Visszakerül eredeti helyére Kolozsvár legrégebbi köztéri emlékműve

A Farkas utca és az Egyetem utca elhúzódó felújítása fontos mozzanathoz érkezett: múlt hétfőn elkezdték felállítani a restaurált Mária-oszlopot, amelynek darabjai egy ideje már a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Farkas utcai főépülete előtt láthatóak.

A Kolozsi Tibor szobrász, kőrestaurátor tervei alapján végzett helyreállítás már múlt szeptemberben elkezdődött, amikor elemeire bontották és elszállították a Mária-oszlopot a Szentpéteri templom kertjéből. A bontást, restaurálást és újraépítést ötfős csapat vállalta: Kiss Zoltán kőrestaurátor, Gere István kőfaragó, Sipos István Márton és André Csongor szobrászok, valamint Bede Izabella keramikus.

„Már a helyszínen, mielőtt szétbontottuk, volt egy előszilárdítás, konzerválás, a leváló részeket visszaragasztottuk, hogy minél kevesebb anyagveszteséggel tudjuk elszállítani a darabokat” – mesélte Gere István. Kolozsvárról egy magyarvistai vállalkozó hangárjába szállították a darabokat, ahol a helyreállítás az elmúlt év folyamán zajlott.

A cél az volt, hogy az eredeti darabokból minél többet megtartsanak, de bizonyos részletek már olyan rossz állapotban voltak, hogy úgy gondolták, nem lenne jó ismét kitenni őket az időjárás viszontagságainak, ezért másolatot faragtak róluk. Így három angyalról és az oszlop tetején álló Máriáról is kőhelyes másolat készült, a restaurált eredeti darabok pedig egyelőre Magyarvistán vannak, ahonnan, ha a hivatalos formaságokat sikerül elintézni, valószínűleg az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeumba szállítják őket.

A másolatok a restaurált alakokról készültek, ezek helyreállítását komoly kutatómunka előzte meg. Az elérhető fényképeken kívül sokat segített az is, hogy Muresan Mária, a Szentpéteri templom kántora az évek során összeszedte és elraktározta a szoborról lehulló darabokat, mondta el Gere István.

Kérdésünkre, hogy milyen kőből készültek a rekonstrukciók, a kőfaragó elmondta, hogy az emlékmű eredeti alapanyaga a Kolozsvár környékéről származó bácstoroki kő, amit a római korban és a középkorban is gyakran használtak, a restaurátori elv pedig az, hogy ha lehetőség van rá, akkor az eredetivel azonos követ kell használni, a bácstoroki bánya helyszíne azonban ma már természetvédelmi terület, így a mészkővonulat másik oldaláról, egy andrásházi bányából származó, nagyon hasonló követ használtak.

A másolatokat egyébként ma már gépek segítségével készítik, amelyek 3D-ben „kinagyolják” az alakokat. „Vistában már van egy ilyen gép, amely egy bizonyos ráhagyással előnagyolja a szobrokat, utána pedig a másológéppel vittük el ezeket a végleges formáig, lefaragtuk a pluszt róla. Ez nagyon nagy segítség volt időben és fizikai munkában is” – mesélte a kőfaragó.

Mint mondta, másfél hónapot számoltak a szobor visszaépítésére, de az, hogy mennyire gyorsan tudnak haladni, az időjárás függvénye is. Miután felépítik, még el kell végezni rajta az utolsó simításokat, például le kell fugázni és vegyszeres kezelést is kap. Bár ez most még nem látszik, mint megtudtuk, Mária a főtér és a Szent Mihály-templom irányába néz majd.

A kolozsvári tudományegyetem főépületének felépülése előtt az eredetileg jezsuita templom és a rend oktatási intézményei jellegzetes barokk teret zártak közre, középen az obeliszken álló, a gonoszt jelképező, a Földre tekeredő kígyót eltaposó Mária alakjával. 2022 nyarán, a térrendezés alkalmával megtalálták az emlékmű eredeti alapozását. A szobrot 1959-ben bontották le, feltételezések szerint ideológiai okokból. A helyén a közelmúltig parkoló volt. 1961-ben állították fel a Szentpéteri templom mögé.

A kolozsvári helyi tanács 2018-ban fogadta el Gergely Balázs helyi tanácsos, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője javaslatát, hogy az emlékművet a térrendezés alkalmával költöztessék vissza eredeti helyére, így lett része a Farkas utcát és környékét érintő felújítási tervnek. A Mossfern terve szerint a Mária-oszlopot dicsfényszerűen gingko biloba fák veszik körbe, ezeket már el is ültették, a térkövezést azonban még nem fejezték be. Az emlékoszlopot eredetileg övező ballusztrádot nem rekonstruálják, ez egyébként már a Szentpéteri templom kertjében sem állt.

A felbukkant 1744-es megrendelői szerződés következtetései

A Mária-oszlop a 18. század közepén készült Kornis Antal gróf megrendelésére, Anton Schuchbauer kolozsvári szobrász műhelyében. Előképei azok a Habsburg birodalom területén elterjedt köztéri emlékművek, amelyek a 17. századi müncheni Mária-oszlop mintájára készültek. A korábbi szakirodalom szerint, akárcsak előképei, fogadalmi célból épülhetett az 1738 és 1740 közötti nagy pestisjárvány emlékére, Kovács Zsolt művészettörténész azonban 2011-es tanulmányában felvetette, hogy a megrendelő életében több olyan esemény is történt, amely indokolhatta egy fogadalmi emlék állítását, hiszen rövid idő alatt vesztette el az apját, egyik kislányát és fiatal feleségét is.

A tanulmány szerint a megrendelő és a szobrász 1744-ben kötött, de csak nemrég felbukkant, a Román Nemzeti Levéltár kolozsvári kirendeltségében őrzött szerződése azt igazolja, hogy a jelenleg ismert műemlék csak töredéke az eredeti koncepciónak. A szerződés ugyanis azt írta elő, hogy az oszlop és a ballusztrád körül 15 szent és 3 unikornis szobra álljon, a központi rész körül pedig 9 lámpát tartó angyal alakja. Kovács Zsolt arra is felhívja a figyelmet, hogy az unikornis nem csak Mária szüzességének jelképe, hanem a Kornis család címerállata is, ezért ebben az esetben egyértelműen Kornis Antal mecénási szerepét hangsúlyozza.

Azt, hogy emlékmű tervét végül anyagi okokból módosították vagy a szobrok elkészültek ugyan, de később lebontották őket, a művészettörténész szerint nem lehet biztosan tudni, ugyanakkor nem zárható ki teljes mértékben annak a lehetősége, hogy a Mária-oszlophoz készült unikornis-szobrok azonosak azokkal, amelyek az 1900-as évek elejéig a kolozsvári ferences templom Kornis Antal támogatásával épült lorettói kápolnájának bejáratát őrizték, azután pedig a Kornis család szentbenedeki birtokára kerültek. Az unikornisok 2016-ig láthatóak voltak a kastély bejáratánál, a tulajdonosa akkor elszállíttatta őket biztonságos helyre, miután ismeretlen tettesek megrongálták őket.