Tarr Béla: Nincs eredeti történet, az érdekel, hogy hogyan mondom el

Mindennek a forgatáson kell összeérnie, a vágószobában már nem lehet sokat tenni, vallja Tarr Béla, aki a filmjeihez nem csak a szereplőket és a helyszínt választja ki, hanem rendszerint úgy kezd el forgatni, hogy már a filmzene is készen áll. A filmrendező, aki a 24. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) életműdíjasa, szombat délelőtt Kolozsváron mesterkurzuson beszélt a sajátos munkamódszeréről az inspirációtól a kész műig.

„Látsz egy helyzetet és megérint, azon gondolkodsz, hogy hogyan mutasd meg” – jellemezte a filmjei kiindulópontját Tarr Béla, aki végig nagyon egyszerű, de pontos mondatokban fogalmazta meg Andrei Rus filmkritikus kérdéseire, hogy hogyan is látja a filmkészítést.

Minden azzal kezdődik, hogy megtalálja a megfelelő szereplőket, mondta a filmrendező, aki többségében – néhány olyan kivétellel, mint Tilda Swinton vagy Hanna Schygulla – nem profi színészekkel dolgozott. A Sátántangó óta vissza-visszatérő szereplőjét, Bók Erikát egy árvaházban ismerte meg, és ő a legpontosabb színésznek bizonyult, mesélte Tarr. A Werckmeister harmóniák című filmje esetében pedig négy év telt el, amíg véletlenül rábukkant a főszereplőre, Lars Rudolphra, aki utcazenész volt Berlinben, amikor egy másik film castingján felfedezte, idézte fel.

„Sosem vadászom a színészekre, nem érdekel, hogy valaki színész-e vagy sem, ha valaki játszik a filmemben, akkor azt mondom, hogy ez szép, köszönöm, de nem ehhez a filmhez való.

Csak azt szeretném, hogy jelen legyenek (...), valódi pillanatokra vadászom”

– mondta Tarr. A rendező szerint ez a legkényesebb kérdés, mert „minden a te kezedben van és a te érzékenységedtől függ”, és ezt a társadalmi és pszichológiai érzékenységet iskolában nem lehet tanulni. Éppen ezért, amikor Szarajevóban filmiskolát működtetett, annak az volt a jelszava, hogy „no education, just liberation” (semmi tanítás, csak felszabadítás, szerk. megj.). „Ha szabad vagy, nyitottabb leszel más emberekre, helyzetekre és épp erre van szükséged egy filmhez” – mondta Tarr Béla.

A rendező arról is beszélt, hogy az ő „filmiskolája” az a hajógyár volt, ahol fiatalkorában dolgozott – amíg tönkre nem ment a gerince –, a szocialista Magyarországon ugyanis eltiltották az egyetemi tanulmányoktól egy kísérleti filmje miatt. A gyárban emberek között volt, alkalma volt megfigyelni őket.

A rendező szerint forgatókönyvre nincs szükség, dialógot sem ír előre a szereplőknek, csak bizonyos helyzeteket jegyez fel egy-egy kártyára. „Az Ószövetség óta ismételjük a történeteket, nincs értelme ülni egy laptop előtt és erőltetni az eredetiséget” – mondta, hozzátéve, hogy őt az emberek arca, szeme érdekli, az, hogy hogyan érintik meg egymást, az, hogy hogyan mondjuk el ugyanazt a régi történetet. A közönségből érkező kérdésre később azt is elárulta, hogy egyetlen egyszer fordult elő vele, hogy a forgatáson jött rá, hogy rosszul választott szereplőt, és kénytelen volt elküldeni az illetőt, ami miatt nagyon rosszul is érezte magát.

Tarr Béla állandó zeneszerzője Víg Mihály, aki rendszerint már a forgatás előtt megírta a filmzenét. Tarr Béla szerint míg sok filmrendező akkor használ zenét, ha a vásznon nincs elég feszültség, számára a zene főszereplő, ezért már a forgatás előtt kész kell lennie. Ez segít a szerkesztésben is: a ritmust és a kameramozgást is befolyásolja. Tarr Bélánál pedig, aki hosszú beállításokkal és ún. belső vágással dolgozik, ez nagyon fontos. Azt is elmondta, sosem bízta másra a helyszínkeresést, mindig maga találta meg ezeket és ott helyben képzelte el, hogy hogyan mozognak majd a szereplők.

Mint mondta, a szereplőkkel nem szokott előre próbálni, a kamerával viszont igen, és az sem véletlen, hogy számtalan operatőrrel dolgozott együtt, de a fahrtkocsit kezelő technikusa mindig ugyanaz volt. A másik állandó alkotótársa, Hranitzky Ágnes vágó, társrendező mindig jelen volt a forgatásokon is. „Persze, mert a vágószobában már semmit sem tehet” – jegyezte meg Tarr Béla. Mint mondta, Hranitzky Ágnes a forgatáson figyelt arra, hogy milyen a felvételek ritmusa és hogyan talál majd egymáshoz két snitt. Azt is hozzátette, hogy rendkívül unalmasnak tartja az amerikai filmiparnak azokat a termékeit, amelyek gyakorlatilag teljesen figyelmen kívül hagyják az időt a forgatáson. „Tessék… vége… mi ez? Szegény színésznek nincs esélye jelen lenni” – mondta.

A bizalom fontos, emelte még ki Tarr Béla. „A szereplőimnek is tudniuk kell, hogy sose alázom meg őket, sose kínzom őket, igazi szabadságot adok nekik” – mondta.

A 24. TIFF-en a Sátántangó kivételével Tarr Béla összes mozifilmjét műsorra tűzték. A 69 éves alkotó 22 évesen, underground módszerekkel készítette első mozifilmjét, a lakhatási problémákról szóló Családi tűzfészket, amely Mannheimban nagydíjat nyert. Utolsó mozifilmje a 2011-es A torinói ló, amelyért Ezüst Medve-díjat kapott a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. 2023-ban tiszteletbeli Európai Filmdíjat kapott.