A Louvre története tele van merész lopásokkal, háborús evakuálással és legendás visszaszerzéssel is

A Louvre a világ egyik legismertebb és leglátogatottabb múzeuma: évente több mint 9 millió látogató keresi fel. A párizsi intézmény 1793 augusztusában nyitotta meg kapuit, és azóta számtalan felbecsülhetetlen értékű műalkotásnak ad otthont.

Történetében több emlékezetes rablás is történt, ezek közül a legismertebb az 1911-es Mona Lisa-lopás. De a legfrissebb, 2025. október 17-én történt betörés is felkerült a múzeum legsúlyosabb biztonsági incidenseinek listájára: ekkor kilenc darab Napóleon-kori és királyi ékszert vittek el, alig tíz perc alatt.

A bűncselekmény délelőtt, nyitás után nem sokkal, 9:30 és 9:40 között zajlott le. A tettesek rendkívül szervezett módon, erőszak és pánik nélkül hajtották végre az akciót. A francia kulturális miniszter, Rachida Dati azt mondta: „A hátrahagyott nyomok alapján egyértelmű, hogy profi munka volt.”

A kilenc eltűnt tárgy közül eddig csak a császárnő koronáját találták meg, azt is darabokban, egy elhagyott Párizs környéki parkolóban. A nyomozás jelenleg is folyamatban van, több termet lezártak, és a Louvre ismét biztonsági frissítéseket vezet be.

Az 1911-es Mona Lisa-lopás

Sokan nem tudják, hogy a Mona Lisa nem volt mindig olyan népszerű, mint manapság. A festmény csak a 20. században vált világhírűvé – éppen annak köszönhetően, hogy ellopták.

1911-ben egy Vincenzo Peruggia nevű olasz bevándorló, aki a Louvre egyik alkalmazottjaként dolgozott, elhatározta, hogy „hazaviszi” Leonardo da Vinci művét Olaszországba. Vasárnap este, zárás után belépett a múzeumba, és elbújt a Salon Carré közelében egy karbantartószekrényben. Ez volt akkoriban a festmény kiállítási helye.

A lopást másnap, hétfő reggel hajtotta végre. Egyszerűen levette a falról a képet, egy lepedőbe csavarta, és kisétált vele a múzeumból. Akkoriban nem volt még olyan szigorú beléptető és biztonsági rendszer, mint ma.

Meglepő módon napokba telt, mire valakinek feltűnt, hogy a festmény eltűnt. Csak a lopás utáni csütörtökön kezdték keresni Da Vinci híres portréját – addigra Peruggia már rég Firenze felé tartott a Mona Lisával.

A festmény csak három évvel később került vissza a Louvre-ba. Peruggiát végül elkapták, és bíróság elé állították. Bár elítélték, hazájában sokan hősként tekintettek rá, mivel úgy gondolták, hogy nemes szándék vezette: vissza akarta adni Itáliának a festményt, amit Napóleon idején vittek el. Ennek köszönhetően enyhébb büntetést kapott, és viszonylag hamar szabadult.

A Louvre és a második világháború

A második világháború alatt nem lopás fenyegette a Louvre-t, hanem valami még súlyosabb: a nácik. Párizs eleste előtt Jacques Jaujard, a múzeum igazgatója felismerte a veszélyt, és gyors, bátor döntést hozott. 1939. augusztus 25-én, fenntartási munkálatokra hivatkozva bezárta a múzeumot, majd megindította az addig példátlan műkincsevakuálást.

A következő napokban alkalmazottak, művészeti hallgatók és önkéntesek három napon és éjjelen át csomagolták a műtárgyakat. Összesen több mint 1800 dobozba helyezték el az értékeket, melyeket színkódoltak: sárga – értékes, zöld – kiemelt műalkotás, piros – világkincs.

A Mona Lisa dobozán három piros jelölés szerepelt. A festményt a háború során többször is átszállították, hogy ne legyen könnyű célpont. Ez volt az egyik legjobban őrzött tárgy a háborús Franciaországban. Néhány festményt könnyű volt szállítani, például Veronese Kánai menyegzőjét, amit fel lehetett göngyölni. Más művek, mint Géricault hatalmas vászna, A Medúza tutaja, csak takarókba csomagolva, speciális szállítókocsikkal voltak mozgathatók.

Az utolsó evakuált műtárgy a Szamothrakéi Niké volt – ezt 1939. szeptember 1-jén szállították el, épp azon a napon, amikor Németország megtámadta Lengyelországot.

A teljes akcióban 203 szállítójármű vett részt, a dobozokat Franciaország különböző vidéki kastélyaiban és kolostoraiban rejtették el. Mire 1940-ben a németek bevonultak Párizsba, a Louvre szinte üres volt – a németek csak az üres termeket találták meg.

A 20. század lopási kísérletei

A második világháború után sem volt teljes nyugalom a Louvre körül. A 20. század második felében több kisebb lopással is megpróbálkoztak.

Az egyik ilyen eset 1966-ban történt, amikor csempészek próbálták megszerezni az Egyesült Államokba, Virginiába kölcsönzött ékszereket. A trükk egyszerű volt: hamis papírokkal jelentkeztek, azt állítva, hogy ők a hivatalos hazaszállítók. A terv végül nem jött össze, de az eset rámutatott, mennyire sérülékeny lehet a rendszer.

A legjelentősebb eset azonban 1998. május 3-án, vasárnap történt – hasonlóan ahhoz, mint amikor a Mona Lisa tűnt el. Ezen a napon Jean-Baptiste Camille Corot festményét, a Le Chemin de Sèvres című művet fényes nappal vágták ki a keretéből. A festmény 1902 óta volt a Louvre tulajdonában, és az egyik csendesebb galériában függött. A rablók gyorsak és észrevétlenek voltak: mire az ott dolgozók észrevették, hogy a kép hiányzik, a tolvaj(ok) már elhagyták az épületet. Akkor is az egész múzeumot lezárták, több száz látogatót átvizsgáltak, a rendőrség ujjlenyomatokat keresett a kereten és a védőüvegen – de semmi. A festményt azóta sem sikerült megtalálni.

A szakértők szerint a kép mérete miatt viszonylag könnyen elrejthető volt, és valószínűleg gyorsan eladták vagy elcserélték a feketepiacon. A botrány hatására a Louvre komoly biztonsági fejlesztéseket vezetett be, és 2025-ig nem is tűnt el semmi újra. De a mostani eset megmutatta, mindegy mennyi idő telik el két rablás között, nincs olyan rendszer, amit valaki ne próbálna kijátszani.

Hogyan tovább?

A koronaékszerek elrablása után a Louvre-t a rendőrségi ankét után újranyitották, és ugyanolyan tömött sorokban állnak a turisták, hogy bejussanak a világ talán leghíresebb múzeumába. Az el nem lopott ékszereket azonban már nem találják ott, a betörés után a hatóságok a legféltettebb darabokat titkos rendőri kísérettel a Francia Nemzeti Bank páncéltermébe szállították át. Az elmúlt hónapokban egyébként több francia múzeum is célponttá vált, írja a BBC: Limoges-ban 9,5 millió euró értékű porcelánt vittek el, Párizsban a Cognacq-Jay múzeumból hét történelmi tárgy tűnt el, a burgundiai Hieron Múzeumban pedig fegyveres rablók távoztak 20. századi festményekkel. A francia hatóságok elismerték, hogy az ország kulturális biztonsága újragondolásra szorul.