Intő jel a putyini elitnek, hogy már egy minisztert is elért az öngyilkossági hullám

Néhány órával azután, hogy Vlagyimir Putyin menesztette, saját autója közelében holtan találták az orosz közlekedési minisztert. Az 53 éves Roman Sztarovojt hivatalosan öngyilkos lett, saját fegyverével lőtte le magát. Valószínűleg már a menesztése előtti napon, legalábbis az orvosszakértő szerint megtalálásakor a férfi már több mint egy napja halott volt.

Halála még úgy is kirívó, hogy az orosz–ukrán háború kezdete óta számos üzletember, hivatalnok lett hivatalosan öngyilkos, vagyis halt meg felettébb gyanús körülmények között. Sztarovojt sorsa, függetlenül attól, hogy valóban öngyilkos lett vagy megölték, még jobban elbizonytalaníthatja az orosz állampárti elitet.

Ezt a rettegést egyszerűen 1937-ként emlegetik az orosz terminológiában, a sztálini terror legvéresebb évére utalva, amikor Sztálin közvetlen környezetét is elérte a leszámolás a belső ellenséggel. Putyin uralmának 25 évében javarészt nem kellett attól tartania az elitnek, hogy a hatalom halállal vagy akár súlyos börtönbüntetéssel sújtson le rá. Régebben a korrupciós ügyek is megálltak inkább a felelősök alacsonyabb szintjén. 2022 óta ez érezhetően megváltozott.

Ma már nem csak a kiugrott titkosszolgák, mint Alekszandr Litvinyenko vagy az angliai novicsokos mérgezést végül szerencsésen átvészelt Szergej Szkripal; ellenzéki vezetők, mint a Kreml közelében az utcán agyonlőtt Borisz Nyemcov vagy a novicsokot is túlélt, de börtönében végül meghalt Alekszej Navalnij; esetleg újságírók, mint az otthonánál még 2006-ban agyonlőtt Anna Politkovszkaja tarthatnak attól, hogy az életükre törnek. A jelek szerint most már a hatalom bizalmát élvező, magas állami vagy gazdasági tisztséget betöltők is. Hogy ez az érzés sokakban ott motoszkál a potenciális érintettek körében, az akkor is igaz, ha az esetek egy része valóban természetes halál vagy öngyilkosság volt.

Nem nyugtatnak Putyin nyugtató szavai

„Nem kell visszatérnünk a komor 1937-be” – mondta Putyin még 2013-ban. Az még nagyon más világ volt, egy évvel a Krím megszállása és a kelet-ukrajnai szeparatisták támogatásával elindított ukrajnai háború előtt, a védelmi minisztériumban akkor folyamatban lévő korrupciós ügyek feltárásakor mondta ezt. Bár önmagában az is komoly figyelmeztetés, hogy Putyin a nagy terrort emlegette, tisztogatások valóban nem kezdődtek. 2013-ban például Anatolij Szergyukov érdemei elismerése mellett távozott a védelmi minisztérium éléről, nem vádolták meg, míg az általa vezetett minisztériummal kapcsolatban álló cégek érintett vezetői néhány éves börtönbüntetést kaptak – az utolsó ítéletet tavaly nyáron hozták meg.

A 2010-es években még az sem lett egészen kegyvesztett, aki akkoriban volt miniszterként nyíltan Putyin ellen szólalt fel. Mint Alekszej Kudrin, aki 2011-ben az elcsalt parlamenti választások miatti sok tízezres moszkvai tiltakozáson a színpadon is megjelent. A volt pénzügyminiszter néhány év szünet után a számvevőszék vezetője, majd Putyin tanácsadója lett. Ma már bizonyosan nem esne ilyen puhára senki, aki nyíltan az elnök ellen szól, vagy olyan korrupciós ügybe keveredik, ahol a hatalomnak praktikusabb példát statuálnia.

Ahol bezárul egy ajtó, kinyílik egy ablak

Fordulatot az Ukrajna elleni totális háború hozott. 2022 januárjában, még a támadás megindítása előtt, holtan találták otthonának fürdőszobájában az orosz Gazpromhoz köthető egyik cég vezető beosztottját. Februárban a cég biztonságért felelős vezetőjét találták felakasztva a garázsában. Áprilisban a Gazprombank alelnökét, feleségét és kiskorú lányát találták holtan, a hivatalos verzió szerint ő maga végzett családjával és saját magával. Ugyanígy feleségével és kislányával együtt találták holtan spanyolországi otthonában az olajexporttal foglalkozó Novatek vezérigazgatóját, Szergej Protoszenyját, aki a hivatalos verzió szerint késsel és baltával mészárolt le mindenkit. A sor a Lukoil igazgatótanácsának volt tagjával, majd a Gazprom egyik alvállalkozó cégének vezetőjével folytatódott.

• Ezután jött egy ismertebb vezető, aki ablakon kiesve halt meg. Pavil Maganov, a Lukoil igazgatótanácsának elnöke halt meg így a kórházban, ahol épp kezelték.
• Ablakon kiesve halt meg a védelmi minisztérium nyugati katonai körzetének pénzügyi vezetője, Marina Jankina is.
• Ugyanígy halt meg egy bíróság elé is állított közalkalmazott, aki kritizálta az orosz hadsereget az Ukrajna ellen indított háború miatt.
• Lakása ablakán esett ki a rendőrség razziája közben a Putyin ellen felszólalt Vagyim Sztrojkin énekes-dalszerző is.
• Egy kazanyi szövetségi bíró is 12 emeletet zuhant lakásából.

Saját irodájában, bár nem ablakon kiesve halt meg a Lukoil egyik leányvállalatának vezetője, majd ugyanígy az irodájában találták holtan az olajtársaság igazgatótanácsának fejét. Nem sokkal később szívelégtelenségben meghalt a cég alelnöke is. Még csak 2024 márciusánál járunk, és a lista nem is teljes.

Idén is volt már, aki kiesett egy ablakon. A Transznyefty olajcég vezetője a múlt héten halt meg így, három napra rá pedig Sztavrovojt sem élt már. Az ő halála azért vet fel kérdéseket, mert köreiben épp egy korrupciós ügyet kezdtek feltárni. Elképzelhető, hogy jelzést kapott, amely szerint az ügy őt is elérheti, és már nem úszhatja meg úgy, ahogyan bő tíz éve még meg lehetett. Még ha valóban öngyilkos is lett, halálát a Kreml szolgálatában álló elit akkor is üzenetnek veheti. „Halála jelzésértékű, minden bizonnyal megjegyzi az orosz hivatalnoki elit” – mondta Jekatyerina Sulman, az egykor még az orosz elnök kezdeményezésére létrejött emberi jogi bizottságban is helyet kapott, ma már Berlinben élő elemző is.

Sulman szerint Putyin tavalyi újraválasztása után újabb halálozási hullám indult el az állami cégek topmenedzserei és a hivatalnoki vezetők köreiben. Emellett egyre gyakoribbak a korrupciós alapon indított eljárások is. „Követni is nehéz, naponta jönnek ilyen hírek már regionális vezetői szinten is, és valóban komoly ítéletekkel zárulnak” – mondta a berlini Carnegie Intézet munkatársa. A különböző tárcáknál harminc éven át miniszterként szolgált, korábban érinthetetlen Szergej Sojgu például felfelé bukott, tavaly védelmi miniszterből a nemzetbiztonsági tanács titkára lett, helyettesét, Tyimur Ivanovot viszont tavaly áprilisi őrizetbe vétele után 13 év börtönre ítélték egy négymilliárd rubeles (kb. 16 milliárd forintos) sikkasztás ügyében. Ivanov még csak nem is rekorder, tavaly novemberben a védelmi minisztérium vagyonkezelésért felelős vezetője 17 év börtönt kapott Kínába juttatott faanyagok miatt.

A háborúban a Kreml tiszta kezeket akar mutatni

Sztarovojt a magas rangú csinovnyikok gyakori útját járta be. A kilencvenes években vállalkozó volt, a kétezres években, négyvenéves korában lépett hivatalnoki pályára. 2012-től már az orosz közúthálózat szövetségi szintű szervezetét vezette a közlekedési minisztérium alá rendelve. 2018-ban szintet lépett: előbb egy egészen rövid időre, alig egy hónapra a közlekedési minisztérium helyettes vezetője lett, majd szülőhelye, Kurszk megye kormányzói tisztségét kapta, amit szintén nem lehet bizalomvesztésnek nevezni. Az Ukrajnával határos megye élén érte az Oroszország által indított háború is, 2024 májusáig volt kormányzó.

Ekkor, nem sokkal azelőtt, hogy megyéjébe egy váratlan húzással be tudtak törni az ukrán erők, és csaknem kilenc hónapon át egy kisebb területet ellenőrzésük alatt is tudtak tartani, Sztarovojt elérte pályája csúcsát: közlekedési miniszter lett. Ez a korábbi évtizedekben biztos védettséget jelentett volna. A tapasztalatok alapján, történjék bármi, a legrosszabb esetben is legfeljebb lemondatástól kellett tartania. A háború változást hozott ebben. A négy éve tartó harcok és az országot sújtó szankciók ellenére Oroszország ugyan működőképes maradt, de a gazdasági helyzet egyre nehezebb. Ilyen körülmények között már a felső köröket is fenyegeti a börtönbüntetés.

Sztarovojthoz pedig egyre közelebb ért egy korrupciós ügy vizsgálata, amely miatt utódját, a Kurszk megyét tavaly decemberig vezető Alekszej Szmirnovot idén áprilisban letartóztatták. A gyanú szerint egymilliárd rubelt (kb. négymilliárd forintot) sikkasztottak abból a pénzből, amelyet a központi költségvetésből épp Kurszk megye megerősítésére utaltak ki. Az utóbbi napok hírei szerint a már letartóztatott Szmirnov és egykori helyettese mellett más gyanúsítottjai is lehetnek az ügynek. Szmirnov állítólag elődjére, Sztarovojtra is vallott.

A minisztert minden bizonnyal ezzel összefüggésben menesztette Putyin, azaz levette a kezét Sztarovojtról, aki sejthette, hogy a hosszú börtönt ezek után nem is kerülné el. A Kremlnek ugyanis az elhúzódó háború, a csak kilenc hónap kemény harcaival felszámolt kurszki ukrán betörés okozta presztízsveszteség és a bő három éve tartó harcokban elszenvedett csaknem egymilliós emberveszteség miatt mindenképp érdeke felmutatni a fiaskó felelőseit és azt, hogy az állam hatékonyan küzd a korrupció ellen.

Ugyanakkor arra is ügyelnie kell a hatalomnak, hogy az irányított nyilvánosságban ne alakuljon ki olyan kép, hogy a korrupció rendszerszintű. A hatékonyan lefülelt esetek mind önmagukban állnak, nem állnak össze olyan jelenséggé, amely általánosságban hatja át a rendszert – jellemezte a hivatalos kommunikációt Sulman.

Sztarovojt halálának azonban csak az egyik magyarázata, hogy a meghurcoltatás, a börtön helyett ő maga vetett véget életének. A másik lehetőség, hogy megölték, épp azért, hogy az ügy további felelőseit ne érje el a nyomozás. Elvégre a korrupció az intézményi működést minden szinten átszövi, nem feltétlenül csak a saját kontójukra téríthettek el költségvetési pénzeket felelős beosztottak – bár lehet, hogy egyes esetekben túl sokat nyúltak a maguk javára a pénzekből.

A magas hivatalnoki réteg tagjaiban mindenképp felmerülhet, hogy Sztarovojtot megölték. De nem is az a lényeg, hogy mi történt valójában, hanem az, hogy hogyan befolyásolhatja ez a korrupcióval sok esetben együtt élő hivatalnoki réteg működését. Általánosságban is igaz, hogy „a letartóztatások sorát látva sokan közülük felteszik a kérdést, hogy ez meddig mehet tovább” – mondta Sulman, aki szerint a háború előtt sokkal nagyobb volt a mozgástér. Az elsikkasztott pénzeket védett vagyonná lehetett alakítani Nyugaton, „oda is lehetett menni, a családdal együtt, ma viszont legfeljebb Dubajba vagy Törökországba mehetnek, ahonnan viszont simán kiadnak, vagy ha [az orosz szolgálatok nagyon akarják], ott meg is ölnek”. „Innentől sem a saját vagyonukat, sem az életüket nem védi semmilyen garancia. Sztarovojt halála ennek bizonyítéka, amiből bizonyára a legostobábbak is érteni fognak. […] Nem vagyunk még a sztálini elnyomásnál, de afelé tartunk” – mondta a külföldre kényszerült orosz elemző.