Az EU vezetői nem tudtak megegyezni Von der Leyen újrázásáról, kérdés, hogy ki lesz a mérleg nyelve

Az EP-választásokat követően továbbra is feszült a helyzet Brüsszelben, és egyelőre nincs egyezség a vezetői posztok elosztása és támogatottsága tekintetében. A nagy kérdés természetesen az, hogy sikerül-e Von der Leyennek még egy mandátumhoz jutnia, vagy mégis mennie kell, annak ellenére, hogy az Európai Néppárt gyakorlatilag megnyerte a választásokat. Mind Macron, mind Olaf Scholz gyors tárgyalásokat és döntést ígértek a G7-es csúcson, ez viszont nem jött össze. A hétfői informális csúcstalálkozón nem született meg a legfontosabb elhatározás, nevezetesen az, hogy megy-e vagy marad Von der Leyen.

A 27 állam- és kormányfő találkozóján hosszas alkudozásra került sor, hogy eldöntsék, ki kerüljön az Európai Bizottság élére, ki legyen az Európai Tanács elnöke, valamint kit nevesítsenek külügyi és biztonságpolitikai főképviselőként. A tárgyalások hagyományosan kényes egyensúlyozást igényelnek: figyelembe kell venni a politikai hovatartozásokat, hogy melyik országból érkezne az illető politikus és a nemek közötti egyensúlyt is, hogy minél nagyobb támogatást nyerjenek.

2019-ben sem ment könnyedén a döntés, több napig alkudoztak, sőt egy egész éjszakás maratoni ülés is volt, amíg sikerült közös nevezőre jutni. Akkor Von der Leyen mindössze kilenc szavazattal nyerte meg a bizottsági elnöki széket, miután egyes kormányfők megpuccsolták Manfred Webert, a Néppárt akkori csúcsjelöltjét és jelenlegi elnökét. Von der Leyen győzelméhez akkor a Fidesz 12 szavazatot tett hozzá, de a Fidesz már nem tagja a Néppártnak, viszont érkezik helyette Magyar Péter Tisza Pártja, akivel máris tárgyalt Manfred Weber Budapesten. Hogy beülhet-e úgy az EPP frakciójába az RMDSZ két képviselője úgy, hogy nem szavazzák meg Von der Leyent, kiderül rövidesen. Egyébként Kelemen Hunor a kampány során elmondta, hogy amikor Bukarestben gyűlésezett a Néppárt, és újabb főbiztosi mandátumra jelölték Von der Leyent, az RMDSZ világossá tette számára, hogy nem támogatja csúcsjelöltségét.

Az EP-választások után látszólag gyorsan konszenzus alakult ki: Ursula von der Leyen marad az Európai Bizottság elnöki posztján, António Costát nevesítik az Európai Tanács elnöki posztjára és Kaja Kallas kerül a Külügyi és Biztonságpolitikai főképviselői posztjára kerül.

„Ezt az irányt követjük” – mondta az Euronewsnak egy névtelenül nyilatkozó diplomata. „Egyértelmű érdek fűződik ahhoz, hogy minél gyorsabban tisztázódjon a helyzet” – tette hozzá.

Egy másik vélemény szerint a gyors döntés leginkább annak volt köszönhető, hogy a pártok nem rendelkeztek hiteles alternatívákkal. Bár nagy reményeket fűztek a megoldáshoz, végső megállapodás nélkül zárult a vacsora, sőt, mintha több feszültséggel távozta volna a résztvevők, mint amennyivel érkeztek. De mielőtt még a sikertelen tárgyalásokról szót ejtenénk, vegyük sorra a jelölteket.

Az Európai Bizottság elnökjelöltje: Ursula von der Leyen

A 65 éves német politikus, aki a jobboldaliaknak kicsit balosnak, a baloldaliak számára meg túlzottan jobboldalinak tűnik, az elmúlt öt évben számos válságon vezette át az uniót: hivatalba lépése után három hónappal már egy globális járvány sújtotta a világot, amely milliók életét követelte, és leállította a gazdaságot. Ez a hatalmas próbatétel válságmenedzserré tette őt, ami rányomta bélyegét munkamódszerére is.

Ezután az orosz-ukrán háború, az energiaárak emelkedése, a migráció növekedése, a Kína irányából érkező gazdasági kihívások és nem utolsó sorban a klímaváltozással kapcsolatos uniós stratégia kidolgozása következett. Mindezek után Von der Leyen most egy második ciklusra pályázik az Európai Néppárt Spitzenkandidatjaként.

Az EB elnökét gyakran éri kritika Brüsszelben. Habár határozott vezetéséért és ambiciózus víziójáért dicsérik, gyakran vádolják azzal, hogy kevés konzultációval hoz döntéseket, főleg közvetlen tanácsadói körével egyeztet. Központosítási hajlama és távolságtartó jelleme miatt sokan „Ursula királynőként” emlegetik. Egyik legfontosabb vívmánya, a Green Deal váltotta ki a legtöbb kritikát is, és próbaköve lett mandátumának. A természet-helyreállítási törvény körüli csata óta a konzervatív hangok – köztük von der Leyen saját politikai családjából, a jobbközép Európai Néppártból (lásd az RMDSZ két EP-képviselőjét) – egyre inkább elítélik az ipari termelést korlátozó környezetvédelmi politikákat, mert szerintük túlzott bürokráciát teremt és a versenyképességet veszélyezteti.

Von der Leyen meg is hátrált, „több párbeszédet” ígért a klímastratégia és a mezőgazdasági érdekek összeegyeztetése érdekében. A második elnöki ciklusában pedig – már a Green Dealen túl – a gazdaságra, a védelemre és a csúcstechnológiára koncentrálna az EB-elnök.

Von der Leyen már megkezdte a tárgyalásokat a szocialistákkal és a liberálisokkal egy centrista koalíció létrehozása érdekében az elkövetkező öt évre, formálisan kihagyva Giorgia Meloni keményvonalas társait, de erre még visszatérünk. Ha megkapja a vezetők áldását, később a frissen megválasztott Európai Parlament többségének – 361 szavazatnak – támogatását kell megszereznie a munkához.

A választások előtt számos alternatíva merült fel Von der Leyennel szemben. Az EPP más vezetői, mint a horvát Andrej Plenković, a román Klaus Iohannis és a görög Kyriakos Mitsotakis, valamint az Európai Parlament jelenlegi elnöke, Roberta Metsola is szóba kerültek. Az egykori olasz miniszterelnök, Mario Draghi is szerepelt az alternatívák között, de az ő kinevezése mindig is valószínűtlen volt, mivel nem tartozik egyetlen politikai párthoz sem, és kinevezése teljesen felborította volna az alkudozás menetét.

Az Európai Tanács elnökjelöltje: António Costa

A Szocialisták és Demokraták (S&D) a második helyen végeztek az európai választásokon, 136 mandátumot szerezve. A balközép pártcsalád az Európai Tanács elnöki posztjára pályázik, amely ugyan nem rendelkezik jogalkotási hatáskörrel, de válsághelyzetekben különös jelentőséggel bír, amikor a vezetők rendkívüli üléseken gyűlnek össze, hogy döntő fontosságú határozatokról tárgyaljanak.

A jelenlegi elnök, a belga liberális Charles Michel, aki két egymást követő 2,5 éves ciklust töltött be, nem választható újra. Michel vezetése megosztó volt: sikertelen kísérlete, hogy jelöltként induljon az európai választásokon, kudarcot vallott, és rámutatott arra, milyen kockázatokkal jár, ha viszonylag fiatal és ambiciózus személyt neveznek ki az Európai Tanács élére. Ráadásul Michel és Von der Leyen között jeges volt a viszony: a törökországi „sofagate”-re mindenki emlékszik, de az Oroszország elleni szankciók egy részét is kritizálta Michel, nem beszélve az Izrael melletti feltétlen kiállásáról Von de Leyennek, amit aztán a későbbiekben árnyalt.

A szocialisták egy Michelnél idősebb politikust terjesztettek elő, António Costát, aki 2015 és 2024 között Portugália miniszterelnöke volt. Costa szinte egy évtizedes népszerűsége 2023 novemberében került leszálló ágba, amikor le is mondott, miután több kabinettagját korrupcióval és befolyással való üzérkedéssel vádolták meg a lítium bányászati, zöld hidrogén és adatközpont projektek koncessziójában. Egyik-másik ügyben őt magát sem kerülte el a korrupciós gyanú, azonban röviddel lemondása után az ügyészek beismerték, hogy összekeverték nevét a gazdasági miniszter, António Costa Silva nevével a lehallgatási jegyzőkönyvekben. Emiatt a baki miatt végül megúszta az eljárást, így most „tiszta lappal” indulhat uniós politikusi karrierje.

Ha azonban az EU vezetői meggondolnák magukat, bár ennek nem adták jelét a hétfői tárgyalásokon, akkor egy szocialista alternatíva lehet a dán Mette Frederiksen, bár ő tagadta, hogy érdekelné az Európai Tanács elnöki posztja. Mario Draghi neve is felmerült a Tanács esetében is, azonban az ő jelölése párton kívülisége miatt itt sem reális.

Külügyi biztos: Kaja Kallas

A liberális Renew Europe pártcsalád, amelyben a román REPER-nek öt EP-képviselője ült, és most egyik sem jutott be, és amúgy uniós szinten nagyot bukott (a magyarországi Momentumnak sem sikerült meglépnie az öt százalékos küszöböt), szintén szeretne egy vezetői posztot, annak ellenére, hogy a választásokon 102-ről 80-ra esett vissza mandátumainak száma. Míg a szocialisták az Európai Tanácsra koncentrálnak, a liberálisok a külügyi biztosi posztra pályáznak. A pozíciónak a jelentősége megnőtt, mivel a blokk globális válságokkal küzd.

A jelenlegi külügyi biztos, Josep Borrell egy határozott szocialista, aki gyakran frusztrálta a diplomatákat azzal, hogy nemzetközi politikai kérdésekben saját nézőpontját közölte, és nem azt, amiben a tagállamok közösen megegyeztek.

A földrajzi eloszlás kérdése, vagyis az, hogy melyik országból érkezik a jelölt, kulcsfontosságú lesz az utód kiválasztásában. Mivel az EB-elnöki tisztsége Nyugat- , illetve az Európai Tanács elnöki pozíciója Dél-Európába kerül, a külügyi biztosnak lehetőleg Kelet-Európából kellene érkeznie.

A liberális és kelet-európai kettős kritérium jelentősen leredukálja a jelöltek listáját, és növeli az észt miniszterelnök, Kaja Kallas sanszait. Az elmúlt két évben Kallas vezető szerepet töltött be az EU-nak Oroszország ukrajnai inváziójára adott válaszokban, sürgette a blokkot, hogy szigorúbb szankciókat vezessen be a Kreml ellen, és kritizálta a nyugati szövetségeseket, akik nem teljesítik a Kijevnek megígért lőszerek szállítását. Politikája korábban túl keményvonalasnak és balti központúnak számított, de a háború brutális valósága mindezt most az ő javára billentette át, így komoly esélye van arra, hogy az EU következő külpolitikai vezetője legyen.

Egy másik liberális jelölt Belgiumból Alexander De Croo, aki nemrég lemondott miniszterelnöki posztjáról, de nyugat-európai származása hátrányt jelenthet számára. Radosław Sikorski, volt európai parlamenti képviselő, aki most Lengyelország külügyminisztere és Ukrajna támogatója, szintén megfelel a kritériumoknak. Azonban ő az EPP-hez tartozik, így jelölése visszaküldené a vezetőket az alkudozási folyamat kezdetére.

Jelöltek vannak, végső megegyezés nincs

A 27 állam- és kormányfő magas elvárásokkal ült össze Brüsszelben, remélve, hogy a közép-jobboldali Európai Néppárt, a szocialisták és a liberálisok jelenlegi koalíciójában elosztják a blokk négy vezetői posztját, ugyanis a három korábban említett tisztségen kívül Roberta Metsola EP-elnöki újrázása is a tárgyalások részét képezi, bár úgy tűnik, hogy ez a legkevésbé vitatott pozíció. Az EU vezetői minden előzetes ígéret ellenére, hogy gyorsan és operatívan egyeznek meg a tisztségekről, nem tudták összeegyeztetni elvárásaikat, így nem született döntés sem Ursula von der Leyen újrázásól, sem a többi pozícióról, hiszen egyik feltételezi a másikat.

„Ma este nem volt megállapodás” – erősítette meg az Európai Tanács elnöke, Charles Michel a hírt az újságíróknak a vacsora után. Egy európai diplomata, aki névtelenül nyilatkozott a Politicónak, elmondta, hogy bár a tárgyalók a három említett névben elvileg megegyeztek, a tagállamok vezetői egy későbbi időpontban, valószínűleg a június 27-28-i találkozón folytatják a tárgyalásokat.

A gubanc akkor keletkezett, amikor az Európai Néppárt, amely elméletileg az európai parlamenti választások győzteseként lépett fel a tárgyalásokon, további engedményeket és több hatalmat kért. Azaz nemcsak Von der Leyent és Metsolát akarják újraválasztatni, hanem emellett az EPP azt javasolta a szocialistáknak, hogy az Európai Tanács elnökének két darab 2,5 éves ciklusából az egyiket kapja meg az EPP.

A Szocialisták és Demokraták (S&D), akik úgy képzelték, hogy a portugál Costa öt évig lesz elnök, elfogadhatatlannak tartják a néppárti javaslatot. A leköszönő Charles Michel sem segített abban, hogy helyre kerüljenek a dolgok. „Ahelyett, hogy segített volna megállapodást találni, más dolgokat hozott fel” – nyilatkozta a Politicónak a diplomata.

Van egy másik ok is, ami miatt a tárgyalások kudarcot vallottak, ez pedig az olasz miniszterelnökhöz, Giorgia Melonihoz kapcsolódik, aki egyike azon kevés vezetőknek, akik az EP-választásokon győztek, így nem elégedett azzal, hogy megpróbálták kizárni a tárgyalásokból. A vezetők vacsorája előtt egyébként az olasz miniszterelnök találkozott Orbán Viktorral a brüsszeli Amigo szállodában. A két miniszterelnök közel egy órát tárgyalt arról, hogy a Fidesz belép-e az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) pártcsaládba. Orbán a találkozó után közölte, hogy a megbeszélés sikeres volt, és hozzátette, hogy „Olaszországgal általában minden és mindig jól megy.”

Korábban maga Von der Leyen engedte közel magához a radikális jobboldalt képviselő olasz miniszterelnököt, és ezzel sem a néppártosok egy része, sem a tőle balra lévő pártok nem értettek egyet. A Politico írta meg, hogy az Európai Bizottság halogatja egy, az olasz sajtószabadság helyzetének romlásáról szóló jelentés közzétételét, mely rámutat arra, hogyan hátráltatják az olasz sajtó működését Meloni 2022-es hivatalba lépése óta. A lap emlékeztet egy májusi esetre, amikor az állami műsorszolgáltató, a RAI újságírói sztrájkba léptek, mert úgy érezték, hogy a tévétársaságot a kormány szócsövévé alakítanák.

A jelentés publikálását a Politico forrásai szerint maga Von der Leyen késlelteti, mivel nem akarja nyíltan bírálni Olaszországot a megválasztása előtt. Amennyiben ez igaz, akkor a Bizottság elnökekének pártatlansága és korrektsége kérdőjeleződik meg. A jelentés a brüsszeli lap információi szerint csak azután kerülhet nyilvánosságra, hogy az Európai Parlament a támogatásáról biztosítja Von der Leyent, magyarán akár szeptemberig visszatarthatják a jelentést. A Bizottság szóvivője, Olof Gill azonban azt nyilatkozta, hogy a jelentést még nem öntötték végleges formájába, ezért késik a publikálása.

A Euronews legutóbb május végén írt arról, hogy Von der Leyennek mennyire fontos Meloni szövetsége, mivel szeretné megszerezni pártja támogatását a jelöléshez. Az EP-választások után Kelemen Hunor is arról nyilatkozott, hogy szívesen látná, ha a Néppárt közeledne a radikális jobboldalhoz, és konkrétan említette Meloni nevét.

Nemcsak Meloni tehet keresztbe, más európai vezetők is különböző fenntartásokat fogalmaztak meg. A Guardian szerint Donald Tusk lengyel miniszterelnök „nyilvános tisztázást” Costa korrupciós botrányával kapcsolatban, Peter Pellegrini, Szlovákia elnöke a merénylet miatt kórházba került miniszterelnök, Robert Fico helyett azt mondta, hogy a vezetőknek „nagyon óvatosnak” kell lenniük azzal kapcsolatban, hogy ki képviselje az EU-t nemzetközi szinten. Álláspontja felfogható úgy is, hogy nem támogatja Kallast külügyi biztosként.

Orbán Viktor egyértelművé tette, hogy nem támogatja von der Leyent. A csúcstalálkozó után azzal vádolta az EPP-t, hogy alkut kötött a szocialistákkal és a liberálisokkal, hogy megosszák egymás között a legfontosabb pozíciókat. „Továbbra is támogatják a migrációt, és még több pénzt és fegyvert küldenek az orosz-ukrán háborúba” – mondta.

A leköszönő holland miniszterelnök, Mark Rutte, aki a NATO főtitkári tisztségre pályázik, és állítólag már Szlovákiát is meggyőzte, hogy őt támogassa, kijelentette: „Pozitívan állok Ursula von der Leyenhez, de nem azt mondom, hogy támogatjuk őt”. Meloni egyelőre nem nyilatkozott arról, hogy támogatja-e von der Leyent vagy sem.

Az EU vezetői június 27-28-án ismét összegyűlnek Brüsszelben, remélve, hogy megállapodásra jutnak a blokk vezetőiről, mielőtt a következő Bizottság elnökéről szóló szavazásra kerülne sor az Európai Parlamentben, várhatóan július közepén.