Jön a sok ezermilliárdos uniós terv, amit Orbán már tavaly vétóval fenyegetett

Szerdán mutatja be az Európai Bizottság a javaslatát az Európai Unió következő, 2028-tól induló hosszú távú költségvetésére. Bár állásfoglalásokkal, nyilatkozatokkal, fenyegetésekkel már eddig is ment a helyezkedés, Piotr Serafin költségvetési biztos bejelentése után indul be igazán vita a hivatalos nevén Többéves Pénzügyi Keretről. Ez nem csak egy óriási, a mostani időszakban több mint 1,2 ezer milliárd eurós, azaz jelenlegi árfolyamon nagyjából 480 ezer milliárd forintot érő pénzhalmot jelent.

„A költségvetés számokba öntött politika”

– fogalmazott Serafin elődje, Johannes Hahn, azaz a büdzsé alapvetően meghatározza, mit fog csinálni az EU éveken keresztül.

Előre jelzi, mi várható, hogy a legutóbbi költségvetésnek köszönhető az eddigi leghosszabb uniós állam- és kormányfői csúcstalálkozó rekordja. Még a négynapos ülés sem zárta le teljesen a vitákat: csak pár héttel a büdzsé életbe lépése előtt, 2020 decemberében ütötték le végleg az alkut – magyar–lengyel vétófenyegetés után. Orbán Viktor kormányfő pedig már tavaly belengette a vétót a mostani büdzséből blokkolt pénzek miatt.

A viták egyik oka ugyanis az, hogy a költségvetésről egyhangúlag kell megegyezniük a tagállami kormányoknak és az Európai Parlament (EP) többségének. Bárki vétózhat, így mindenkinek fel kell mutatnia valamit, amire hivatkozva elmondhatja, hogy mekkorát nyert. Nem véletlen, hogy az éves mellett bevezették a hosszú távú költségvetéseket, még ilyen keret mellett is képesek az éves büdzséknél az utolsó pillanatig húzni a megállapodást. A költségvetés ráadásul az EU bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) egy százaléka körül szokott alakulni, így egy aránylag kötött összegen osztozkodnak. Íratlan szokás az is, hogy a költségvetés hét évre szól.

Egyezség nélkül is lenne költségvetés: ilyenkor időarányosan a korábbi számokat vinnék tovább. Egy vétó ugyanakkor megakadályozná, hogy – Hahn szavaival élve – ezt a számokba öntött politikát megújítsák, ráadásul helyet kell csinálni egy nagy hitel kamatainak.

Kevesebből kellene főzni, vagy többet beszedni

A mostani, 2021-2027 közötti időszakot külön megkavarta, hogy ez az első egy korábbi nagy befizető, az Egyesült Királyság nélkül, miközben a koronavírus-járvány hatásai ellen több pénzre lett szüksége a tagállamoknak. A brexittel ugyanakkor a közös hitelfelvétel leghangosabb ellenzője is távozott, így a kevesebb bevételre jutó nagyobb kifizetési igényt egy egyszeri kölcsönnel pótolták.

Az alap ugyanakkor 2026-ban lejár, és el kell kezdeni kamatostul visszafizetni, ami eleve megterheli az új költségvetést. Most a bevételek túlnyomó része abból áll össze, hogy a kormányok GNI-arányosan összedobják a pénzt. Így minél gazdagabb és népesebb egy tagállam, annál többet fizet, miközben számos ilyen országban előretörtek az euroszkeptikus és EU-ellenes pártok, amik kihasználhatják, ha a kormányok ezt a bevételi forrást próbálnák növelni.

Az Európai Bizottság már a hitel felvétele után és 2023-ban is bedobta, hogy a megoldást új, saját uniós bevételek jelenthetnék. Van is olyan javaslat, a karbonvám, aminek a bevezetését már meg is kezdték, és felmerült egy vállalatok nyereségén alapuló vagy az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerből származó bevétel is. A költségvetési javaslat egyik nagy kérdése lesz, hogy mennyire mernek új, közös forrásokat bedobni, mint például a hamarosan amúgy is bevezetett beutazási engedély vagy a digitális szolgáltatásokra kivetett adó – utóbbi Donald Trump vámfenyegetései miatt bukhat el. A Politico keddi cikke alapján a dohánytermékekre, az elektronikai hulladékra és nagy bevételű multikra vetnének ki adót a hitel visszafizetéséhez.

Az Európai Bizottság egy februári közleményben vázolta fel nagy vonalakban, mit kezdene a költségvetéssel. Nem mondta ki, hogy nagyobb költségvetést szeretne, de jelezte, hogy folyamatosan nőnek az elvárások az EU-val szemben.

Azt már Mario Draghi volt olasz miniszterelnök is elismerte a vezetésével készült tavalyi uniós jelentés bemutatóján: több forrás kellene, és a magántőke bevonása ehhez nem elég, közös finanszírozásra is szükség lenne.

Ha az EU többet akar tenni, nem lesz rá képes kisebb költségvetésből, nyilatkozta július elején a többéves költségvetés egyik európai parlamenti felelőse, Siegfried Mureșan. A jobbközép politikus úgy látta, a tagállamok nem fognak több pénzt bedobni a hitel törlesztésére, helyette a saját források jöhetnek szóba. Az Euractiv és a Politico kedd éjjel több mint 1,7 ezer milliárd eurós, nem végleges összegről tudott, ami jelentős emelés lenne a 2021-2027-es 1,2 ezer milliárd euróhoz képest – GNI-arányosan 1,1 százalékról 1,23-ra. Az EUrologus ugyanakkor szerda reggel arról írt, nem lesz több pénz. Az Európai Bizottság szerda délelőtt kezdi a heti ülését, ezen hozzák meg a végső döntést a javaslatról, ami addig még változhat.

Egy, a Politicóhoz korábban kiszivárgott dokumentum, amit a lap állítása szerint a magyar kormány küldött ki a költségvetési álláspontjáról, nem támogatja az ilyen saját bevételi forrásokat. Az eddig nyilvánosságra hozott 2021-es és 2023-as ötletek eszerint túl nagy adminisztrációval jártak és nem voltak méltányosak. Maradna annál, hogy a bruttó nemzeti jövedelem arányában dobják össze a pénzt.

Arra tekintettel, hogy a koronavírus-járványt követő helyreállítási alap mögötti hitel akár az „EU éves költségvetésének húsz százalékát is felemésztheti”, a dokumentum további kölcsönöket is ellenez. A kormányból már a helyreállítási alap miatt is többször beszéltek elvi fenntartásokról, ezt egy idei parlamenti határozatban is megerősítették.

Mire menjen a pénz?

A javaslat nagy kérdése az is, hogy az összeget hogyan osszák fel. Most nagyjából három, többé-kevésbé egyenlő részre lehet osztani:

• a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokra;
• a felzárkóztatási (kohéziós) pénzekre;
• minden egyébre.

Az agrárpolitika volt az első terület, amit még az 1960-as években közösségi kalap alá vettek, és egykor uralta a költségvetést, de egyre inkább visszaszorult az aránya. Mostanra a zömét a területalapú támogatások adják, azaz minél nagyobb földeken gazdálkodik valaki minél kisebb inputköltséggel, annál kedvezőbb helyzetbe hozza a rendszer, így a külterjes, szántóföldi növénytermesztést ösztönzi. Az ezt biztosító garanciaalap kisebb társa a mezőgazdasági vidékfejlesztési alap, ami annyira kétarcú, hogy időnként még hivatalos helyeken is tévedésből beleírnak egy „és” szót a közepébe: ebből részben kifejezetten a gazdáknak, részben általánosabban vidékfejlesztésre írhatnak ki pályázatokat a tagállamok.

A felzárkóztatási támogatásokon belül a legnagyobb csoportot a szegényebb térségeket felhúzó regionális alap adja. Azok a régiók, amik nem érik el az átlagos uniós fejlettség háromnegyedét, teljes jogú támogatottak, a 90 százalék és az átlag közöttiek átmenetinek számítanak, így ugyan ezeknek is jár pénz, de kevesebb. Előbbi csoportba esik egy kivétellel az összes magyar régió. A felzárkóztatási támogatásokhoz tartozik a szociális alap is.

Az egyéb kiadások között vannak az uniós intézmények működtetése mellett – amire a teljes összeg hét százaléka sem jut – az olyan programok, mint az Erasmus+ oktatási cserék, a Horizont kutatási együttműködések, az uniós költségvetésből elhanyagolható méretű, de a NATO-tagok miatt is egyre növekvő védelmi kiadások, vagy a szintén egyre hangsúlyosabb versenyképesség. Utóbbira az Euractiv kedd éjjeli cikke alapján több mint 520 milliárd euró juthat, amibe több alapot is beleszámolnának, például a kutatást, de nagyjából 300 milliárd euróval egy kifejezetten versenyképességi alapot is létrehozhatnak.

A különféle kiszivárgott információk alapján az Európai Bizottság megpróbálna egyszerűsíteni a szétszabdalt alapokon. A Politico és az Euractiv keddi cikke szerint négy csoportba sűríthetik ezeket, amit az EUrologus is megerősített. (A cikkek alapján nem egyértelmű, milyen szintű egyesítésről van szó: összeolvadnának-e az alapok, vagy a meglévőket olyan laza kategóriákba sorolnák, mint a 2021-2027-es költségvetés hét fejezete, ahol például a mezőgazdasági alapok a „természeti erőforrások és környezet” alatt vannak.)

• 946 milliárd euróval az „Európai szociális modell és életminőség” alá kerülhet a regionális és az agrárpolitika, amik eddig együtt a büdzsé nagyjából kétharmadát tették ki, de így az 1,7 ezer milliárdos költségvetés valamivel több mint felét adnák – az EUrologus szerint a nagy vesztesek a már eleve szerdai tüntetésre készülő gazdák lesznek 20 százalékkal;
• 522 milliárd euró menne a „versenyképességre, jólétre és biztonságra”;
• 190 milliárd euró a „Globális Európára”, azaz például a külügyekre és az olyan segélyekre, amiket a migrációt is visszafogó egyezségek részeként szoktak adni;
• 107 milliárd euró maradna adminisztrációra.

A korábbi információk alapján az egészet egy-egy egyesített nemzeti terv alapján költenék el. Az EP és a kormányok már előre jelezték, hogy ennek több ponton sem örülnének.

• Az Euronews úgy értesült, hogy a vidékfejlesztési alapot beolvasztanák a regionálisba (ezeket már korábban is félig-meddig egy kategóriába rakták);
• a szocialisták ahhoz kötötték az Európai Bizottságról szóló múlt heti bizalmatlansági indítvány elutasítását, hogy a szociális alapot ne húzzák be egy közös kalap alá;
• az EP nem szeretne egy-egy összevont, tagállami programot, amiből reformokhoz kötve jönne a pénz, és eddigi programok egymásba olvasztását sem egy versenyképességi alapba;
• a kormányok korábban az erős regionális és mezőgazdasági politika mellett is kiálltak (a magyar kormány 13 másikkal együtt kifejezetten külön regionális alapot akart egy nyilatkozatban);
• de a Politico szerint még az Európai Bizottságon belül is az utolsó pillanatokig ment a harc a regionális politika körül.

Egy európai bizottsági kísérlet viszont azt mutatta, hogy ha a polgárokra bíznák a költségvetés újratervezését, eléggé máshová kerülnének a hangsúlyok, mint ahol most vannak.

Bóka János EU-ügyi miniszter fontosnak tartotta, hogy az új költségvetésben is folytatódjanak az olyan „sikeres politikák”, mint a mezőgazdasági vagy a felzárkóztatási.

A Politico szerint a kiszivárgott dokumentum szerint a magyar kormány kiállt amellett, hogy a közvetlen agrárkifizetések „formájában, csatolt bevételi támogatással és ágazati beavatkozásokkal támogassák minden gazda jövedelmének állandóságát”. Felemlegette azt a nyilatkozatot is az agrárpolitika önállóságáról, amit a miniszterek magyar elnökséggel fogadtak el tavaly és amit a kormány az elnökség egyik jelentős eredményének nevezett. (Nagy István agrárminiszter kedden felháborítónak és elkeserítőnek tartotta az összevonási tervet, „úgy tűnik, hogy Brüsszel ezzel a húzással próbálja leplezni az agrártámogatások jelentős csökkentését”.)

A magyar kormány emellett „erősen ellenzi”, hogy – a mostani költségvetés harmadát kitevő – felzárkóztatási politikát a helyreállítási alap mintájára alakítsák át. A magyar kormány a májusi közös miniszteri nyilatkozatot sem vétózta, ami szintén kimondta a felzárkóztatási politika alapvető szerepét, de a jogállamiságét is – utóbbi emlegetésével inkább egy saját, csatolt nyilatkozatban nem értett egyet.

A dokumentum alapján a magyar kormány fontosnak tartaná az erős védelmi ipart is (ami összhangban lenne a kormány törekvéseivel). Jöhetne az új versenyképességi alap, ha az és a kutatási Horizont kezelné az elődeik „túlzott földrajzi egyensúlytalanságát”, és a migrációnál a „fizikai infrastruktúra építésére és fenntartására” is pénzt adna.

A dokumentum szerint „míg Ukrajna csatlakozása nem realisztikus, a Nyugat-Balkán számos tagjelölt országa valószínűleg készen fog állni a csatlakozásra 2034 előtt”. Utóbbiakra a költségvetésben legyen „megfelelő rugalmasság”, előbbi újjáépítésére viszont a büdzsén kívül, önkéntes és ideiglenes alapból fizessenek. (Azaz Magyarország maradhasson ki.) A Politico keddi cikke alapján Ukrajnát egy költségvetésen kívüli, 88 milliárd eurós alapból támogatnák a 2028-ban induló hétéves időszakban.

A magyar kormány már előre vétót lengetett be

Az Európai Bizottság a februári javaslata alapján „további biztosítékokat” építene be a jogállamiság megvédésére, ahogy arra a decemberben hivatalba lépett testület témafelelőse, Michael McGrath is előre célzott.

A Politico által kiszivárogtatott dokumentum alapján a magyar kormány ellenezte, hogy általános feltételességi rendszert vezessenek be, ami „gyakorlatilag blokkolná a hozzáférést az EU-támogatásokhoz, mesterségesen összekötve azokat »alapértékekkel«”. Úgy érveltek, hogy az ilyen kezdeményezések szembe mennének a versenyképességgel és az egyszerűsítéssel.

Azzal érveltek két mondattal az általánosabb rendszer ellenzése után, hogy „tapasztalatunk” szerint a mostani következetlen, átfedések és kiskapuk vannak benne, nem tudta biztosítani az „átlátható, méltányos, tárgyilagos, bizonyítékokra alapozott és pártatlan” eljárást. „Önkényes politikai nyomást” fejtettek ki vele az uniós költségvetés védelmével össze nem függő területeken. Mindenesetre a kormány „konstruktív partner az EU pénzügyi érdekeinek védelmében”, hiszen ezt például az állam- és kormányfők 2020. decemberi következtetéseiben is megerősítette. Azt már nem tették hozzá, hogy a csúcs előtt a mostani költségvetés blokkolásával zsaroltak a feltételességi rendelet meggyengítésére.

Mindenesetre a magyar kormány már tavaly belengette a vétót a mostani büdzséből blokkolt pénzek miatt:

„azt én biztosan mondhatom”, hogy a pénzt, „amit nem kaptunk meg a ‘25-’26-os években, azt meg kell kapnunk a ‘27-’28-as években, egyébként nem lesz költségvetés. Nem járulok hozzá”

– jelentette ki tavaly Orbán Viktor. A 2028-ban induló költségvetésről viszont már csak a fenti viták miatt sem várható egyhamar döntés, addig pedig ezermilliárdokat bukhatunk.

Cikkünket kiegészítettük a Politico és az Euractiv kedd éjjeli, valamint az EUrologus szerda reggeli cikkével.