Képzeljük el azt a helyzetet, hogy éppen kilépünk a lakásból, és az ajtónk előtt egy borítékot találunk. Kinyitjuk, elolvassuk a benne lévő üzenetet, aminek a lényege, hogy a feladó tudja, hol vagyunk, hol van a családunk. Az üzenet egyszerű, de annál félelmetesebb – főleg, ha mindez Iránban történik, mi pedig éppen most érkeznénk meg karrierünk csúcsára, miután a főnökeinket vagy a ranglétrán fölöttünk állókat nagyjából az üzenet elolvasásának idején likvidálta Izrael. Persze lehet, hogy nem egy borítékot találunk az otthonunk ajtaja előtt. Az is lehet, hogy kapunk egy telefonhívást, vagy a házastársunkat hívják fel.
Merthogy pontosan ez történt Iránban nagyjából egy időben azzal, hogy péntek hajnalban Izrael légi csapásokat hajtott végre az ország területén, iráni atomlétesítmények, a katonai vezérkar és atomtudósok ellen. A támadásokban meghalt több magas rangú katonai vezető, köztük Hoszein Szalámi tábornok, a Forradalmi Gárda főparancsnoka és Mohamad Bageri vezérkari főnök is, valamint legalább hat atomtudós. És valószínűleg még sokan mások is, akikről még csak nem is hallottunk, de legalább ennyire fontos emberei lehetettek a rendszernek.
Izraeli tisztviselők már pénteken figyelmeztettek, hogy a lefejező hadjárat folytatódni fog. Ennek részeként üzenték meg a meggyilkoltak helyére lépő másodvonalbeli parancsnokoknak, mire számíthatnak a jövőben. Az izraeli hírszerző ügynökség, a Moszad világossá akarta tenni nekik, hogy tudják, hol vannak, és bármikor el tudják őket érni, akár Iránon belül is.
Mindennek az lett a következménye, hogy a magas pozícióban lévő iráni vezetők most vagy folyamatosan a hátuk mögé néznek, vagy egy bunkerben rejtőzködnek. Mindeközben az lenne az érdekük, hogy magabiztosságot sugározzanak és válaszlépéseket tervezgessenek. És az se megnyugtató az iráni döntéshozók számára, hogy azok a vezetők, akik péntek reggel összeülhettek volna a válaszlépések megvitatására, már nincsenek életben.
Noha a Hamász által a gázai övezetből 2023. október 7-én elkövetett brutális terrortámadás váratlanul érte az izraelieket, beleértve az ország biztonsági szerveit is, az 1200 izraeli, jórészt civil áldozattal pedig az ország történetének legfájóbb eseményei közé tartozik, az izraeli titkosszolgálat azóta már többször bebizonyította, milyen bravúros, egyedi, adott esetben kegyetlen megoldásokra képes az ellenféllel szemben. Ahogy arra a nemzetbiztonsági területen George W. Bush, Barack Obama, Donald Trump és Joe Biden amerikai elnök mellett is dolgozó Brett McGurk, a CNN globális ügyekkel foglalkozó elemzője is felhívta a figyelmet, azzal, hogy Izrael néhány órán belül ki tudta iktatni Irán teljes katonai parancsnoki láncát, bebizonyosodott, hogy teljes hírszerzési hozzáféréssel rendelkezik Irán belső folyamataihoz.
Mielőtt Izrael csapást mért volna, a Moszad hírszerzői már rég az ellenséges területen tartózkodtak. A Moszad csempészte be azokat a fegyvereket Iránba, amelyeket aztán arra használták, hogy belülről gyengítsék az ország védelmét. Emellett Izrael dróntámadásokhoz használható bázist hozott létre Iránon belül, és ezeket a drónokat később Teherán közelében arra használták, hogy rakétakilövőket semmisítsenek meg velük. Az izraeli hírszerzők emellett olyan precíziós fegyvereket is becsempésztek Iránba, amelyekkel légvédelmi rendszereket támadtak, ezzel előkészítve a terepet az izraeli légierő több mint 100 légicsapásához, amelyet péntek hajnalban több mint 200 repülőgép hajtott végre.
A védelem megbénítására kidolgozott terv működött, mert az összes izraeli repülőgép sértetlenül tért vissza az első csapás után, ami arra utal, hogy izraeli légi fölényt sikerült elérni egy több száz kilométerre fekvő ország bizonyos részei felett. Szintén a Moszad előzetes tevékenységének köszönhető, hogy az Iránban gyűjtött hírszerzési adatok segítségével az izraeliek magas rangú iráni parancsnokokat és tudósokat tudtak likvidálni. Mindez egyértelmű jele annak, hogy az izraeli hírszerzők mélységében ismerik Irán legjobban őrzött titkait. Ahogy Holly Dagres, a Washington Institute vezető kutatója és az Iranist hírlevél szerkesztője nyilatkozta, a Moszad már évek óta úgy kezeli Iránt, mint a saját játszóterét, legyen szó nukleáris tudósok meggyilkolásáról vagy az atomlétesítmények elleni szabotázsról.
Hosszú évek óta be vannak ágyazva Iránban
A Moszad nem először alázta meg az irániakat. 2018 elején például az izraeli hírszerzőknek sikerült ellopniuk Irán nukleáris archívumát Teheránból. Később az archívumot Benjámin Netanjahu angolul beszélve mutatta be a tévében. Irán próbálta ugyan gyerekesnek és nevetségesnek beállítani Netanjahu bemutatóját, de Teheránban is pontosan tudták, mennyire kellemetlen, hogy az 55 ezer oldalnyi dokumentumot és 55 ezer fájlt tartalmazó lemezeket Izrael meg tudta szerezni. Ez a titkosszolgálati művelet rendkívül alapos előkészítést és a helyszín biztonságának pontos ismeretét igényelte. És persze hozzájárult ahhoz, hogy az első Trump-adminisztráció kilépett az Iránnal kötött atomalkuból.
Irán már a 2010-es évek elejétől kezdve vádolja azzal Izraelt, hogy nukleáris tudósokat likvidál. 2015-ben az akkori izraeli védelmi miniszter, Moshe Ya’alon burkoltan ugyan, de elismerte a célzott gyilkosságokat, amikor arról beszélt, hogy Izraelt nem lehet felelőssé tenni „az iráni nukleáris tudósok várható élettartamáért”. 2007 és 2012 között Izrael állítólag öt titkos gyilkosságot hajtott végre, szinte mindet Teheránban, távirányítású robbanószerkezetekkel vagy gépfegyverekkel. A célpontok közül csak egy ember, Ferejdún Abbászi élte túl a merényletet. Ő pont egy hónapja arról beszélt az iráni állami médiának, hogy hiába támadnának meg az izraeliek egy-egy olyan gyárat, ahol bombát fejlesztenének, mert a nukleáris anyagokat nem a föld felszínén tárolják, és azok az egész országban szét vannak osztva. Abbászi az egyike azoknak a tudósoknak, akiket most pénteken az izraeliek célzottan meggyilkoltak.
2020 novemberében Izrael meggyilkolta Mohszen Farizadét, Irán vezető nukleáris tudósát, miközben egy golyóálló autóban utazott a feleségével, ráadásul a konvojukat három biztonsági jármű is kísérte. Ez a támadás is azt mutatta, hogy az izraeli hírszerzésnek ismernie kellett a tudós napi rutinját. De említhetjük Iszmáíl Hanije, a Hamász politikai vezetőjének 2024. januári meggyilkolását is, ami szintén arról árulkodik, mennyire mélyen be vannak ágyazva az izraeli hírszerzők Iránban. A gázai háború kitörése után Hanijét Teherán központjában, egy vendégházban likvidálták úgy, hogy a távirányítással működő gyilkos bomba akkor már két hónapja a helyiségben volt.
Ugyanebbe a sorba illeszthető bele az a csipogók elleni támadás, amely előkészületének a magyarországi szálait éppen a Telex fedte fel. Abban a műveletben az izraeliek kis mennyiségű robbanóanyagot juttattak be ötezer darab olyan személyhívó készülékbe, amelyet a libanoni Hezbollah rendelt meg a tagjainak, majd ezeket a készülékeket az izraeliek egyszerre robbantották fel.
Informatikai zsenik gyülekezete
Akárcsak a csipogós támadásokban, úgy a mostani, Irán elleni akcióban is fontos szerepet játszott az Izraeli Védelmi Erők (IDF) speciális kiberhadviselési és hírszerző egysége, a 8200-as egység. A személyhívók felrobbantásában a 8200-as egység az akció műszaki oldaláért felelt, és azt vizsgálta, hogyan lehet robbanóanyagot bejuttatni a gyártási folyamat során.
A 8200-as egység az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynökségének (NSA) vagy a brit GCHQ-nak a megfelelője. Eredete a kódfejtő és hírszerző egységekre vezethető vissza, amelyeket Izrael állam 1948-as megalakulásakor hoztak létre. A 8200-as egység tevékenységei szigorúan titkosak, de annyit azért tudni lehet, hogy a rádióelektronikai hírszerzéstől kezdve az adatelemzésen és technológiai támadásokon át egészen a célzott csapásokig terjednek.
Az egység állítólagos műveletei közé tartozik például a 2005 és 2010 között végrehajtott Stuxnet-támadás, amely során Izrael kibertámadással bénította meg az iráni nukleáris centrifugákat. A 8200-as egységnek tulajdonítanak egy 2017-es kibertámadást is, amelyet Libanon állami távközlési vállalata, az Ogero ellen követtek el, és állítólag ők hiúsították meg azt a támadást is, amelyet az Iszlám Állam akart elkövetni 2018-ban. Akkor a terroristák egy Ausztráliából az Egyesült Arab Emírségekbe tartó utasszállító repülőgépet vettek volna célba.
A 8200-as egység amolyan informatikai zsenik gyülekezete: tagjait tizen- és huszonéves fiatalok közül választják ki. A toborzók folyamatosan figyelik a középiskolások informatikai versenyeit, és az egység működése is sokkal inkább egy startuphoz, mintsem egy hagyományos hírszerzési szervhez hasonlítható. Az ott dolgozóknak szokatlanul nagy szabadságot adnak, engedik őket kreatívnak lenni – legalábbis az egykor ott dolgozók beszámolói alapján ez a kép él az egységről. A 8200-as egység reputációjának köszönhetően azok, akik ott dolgoztak, igencsak keresettek a csúcstechnológiai cégek és a kockázati tőkealapok körében, különösen kiberbiztonsági szakértelmük miatt.
„Akár szoftvergyengeségről, matematikai problémáról, titkosításról vagy behatolásról van szó… képesnek kell lenned egyedül is megoldani”
– nyilatkozta korábban a Reutersnek Avi Shua, a 8200-as egység volt tagja, aki később társalapítója lett az Orca Security nevű felhőalapú kiberbiztonsági vállalatnak. A 8200-as egység a sokoldalúságát a hagyományos hírszerző feladatokon túl is bizonyította. A Covid-járvány idején ennek az egységnek a tagjai segítették létrehozni a Koronavírus Kampány Nemzeti Információs és Tudásközpontját, emellett szerepet játszottak az Izrael vízrendszerei elleni támadások megelőzésében is.
De a 8200-as egység története nem csak sikerekből áll.
Ember és gép egyensúlya
A 2023. október 7-én a Hamász által elkövetett terrortámadás után az izraeli biztonsági szerveket komoly kritikák érték, és a bírálatok egy része a 8200-as egységre irányult. A bírálatok túlnyomórészt arról szóltak, hogy Izrael túl nagy jelentőséget tulajdonított a technológiai alapú hírszerzésnek, ami egyben a humán hírszerzés háttérbe szorulását jelentette. A humán hírszerzés alatt azt értik, amikor egy hírszerző szerv hús-vér informátorokat toboroz, és azoktól gyűjt be információkat. Abban általában konszenzus van, hogy egy hírszerző szerv akkor sikeres, ha a humán és a technológiai hírszerzést egyaránt használja, megfelelően vegyíti. A bajok akkor kezdődnek, ha az egyensúly megbomlik az egyik javára, a másik kárára. Az iráni támadásnál például jól látszik, hogy működött az egyensúly.
A Hamász 2023 októberi támadása után derült ki, hogy a 8200-as egység akkori vezetője, Josszi Sariel dandártábornok túlságosan hitt az új technológiák hatékonyságában, különösen a mesterséges intelligenciát értékelte túl. Álnéven még egy könyvet is írt The Human-Machine Team (Az ember-gép csapat) címen 2021-ben, amelyben a mesterséges intelligenciára épülő döntéstámogató rendszereket istenítette. A könyv egyébként az Amazonról meg is rendelhető.
Bár ezek a technológiák valóban rendkívül hatékonyak, és ma is intenzíven alkalmazzák ezeket például Gáza megfigyelésében, kritikusai szerint Sariel a végén már egyfajta információs buborékban élt, és figyelmen kívül hagyta a régi, klasszikus hírszerzési módszereket. Ennél azonban talán kínosabb volt, hogy a 8200-as egység vezetőjének a neve és kiléte titkos, de 2024 tavaszán Josszi Sariel neve kitudódott. A kínos biztonsági rés az Amazonon közzétett könyvhöz kapcsolódott, amely digitális nyomot hagyott egy, az ő nevére létrehozott privát Google-fiókhoz. Méghozzá a fiókhoz tartozó egyedi azonosítóval, valamint a Google Térkép- és Naptár-profiljához való kapcsolódásokkal együtt. Sariel annak idején le is mondott az egység vezetéséről, lemondó levelében – amelyet az izraeli sajtó is közölt – azt írta, hogy nem tudta teljesíteni küldetését, nem tudták megelőzni a 2023. október 7-ei támadást.
Mindenesetre a könyvében Sariel némi betekintést ad abba, mire is képesek már a technológia segítségével. Az egyik fejezetben például egy olyan célgépről ír, amely olyan nagy adathalmazra támaszkodik, amelyet az emberi agy nem tud feldolgozni. „A gépnek elegendő adattal kell rendelkeznie a harctérről, a lakosságról, vizuális információkról, mobiltelefonos adatokból, közösségimédia-kapcsolatokból, képekből, telefonos névjegyekből” – írja. Egy példával is illusztrálja, milyen apró jellemzőkre épülnének azok a modellek, amelyekkel a célgép dolgozna. Például: „akik egy Hezbollah-taggal vannak egy WhatsApp-csoportban, akik pár havonta új telefont vásárolnak, vagy akik gyakran változtatják a lakcímüket”.
Régóta készítették elő az iráni támadást
A mostani, Irán elleni támadásnál Izrael már vegyesen használta a módszereket, a technológiai hírszerzés mellett legalább akkora figyelmet fordított a humán hírszerzésre. Máskülönben nem is működött volna a terv. Az izraeli hírszerzés feltérképezte Irán légvédelmi rendszerét, radarjait, azok pontos helyeit. Ezekre az izraeli légierő már az első hullámban csapást mért. Ez gyakorlatilag teljes légi fölényt biztosított Izraelnek Irán felett. Eközben a terepen, Irán belsejében a Moszad hírszerzői titkos szabotázsakciókat hajtottak végre, hogy kiiktassák a légvédelmi rendszereket és ballisztikus rakétakilövőket. Szakértők szerint a műveletben több száz Moszad-ügynök vett részt, köztük Iránban működő titkos iráni operátorok is, olyanok, akik a Moszadnak dolgoznak. Ez klasszikusan olyan művelet, amiben az emberi kapcsolatok a döntőek, a technológia legfeljebb csak kiegészítő elem.
Néhány órával azután, hogy Izrael 200 harci repülőgéppel indított támadáshullámot Irán ellen, az izraeli tisztviselők nyilvánosságra hoztak egy felvételt, amelyen Moszad-ügynökök mélyen Irán területén rakétákat és robbanótöltettel felszerelt drónokat szerelnek össze, Teherán-közeli célpontok ellen:
A Moszad-műveleteket évek óta készítették elő, hírszerzési munkával és mélyen az ellenséges vonalak mögé telepített kommandós egységekkel. Egyes kommandós egységek az iráni fővárosban, Teheránban is tevékenykedtek. Közép-Iránban a Moszad kommandós egységei irányított fegyverrendszereket helyeztek el nyílt területeken, iráni légvédelmi rakétakilövők közelében. Ehhez is hús-vér emberek kellenek, ahogy ahhoz is, hogy titokban fegyverrendszereket és fejlett technológiákat rejtsenek el a hírszerzők különféle járművekben, és mindezt Iránban. Amint az izraeli támadás megkezdődött, ezeket a fegyvereket bevetették, megsemmisítve ezzel az iráni légvédelmi célpontokat.
A most is zajló történet arra is rávilágít, hogy bár Izrael csak most lépett ennyire látványosan, régóta dolgozott az előkészületeken. Ez egyúttal azt is megmutatja, mennyire lényeges, hogy a titkosszolgálatok a műveleteik megszervezésekor ne rövid, hanem hosszú távon, akár években gondolkodjanak, legyenek kreatívak és türelmesek, és ne hanyagolják el a humán hírszerzést.
2023. október 7-e után Izrael világossá tette, hogy nem tolerálja többé, amit fenyegetésnek ítél. Ez különösen Irán nukleáris programjára igaz, amely éppen a Hamász támadása után kezdett el felpörögni. A múlt héten a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség súlyos jogsértéssel vádolta Iránt, amiért nem tudja igazolni, hogy a programja békés célokat szolgál. Majd Bécsben 19 ország szavazott úgy, hogy Irán megsérti az atomsorompó-egyezményt. Ilyen 20 éve nem történt, és csak Oroszország, Kína és Burkina Faso állt Irán mellé. Teherán mindenesetre tovább feszítette a húrt, és újabb centrifugák föld alatti telepítését jelentette be, ezek arra utaltak, hogy a célja a nukleáris program katonai csapásokkal való megakadályozhatatlansága. Ez volt Izraelnek az utolsó csepp.
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!