„A legdrámaibb változás a berlini fal leomlása óta” – mérföldkő lehet a NATO új terveinek elfogadása

„Megértjük, hogy addig nem lehetünk a NATO tagja, ameddig a háború tart. De biztosnak kell lennünk abban, hogy a háború után azok leszünk” – mondta Volodimir Zelenszkij ukrán elnök még júniusban. Ukrajna NATO-tagsága kétségtelenül dominálta a július 11-12-i vilniusi NATO-csúcs körüli híreket, a szövetség vezetői azonban több más kérdésről, például új regionális védelmi tervek elfogadásáról is megegyeztek, és Svédország csatlakozása is karnyújtásnyira került.

Svédország helyzete azért volt fontos, mert az évszázadok óta semleges nemzet felvételét hónapok óta akadályozza Recep Tayyip Erdoğan török elnök, aki különféle engedményeket szeretett volna kicsikarni jóváhagyásáért cserébe. Az ő rábólintásával úgy tűnik, vége lehet a hosszú ideje húzódó történetnek.

Orbán Viktor béketáboros szlogennel érkezett Vilniusba, ahol a szövetség szeretett volna minél nagyobb egységet sugározni az olyan megosztó kérdésekben is, mint Ukrajna esetleges NATO-tagsága. A magyar miniszterelnöknek egy látványos pillanat jutott a csúcson, Joe Biden amerikai elnök ugyanis csak vele fogott kezet a vezetők csoportképére készülve.

Mindeközben a NATO elfogadta a hidegháború óta legátfogóbbnak tartott terveit, az úgynevezett regionális védelmi terveket. Ez a legtöbb szakértő szerint tényleg komoly mérföldkő, amely a nagy stratégiai kérdések mellett részletekbe menően foglalkozik a tagállamok haditechnikai felkészültségével, és új, mozgékonyabb hadtestek kialakításával.

Ukrajna helyzete

A csúcstalálkozó előtt nagy kérdés volt, vajon milyen formában fognak Ukrajna mellett kiállni az ország önvédelmét fegyverrel, pénzzel és munícióval támogató NATO-tagállamok. Bár a találkozó előtt többen szerették volna, Ukrajna azonnali felvétele a katonai szövetségbe nem történt meg. Hozzá kell tenni, hogy ez a legkevésbé sem volt reális kérdés, ugyanis a NATO legfőbb erejét adó 5-ös cikkely – amely szerint ha egy tagállamot támadás ér, azt mindannyiuk elleni támadásként értékelik – lényegében háborúba sodorta volna az egész szövetséget Oroszországgal.

Az eseményen személyesen jelenlévő Zelenszkij kedden keményen nekiment a szövetség kommünikétervezetének, amelyben nem hogy nem invitálták meg Ukrajnát a NATO-ba, de a meghívásának időpontja és részletei sem lettek tisztázva. Az Ukrajna helyzetéről szóló rész csupán annyit tartalmazott, hogy Ukrajna meg lesz hívva, amennyiben a szövetségesek egyetértenek, és a feltételek teljesülnek. Ezek a feltételek azonban várhatóan visszafogottabbak lesznek a megszokottnál, tekintettel Ukrajna különleges helyzetére.

Ez egybecseng Dmitro Kuleba hétfői szavaival, az ukrán külügyminiszter ugyanis pozitív jelként értékelte azt, hogy a MAP (Membership Action Plan) elnevezésű hosszas tagfelvételi eljáráson nem kell majd végigmennie Ukrajnának. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár a csúcstalálkozó végén erről azt mondta, hogy

ezzel Ukrajna tagsági folyamata egy kétlépcsős eljárás helyett egylépcsőssé válik. Hozzátette, hogy Ukrajna közelebb van most a NATO-hoz, mint korábban bármikor.

A NATO-tagok abban is egyetértettek, hogy többéves terv keretében segítenek átállni Ukrajnának a szovjet időkből megmaradt katonai eszközökről a NATO előírásainak megfelelő fegyverekre.

Ennek ellenére a szövetségesek egy része erőteljesebb lépéseket és konkrétabb menetrendet szeretett volna elérni Ukrajna jövőbeni NATO-tagságához. Értesülések szerint azonban egyes tagországok, főleg az Egyesült Államok és Németország óvatosabban kívántak eljárni.

Biden elismerte, hogy a szövetség a csúcstalálkozó során nem hívta meg Ukrajnát a tagságra, és nem is fogja, amíg az a szükséges reformokon dolgozik. De – mint mondta – nem várják meg az ország biztonságának erősítéséhez, hogy ez a folyamat befejeződjön. Későbbi beszédében azt is megemlítette, nagyon jól ment szerdai találkozója Zelenszkijjel, akivel majdnem egy órát beszéltek. „Úgy gondolom, jó úton haladunk” – mondta az amerikai elnök, aki szerint Zelenszkij tudja, hogy országának mostani NATO-tagsága nem számít akkor, ha a nyugati nagyhatalmak biztonsági garanciáit magáénak tudhatja.

Zelenszkij a cúcs után tartott esti videós bejelentkezésében azt mondta, nincs már semmilyen kétség afelől, hogy Ukrajna a NATO tagja lesz. Ebben szerinte a szövetségesek egyetértenek, és az országok egy jelentős része ezt erősen szorgalmazza is. Zelenszkij kiemelte, hogy a hét nagy fejlett gazdaságot – az Egyesült Államok, Japán, Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország, Kanada – tömörítő G7-től konkrét biztonsági garanciákat is kaptak. A G7-országok majd további kétoldalú megbeszéléseken dolgoznak Ukrajna védelmének megerősítése mellett az ország gazdasági stabilitásának és újjáépítésének támogatásán is.

A G7-országok a célkítűzéseket három kategóriába csoportosították. Elsőként egy olyan „fenntartható” erőt kívánnak biztosítani, amely képes megvédeni Ukrajnát a jelenben és elrettenteni az orosz agressziót a jövőben. Ez a gyakorlatban többek között katonai segítségnyújtást, modern fegyverzetet és hírszerzési együttműködést jelent. Másodikként Ukrajna gazdasági stabilitását és ellenálló képességének megerősítését nevezték meg, többek között újjáépítési és helyreállítási erőfeszítések révén. A harmadik cél technikai és pénzügyi támogatás nyújtása Ukrajna azonnali szükségleteihez, amelyek az orosz háborúból fakadnak. A leírás szerint ezzel akarják Ukrajnának lehetővé tenni azoknak a reformprogramoknak végrehajtását, amelyek feltételei az ország euroatlanti törekvéseihez szükséges hatákony kormányzásnak.

Oroszország természetesen hangosan tiltakozott Ukrajna esetleges csatlakozása ellen. A Kreml szerint már mindenki ismeri Oroszország álláspontját a témában, és Ukrajna NATO-csatlakozása „abszolút veszélyt és fenyegetést jelentene az országunknak, és kellően világos és határozott reakciót követelne tőlünk”.

Erdoğan igent mond

A NATO azonban így is közelebb került ahhoz a további bővüléshez, amelyet Vlagyimir Putyin orosz elnök korábban el akart kerülni. Hétfő este kétoldalú tárgyalásokat folytatott Erdoğan és Ulf Kristersson svéd miniszterelnök, a találkozó végén pedig Jens Stoltenberg NATO-főtitkárral közösen bejelentették, hogy a sokáig ellenálló Törökország is támogatja Svédország NATO-csatlakozását. Erdoğan ugyanis beleegyezett abba, hogy továbbítja a svédek csatlakozási kérelmét a török parlamentnek, és biztosítani fogja, hogy az majd ratifikálja azt.

Ezzel elhárult a legnagyobb akadály Svédország felvétele elől, hiszen Recep Tayyip Erdoğan török elnök jóváhagyása után egyre egyértelműbbé válik, hogy valójában csak a törökökre várt a szintén halogató és ehhez számos érvet felhozó magyar kormány. A török bejelentés másnapján Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter például egy Facebook-posztban „technikai kérdésnek” nevezte a svéd NATO-csatlakozás ratifikálását.

A magyar kormány az eredeti tervek szerint már tavaly ősszel jóváhagyta volna a svédek és a finnek csatlakozási kérelmét is, ám ez végül nem történt meg. Aztán változatos magyarázatokkal álltak elő, hogy miért nem szavazták meg a javaslatokat, február végén pedig felmerült, hogy a Fidesz–KDNP-frakcióban többen nehezményezik, hogy a svédek és a finnek „sértegették” Magyarországot. Emiatt tárgyalódelegációt küldtek a két országba. Ezután úgy tűnt, rendeződött a dolog, végül azonban csak a finnek kérelmét hagyta jóvá márciusban az Országgyűlés. Májusban Orbán Viktor arról beszélt, hogy borzasztóan rosszak a magyar–svéd politikai kapcsolatok, és a svédek NATO-tagságra vonatkozó kérelmet csak akkor hagyhatja jóvá a magyar Országgyűlés, ha javul a két ország viszonya. A svédek csuklóztatásáról itt írtunk bővebben.

Természetesen felmerül a kérdés, mit kapott Erdoğan azért cserébe, hogy beleegyezett a svédek csatlakozásába. A török elnöknek az országára kiszabott skandináv fegyverembargó feloldásától kezdve prominens kurd politikusok kiadatásáig több követelése is volt, sőt, a NATO-csúcs előtt még azt hangoztatta támogatása áraként, hogy „nyissák meg az utat Törökországnak az EU-ba”, és akkor jóváhagyják a svéd NATO-tagságot.

A közzétett NATO-nyilatkozat szerint Svédország további intézkedéseket ígért a Törökország által terroristáknak tekintett kurd mozgalmak ellen, és a szövetség megállapodott egy új, Törökország prioritásait tükröző „különleges terrorizmusellenes koordinátori” poszt létrehozásáról. Bár uniós politikusok kizárták az azonnali EU-s csatlakozást, egyes hírportálok arról számoltak be, hogy a vámunióval és a vízummentes utazással kapcsolatban engedményeket tettek Törökországnak.

Szintén sok szó esett arról, hogy Erdoğan F–16-os vadászgépeket szeretne kapni az Egyesült Államoktól, és bár Joe Biden amerikai elnök nem érintette a kérdést a hírt üdvözlő rövid nyilatkozatában, a török állami Anadolu hírügynökség szerint az amerikai külügyminisztérium támogatja a repülőgépek beszerzését.

Kristersson szerint még várnak a pezsgőbontással, inkább csak egy óvatos sört ittak meg, de bízik abban, hogy Törökország ratifikálni fogja a csatlakozást. A svéd miniszterelnök hozzátette, hogy elkötelezettek a terrorizmus elleni harcban, és azt is hangsúlyozta, hogy a NATO nem képes uniós ügyeket intézni.

Akármi is az indok, esélyesnek tűnik, hogy Erdoğan döntésével vége lesz annak a másfél éves procedúrának, amely Putyin ukrajnai inváziója után kezdődött el. Az évszázadok óta semleges Svédország hivatalosan is tagja lehet a világ legnagyobb katonai szervezetének, amely a szintén sokáig el nem kötelezett Finnországot is befogadta 2023 áprilisában. Arról, hogy ez pontosan milyen hatással lehet Európa biztonsági architektúrájára, itt írtunk bővebben.

Miközben Erdoğan konkrét engedményeket kapott a svédektől (és az amerikaiaktól), addig nem világos, Orbán mit ért el a halogatással. Hacsak azt a látványos kézfogást nem, amelyet Bidennel sikerült összehoznia. Az amerikai elnök ugyanis kizárólag a magyar miniszterelnököt üdvözölte a NATO-tagok kormány- és államfőinek csoportképéhez bevonulva. Azt persze nem lehet tudni, Biden miért csak Orbánnal, és miért pont akkor fogott kezet.

Az első átfogó tervek a hidegháború óta

A NATO-csúcs másik nagy bejelentése az úgynevezett regionális tervek elfogadása volt. Ezek a tervek azt részletezik, a katonai szövetség hogyan reagálna ellenséges támadásokra három különböző földrajzi régióban: északon (az Atlanti-óceán és Európa sarkköri részén), középen (a Balti-tengertől az Alpokig húzódó sávban) és délen (a Földközi-tenger és a Fekete-tenger környékén). Nem meglepő módon az orosz fenyegetés áll a tervek középpontjában, de például a déli szakasz török érdekek mentén egyenlő figyelmet szentel az orosz és az egyéb terrorista fenyegetéseknek. A világűrre, a kibertérre és a különleges erőkre speciális altervek vonatkoznak.

A regionális tervek jelentik a katonai szövetség első átfogó terveit a hidegháború óta, a jelentőségüket nehéz lenne lebecsülni.

„Ez a legdrámaibb változás a berlini fal leomlása óta”

– jellemezte a helyzetet Matthew van Wagenen, a Szövetséges Erők Európai Főparancsnokságának (SHAPE) egy amerikai tábornoka.

A dokumentum rengeteg javaslatot és kötelezettséget tartalmaz, amelyek részletekbe menően meghatározzák a szövetség európai (és tágabb) jelenlétét, többek között az alábbi módokon:

• A SHAPE a hidegháború idején kiterjedt stábbal rendelkezett, amellyel folyamatosan ellenőrizni tudta a tagállamok harci készültségét. A csapat létszáma az elmúlt 30 évben jelentősen csökkent, ám most újra növelni fogják.
• Meghatározzák a NATO beszerzéseinek és beruházásainak prioritásait. Ez főleg nehézfegyverzetet jelent, hiszen Európa védelme más eszközöket igényel, mint a New York-i ikertornyok elleni terrortámadást követő akciók Irakban és Afganisztánban. Ez öt fő irányt jelent: nehézpáncélos erőket, integrált lég- és rakétavédelmi rendszereket, nagy hatótávolságú tűzerőt, megfelelő digitális kommunikációs hálózatot, illetve olyan logisztikai rendszert, amely képes nagy létszámú seregek mozgatására és ellátására Európában.
• Változásokat hajtanak végre a NATO parancsnoki struktúrájában. Ez a gyakorlatban nagyobb amerikai jelenlétet, az amerikai hadi gondolkodásra hajazó átalakításokat és egy új szárazföldi parancsokságot jelent.
• A NATO-bővítés következtében megváltozott a szövetség földrajzi helyzete, ez pedig több reformot, köztük mozgékonyabb csapatokat és rugalmasabb kommunikációt követel meg. Finnország (és Svédország várható) csatlakozásáról vezető katonai tisztviselők azt mondták, szépen „rendbe rakják” a NATO balti-tengeri határait.
• A jelenleg megállapított 2 százalékos GDP-ráfordítás katonai kiadásokra nem célként, hanem minimumként jelenik meg. Egyes tagállamok, például Lengyelország vagy Észtország, már most is jóval túlteljesítik ezt a számot, így várhatóan üdvözölni fogják az emelkedő katonai ráfordításokat.

Közmegegyezés szerint azonban a 4000 oldalnyi dokumentum legfontosabb célja az elrettentés.

„A NATO háborús terveinek kulcsa mindig is az volt, hogy Moszkva tudjon róla, a NATO-nak vannak háborús tervei”

– jegyezte meg Tim Sayle, a Torontói Egyetem történészprofesszora.