusok is elismerték az album kohézióját, hangzását és narratíváját. Már az album borítója is beszédes, hiszen a középre elhelyezett két fehér műanyag kerti szék vizuálisan összeköti a hallgatókat nemzetiségtől függetlenül. És valljuk be, ezek a műanyag székek indokolt nosztalgiát idéznek elő. A késő esti nyári beszélgetések elengedhetetlen részei voltak. És beszéljünk akármelyik generáció tagjáról, mindannyian kötünk hozzá valamit. Az időutazó székek színvilága a pálmák előtereként is kiemelkedő. A fehér letisztultság jelképeként utalhat az eleve elrendelt jóságra, amit akár a Z generáció társít ahhoz, hogy milyen volt az ilyen kerti székeket egymásra rakni, trónként ráülni, és ez a trón hogyan lett folyamatosan kisebb azáltal, hogy felnőttünk, és a társadalom folyamatosan eltünteti az őszinteséget, valamint eleve elrendelt skatulyázásokat idéz elő. Talán külön is megérdemelné Bad Bunny azt, hogy beszéljünk róla, hiszen mi, Kelet-Közép- és Kelet-Európában, csak megfigyelőként látjuk azt a globális rajongást, ami őt körülveszi. Bad Bunny generációkat és nemzeteket köt össze. És mi büszkék kell legyünk arra, hogy ennek szemtanúi lehetünk.

A DeBÍ TiRAR Más FOToS távolról indít. Olyan hangzásvilágot emel be a mainstream zeneiparba, ami addig csak a szubkultúrákra volt jellemző. Jóllehet Bad Bunny előző albumán is kísérletezett a dél-amerikai és közép-amerikai hangzásvilág minél autentikusabb integrálásával. Mégis a tavaly kiadott lemez hozta el a tényleges világsztárhatást. Erre ráerősített az album címadó dala is, ami mozaikszóként DtMf-ként jelenik meg, és magyarul annyit tesz, hogy „több fotót kellett volna készítenem”. Hangzásvilágában már az első hangtól hozza azt az intenzív nosztalgiát, amit az előbb említettek alátámasztanak. A sikerre ráerősített a közösségi média is. A TikTokot például elöntötték a megjelenést követő időszakban azok a videók, amelyekben az említett dalt hallhatjuk. Legyen szó akusztikus változatról, remixelt verzióról vagy koncertfelvételről, a DtMf ott volt, velünk volt, és velünk lesz. Mert az édes paradoxonban oldódik fel az, hogy nem készítettem elég fotót, miközben videók százezrei erősítik az érzést, hogy hogyan kötődünk egymáshoz. És ez így van rendjén.

Variációk változatosságra

Eseménydús volt az idei gála. Ennek az utóhatásai még három nappal később is érződnek. Akár a sajtóban, akár a közösségi médiában, de legfőképp a streaming-szolgáltatóknál. A legtöbb fellépő és a győztes előadók közül is akadt olyan, akinek a napi streaming adata kilőtt, és saját rekordjait újra és újra megdönti.

A négy fő kategória győztesei a következőképpen alakultak: a legjobb albumért járó díjat az előbb említett Bad Bunny-album kapta, a legjobb felvétel díját Kendrick Lamar és SZA közös szerzeménye, a Luther nyerte el, a legjobb dal díját Billie Eilish Wildflower című dala kapta, valamint a legjobb új előadó díját Olivia Dean vehette át.

Amikor változatosságról és zenei sokszínűségről beszélünk, akkor reprezentatív mintaként kell megemlítenünk a négy nagy kategória győztesét. Olivia Deanről már beszámoltunk egy korábbi írásunkban. Az akkor felvetett hipotézisek és észrevételek teljesültek, hiszen a Grammy egyik legújabb hagyományaként a legjobb új előadó kategória jelöltjei fellépnek a gálán, Olivia pedig ragyogott, tündökölt, és az egész közönség őt ünnepelte. Üde színfoltja volt az ünnepségnek az általa képviselt klasszikus elegancia.

Ha a díjak összszámát tekintjük, Kendrick Lamar volt az este nagy győztese, hiszen öt kategóriában is győzedelmeskedett: az év felvétele, az év rapalbuma, az év rapdala, az év melodikus rap stílusú felvétele, valamint az év rapelőadása díját is bezsebelte. Kendrick ezzel megismételte tavalyi győzelmi sikersorozatát, és az idei díjátadó után elmondhatja magáról, hogy rapperként ő rendelkezik a legtöbb Grammy-díjjal, számszerint huszonhéttel. A rapper újra és újra bebizonyítja azt, hogy rapelőadóként lehet olyan szintű művészi perspektívával dolgozni, hogy a szövegek minősége nem igényel explicit tartalmakat ahhoz, hogy elgondolkodtassa a hallgatóit. Az a szintű dalszöveg-narratíva, amit albumról albumra megvalósít és tolmácsol, méltán helyezi őt arra a szintre, amit megérdemel, és amit a visszaigazolások is alátámasztanak.

A biztos pont, a gála zenei origója: Lady Gaga

Ha nézőpontot szeretnénk váltani, akkor azt is mondhatnánk, hogy Lady Gaga volt az egyik nagy vesztese az estének, hiszen hét jelöléséből csupán kettőt tudott díjra váltani. Mayhem című albuma a tavalyi év egyik legnagyobb durranása volt, számtalan rekord és elismerés köthető hozzá, mégsem sikerült az év albuma díját megnyernie.

Az énekesnőnek sorozatban ez az ötödik olyan jelölése ebben a kategóriában, amit nem tudott díjra váltani. Sőt, jelölve volt a legjobb dal és a legjobb felvétel kategóriában is, és ott is sokadjára nem sikerült győznie. Viszont nyert az év pop vokális albuma kategóriában, és az év dance pop dala díját is bezsebelte az Abracadabra című dalért, így most már elmondhatja magáról, hogy tizenhatszoros Grammy-díjas énekesnő, valamint azt is, hogy évek óta uralja a popkategóriákat a Grammyn.

Az idei díjátadón a zenészek akár szóban, akár kitűzők segítségével hívták fel a figyelmet az Egyesült Államokban tartózkodó bevándorlók elleni atrocitásokra, erőszakra és igazságtalanságokra. Bad Bunny többször is felszólalt az ICE ellen, a legjobb albumért járó díj átvételekor a köszönőbeszédét spanyolul kezdte, Billie Eilish köszönőbeszédét cenzúrázni kellett, az előgálán pedig Kehlani a legjobb R&B-dal díjának átvételekor rövid, explicit üzenettel üzent az ICE-nak. Fontos mozgalom ez, és még fontosabb az a jelenség, hogy a zenészek és művészek ilyen határozottan kiállnak az amerikai állampolgárokért.

Összességében elmondható, hogy az idei gála hozta az utóbbi évek színvonalát. Meglepetésekből és őszinte pillanatokból sem volt hiány, ami organikusan előidézi a zeneipar lélegzését.