Az európai és az amerikai titkosszolgálatok közötti bizalmat is tönkrevághatja Trump politikája

Az orosz kormány hírszerző szolgálatait használja arra, hogy szabotázsműveleteket tervezzen és hajtson végre Európa védelmi ipari bázisa ellen, beleértve a magánszektort is, mégpedig azzal a céllal, hogy aláássa a szövetségesek Ukrajnának nyújtott támogatását. Ezekben a műveletekben az orosz hírszerző szolgálatok bűnözőket és más megbízottakat toboroztak és európai katonai létesítmények, külföldi védelmi vállalatok, logisztikai központok és közművek ellen hajtottak végre szabotázsakciókat.

Ez az információ még tavaly novemberben jelent meg az Egyesült Államok Nemzeti Hírszerzési Igazgatójának Hivatalának (DNI) weboldalán. Egyúttal ez az utolsó hír, ami megjelent a CIA, az NSA, az FBI hírszerzési részlege és az amerikai katonai hírszerző szolgálatok információt összegyűjtő és koordináló ügynökség nyilvános felületén. A DNI weboldalának utolsó, novemberi megjelenése óta 180 fokos fordulatot vett a világ Donald Trump hivatalba lépésével.

Trump első elnöki ciklusát az amerikai hírszerző közösséggel való konfliktusok és feszültségek jellemezték. Ez a szembenállás a 2018-as, Helsinkiben rendezett amerikai–orosz csúcstalálkozón volt különösen érezhető, ahol Trump látszólag inkább Vlagyimir Putyin oldalára állt, mintsem hogy elfogadja az FBI értékelését Oroszország 2016-os választási beavatkozásáról. Trump, aki előszeretettel alkalmaz erőteljes eszközöket az amerikai érdekek érvényesítésére, nem használta ki megfelelően a hírszerzési apparátusa nyújtotta lehetőségeket.

Ehelyett bőven adott okot arra, hogy az amerikai hírszerzési közösséget elidegenítse magától. Titkosított fotót osztott meg egy iráni rakétakísérleti helyszínről, bizalmas információkat adott át orosz tisztviselőknek és nyíltan megkérdőjelezte saját hírszerzési szervezetei állításait.

Trump első elnöki ciklusa végére a hírszerző közösséggel való kapcsolata szinte teljesen elhidegült. A kampányában a titkosszolgálatokra már a vele szemben ellenséges „mélyállam” részeként tekintett. Az pedig szintén árulkodó, hogy második elnöki ciklusában a korábban orosz propagandát népszerűsítő Tulsi Gabbardot tette meg nemzeti hírszerzési igazgatónak és a Szövetségi Nyomozóirodát korábban többször is kritizáló Kash Patelt nevezte ki az FBI élére.

Mindezek ellenére sokakat meglepett, hogy Oroszország ügyében Trumpék mennyire gyorsan váltottak irányt. Míg novemberben a DNI még arra ösztönözte az amerikai vállalatokat, hogy növeljék éberségüket és biztonsági intézkedéseiket, az elmúlt időszakban több jel is utalt arra, hogy a Trump-adminisztráció már nem tartja veszélyesnek az orosz kibertámadásokat az Egyesült Államokra nézve.

Nemrég egy olyan parancs is nyilvánosságra került, melyben Pete Hegseth védelmi miniszter arra utasította a kibervédelmi parancsnokságot, hogy függesszék fel az oroszok elleni kiberműveleteket. Ez akkor is hajmeresztő lépésnek tűnik, ha Trump ezzel akar gesztusokat tenni az oroszok felé, hátha így könnyebb lesz Moszkvával tárgyalni Ukrajnáról. Arról ugyanis szó sincsen, hogy az oroszok is felfüggesztették volna a műveleteiket az Egyesült Államokkal szemben.

Az, ami az amerikai hírszerző szervek részéről novemberben még fontos figyelmeztetés volt Európának, ma már nem feltétlenül lenne az. Merthogy az új republikánus vezetés, de leginkább Trump szemében az Ukrajna ellen 2022. februárjában inváziót indító Oroszország már inkább potenciális (üzleti) partnert, mintsem fenyegetést jelent,

ez az éles politikai–nemzetbiztonsági fordulat pedig értelemszerűen a hírszerzési közösségekre is hatással van. És nem csak az amerikaiakra.

A Washingtonnal való hírszerzési együttműködést övező félelmek csak tovább nőttek az Egyesült Államok és Oroszország rijádi tárgyalásai után, amikor egyértelművé vált, hogy Trumpéknak fontosabb a Moszkvával való együttműködés, mint az európai szövetségesek aggályai. A Politicónak jelenlegi és volt NATO-tisztségviselők, valamint biztonsági szakértők is arról beszéltek, hogy a NATO-tagállamok közötti hírszerzési együttműködés veszélybe kerülhet. A szövetség tagjai egyre gyanakvóbbá válnak egymással szemben, Trump politikájának változásai pedig még tovább ronthatják a helyzetet.

A hagyományos nyugati NATO-tagok és a volt kommunista keleti országok közötti bizalmatlanság már régóta feszültségeket okoz a szövetségi rendszeren belül. A Politicónak nyilatkozó illetékesek szerint a helyzet különösen Oroszország Ukrajna elleni támadása után romlott tovább, amikor az Oroszország-pártinak elkönyvelt Magyarország, valamint a szintén oroszbarát Szlovákia egyre megbízhatatlanabbnak bizonyult.

Azonban az, hogy Trump most az oroszokhoz közeledik, a Politicónak nyilatkozó források szerint a szövetség alapjait rengeti meg. Mindez azzal járhat, hogy a tagállamok elkezdenek óvatosabban bánni a Washingtonnal folytatott hírszerzési információcserével.

Trump részben elvakította az ukránokat

Az Egyesült Államok megbízhatóságával kapcsolatos aggodalmak ezen a héten tovább erősödtek, miután Washington ideiglenesen felfüggesztette az Ukrajnával való hírszerzési együttműködést – bár az nem volt teljesen világos, hogy ez mindent érint-e. A lépést Washingtonban azzal indokolták, hogy így akarnak nyomást gyakorolni Kijevre a Moszkvával folytatandó béketárgyalások ügyében. Csakhogy egy ilyen lépés megint csak a Kremlnek kedvez.

Jóllehet az amerikai katonai segélyek, a lőszerellátás befagyasztása is rontja Ukrajna képességét az orosz megszállók elleni harcban, de mivel az ország most jelentős készletekkel rendelkezik, ezen a téren a hatások valószínűleg csak hónapok múlva lesznek igazán érezhetők. Ám ahogy erre a brit Telegraph egyik cikke felhívta a figyelmet, a létfontosságú hírszerzési információk elvesztése azonban azonnali következményekkel jár, Ukrajna megvakul.

Az Egyesült Államok és Ukrajna közötti hírszerzési partnerség eddig létfontosságúnak bizonyult nemcsak Ukrajna támadó és védekező műveletei szempontjából, hanem az ukrán állampolgárok életének megmentésében is.

Enélkül az oroszországi célpontok támadása, a frontvonalon harcoló ukrán katonáknak kulcsfontosságú információk biztosítása, valamint az ukrán városokban élő civilek időben történő figyelmeztetése a bombázásokra sokkal nehezebbé válna.

A hírszerzési együttműködés felfüggesztése a hétfőn bejelentett katonai segélyek szüneteltetésével együtt történt és eleinte korlátozottnak tűnt. Az biztossá vált, hogy az amerikaiak olyan hírszerzési információkat visszatartottak, amikkel akadályozták Ukrajnát abban, hogy katonai és ipari célpontokat támadjon Oroszország területén belül. Már ez is nehéz helyzetbe hozta a kijevi vezetést, miután az ukrán rakéta- és dróntámadások oroszországi lőszergyárak és légibázisok ellen az elmúlt hónapokban jelentősen lassították az orosz előrenyomulás ütemét.

Szerdán Mike Waltz nemzetbiztonsági tanácsadó és John Ratcliffe CIA-igazgató nyilatkozataiból úgy tűnhetett, hogy szélesebb körű leállásról van szó. „Trumpnak komoly kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy Zelenszkij elkötelezett-e a békefolyamat iránt, ezért azt mondta, álljunk le egy időre” – ismerte el Ratcliffe azt, hogy az elnök személyesen rendelte el a felfüggesztést. „Szüneteltetjük és felülvizsgáljuk a kapcsolataink minden aspektusát” – mondta Waltz.

Egy, a Sky Newsnak névtelenül nyilatkozó ukrán tisztviselő szerdán azonban azt mondta, hogy az információmegosztás nem állt meg teljesen. Szerinte az amerikai hírszerzés azokat az értesüléseket továbbra is át fogja adni Kijevnek, amelyeket az orosz erők elleni támadásra lehet felhasználni az Oroszország által megszállt ukrán területeken.

Az amerikaiak a háború során műholdfelvételekkel, elektronikus megfigyelési adatokkal és a lehallgatott kommunikációk valós idejű megosztásával segítették ki az ukrán parancsnokokat, ezek az adatok jellemzően az ellenség mozgásáról árulkodtak. Az amerikai hírszerzés segített az orosz kémműholdak nyomon követésében, az orosz parancsnokok közötti kommunikáció lehallgatásában, valamint az orosz légvédelmi állások lokalizálásában és kikerülésében.

Emellett a CIA és más amerikai hírszerző ügynökségek már a háború kezdetétől fogva kulcsfontosságú hírszerzési információkat biztosítottak az ukránoknak célzott rakétacsapásokhoz. Ezek hozzájárultak Ukrajna legnagyobb katonai sikereihez, például az orosz Fekete-tengeri flotta egykori zászlóshajójának, a Moszkva cirkálónak az elsüllyesztéséhez.

Trump kiszámíthatatlansága miatt még csak megtippelni sem tudja senki, meddig tart a hírszerzési adatok továbbításának felfüggesztése. Ratcliffe arra is utalt, hogy nem tart sokáig, legalábbis sokan erre következtetnek abból, amit mondott:

„Vállvetve fogunk együtt dolgozni Ukrajnával, ahogyan eddig is tettük, hogy visszaszorítsuk az orosz agressziót.”

Ha a befagyasztás hosszabb ideig fennmarad, Ukrajna nyugati szövetségeseinek kellene betölteniük az amerikai hírszerzés által hagyott űrt. Ez már csak azért is nehéz lenne, mert egyelőre nekik tilos átadni amerikai hírszerzési információkat Ukrajnának. Ez azt jelenti, hogy a saját maguk által megszerzett információkat adhatják csak át. Igen ám, de az általuk biztosított adatok sem mennyiségben, sem minőségben, sem gyorsaságban nem érhetnek fel az amerikai hírszerzéssel. Amerikai hírszerzési információk nélkül az ukrán katonák és civilek sokkal nagyobb veszélynek lennének kitéve, mint az elmúlt 3 évben bármikor.

Trump döntésével egyébként Amerika is veszít, mivel az ukrán kémek gyakran olyan információkat adnak át az oroszokról amerikai kollégáiknak, amelyek más forrásokból nehezen vagy egyáltalán nem szerezhetőek be.

A beszervezendő szereplőkre is komoly hatással lehet

Ennél is súlyosabb következménye lehet Trump külpolitikájának az, hogy az amerikai hírszerző ügynökségek által beszervezendő szereplők bizalmatlanok lesznek. Az orosz–ukrán háború kitörése például az amerikai hírszerzés számára kinyitott egy ajtót. Azok az oroszok, akik fontos pozícióban voltak, de ellenezték a háborút és a putyini politikát, könnyebben beszervezhetők voltak, mint az invázió előtt. Ugyanakkor ezek az emberek sokat kockáztatnak, főleg ha Oroszországban maradnak.

A kiszámíthatatlan trumpi politika miatt viszont elbizonytalanodhatnak azok, akik eddig bíztak az amerikaiakban, legyenek azok olyanok, akikkel most egyezkednek vagy olyanok, akik már egy ideje be vannak kötve valamelyik ügynökséghez. Ezek az emberek most okkal gondolhatják azt, hogy úgy nincs értelme kockáztatniuk, ha az USA bármelyik pillanatban hátat fordít a szövetségeseinek.

És ez nemcsak azokra az amerikaiak által kiszemelt kémjelöltekre igaz, akik oroszok, hanem azokra is, akik esetleg Kínában, Iránban vagy más, az Egyesült Államok számára nemzetbiztonsági szempontból fontos országokban lehetnének Washingtonnak hasznosak. Márpedig ha az amerikai hírszerzők nehezebben szerveznek be külföldieket, vagy a most meglévő ügynökeiket veszítik el a sajátos trumpi politika miatt, az az amerikai hírszerző ügynökségek hatékonyságát rontja. Magyarul nem naggyá, hanem kisebbé teszi Amerikát.

Már nem teljesen bíznak a szövetségesek az Egyesült Államokban

A fentiek miatt nem lehet csodálkozni azon sem, hogy az Egyesült Államok szövetségesei nemcsak politikai, de titkosszolgálati szinten is bizalmatlanok lettek Washingtonnal szemben. Julie Smith, aki 2021 és 2024 között volt az Egyesült Államok NATO-nagykövete, a Politicónak arról beszélt, hogy több szövetséges állam is aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Washington a jövőben is megosztja-e velük hírszerzési információit. Daniel Stanton, a kanadai külföldi hírszerzési szolgálat egykori tisztviselője pedig arról panaszkodott, hogy éppen most, amikor több hírszerzési információra lenne szükség, kevesebb lesz elérhető.

„Nincs már olyan egyértelmű egyetértés arról, hogy ki az igazi közös ellenség”

– mondta Stanton, szerinte ezért lesznek a szolgálatok óvatosabbak a hírszerzési információk megosztásában.

Az amerikaiakkal szembeni bizalmi válság az egyik legerősebb hírszerzői közösséget, az Öt Szemet (Five Eyes) sem kerülte el. Az 1941-ben létrehozott Öt Szem egy évtizedek óta fennálló hírszerzési együttműködés, amelyet az Egyesült Államok, Kanada, az Egyesült Királyság, Ausztrália és Új-Zéland alkot.

Az Öt Szem szövetség alapjai a UKUSA Egyezményre nyúlnak vissza, amelyet az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok a második világháború után írt alá. Később a britek támogatták Ausztrália, Kanada és Új-Zéland csatlakozását. A szövetséges országok hírszerző szolgálatai különböző erősségekre támaszkodnak, ezzel kiegészítve egymást. A brit és kanadai hírszerzőknek például olyan helyeken vannak pozícióik, ahol az amerikaiaknak nem. Ausztrália földrajzilag ideális az USA csendes-óceáni műveleteihez, míg az Egyesült Államok hatalmas pénzügyi forrásokkal rendelkezik. Persze a hírszerzési együttműködés még az Öt Szemen belül sem jelent automatikus hozzáférést minden információhoz, a tagok minden egyes hírszerzési elem megoszthatóságáról külön döntenek.

Az Öt Szem tagjai ugyanakkor jellemzően széles körű, titkosított információkat osztanak meg egymással. Az együttműködés egyik kulcseleme például az ausztráliai Pine Gap, egy CIA által vezetett műholdállomás, amely Kína megfigyelésében játszik kulcsfontosságú szerepet. Erről a szigorúan titkos ausztrál–amerikai létesítményről a Netflix is készített egy minisorozatot Pine Gap címmel, aminek a sztorija (az ott dolgozó kémek egymás ellen fordulnak) a mai történések ismeretében nem is annyira tűnik fikciónak.

Azzal, hogy Trump nyíltan nekiesett az Egyesült Államok egyik legfontosabb szövetségesének tartott Kanadának, és bekebelezné északi szomszédját, az Öt Szem működését is veszélybe sodorta. Az pedig tovább roncsolta a bizalmat, amikor a Financial Times megírta, hogy Trump egyik kereskedelmi tanácsadója, Peter Navarro javasolta: zárják ki Kanadát az Öt Szemből. Ez valószínűleg egyfajta nyomásgyakorlás lenne a vámokkal is sújtott Kanada ellen, hogy kedvezőbb kereskedelmi feltételeket csikarjanak ki tőlük. Navarro később tagadta, hogy bármi ilyesmiről lenne szó, de már korábban is hallani lehetett olyan pletykákat, miszerint Trump valóban fontolgatta ezt a lehetőséget.

Az, hogy egy olyan létfontosságú hírszerzési szövetséget, mint az Öt Szem, az USA politikai fegyverként használna, hírszerzői körökben megdöbbenést váltott ki.

Ám beleillik abba a minden normát felrúgó politikába, ami Trumpra amúgy is jellemző.

Az ötlet, tehát Kanada esetleges kizárása mindenesetre komoly aggodalmat keltett hírszerzési és biztonsági körökben, Dennis Wilder, a CIA korábbi tisztviselője, aki az amerikai elnök napi hírszerzési jelentéseinek egyik fő szerkesztője volt, az Öt Szemet „messze a világ legsikeresebb hírszerzési együttműködésének” nevezte.

Bár Kanada és Új-Zéland kevésbé járulnak hozzá az Öt Szem hírszerzési tevékenységéhez, bármelyik tag eltávolítása jelentős visszhangot váltana ki a szövetséges országok körében. Még Trump korábbi főstratégiája, Steve Bannon is megszólalt az ügyben, ellenezve Kanada kizárását. „Kanada messze túlteljesíti a súlycsoportját. Ha megnézzük a katonai történelmüket, ők voltak a legjobb szövetségesünk” – mondta. Arra is emlékeztetett, hogy Kanada stratégiai jelentősége növekszik, különösen azért, mert Kína egyre nagyobb befolyásra törekszik az Északi-sarkvidéken.

Az olyan értelmetlen konfliktusok szítása, mint az észak-amerikai szomszédok elleni támadások, Oroszországgal való együttműködés keresése és az európai szövetségesek elengedése, mind azt jelzik, hogy Washington külkapcsolatai kezdenek széthullani, beleértve az amerikai–brit kapcsolatokat is.

Amikor Emmanuel Macron francia elnök arra tesz utalásokat, hogy eljöhet az idő, amikor Európa már nem számíthat az Egyesült Államokra, akkor nemcsak a katonai segítségnyújtásra, hanem a hírszerzési együttműködésre is utal. Az európai hírszerző szolgálatok ma már sokkal aktívabb szerepet vállalnak Ukrajnában, mint az Egyesült Államok, így olyan kapacitásokat és információs hálózatokat fejlesztettek ki, amelyek meg is erősíthetik őket. Márpedig ha Amerika elengedi Európa kezét, akkor az európai szolgálatok egyre inkább egymásra támaszkodnak majd az amerikai hírszerzési információk helyett. Ez pedig akkor is fájni fog az Egyesült Államoknak, ha most úgy érzi, hogy a hírszerzési képességei messze felülmúlják a szövetségeseit.