Könyvtári törvény: fontos, de önmagában nem teremt több magyar olvasót a szórványban

Az új könyvtári törvény szenátus által már jóváhagyott és hamarosan a képviselőház elé kerülő tervezete a korábbinál több kisebbségeket is érintő előírást tartalmaz. Ez pozitív lépés, de a törvény önmagában nem fog sokat javítani sem a könyvek iránti igényen, sem a magyar állománnyal is rendelkező könyvtárak helyzetén, véli Szőcs Endre, a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke, a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár igazgatója.

A szenátus nagy többséggel elfogadta múlt kedden a könyvtárak működését szabályozó 332/2022-es törvény módosítására benyújtott tervezetet. Csak a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) és Diana Șoșoacă független szenátor tartózkodott a szavazásnál, miután a szenátus szakbizottsága második körben elfogadta az RMDSZ módosító javaslatát, amely arra vonatkozott, hogy a közkönyvtárak költségvetéséből a közösségben élő kisebbség arányának megfelelően különítsenek el forrásokat az adott kisebbség nyelvén íródott kiadványok beszerzésére. Ez az előírás egyébként a jelenlegi törvényben is szerepel, a szociáldemokrata képviselők eredeti tervezete azonban a kisebbségek aránya helyett a kevésbé konkrét „szükségletektől” tette volna függővé a könyvvásárlást.

Mircea Dăneasa AUR-os szenátor felszólalásában azt mondta, szerinte vissza kellene térni a törvénytervezet PSD által javasolt első változatához, amelyben az 56-os cikkelyben az szerepelt, hogy a könyvtári állomány olyan mértékben bővíthető a kisebbségek nyelvén megjelent kiadványokkal, amekkora a kisebbség szükséglete erre. Majd azzal folytatta, hogy szerinte mindenhol kötelezővé kellene tenni, hogy a beszerzett könyvek fele román nyelvű legyen. „A kultúra nem mennyiségi jelenség. Ha Romániában az állam nyelve a hivatalos, akkor kötelezővé kellene tenni, hogy minden könyvtárban legalább az állomány 50 százaléka román nyelvű legyen, így Hargita és Kovászna megyében is kötelezővé kellene tenni, hogy egyenlő mennyiségű könyv álljon az ottani román kisebbség és a magyar többség rendelkezésére” – mondta a szenátor, hozzátéve, hogy a törvény elfogadott formája diszkriminatív a székelyföldi románokra nézve.

A szenátus által elfogadott változatban szereplő további fontosabb változások:

• Azokon a településeken, ahol egy nemzeti kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot, a közpénzből működő könyvtárakban legalább egy olyan könyvtárost kell alkalmazni, aki ismeri az adott nemzeti kisebbség nyelvét (70/7-es cikkely).
• A Román Akadémia könyvtárának beszerzési feladataira vonatkozó cikkelyt az RMDSZ javaslatára kiegészítették azzal, hogy nem csak a kulturális és a nemzeti identitás szempontjából, hanem a nemzeti kisebbségek identitása szempontjából fontos dokumentumokat is be kell szereznie (18/f cikkely).
• A tervezet részletesen előírja, hogy mennyivel kellene nőnie évente a könyvtári állománynak, a közkönyvtárak esetében legalább évente 50 kiadvánnyal minden 1000 lakos után (52/14-es cikkely).
• Az eddigi 2500 helyett a tervezet 2000 lakosonként írja elő kötelező módon egy könyvtárosi állás biztosítását a községi és városi könyvtárakban (2-es melléklet).

„Az arányokkal kapcsolatos javaslatokat jónak tartom, már csak azért is, mert azokon a területeken, ahol szórványban van a magyarság, eddig nagyrészt a jóindulaton múlt, hogy hány magyar nyelvű könyvet szereztek be. Az intézményvezető döntése volt, hogy hány könyvet vásárol a kisebbség nyelvén és hány román nyelvűt” – mondta Szőcs Endre.

Kérdésünkre, hogy az általa vezetett intézmény, a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár vásárol-e román nyelvű könyveket, az intézményvezető azt mondta, nagyobb arányban vásárolnak román könyveket, mint amekkora a román lakosság aránya a településen. „Figyelembe vesszük azt is, hogy a hozzánk járó román ajkú közönség milyen korosztályú, milyen igényei vannak. Normális körülmények között minden könyvtár, ha van költségvetése könyvek vásárlására, akkor az olvasói igényeknek megfelelően alakítja a vásárlásokat. Ez szakmai kérdés, nem nemzetiségi kérdés” – hangsúlyozta.

Sok közkönyvtárban megszűnt az önálló magyar állomány és a magyar gyűjteményt a világirodalomba sorolták be, ami Szőcs szerint szintén az igényt, a keresletet tükrözi. „Ezért nem a törvény a hibás, hanem mi. Ez demográfiai hiba. Hol van az a törvény, amelyik például Beszterce-Naszód megyében érdemessé tenné a magyar állomány különválasztását és a külön könyvtári szolgáltatást? Nincs rá annyi kereslet” – állapította meg.

Szőcs Endre szerint a törvényes keret megteremtése fontos lépés, de messze nem elég. „Eddig is benne volt a törvényben, hogy a községek fenn kell tartsanak egy könyvtárat, az iskolakönyvtárakra vonatkozóan is voltak szabályzások, de ez nem oldja meg a problémát” – mondta, hozzátéve, hogy a törvényjavaslat indoklásában idézett statisztikák is azt igazolják, hogy a romániai olvasási igény messze elmaradt az európai uniós átlagtól. „Van néhány kimagasló, ügyes könyvtár országszinten, de nagyon sok olyan is, amely a 70-es, 80-as évek hangulatát és felfogását idézi. Ezen nem lehet csak egy törvénnyel segíteni, még pénzzel se, teljes mentalitásváltásra volna szükség” – fejtette ki.

Ami a törvényben szereplő konkrét előírásokat illeti, ezek Szőcs Endre szerint eddig sem voltak hatással a mindennapokra: hiába írta elő a törvény a könyvtárosok számát a lakosság számához viszonyítva, mégsem működik minden községben könyvtár, sok helyen pedig az önkormányzat, amelynek feladata lenne a könyvtárak működtetése, más feladatkörben foglalkoztatja a könyvtáros funkcióra felvett alkalmazottat. Gond lehet az anyagi kerettel is, ha a törvény előírásainak betartásáról van szó: „ha ezer főnként kell évente 50-el növelni az állományt, akkor ezek például egy Udvarhely méretű városban elég nagy számot jelentenek. Nem mondom, hogy rossz a költségvetésünk, de ezt az arányt a megyei könyvtárakon kívül más nem fogja tudni teljesíteni” – fűzte hozzá.

Az erdélyi közkönyvtárak helyzetéről korábban írtunk a Transtelexen, amikor annak az aggasztó statisztikai adatnak jártunk utána, hogy az elmúlt harminc év alatt a létező intézmények fele bezárt.