Kevés fenyegetőbb van annál, mint hogy beállít a világ legnagyobb repülőgép-hordozója

Amikor Donald Trump kormánya augusztusban hadihajókat vezényelt Venezuela partjainak közelébe, többekben rögtön felmerült, hogy a fenyegető fellépés végső célja nemcsak a drogkereskedelem elleni küzdelem, ahogy azt a Fehér Ház állította, hanem az olajban gazdag dél-amerikai ország Amerikával szemben ellenséges és a drogbiznisz működtetésével vádolt kormányának megdöntése is lehet. Az azóta eltelt időben ez a feltételezés sokakban egyre csak erősödött, ahogy az amerikai elnök egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett arról, hogy a Venezuelából indult, állítólag drogokat csempésző hajók kilövését szárazföldi támadások követhetik.

Október végén aztán Venezuela partjainak közelébe vezényelték az Egyesült Államok legnagyobb és legmodernebb repülőgép-hordozóját, és az amerikai haditengerészet november 11-én, kedden bejelentette, hogy a USS Gerald R. Ford meg is érkezett a térségbe. Az amerikai sajtónak másnap kiszivárogtatták, hogy az elnököt tájékoztatták a Venezuela elleni támadás katonai lehetőségeiről, de hangsúlyozva, hogy Trump még nem hozott döntést, és fontolgatja a következő lépést.

A súlyos gazdasági válsággal küzdő országot 2013 óta vasmarokkal vezető Nicolás Maduro tavaly újabb vitatott elnökválasztáson tartotta meg hatalmát. Már hónapok óta azt állítja, hogy Washington rezsimváltásra készül Venezuelában, és szeptember óta aktívan készül a várt amerikai támadásra. Maduro válaszul – inkább szimbolikus szándékkal – milliós mozgósítást jelentett be, a venezuelai légierő F–16-osai pedig provokatív manővert hajtottak végre egy amerikai rakétás romboló felett.

A repülőgép-hordozó megérkezése a térségbe nyugati elemzők szerint is azt jelzi, hogy az Egyesült Államok nemcsak egy drogellenes háború megvívására, hanem Maduro eltávolítására készülhet Venezuelában. Akár lesz katonai akció, akár nem, az biztos, hogy mindez a „maximális nyomásgyakorlás” része a venezuelai vezetővel szemben.

Nyilvánvaló fenyegetés

„Nincsen semmilyen stratégiai magyarázata annak, hogy a Fordot a térségbe küldték, hacsak nem Venezuela ellen akarják használni” – mondta a Newsweeknek Mark Cancian, a Center for Strategic and International Studies kutatóintézet védelmi tanácsadója. Hasonlóan vélekedett több más elemző is, akik szerint a repülőgép-hordozó teljesen felesleges lenne, ha az Egyesült Államok csak drogot szállító hajók elleni harcot akarna folytatni a Karib-tengeren.

A Trump-kormány szeptemberben indított a szó szoros értelmében háborút a drogok ellen a térségben, ahol azóta húsz támadásban 21 hajót lőttek ki, amikről minden bizonyíték nélkül azt állították, hogy kábítószereket csempésztek. A támadásokban legalább nyolcvan ember halt meg. A támadások jogosságát azzal indokolták, hogy azokban terrorszervezetté nyilvánított drogkartellek „narkóterroristái” haltak meg, akik legitim célpontok voltak, mert az általuk csempészett drogok amerikaiakat ölnek.

A Trump-kormány magyarázata azonban sántít, mert Venezuelából inkább Európába csempésznek kokaint, és nem a legtöbb amerikai halálát okozó fentanilt, ami Mexikóból érkezik az Egyesült Államokba. „Az ötlet, hogy a venezuelai hajók elleni támadásokkal megállítják a drogot, egy baromság” – mondta kedden a Washington Postnak egy nyugalmazott amerikai tábornok.

A Gerald R. Ford megjelenése pedig azt bizonyítja, hogy többről van szó, mint a drogcsempészek elleni küzdelemről – mondta az Atlanticnak Jimmy Story egykori venezuelai amerikai nagykövet.

Egy repülőgép-hordozó semmi olyan újat nem hoz, ami hasznos a drogkereskedelem ellen, ez „nyilvánvalóan egy üzenet”, amivel nyomást gyakorolnak a venezuelai kormányra

– mondta az AP-nek Elizabeth Dickinson, az International Crisis Group védelmi kutatóintézet elemzője. A Gerald R. Ford megjelenésével „egyértelműen Maduróra próbálnak ráijeszteni” – magyarázta a Guardiannek Christopher Sabatini, a londoni Chatham House latin-amerikai elemzője is.

Nem tartják legitim elnöknek

Ahogy arról augusztus végén részletesen írtunk, a mindenkori amerikai kormányok erőteljes nyomást gyakorolnak Maduro rezsimjére. Ez a nyomásgyakorlás – részben a hagyományos amerikai geopolitikai törekvések, részben a beavatkozáspárti „héják” hatására – Trump első ciklusának idején érte el eddigi csúcspontját. Ekkor az USA a 2018-as, csalásgyanú miatt a világ jelentős része által el nem ismert eredményt hozó választáson alulmaradt ellenzék vezetőjét ismerte el legitim elnöknek, és folyamatosan lebegtette egy katonai intervenció lehetőségét.

A nyomásgyakorlás legfontosabb eszközét a főleg az olajipart célzó szankciók jelentették. Ezektől azt várta az első Trump-kabinet, hogy destabilizálják a kormányzatot, és Maduro bukásához vezetnek. A szankciók hatásai azonban leginkább az átlagembereken csapódtak le, akik Maduroék súlyosan hibás gazdasági döntéseit is megszenvedik. Milliók szegényedtek el, és hétmillióan menekültek el az országból, a tüntetéseket Maduro erővel nyomta el. A menekültek egy része az Egyesült Államokba igyekezett, egy részüket a Biden-kormány be is fogadta, hogy 2025-től kezdve a Trump-kormány deportálásainak egyik első számú célpontjává váljanak.

A „maximális nyomásgyakorlás” politikája Trump második ciklusában is folytatódott. Az elnök felhatalmazta a Pentagont, hogy a kabinet által korábban terroristának minősített kartellek ellen katonai akciókat hajtson végre. A helyzetet bonyolítja, hogy a kartellek közé sorolta Venezuela kormányát, a Maduro fejére kitűzött vérdíjat pedig – ösztönözve egy esetleges puccsot – 50 millió dollárra emelte.

Az utasítást követően az addig is intenzív megfigyelés alatt tartott venezuelai partok közelében még intenzívebb erőösszpontosítás kezdődött. Maduro a kardcsörtetése mellett a nyilatkozataival igyekezett éket verni Trump és a katonai beavatkozásra jobban hajló, a kubai menekültek leszármazottjaként a latin-amerikai baloldali rendszereket különösen elutasító Marco Rubio között. Azt állította, hogy a külügyminiszter és egyben nemzetbiztonsági tanácsadó háborúba akarja belerángatni elnökét, és „vérrel akarja beszennyezni a kezét”.

Trump még nem tudja, mit akar, de hamarosan döntenie kell

Az amerikai sajtóban megjelent beszámolók szerint Trump – akit leginkább az a lehetőség hozhat lázba, hogy befolyást szerezzen a venezuelai olajmezők és ásványkincslelőhelyek felett – még nem döntötte el, hogy pontosan milyen akciókat indít, de több lehetséges lépést is kidolgoztak, amiből választhat és amivel távozásra bírhatják Madurót.

A venezuelai elnök eltávolítását több magas rangú kormányzati tisztviselő is erőteljesen támogatja, az agresszív fellépést Rubio mellett legerőteljesebben Stephen Miller kabinetfőnök-helyettes pártolja. Az Atlantic szerint Rubio ötlete volt, hogy az elnöknek drogellenes akcióként adják el a Venezuela elleni támadás tervét. A Fehér Ház azt állítja, hogy Venezuela kormányzata valójában egy „narko-terror kartell”. Azzal vádolják Maduro kormányát és hadseregének vezetőit, hogy részt vesznek a nemzetközi drogkereskedelemben, és erre hivatkozva lépnek fel ellene.

A New York Times értesülései alapján három főbb tervet dolgoztak ki az elnöknek. Az első arról szólhat, hogy katonai célpontok ellen indítanának légicsapásokat, azzal a céllal, hogy a hadsereg ne támogassa Maduro kormányát. A második szerint az amerikai különleges erők egységeit küldenék be, hogy elfogják vagy megöljék a venezuelai elnököt. A harmadik opció esetén pedig terrorellenes egységekkel foglalnák el a repülőtereket, valamint legalább néhány olajmezőt és olajipari infrastruktúrát.

A Washington Postnak nyilatkozó elemzők és egykori amerikai és venezuelai katonai és drogellenes tisztviselők szerint több más célpontja is lehet az Egyesült Államoknak egy szárazföldi katonai csapás esetén, a droglaborokon át gerillatáborokig és katonai bázisokig.

A Wall Street Journal értesülései alapján a katonai lépések mellett terítéken van, hogy szankciókkal és vámokkal igyekeznek gazdasági nyomást gyakorolni Maduróra, valamint az ellenzék támogatása mellett még több katonai erő felvonultatásával félemlítik meg a venezuelai elnököt. A lapnak névtelenül nyilatkozó tisztviselők szerint Trump folyamatosan kérdezgeti munkatársait a katonai lehetőségekről, amiből azt szűrték le, hogy végül zöld utat adhat a támadásoknak.

Trump leginkább attól tart, hogy a fellépés kudarccal ér véget, és amerikai katonák életébe kerül, ezért a legvalószínűbb verzió az, hogy ha a beavatkozás mellett dönt, akkor légicsapásokat, rakéta- és dróntámadásokat fog elrendelni. Elemzők szerint a döntést a Gerald R. Ford repülőgép-hordozó megérkezésével már nem sokáig tudja halogatni Trump.

Az Egyesült Államok „olyan helyzetbe hozta magát, hogy kénytelen lesz valamit csinálni, hogy igazolják” a katonai erők felvonultatását – mondta a Guardiannek Sabatini. Ő úgy vélte ugyanakkor, hogy a Fehér Ház szeretné elkerülni a támadást, mert „olcsón akarnak rezsimváltást elérni”. Bryan Clark, a konzervatív Hudson Institute védelmi elemzője viszont úgy látja, nem vezényelték volna oda a Gerald R. Fordot, ha nem akarnák használni.

Az AP-nek úgy vélte, hogy a Trump-kormány már bizonyította, hajlandó katonai erőt használni a céljai eléréséhez, és támadni fognak, ha Maduro egy hónapon belül nem mond le önként.

A döntést Trumpnak azért kell heteken belül meghoznia, mert a Gerald R. Ford túlságosan értékes ahhoz, hogy csak ott várjon a Karib-tengeren – mondta a Newsweeknek Cancian, aki szerint ketyeg a támadóóra: vagy támadnak, vagy végül máshova vezénylik a repülőgép-hordozót.

A CBS News és a CNN értesülései szerint Trumpot a repülőgép-hordozó megérkezésének hetében Pete Hegseth védelmi miniszter, valamint a vezérkari főnökök egyesített tanácsának elnöke tájékoztatta a legfrissebb tervekről, amik között szárazföldi csapások is szerepeltek. A beszámolók alapján a célpontok között katonai és kormányzati létesítmények és drogcsempész útvonalak szerepeltek, de Maduro elleni közvetlen támadás is felmerült.

Közben Hegseth csütörtök este bejelentette, hogy elindította a Déli Lándzsa Hadműveletet, amivel „narkóterroristákat” céloznak a nyugati félteken. A CNN értesülése szerint a venezuelai célpontokat ennek a műveletnek a részeként választották ki. Az amerikai hadsereg januárban számolt be erről a műveletről, aminek részeként robothajókkal és robot-légijárművekkel segítik a kábítószerek elleni küzdelmet.

Venezuela azt mutatja, hogy felkészül egy támadásra

A venezuelai kormány már szeptemberben bejelentette, hogy elkezdi kiképezni a polgárait a fegyverek használatára, hogy megvédhessék országukat az Egyesült Államok támadása esetén. Maduro felszólította a vidéken élőket, hogy készüljenek fel, és ha szükséges, tömegesen ragadjanak fegyvert.

Az amerikai repülőgép-hordozó megjelenése után a venezuelai védelmi miniszter közölte, hogy teljes harckészültséget rendelnek el a fegyveres erők szárazföldi, vízi, légi és rakétaegységeinél, és széles körű hadgyakorlatokat hajtanak végre a tartalékosokkal, valamint a polgári milíciákkal. „Az agresszióra nemzeti egység lesz a válasz, készen állunk, de nem akarunk háborút” – mondta Vladimir Padrino López.

Elemzők szerint az amerikai légicsapásokat nehezítheti, hogy Venezuelának jelentős, Oroszországtól vásárolt légvédelmi rendszerei vannak, köztük kifinomult nagy hatótávolságú rakétarendszerek, amikkel repülőgépeket és ballisztikus rakétákat is képesek lehetnek lelőni – írta a Foreign Policy. Ezért az amerikai támadás azzal indulna, hogy ezeket a rendszereket megpróbálják semlegesíteni, de mivel azok „mobilok, valószínűleg nem szednénk le az összeset, szóval meg van a veszélye, hogy elveszíthetünk pár repülőgépet” – mondta az AP-nek Cancian. Ezt a veszélyt a venezuelai védelmi miniszter is igyekezett erősíteni, amikor az állami televíziónak egy légvédelmi üteg mellől mondott beszédet. Ugyanakkor az orosz légvédelmi rendszerek korábban Iránnak nem sok segítséget jelentettek a modern izraeli vadászgépek ellen.

Noha a venezuelai vezetők igyekeznek magabiztosságot sugározni, a Reuters szerint a venezuelai hadseregnek nincs sok esélye az amerikaival szemben. „Két óráig sem tartanánk ki egy hagyományos háborúban” – mondta a hírügynökségnek egy, a venezuelai kormányhoz közel álló forrás. „Nem állunk készen arra, hogy szembeszálljunk a világ legerősebb és legjobban kiképzett hadseregével” – mondta egy másik forrás, aki ismeri a venezuelai védelmi képességeket.

A Reuters értesülései szerint a venezuelai kormány arra készül, hogy egy gerillaszerű háborúval védekezzenek egy esetleges amerikai támadás ellen, és több mint 280 helyen kis csapatokkal hajtsanak végre szabotázsakciókat. Egy másik taktika arról szólhat, hogy a hírszerző szervezetek és fegyveres pártaktivisták segítségével okoznának anarchiát Caracasban, hogy kormányozhatatlanná tegyék Venezuelát. A két taktikát a Reuters szerint egyszerre is alkalmaznák.

Emellett a venezuelai kormány egy mobilapplikációt használna arra, hogy a híveik bármilyen gyanús tevékenységet jelentsenek a hatóságoknak – írta a CNN. Az amerikaiak dolgát emellett az országban működő kolumbiai gerillacsoportok és a kormánypárti félkatonai szervezetek több ezer tagjai is nehezítheti.

Maduro a Washington Post értesülései alapján Moszkva segítségét is kérte egy esetleges amerikai támadással szemben, de elemzők nem sok esélyt látnak arra, hogy az ukrajnai háborúval elfoglalt régi szövetségese bármit is tenne érte. Carlos Solar, a RUSI londoni védelmi kutatóintézet elemzője a Newsweeknek kijelentette, hogy Moszkva legfeljebb szavakkal fogja elítélni az amerikai támadást, és támogatni Caracast. Annak komoly üzenete lenne, ha Vlagyimir Putyin egy újabb szövetségesét veszítené el. Ugyanakkor a mostani helyzetben az előny az orosz elnöknek, hogy az Egyesült Államok figyelme Dél-Amerikára irányul – mondta a Postnak James Story volt venezuelai amerikai nagykövet.

Washington csak azt nem tudja, mi lenne Maduro után

„Ha megölöd Madurót, akkor Venezuelából Haitit csinálsz” – mondta még szeptember végén egy prominens venezuelai üzletember a New York Timesnak, utalva a karibi országra, ahol a káosz lett az úr, miután az elnök merénylet áldozata lett. A lapnak több ellenzéki venezuelai is aggodalmának adott hangot, hogy Maduro eltávolítása után a gerillacsoportok, a hadsereg és a félkatonai szervezetek között polgárháború törne ki az ország kincseiért.

A venezuelai ellenzék idén Nobel-békedíjjal kitüntetett vezetője, a tavalyi elnökválasztás óta bujkáló María Corina Machado a Bloombergnek adott interjújában azonban kijelentette, hogy

készen állnak arra, hogy átvegyék az ország kormányzását, és már meg vannak a terveik „az első száz órára, az első száz napra”. Hasonlóan nyilatkozott a Timesnak egyik tanácsadója is, aki szerint Machado egyeztet a Trump-kormánnyal.

Ugyanakkor megvan a veszélye, hogy a venezuelaiak árulóként tekintenének Machadóra, valamint az elnökválasztás ellenzéki jelöltjére, az országból elmenekült Edmundo Gonzálezre, mint akik egy külföldi inváziót támogattak – mondta a Guardiannek José Luis Pérez Guadalupe, a perui Universidad del Pacífico kriminológus professzora, egy venezuelai szervezett bűnözésről szóló könyv társszerzője.

A Trump-kormány egyelőre nem jelezte, hogy ki lehetne az, aki átvehetné a hatalmat Maduro esetleges távozása után, írta az Atlantic. Szerintük a venezuelai elnök erővel történő eltávolítása kiszámíthatatlan helyzetet teremtene, és a katonai vezetők nem biztos, hogy hajlandóak lennének átadni a hatalmat a Washington támogatását bíró ellenzéknek. Arra sincsen garancia, hogy egy amerikai támadás után olyan kormány kerül hatalomra, ami barátságosabb lesz az Egyesült Államokkal – írta New York Times.

A lapnak nyilatkozó amerikai kormányzati tisztviselők arról beszéltek, sokkal több terv készült a Maduro kormánya elleni katonai támadásokra, mint arra, hogyan is lehetne kormányozni az országot, ha az akció sikerrel jár. Az Atlantic értesülései alapján azonban nem kizárt, hogy Maduro készen áll arra, hogy rendezetten adja át a hatalmat, ha elég garanciát kap az Egyesült Államoktól arra, hogy legközelebbi szövetségeseivel együtt amnesztiát kap és kényelmes száműzetésben töltheti el élete hátralévő részét. „Ha elég nagy a nyomás, és elég cukorka kerül a tálba, akkor minden szóba jöhet Maduro esetében” – mondta a lapnak egy venezuelai és amerikai tisztségviselőkkel is kapcsolatban álló forrása.