Erdoğan nyerte az elnökválasztást, újabb öt évre ő vezeti Törökországot

• A legfelsőbb választási tanács bejelentette, hogy Recep Tayyip Erdoğan elnök nyerte az elnökválasztás vasárnap tartott második fordulóját. 52,14 százalékot ért el, ellenzéki kihívója, Kemal Kılıçdaroğlu 47,86 százalékon végzett.
• Erdoğan isztambuli beszédében már két hírügynökség nem hivatalos számolásai alapján bejelentette a győzelmét, és hogy újabb öt évre ő irányítja Törökországot.
• Kılıçdaroğlu beszédében megköszönte a támogatást, és azt ígérte, tovább fog küzdeni a demokráciáért.

A legfelsőbb választási tanács szinte az összes szavazat megszámolása után bejelentette, hogy Recep Tayyip Erdoğan regnáló elnök 52,14 százalékkal megnyerte a török elnökválasztás vasárnapi második fordulóját, a hat párt által támogatott ellenzéki Kemal Kılıçdaroğlu 47,86 százalékot ért el. Korábban az állami és egy magán hírügynökség nem hivatalos számolásai is ezt a végeredményt vetítették előre.

Az elnök a pártja isztambuli székházánál mondott beszédet támogatóinak magyar idő szerint fél nyolc előtt.

„A következő öt évben is mi fogjuk vezetni az országot” – mondta egy kampánybusz tetejéről, ezzel lényegében kihirdetve győzelmét.

Korábban az Anadolu állami és az ANKA magán hírügynökség egy ideig egymásnak is ellentmondó nem hivatalos számolásait lehetett ismerni, azonban idővel mindkettő Erdoğan előnyét, majd pedig győzelmét jelezte. Az ANKA sokáig Kılıçdaroğlut tette előrébb, míg az Anadolunál végig Erdoğan állt az élen.

Az Anadolu szerint a részvételi arány az első forduló 88,8 százalékával szemben ezúttal 84,2 százalék körül alakulhatott. A Guardian szerint azokban a nagyvárosokban esett vissza a részvétel, ahol az ellenzék remélt szavazatokat, illetve úgy tűnik, hogy a kurdok lakta területeken is többen zokon vették, hogy Kılıçdaroğlu a nacionalista oldalról próbált szavazókat megszólítani a két forduló között.

Erdoğan ellenfelén gúnyolódott, Kılıçdaroğlu tovább akar küzdeni a demokráciáért

„Adja Isten, hogy méltók legyünk a bizalmatokra, ahogyan az elmúlt 21 évben is azok voltunk” – mondta Erdoğan a győzelmét bejelentő isztambuli beszédében. Azzal folytatta, hogy az ország mind a 85 millió állampolgára győztese a május 14-én és május 28-án tartott választásoknak.

Ezzel a győzelemmel megnyílt a török évszázad ajtaja, tette hozzá, majd odaszúrt Kılıçdaroğlunak is, akit szerinte el fognak számoltatni azért, mert pártja, a Köztársasági Néppárt (CHP), rosszabbul szerepelt a felmérésekhez képest: „Pá-pá, Kemál” – gúnyolódott riválisával. Erdoğan ezután visszatért kampányának egyik kedvenc témájához is, azzal vádolva az ellenzéki pártokat, hogy LMBT-párti politikát visznek.

Erdoğan aztán órákkal később, késő este az ankarai elnöki palotánál összegyűlt támogatói előtt arról is beszélt az erkélyről, hogy nem fogja kiengedni Selahattin Demirtaş kurd vezetőt a börtönből. A HDP kurd párt elnöke 2016 óta ül börtönben terrorizmus vádja miatt, az idei választásokon pedig a HDP Kılıçdaroğlut támogatta.

Erdoğan ezután arról beszélt, hogy kormánya minden idejét és energiáját arra fogja fordítani, hogy a választások után eredményeket produkáljon. Ezek között prioritást fog élvezni a február eleji földrengés sújtotta régiók újraépítése. Az elnök azt is megígérte, csökkenteni fogják az országban dúló rekordmagasságban is járt inflációt.

Azt is mondta, hogy hétfőn lesz az 570. évfordulója annak, hogy az Oszmán Birodalom elfoglalta Isztambult (akkor még Konstantinápolyt). Szerinte ez fordulópont volt a történelemben, és azt reméli, hogy a mostani választások is hasonló fordulópontok lesznek.

Az Erdoğan két beszéde közötti időszakban Kılıçdaroğlu is kiállt támogatói elé, ám nyíltan nem ismerte el a vereséget, és nem is mondott le. Ehelyett azt ígérte, folytatja a harcot a török demokrácáért, és erre kérte híveit is. Szerinte a választás megmutatta, a török nép változást szeretne az általa tekintélyelvűnek nevezett kormányban.

Az ellenzéki jelölt emellett az elmúlt évek legigazságtalanabbjaként jellemezte a választási folyamatot. „Az állam minden eszközét egy politikai párt javára mozgósították, és egyetlen ember lábai elé helyezték”, mondta, majd megköszönte támogatóinak, hogy harcoltak a szerinte erkölcstelen és törvénytelen nyomásgyakorlás ellen.

A CHP vezetője szerint az emberek akarata az önkényuralmi rendszer megváltoztatására minden nyomás ellenére megjelent, ők pedig a harc élén fognak állni, ameddig a valódi demokrácia el nem érkezik az országba. A beszédekről itt írtunk részletesebben.

Orbán Viktor miniszterelnök az elsők között, nem sokkal a katari emír után gratulált Erdoğannak. Azóta többek között a szerbiai elnök, az azerbajdzsáni kormányfő, Vlagyimir Putyin orosz, Joe Biden amerikai, Volodimir Zelenszkij ukrán, Emmanuel Macron francia és Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnök is gratulált a török elnöknek újraválasztásához.

Erdoğan hívei már a számolás közben ünnepeltek Ankarában

A Telex tudósítói vasárnap ott vannak Ankarában, szavazóköri helyszíni riportunkat itt olvashatják el. Tudósítóink szerint az AKP székházához közel már a számolás közepén járva is török zászlókat lengettek az autókból, Erdoğan-párti zenék szóltak a kocsikból, minden kocsi dudált, láthatóan előre elkezdődött az ünneplés. Erdoğan arcával díszített zászlók lógtak ki az elnöki palotához vezető úton szinte minden autóból, a járdán is török zászlóba burkolt emberek sétáltak.

„Erdoğan már győzött, innen Kılıçdaroğlu úgysem tudna, eddig sem volt esélye” mondta Selim, aki épp Erdoğan beszédére tartott feleségével. Szerinte van infláció, de ők „holmi inflációért nem fogják eladni a hazájukat, a török zászló az első, ha krumpli nincs, ha paradicsom nincs, a zászlónk akkor is ott legyen”. Selim biztos benne, hogy Erdoğan győzelmével Törökország előre megy a jó úton, amin most is halad, kihasználják az új erőforrásokat, a Fekete-tengert, és ezzel a győzelemmel Törökország végre szuperhatalom lesz. Szerinte az ellenzék ezt akarta elvenni, de „az emberek nem jönnének ide az elnöki palotába, ha nem tudta volna már mindenki előre, hogy ma Erdoğan győzni fog”.

Közben az összellenzéki elnökjelölt főhadiszállásánál Ankarában egy ideig csak néhány tucat ember álldogált. Csak azért nem volt síri csend, mert az úton húztak el az Erdoğan támogatóival teli konvojok. Magyar idő szerint este fél kilencre háromszáz fős, főleg fiatalokból álló csoport gyűlt össze. „Kemal Atatürk katonái vagyunk” skandálták páran, ezzel is jelezve, hogy ők a világi berendezkedésű Törökország megőrzését igénylik, ellentétben a vallási radikálisok támogatását is besöprő Erdoğan híveivel. „Tayyip rabló” – kiabálták többen. Azt azonban érdemben nem vonták kétségbe, hogy a választást Erdoğan megnyerte.

Aztán Kılıçdaroğlu beszédét hallgatták telefonjaikon az ellenzéki CHP székházánál összegyűltek. „23 éves vagyok, majdnem egész életemben Erdoğan volt hatalmon, azt hittem ma győzelmet ünneplek” – mondta az egyik fiatal, Yagiz. Szerinte az ország gazdasága és világi berendezkedése is romlani fog a következő öt évben. „Szerencse, hogy pilótaként végzek hamarosan, és külföldre megyek dolgozni”.

Erdoğannak állt a pálma

Azután tartottak második fordulót a török elnökválasztáson, hogy egyik jelölt sem szerzett abszolút többséget a május 14-én tartott első fordulóban. Akkor a kormányfőként, majd elnökként húsz éve hatalmon lévő Erdoğan a szavazatok 49,51 százalékát, Kılıçdaroğlu a szavazatok 44,88 százalékát, a harmadik helyen álló, ultranacionalista Sinan Oğan pedig a szavazatok 5,17 százalékát szerezte meg.

A második fordulóba az első forduló első két helyezettje, azaz Erdoğan és Kılıçdaroğlu jutott be, a parlamenti választáson pedig az elnök mögött álló szövetség szerzett többséget. A május 14-i eredményeket itt elemeztük bővebben.

Az első forduló előtt jellemzően pár százalékos Kılıçdaroğlu-előnyt mutattak a felmérések, amik alapján a legtöbb elemző szoros ellenzéki győzelmet várt. Ezzel szemben Erdoğan volt az, aki fél százalék híján már az első fordulóban majdnem behúzta az elnöki széket.

Több oka lehetett a felmérésekhez képest meglepetésnek, ami csak részben magyarázható a szabad sajtó szűk mozgásterével és a választás teljes tisztaságát illető ellenzéki kétségekkel. Edgar Şar török politikai elemző például lapunknak azt mondta, Erdoğan a kampányhajrában jobban mozgósíthatta híveit, és a bizonytalanokat is inkább neki sikerült megszólítania. Azt is kiemelte, hogy míg Kılıçdaroğlu az első fordulóig pozitív kampányt folytatott, amely arról szólt, milyen országot akarnak építeni, addig Erdoğan az ellenzékre fókuszáló negatív kampányt vitt, az eredmények alapján pedig ez utóbbi jobban működött.

Az Euronews összesítésében

a második forduló előtt készült felmérések átlaga alapján Erdoğan 51,7, Kılıçdaroğlu 48,3 százalékra számíthatott.

Az Erdoğan előnyét mutató közvélemény-kutatások között több olyan volt, amelyik akár sok százalékpontos előnyt valószínűsített, az ellenzéki jelölt győzelmét szűkebben mutatták a neki kedvező pollok. Viszont azt is hozzátették, hogy még bőven voltak megszólítható bizonytalanok a felmérésekben.

Úgy tűnt, az is számíthat, hogy a harmadik helyezett ultranacionalista Oğan a regnáló elnök támogatására szólította fel a híveit. Viszont mivel Erdoğan és Kılıçdaroğlu mellett ő volt az egyetlen alternatíva, a rá szavazók egy része valószínűleg protestszavazó lehetett, így a második forduló egyik nagy kérdése volt, hogy az ő szavazói végül kinél kötnek ki. Şar előzetesen úgy vélte, a második fordulóban talán kicsit többen szavaznak közülük majd Kılıçdaroğlura, mint Erdoğanra, de az is lehet, hogy sokan nem is mennek el.

Némi reményt nyújthatott Kılıçdaroğlunak az is, hogy az utolsó napokban sikerült megszereznie az Ümit Özdağ vezette bevándorlásellenes Győzelem Párt támogatását, amely 1,2 millió szavazatot kapott az első fordulóban. Csakhogy úgy tűnik, a korábbinál szélesebb nyitás a nacionalista oldal felé a kurdok között vett el szavazatokat az ellenzéki jelölttől.

Két forduló között

A két forduló közötti kampány másik nagy fordulata az volt, hogy az ellenzék a korábbi pozitív kampányát lecserélve elkezdte hevesebben támadni Erdoğant, és hatni az emberek negatív érzelmeire is. Kılıçdaroğlu ennek megfelelően elkezdett foglalkozni a nacionalista szavazók témáival is, és megerősítette azt a korábbi ígéretét, amely szerint hazaküldi a Törökországban élő több millió menekültet.

Az ellenzék abban is bízott, hogy az elnökválasztás második fordulójából egy, az Erdoğan-rendszerről szóló népszavazás válik, remélve, hogy az ellenzékkel alapból nem szimpatizáló, de a kormánnyal elégedetlen szavazókat maguk mellé tudják állítani.

Erdoğan ezzel szemben folytatta az első forduló előtti kampányát, amelyben LMBTQ-pártinak, Amerika-bérencnek és a kurd terroristák barátjának nevezte Kılıçdaroğlut. Ezenkívül a nemzeti büszkeséggel, az infrastrukturális beruházásokkal, gazdasági növekedéssel és a februári földrengés sújtotta régiók újjáépítésével próbálta növelni előnyét.

Infláció és földrengés

Márciusban még úgy tűnt, Recep Tayyip Erdoğannak kis esélye van arra, hogy megőrizze húsz éve tartó, alkotmánymódosításokkal egyre inkább személyére szabott hatalmát, és akár már az elnökválasztás első fordulójában győzhet a sokszínű – baloldaliaktól nacionalistákon át vallásos pártokig húzódó, sőt, Erdoğan néhány korábbi befolyásos szövetségesével megspékelt – ellenzék közös elnökjelöltje, Kemal Kılıçdaroğlu.

A februári, 50 ezer halálos áldozattal járó földrengés is megingatta Erdoğan hatalmát, egyrészt a rosszul szervezett mentési munkálatok, másrészt az ingatlanberuházások érdekében lazított épületbiztonsági követelmények miatt, amelyek következtében sok lakóépület kártyavárként omlott össze.

Hosszabb távon az ellenzék kezére játszott, hogy Erdoğan unortodox gazdaságpolitikája évtizedek óta nem látott inflációhoz vezetett – ez tavaly a 80 százalékot is elérte –, a nemzeti bank vezetőjét is inkább többször lecserélte, hogy a kormánytól egyébként független intézmény monetáris politikája az elnök fiskális elképzeléseihez igazodjon, ám a mesterségesen alacsonyan tartott kamatok csak tovább pörgették az inflációt.

Többen arra számítottak, hogy az egetrengető pénzromlás miatt a szavazók megbüntethetik a regnáló elnököt, ez azonban nem így történt. Şar szerint azért, mert kiderült: a romló reálbérek annyira mégsem zavarják az embereket, és sokan féltek, hogy az ellenzék győzelme esetén a hagyományos monetáris politikával megszűnnek majd munkahelyek. Most nagyon alacsony volt munkanélküliség, nem úgy, mint 2019-ben, amikor Erdoğan pártja elveszítette Isztambul és Ankara vezetését.

Volt török elemző, aki azt mondta a második forduló előtt, ha Erdoğan nyer, folytatódik az autoriter rezsim kiépítése, Edgar Şar pedig még az elnökválasztás első fordulója előtt nyilatkozott nekünk először, akkor úgy vélte, ha Erdoğan győz a választáson, akkor Törökország választási autokráciából valószínűleg nyílt autokráciába alakul majd át. Ugyanakkor úgy vélte, hogy sok múlik azon is, milyen különbséggel győz Erdoğan. Mostani állás szerint alatta maradt az 52,6 százaléknak, amivel 2018-ban már az első fordulóban megnyerte az elnökválasztást.

Az al-Dzsazírának az Albright Stonebridge Group egyik elemzője viszont azt mondta, szerinte a választási eredmény is azt mutatja, hogy mennyire megosztott az ország, ezért szerinte Erdoğannak inkluzívabb politikát kellene folytatnia.

A második forduló előtt egy elemző arról is beszélt nekünk, hogy a választások egyértelmű nyertese a nacionalizmus is: ugyanis már a parlamenti választáson az ország történetének legradikálisabb összetételű törvényhozása állt össze. Ez nemcsak a kormánykoalíció győzelme miatt igaz, hanem mert a sokszínű ellenzékben is fontos szerepük van a radikális, nacionalista, vallásos pártoknak.