Nagy vihart kavart, hogy Ecuador kommandósokkal rángatta ki volt alelnökét egy nagykövetségről

„Hogy van ez, hogy bűnözők lerohanják Mexikó ecuadori nagykövetségét? Ez nem lehetséges! Ez képtelenség! Ez őrület!” – bejárták a világsajtót Roberto Canseco, Mexikó ügyvivőjének zihálva, felháborodottan elmondott szavai, amiket a nyílt utcán kiáltott oda újságíróknak.

Ha nem is példátlan – mint cikkünk alsó részében majd olvashat erről –, de jogászi szemmel döbbenetes dolog történt múlt pénteken az ecuadori fővárosban, Quitóban: a volt alelnök Jorge Glas, akit korrupciós ügyekben vonnának felelősségre, a mexikói nagykövetségen keresett menedéket, de az ecuadori rendőrség különleges erői behatoltak a követségi területre, és elhurcolták a politikust. Eközben ráadásul a hevesen tiltakozó Cansecót a nyílt utcán földre teperték. Az eset óriási felháborodást keltett az egész amerikai kontinensen, ami nem csoda:

egy nagykövetség vagy konzulátus alapesetben nem a fogadó, hanem a küldő ország felségterülete, ahova fegyveres erőkkel betörni a küldő állam szuverenitásának megsértése.

Andrés Manuel López Obrador mexikói elnök „a nemzetközi jog és Mexikó szuverenitásának kirívó megsértését” emlegette dörgedelmes reakciójában. Alicia Barcena mexikói külügyminiszter is így nyilatkozott, és azt is jelezte, hogy a követségi munkatársak közül vasárnap 18-an hazaérkezett Ecuadorból, miután megszakították a diplomáciai kapcsolatokat a dél-amerikai országgal. A Le Monde szerint a német, panamai, kubai és hondurasi külképviseletek diplomatái kísérték a reptérre őket. Barcena szerint országa a hágai Nemzetközi Bírósághoz, valamint minden releváns nemzetközi szervezethez fordul a történtek miatt.

Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnök kormánya a nemzetközi diplomáciai protokollok megsértésével vádolta Ecuadort, Gabriel Boric chilei elnök elfogadhatatlannak nevezte a történteket, Nicolás Maduro, a Venezuelát vaskézzel irányító, nyomorba döntő elnök egyenesen fasiszta barbarizmusnak nevezte „a jobboldali jenkipárti kormány” tettét és Glas „elrablását”. „Még a régió legszörnyűbb diktatúrái alatt – mint Augusto Pinochet Chiléjében vagy Jorge Rafael Videla Argentínájában – sem történt ilyen dolog” – jelentette ki.

Kolumbia, Kuba, Honduras, Spanyolország, Németország, az EU és António Guterres ENSZ-főtitkár is elítélte a történteket, miközben Argentína (ami nemrég kiadta egy ecuadori bűnöző családját Quitónak) és Uruguay is tiltakozott. Az érintett Mexikó mellett a közép-amerikai Nicaragua is megszakította a diplomáciai kapcsolatot Ecuadorral, Bolívia pedig hazahívta nagykövetét.

Miért ilyen fontos Jorge Glas?

Jorge Glas 2013-18 között volt Ecuador alelnöke a baloldali Rafael Correa elnök alatt, és 2017 óta kétszer is elítélték kenőpénzek elfogadása miatt, előbb hat, majd nyolc év börtönt kapott (maga Correa is elmenekült 2018-ban, egészen Belgiumig). Miután az első hat évből ötöt leült, 2022-ben kiengedték, ezután ítélték el a második ügyben. Tavaly decemberben menekült a mexikói követségre, ahol menedékjogért folyamodott – ennek megadása már folyamatban is volt.

Az erőszakos eseményekkel terhelt választási kampány végén megválasztott konzervatív ecuadori elnök, a 36 éves Daniel Noboa egy börtönlázadásokkal is sújtott, polgárháborús helyzethez közelítő bandaháború közben is időt szánt rá, hogy év elején követelje Glas kiadását Mexikótól.

A követségi behatolás előzménye, hogy Mexikó elnöke múlt szerdán odaszúrt Noboának, jelezve, milyen furcsa körülmények között (az egyik ellenzéki jelöltet bűnözők agyonlőtték a kampányban) nyerte meg a tavalyi választást, mire az ecuadori kormány nemkívánatos személynek nyilvánította a mexikói nagykövetet, Raquel Serur Smekét.

Pénteken pedig jött a roham a követség ellen a következő indokkal: „Ecuador egy szuverén nemzet, és mi egy bűnözőnek se fogjuk megengedni a büntetlenséget.” Azóta Glast a kikötőváros Guayaquil legbiztonságosabb börtönébe vitték, ahol az igazi nagyágyú gengszterek töltik büntetésüket. Hétfőn már kórházba is kellett szállítani, annyira rosszul lett, miután 24 órán át nem volt hajlandó ételt elfogadni.

Martha Bárcena, Mexikó korábbi washingtoni nagykövete azt mondta a Financial Timesnak, hogy a történtek a latin-amerikai térség ideológiai törésvonalait mutatják, amik a külpolitikára is kihatnak. Alacsony szinten az USA is megfeddte Ecuadort a történtek miatt, Matthew Miller külügyi szóvivő szerint is a diplomáciai missziókat védő konvenció megsértése történt, írja a Reuters. Az amerikai közlemény sürgette, hogy Mexikó és Ecuador a nemzetközi normáknak megfelelően oldja meg nézeteltéréseit. A Bloomberg szerint Joe Biden kormánya ennél nem akart keményebb lenni, az idei elnökválasztás miatt ugyanis el kell érniük, hogy az egyre több, már évi tízezrekben mérhető ecuadori bevándorló ne jelenjen meg a déli határon.

Eric Farnsworth korábbi amerikai külügyi tisztviselő szerint Ecuador követségi akciója felesleges volt, hisz „egy bűnözőt áldozattá változtat”, Noboa elnök ellenzőinek pedig ad egy érvet. Brian Winter, az Americas Quarterly folyóirat főszerkesztője pedig azt mondta a CNN-nek, hogy egyes latin-amerikai vezetők egyre inkább „azt hiszik, szükséges megsérteni az alkotmányt”, vagyis ez esetben a diplomáciai konvenciót a szervezett bűnözés okozta „vészhelyzet” miatt.

Népszerűség > diplomáciai modor

Akadt, aki megvédte az ecuadori lépéseket. Jorge Icaza volt ecuadori nagykövet szerint egy bűnözőnek adott menedékjogot a mexikói követség, aki ellen két nyilvánvaló ügyben zajlott eljárás. Az ecuadori kormány is azt emelte ki, hogy Mexikó visszaélt a diplomáciai immunitással és előjogokkal, amikor menedéket adott a volt alelnöknek, akinek szökése küszöbön állt az országból. Gabriela Sommerfeld ecuadori külügyminiszter szerint Mexikó gyakorlatilag beavatkozott országa belügyeibe. Noboa elnök így fogalmazott:

„Kötelességem betartani az igazságszolgáltatási rendszer rendelkezéseit, és nem engedhettük meg, hogy nagyon súlyos bűncselekményekben érintett, elítélt bűnözők menedékjogot kapjanak.”

A Bloomberg elemzése szerint ugyanakkor belpolitikailag is kifizetődő volt a követségi akció, egy közvélemény-kutatás szerint az ecuadoriak többsége egyetért vele. Valószínű, hogy a drogkartellek elleni háborút támogató Egyesült Államok sem fogja elapasztani a támogatást a történtek miatt.

Noboa ráadásul alkotmánymódosító népszavazást tervez április 21-én, ami többek közt az ország biztonságáról szóló kérdéseket is tartalmazhat, összesen 11-et. Ezen felül két évvel az előző után ismét általános választást tartanának 2025-ben az andoki országban. A kemény intézkedések – így a követség lerohanása – pedig kampányfogásnak se rosszak a népszavazás előtt.

Többen is tüntettek a mexikói követségnél Glas szabadon engedését követelve, de az AP több olyan ecuadorit is megkérdezett, akik alátámasztják az igényt, amit az egyébként gazdag családból származó Noboa kielégít. Elegük van az utóbbi évek erőszakhullámáig békés ország elromlásából, a bűnözésből, rablásokból, korrupcióból, direkt erős karaktert választottak meg elnöknek. Elvont diplomáciai fogalmak helyett őket az érdekli, hogy egy év alatt 4600-ról 7600-ra emelkedett az emberölések száma, miután útvonalként felfedezték maguknak a kolumbiai és mexikói kartellek.

Noboa és a lakosság egy jelentős részének szeme előtt is a bűnözésnek látványosan nekimenő Nayib Bukele salvadori elnök példája lebeg. A rengeteg elfogott bandatag elhelyezéséhez hatalmas börtönkomplexumokat építettek a közép-amerikai országban. Az ecuadori elnök korábban 20 bűnbandát terrorcsoportnak minősített, intézkedéseit és ezáltal elnökségét a Cedatos szerint az ecuadoriak kétharmada támogatja.

Eközben az ecuadori kormány abban is bízik, hogy hamar elül a felhorgadás, Hernan Perez Loose volt ecuadori ENSZ-nagykövet szerint „egy héten belül már másról fogunk beszélni, és nincsenek is fontos kereskedelmi kötelékeink Mexikóval”. Viszont késleltetheti az eset a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötendő megállapodás megkötését, ami szükséges a rogyadozó ecuadori gazdaság megtámasztásához. A vélemények – még a fontosabb gazdasági-pénzügyi szereplőkéi is afelé tendálnak az AP szerint, hogy nem fogja a gazdasági kapcsolatokat hosszabb távon befolyásolni a mostani helyzet, a Csendes-óceáni Szövetség nevű kereskedelmi egyezményhez is előbb-utóbb csatlakozik az ország, legfeljebb kicsit megkésve.

Betörni egy követségre? Volt már rá példa

A diplomáciai képviseletek jogállását az 1963-as bécsi konvenció szabályozza. Eszerint a fogadó ország erőszakszervezetei nem hatolhatnak be erővel, maximum engedéllyel a külképviseletekre, az meg pláne nonszensz, hogy megsérüljenek ottani dolgozók. Natalia Saltalamacchia, a Mexikói Autonóm Technológiai Intézet nemzetközi kapcsolati professzora tágabb perspektívába helyezte a kérdést: szerinte Ecuador ezzel precedenst teremthet, magyarán más államok is felhatalmazva érezhetik innentől magukat, hogy behatoljanak követségekre. Ezzel szerinte

„belépünk az anarchia állapotába, egyfajta dzsungeltörvénybe”.

A nemzetközi diplomácia kereteit szabályozó egyezmény lényegében azt biztosítja, hogy a diplomáciai személyzet szabadon tudjon dolgozni, képviselni a küldő országot, ne vegzálhassák őket. Ezen a tortán a hab a követségek extraterritorialitása, tehát területenkívülisége. Ahogy az al-Dzsazíra fogalmaz, Ecuador tette olyan volt, mintha rendőrei Mexikó területére hatoltak volna be.

Ezt még a legelnyomóbb diktatúrák is komolyan veszik, az AP cikke szerint is csupán maroknyi eset létezik ennek az ökölszabálynak a megsértésére. Az egyik leghírhedtebb az USA teheráni nagykövetségének 1979-es ostroma, ami után 444 napon át túszként fogva tartották a követség dolgozóit, és a helyzet az akkori amerikai elnökválasztásra is kihatással volt. 1956-ban a kubai rendőrség rohanta le Haiti havannai képviseletét, az akcióban kilencen meghaltak. Szintén Kuba 1981-ben pont Ecuador nagykövetségére hatolt be, hogy menekültstátuszért folyamodó ellenzékieket tartóztasson le.

Ugyan nem állam, hanem nemzetközi szervezet, de az Amerikai Államok Szervezete is átélt egy megszállást: 2022-ben a nicaraguai erők rohanták le managuai irodáikat. Többször pedig nem állami szereplők, hanem például felkelőcsoportok, gerillák, merénylők, tüntetők támadtak meg követségeket, ilyesmi történt már Franciaországban, Afganisztánban, Libanonban, Líbiában, Argentínában, Líbiában, Indonéziában és Thaiföldön is.

Az egyik ellenpélda pont Ecuadoré, amely 2012-től 2019-ig londoni nagykövetségén adott menedéket Julian Assange Wikileaks-alapítónak. Miután a britek a követségre való behatolással fenyegettek, az akkori ecuadori kormány közölte, sokkolja a fenyegetés, ami szerintük a nemzetközi jog és a bécsi konvenció megsértése lenne. Viszont pont a mostani Noboa-kormány engedte meg aztán a briteknek, hogy bemenjenek a követségre, és őrizetbe vegyék Assange-ot. De keresett már az utóbbi időben menedéket venezuelai ellenzéki országa Buenos Aires-i követségén, bukott maldív elnök a maléi indiai képviseleten vagy épp kínai aktivista a pekingi amerikai nagykövetségen.

Magyarországnak is van egészen friss tapasztalata a dél-amerikai követségek területének megítélése terén. Nemrég nagy botrányt okozott, hogy bírálói szerint úgy tűnt, az eljárások alá vont brazil exelnök, Jair Bolsonaro esetleg a brazíliavárosi magyar nagykövetségen keresne menedéket. Két nap vendégeskedés után – a korábban bevont útlevelű – Bolsonaro távozott a követségről.

Bolsonaro később arról beszélt, hogy „van egy baráti köröm, ami a világ néhány vezetőjéből áll”, akik aggódtak érte. Ügyvédei pedig azt mondták, a volt elnök politikai ügyekről tárgyalt, azért volt a nagykövetségen, hogy kapcsolatban maradjon egy baráti ország hatóságaival, szerintük minden más híresztelés csak fikció és álhír.