Bezárul a harapófogó, miközben az ukrán katonák a romok közt próbálják túlélni az ostromot

„Nehéz körülmények” között kell helytállniuk az ukrán katonáknak, akik a kelet-ukrajnai Pokrovszkot próbálják tartani – ismerte el november elején Olekszandr Szirszkij, az ukrán fegyveres erők főparancsnoka. A katonai vezető azt mondta, több ezer orosz katona igyekszik bevenni a stratégiai fontosságú, egykor bő hatvanezres várost, amit régóta támadnak. Szirszkij szerint nem vették még körbe az ukrán katonákat, de elismerte, hogy különleges erőket kellett ledobni, hogy így próbálják biztosítani a tűz alá került utánpótlási vonalakat.

Takács Márk katonai szakértő a Telexnek azt mondta, vannak pletykák éles nézetkülönbségekről Szirszkij és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök között. Szerinte arra is van esély, hogy Pokrovszk majdani elestét Zelenszkij fel fogja használni a másfél éve főparancsnoknak kinevezett Szirszkij eltávolítására. Takács szerint

a fronton jelenleg a három legkritikusabb szakasz egyértelműen Pokrovszk, Limany és Kupjanszk térsége.

Előbbi város épp harapófogóba kerül, és az így kialakuló katlanban van még a háború előtt 46 ezres város, Mirnohrad is, amit szinte teljesen bekerítettek az orosz erők.

Az oroszok szerint az ukránok helikopterrel hozták a friss egységeket, és sokuk megadta magát, tizenegy katonát pedig megöltek. Kijev tagadja a kudarcot. Szirszkij személyesen is a frontra látogatott, hogy felmérje a helyzetet, felvételeket is közzétettek róla, ahogy Kirilo Budanovval, az ukrán katonai hírszerzés vezetőjével térképek felett állnak.

Az biztos, hogy politikai szinten a végsőkig védeni akarják a várost, Zelenszkij múlt pénteken ezt prioritásnak nevezte. Több mint egy éve a Telex a helyszínen mutatta be Pokrovszk jelentőségét, amit akkor még nem kerítettek be, de folyamatosan támadtak az orosz erők.

Az ukrán különleges erők helikopteres bevetése egy elkeseredett és kudarcba fulladt próbálkozás volt Takács szerint. „Az egyetlen előnye, hogy elterelte a figyelmet arról, hogy a szárazföldön is történtek ukrán ellenlökések, amelyek azonban sikeresen tartják nyitva a zsák száját” – magyarázta a szakértő.

Pokrovszk pokla

Az aktuális helyzetet nehéz pontosan átlátni. A frontvonal állását nyílt forrásokból monitorozó DeepState szerint Pokrovszk jelenleg egyfajta szürke zóna, a várost egyik fél sem birtokolja. Az amerikai Institute for the Study of War (ISW) elemzőintézet is erre jutott, hozzátéve, az ukrán erők egy kicsit vissza tudták tolni az oroszokat a város északi részén. Az ISW szerint az oroszok kis csoportokban támadnak, sőt olyan is volt, hogy magukat olykor civileknek álcázva szivárogtak be az ukrán pozíciók közé, mögé.

Valerij Geraszimov orosz vezérkari főnök szerint 5500 ukrán katonát kerítettek be, az ukránok szerint viszont északon még van szája a zsáknak, van kijárat az ukrán hátország felé. Ugyanakkor nagyon problémás utánpótlást bejuttatni, és a Le Monde-nak megszólaló ukrán tiszt szerint maximum két hétig képesek még tartani a várost.

Takács úgy jellemezte a pokrovszki csatát, hogy képzeljünk el egy vonalat a térképen – ez a harcérintkezési vonal, egy 20-30 kilométeres sáv –, aminek az ukránok felé eső része halványkék, az orosz halványpiros, jelezve, hogy ezeket a területeket nem ellenőrzik a felek százszázalékosan.

Az oroszok és az ukránok pár fős „gyalogsági kisegységeket küldenek egymás ellen”, az oroszok ilyen beszivárgó egységekkel vetették meg a lábukat Pokrovszkban. A városon belül házról házra, szobáról szobára vívnak közelharcot a katonák, Mirnohradtól délre pedig az ukrán 25. légi rohamdandár teljesen bekerítve tartja magát.

Vékony sáv maradt meg, amit a harapófogó nem fog át, ezen keresztül elvileg lehetne utánpótlást szállítani. A hangsúly azon van, hogy elvileg, ugyanis Takács szerint egy 10 kilométeres sávot drónokkal le lehet zárni, így csak légi szállítással lehetséges az utánpótlás, a sebesülteket pedig nem lehet kivinni a katlanból. Takács szerint az ukrán vezetés hibájából alakult így a pokrovszki helyzet.

Amikor az oroszok október végén Rogyinszkét elfoglalták, még egy 10-15 kilométeres rés volt nyitva, ekkor „ki kellett volna üríteni a mirnohradi zsákot”.

Az oroszok rengeteg veszteség árán harcolták ki a jelenlegi helyzetet Pokrovszk térségében, viszont most töredék erőfeszítéssel fenn tudják tartani. Takács szerint hagyják elvérezni az ukránokat, „a katonák a pincékben, a romok közt próbálják túlélni az ostromot”. Szerinte az oroszok nem is fogják „megnyomni a zsákot szemből”, Mirnohrad felől, inkább előbb-utóbb felmorzsolják az ukránokat. Az orosz erők ezt a taktikát alkalmazták a háború eddigi nagy csatáiban, Bahmutnál, Avgyijivkánál és Szeverodonyecknél is.

Az ukránok előtt álló dilemmák

Az ukránok attól tartanak, hogy ha az oroszok beveszik a fontos közlekedési csomópontnak számító Pokrovszkot, akkor azt mutathatják a tűzszünet célzó Egyesült Államoknak, hogy sikereket érnek el a harctéren, és nem érdemes Ukrajnát támogatni.

A Washington Post ugyanakkor megjegyezte, hogy egyre élénkebb a vita arról, inkább megóvják-e az ukrán katonák életét a katlanban egy visszavonulással, elkönyvelve egy presztízsvereséget, vagy komoly véráldozatok árán tartsák tovább a várost. Mikola Bjeljeszkov, az ukrajnai Stratégiai Tanulmányok Nemzeti Intézetének kutatója szerint országa vezetése előtt komoly dilemma áll. „Politikailag nehéz lenne visszavonulni a szuverén területekről, tudva, hogy ez diplomáciai lökést ad Oroszországnak” – mondta.

A 2023-as bahmuti és a 2024-es avgyijivkai csatáknál is felmerült a dilemma, hogy a városok hamarabbi feladásával sok életet megmenthettek volna, az egymást váltó főparancsnokokat emiatt sok kritika is érte. Zelenszkij is arról beszélt múlt héten, hogy az oroszok 1:8 arányú többségben harcolnak, és a teljes orosz–ukrán háború legaktívabb frontszakasza a pokrovszki, a harcok közel harmada most ide korlátozódik. Ukrán részről öt dandár és egy ezred küzd a város romjai közt, „szóval értik, nem egyszerű a srácainknak” – mondta az államfő, aki kedden a térségbe is ellátogatott.

Emil Kastehelmi finn elemző a Black Bird Grouptól mégis azt fejtegette, hogy szerinte az ukránoknak megérné feladni Pokrovszkot, mert ez lerövidítené és kiegyenesítené a frontvonalat a tél beállta előtt, illetve javítana az ukránok logisztikáján. Szerinte a feladás nem jelentené azt, hogy az oroszok lendületbe kerülnének.

A Washington Postnak nyilatkozó legtöbb elemző a frontvonal előbb-utóbbi összeomlására számít Pokrovszknál, a város szerintük nem sokáig tartható. Franz-Stefan Gady osztrák elemző a Center for a New American Securitytől azt mondta a lapnak, nagy veszteségek nélküli, tervezett visszavonulásra és stabilan tartható új állások kiépítésére van szükségük az ukránoknak – ehhez szeles, esős időjárás kell, amikor kevésbé veszélyesek az orosz drónok.

Mi lesz, ha áttörnek?

Az oroszok hadműveleti céljairól Takács Márk azt mondta, Pokrovszktól északra próbálhatnak előretörni a kramatorszki erődrendszer hátában. Kramatorszk, Szlovjanszk és Konsztantyinyivka agglomerációját ugyanis nagyon megerődítették az ukránok az utóbbi években, a korábban százezres méretű városok elfoglalása elképesztő véráldozatot követelne a támadóktól.

Ráadásul Takács szerint a dobropillijai kiszögellés levágásával, az oda betörő orosz támadás felszámolásával Ukrajna stabil pozíciókat hozott létre Pokrovszktól északra. Napi 1-2 kilométernél többet nem tud előretörni az orosz haderő. A kérdés, hogy mennyire erődítették meg a Pokrovszk mögött területeket. „Szeretném hinni, hogy idén márciusra már elkészültek az erődrendszerek” – mondta Takács, de szerinte ez nem reális.

Ha Pokrovszk elesik, akkor egy-két hét hadműveleti szünet után az oroszok gyorsan a következő terepakadályig tudnak nyomulni, ez a Bik folyó, ami a várostól 10 kilométerre északnyugatra van. Az észak-donbaszi ukrán hadműveleti csoportosításra így két oldalról, délről és nyugatról is felzárkózhatnak az oroszok, de ez Takács szerint 2026 közepére valósulhat meg. A kramatorszki–szlovjanszki erődövet is fenyegetheti a bekerítés, keletről és délről is veszélyeztetettek az egykori nagyvárosok.

Az északi helyzet

A pokrovszki katlantól északra, az erdősebb Kupjanszk környékén az orosz 68. gépesített lövészhadtest harcol, amit a 47. gépesített lövészhadtest támogat, összesen 20-30 ezer katona támadja az ukrán pozíciókat. Takács szerint Pokrovszknál nagyobb erőket vontak össze: ott az 51. összfegyvernemi hadsereg és két hadtest harcol, összesen 60-70 ezer fős ez a csoportosítás. „Nem véletlen, ez sokkal fontosabb frontszakasz” – érvelt Takács.

Kupjanszknál kritikus a helyzet az ukránoknak, de tartható. A várost lényegében ellenőrzik az oroszok, de nincs hídjuk az Oszkil folyón, nem tudnak tartósan átkelni. A túlparton ráadásul emelkedik a terep, és erdős a vidék, nehéz támadó hadműveletet végezni. Ennek megfelelően az ukránok nagyon lelassították az oroszokat ezen a frontszakaszon.

Délebbre, Limanynál az ukránok visszavették a harcászati kezdeményezést, a szomszédos Torszkétől eltolták az oroszokat. A front délkeleti sarkában, a Vovcsa és Jancsul folyók határolta területen volt egy olyan orosz szándék, hogy betörnek az ukránok déli szárnyába, de ez nem sikerült igazán mélyen. Ugyanakkor az ukránok engedték, hogy az orosz csapatok egész mélyen betörjenek Zaporizzsja megyébe, ezáltal a legkevésbé veszélyes irányba terelték az orosz támadást.

Adj király, katonát

Nagy kérdés az ukrán hadsereg szempontjából, hogy az egyre nehezebb toborzás és sorozás, valamint a dezertálások miatt meddig tudja pótolni az élőerőt, és képes lesz-e nemhogy támadó, de hatékony védekező hadműveletekre.

Takács Márk a második világháborút hozta fel példának, ahol a már voltaképp legyőzött Németország még aratott egy utolsó hadműveleti győzelmet 1945 áprilisában a cseh határnál a lengyel–szovjet erők ellen. A mostani ukrajnai háborúban míg egy frontszakaszon lehetséges összeomlás, addig máshol aktív lehet egy jól vezetett alakulat. Olyan összeomlás pedig nem lesz, mint az első világháború végén a németek esetében, ahhoz az összes nyugati támogatásnak meg kéne szűnnie.

Az ukránoknak még van emberük annak ellenére, hogy nem nagyon tudják feltölteni az erőiket, havonta több mint tízezren dezertálnak. Takács szerint fontosabb jelenleg, hogy „rendes kiképzés, rendes vezetés” kéne, ez segítene az ukránok helyzetén. A legprofibb ukrán alakulatok azzal tudnak még mindig önkénteseket vonzani, hogy azt ígérik, az alapkiképzésen felül 2-3 hetes extra kiképzést nyújtanak. A központi kiképzés ugyanis elég kevés, például a katonák olyan fegyverrel tanulnak meg lőni, amit nem fognak használni az alakulatuknál.

„Az oroszok magukhoz képest spórolnak az élőerővel” – mondta Takács, aki szerint inkább a háború elején voltak jellemzők az egymás utáni, sok áldozatot követelő orosz rohamok. Most inkább három-négyfős csoportokat küldenek harcba. Ez még mindig azt jelenti, hogy naponta akár ezer ember is meghal az oroszoknál.

Pokrovszknál már nem erőltetik a véres rohamokat, elértek egy jó helyzetet a városban, ezt akarják megtartani, lassan szélesíteni. Az orosz közösségi média alapján „egyre nehezebben tudja az orosz hadsereg fenntartani a létszámát”, de az elmúlt másfél évben növelte a célszámokat, most ezt a megnövelt kvótát próbálják fenntartani, ami még bőven sokszoros létszámfölénynek számít az ukránokkal szemben.

A hátországok pusztítása

A katonai szakértő nem tud róla, hogy az orosz olajfinomítók és olajlétesítmények elleni ukrán dróntámadások komolyabb gondokat okoztak volna, noha bőven lehetett üzemanyaghiányról és sorban állásokról olvasni az elmúlt hónapokban. „Oroszországban a lakosság hamarabb fog éhezni, mintsem gátolja az orosz hadsereg működését a hiány” – magyarázta az orosz logikát Takács. A hadseregnek külön raktározzák az üzemanyagot, azonban ugyanazokból a finomítókból kapják ezt, mint a civil szféra.

Takács szerint olyan mennyiségű finomítói kapacitásnak kellene kiesnie, hogy az negyed vagy fél év múlva éreztesse a hatását. Annyi üzemanyag mindig lesz, hogy megoldják a katonai logisztikát, a támadó hadműveletekhez most pedig nem igazán használnak nagy gépesített egységeket, sok üzemanyag-igényes harckocsit, hanem gyalogosan vagy drónokkal támadnak az oroszok.

Közben az oroszok Ukrajnában a fronton túl elsősorban az energetikai infrastruktúrát támadják, „hogy az ukrán lakosságot megtörjék”, de ezt légi hadjárattal Takács szerint nem lehet elérni. A hadiüzemekhez szükséges áramellátásokat pusztítják, azzal a céllal, hogy ha kiesik az energetikai rendszer, nem lesz dróngyártás, és leállnak a gyárak is.

Az épülő beruházásokat is támadják, amiket nyugati hadiipari cégek vittek Ukrajnába, „ez új eszkalációs szint” – mondta a szakértő. Ezek zömmel Kijev környékén, északnyugaton épülnek. Kárpátalja se lenne biztos helyszín ezeknek az új üzemeknek, ezt a régiót se kímélik az oroszok. Augusztus 21-én Oroszország a kárpátaljai Munkácsot is támadta, egy amerikai tulajdonú elektronikai gyárat ért találat.

Hó, jég, tél, lassulás

A gyalogos egységek mozgását Takács szerint nehezíteni fogja a beálló tél. Az oroszok eddig a fasorokat, folyóvölgyeket, patakvölgyeket használták előrenyomulásra a takarónövényzet miatt, de lehullanak a levelek, csökkenni fog a levéltakaró, ez megnehezíti a haladásukat. Télen a hőjelek is erősebbek, messzebbről észrevehetőek a tájban mozgó katonák. Ezek miatt várhatóan lelassulnak a hadműveletek.

A helyzeten az ukránok szemszögéből semmilyen csodafegyver nem segíthet most. Persze minden fegyver jól jön nekik, akár páncélosok is, de a hangsúly a drónokon van. Robert Brovdi parancsnok, becenevén a „Magyar” nemrég bejelentette, hogy a jelenlegi létszám kétszeresére növelik tavaszig a drón haderőnemet, ez reményeik szerint megsokszorozza az orosz veszteségeket.

Takács szerint jó „fegyver” lehet a kiváló kiképzés és hadvezetés.

„Ha úgy döntenek, hogy hagynak 5000 katonát meghalni Pokrovszkban, az ellen nincs védekezés” – mondta a szakértő. Szerinte a 30-40 éves, a harctéren tapasztalatokat szerzett dandárparancsnokokat kéne hagyni dönteni, „a politikai szempontokat pedig félre kell tenni”. Szerinte ha Pokrovszk elesik, talán várható változás a hadvezetésben.