Az atomfegyverek Belaruszba telepítése eszkalációs lépés, de a háború menetét kevéssé befolyásolja

Vlagyimir Putyin orosz elnök megtette az első, bár nem túl nagy lépést az eszkalációs létrán azzal, hogy szombaton bejelentette: Oroszország harcászati atomfegyvereket helyez el Belaruszban – mondta a Telexnek Rácz András Oroszország-szakértő. A Német Külpolitikai Társaság (DGAP) munkatársa szerint viszont a lépés érdemben nem befolyásolja az ukrajnai háború menetét, hiszen Moszkva eddig is képes volt taktikai atomfegyverek állomásoztatására határa közelében.

Az ehhez szükséges létesítmények azonban csak júliusra készülhetnek el Belarusz területén. Addigra pedig fordulópont jöhet az orosz–ukrán háborúban, az ukrán hadsereg ugyanis ellentámadásra készül a front déli szakaszain. Ez a szakértő szerint leghamarabb április utolsó felében indulhat el. Igaz, addig elképzelhető, hogy az orosz erők hosszú hónapok offenzívája után be tudják venni egészében a kelet-ukrajnai Bahmutot. Nagyban függ mindez az időjárástól is.

A frontvonalakat az Institute for the Study of War amerikai agytröszt térképein lehet megnézni:

Közben van annak jele, hogy nem tekintenek túl rózsásan a háború állására az orosz elit tagjai. Erre utal az a kiszivárogtatott telefonbeszélgetés is, amin két befolyásos orosz üzletember szidja válogatott káromkodásokkal a moszkvai elitet és Putyint is.

Nem lesz Belaruszból új atomhatalom

Amikor Putyin szombaton bejelentette, hogy Oroszország megállapodást kötött Belarusszal harcászati, azaz kis hatóerejű atomfegyverek telepítéséről, az orosz elnök hozzátette, hogy ezzel nem Belarusznak adnak át ilyen jellegű fegyvereket – csak arról van szó, hogy az ország területén helyeznek el eszközöket Minszk hozzájárulásával.

„Nem keletkezik egy új atomhatalom, összesen annyi történik, hogy Oroszország külföldre is telepít nukleáris fegyvert – de ilyen értelemben ezek orosz atomfegyverek maradnak. Ukrajnának tehát nem kell attól tartania, hogy most már majd esetleg Belarusz is atomfegyvert vethet be ellene” – mondta erről Rácz András.

A kisebb hatóerejű harcászati atomfegyvereket a hagyományos rakétákhoz és bombákhoz hasonlóan harctéri használatra tervezték. Azonban ha atombombára gondolunk, mindannyiunknak feltehetően elsőre Hirosima és Nagaszaki jut az eszébe: a két japán város lebombázása hadászati (vagy angolul strategic) atomfegyverrel történt. A nagy hatóerejű stratégiai atombombákat stratégiai célpontok, például katonai támaszpontok, főhadiszállások ellen vetik be, hogy harcképtelenné tegyék vagy megadásra kényszerítsék az ellenfelet. Még tavaly márciusban írtunk részletesen itt a nukleáris fegyverekről, miután Putyin retorikájában újra és újra feltűntek az atomfegyverek.

Rácz András szerint bár egy harcászati atomfegyver is elég nagy pusztítást tud okozni, a lépés nem sokban befolyásolja az ukrajnai háborút. „Az az orosz nukleáris eszkalációs képesség, ami eddig is megvolt Ukrajnával szemben, az ettől a bejelentéstől érdemben nem módosul.

Az orosz nukleáris fegyverek eddig is el tudták érni Ukrajna teljes területét. Az érdemben nem tesz ehhez hozzá, hogy majd Belaruszból is tudnak indítani ilyen eszközöket: Oroszország eddig is le tudta fedni Ukrajna teljes területét nukleáris fegyverekkel.”

A telepítések ráadásul csak júliustól kezdődhetnek el – igaz, Putyin arról nem közölt részleteket, milyen típusú fegyvereket küld az orosz hadsereg Belarusz területére. „Több lehetőség is van: az egyik opció az Iszkander föld-föld rakétákra szerelhető nukleáris robbanófej. Orosz Iszkanderek vannak már Belaruszban, Oroszország lőtt is már Iszkander rakétákkal ukrán célpontokat belarusz területről, és nyilván orosz területről is. Ezek kaphatnak nukleáris töltetet – igaz, az Oroszországból indított Iszkanderekre eddig is fel lehetett szerelni nukleáris robbanófejet, így ez sem jelentene fokozott eszkalációt” – mondja az Oroszország-szakértő.

Egy másik opció lehet Rácz szerint a Kinzsal hiperszonikus rakéták telepítése. Bár a háború során ilyen rakétákat is bevetettek az oroszok, azokat eddig csak hagyományos töltettel indították. „Ezekből néhányat indított Oroszország, összesen sem lehet belőlük túlságosan sok, csak néhány tucatnyi. Elméletileg elképzelhető, hogy Belaruszba Kinzsalra szerelhető tölteteket telepítenek – de figyelembe véve, hogy a Kinzsal nagyjából tízszeres hangsebességgel halad, ezért majdnem mindegy az, hogy Nyugat-Oroszországból vagy Belaruszból indítják, másodpercekben mérhető a különbség.”

Harmadik opcióként vetette fel Rácz a repülőgépről indítható harcászati nukleáris töltetek telepítését: „Oroszország már 2021 óta állomásoztat olyan repülőgépeket Belaruszban, amelyek elméletileg alkalmassá tehetők nukleáris töltetű eszköz hordozására – ezek a Szuhoj–30MK változatú vadászbombázók.” Érdemes ehhez hozzáfűzni, hogy március elején feltehetően partizán csoportok rongáltak meg egy orosz katonai repülőgépet egy belarusz katonai reptéren – ami mutatja azt, hogy az orosz gépek nincsenek feltétlenül biztonságban Belarusz területén.

Első lépés az eszkalációs létrán

Rácz szerint nem érdemes a szombati lépés jelentőségét túldimenzionálni. Mint mondja, potenciális hordozóeszközök eddig is voltak Belaruszban, ráadásul Oroszország már régóta gyakorolja azt a forgatókönyvet, hogy egy NATO elleni nagy léptékű eszkaláció esetén Belarusz területéről is elindíthatnak tömegpusztító fegyvert.

A szakértő szerint ahogyan Ukrajna, úgy a NATO sem néz komolyabb fenyegetés elé, mint a bejelentés előtt: a Litvánia és Lengyelország közé ékelődő „Kalinyingrádban Oroszország eddig is állomásoztatott nukleáris fegyvereket – harcászati és hadászati fegyvereket egyaránt. Mind Kalinyingrádból, mind Belaruszból a NATO területének majdnem azonos részét érik el: Belaruszból egy kicsit többet tudnak lefedni Lengyelországból, Kalinyingrádból egy kicsit többet tudnak lefedni Németországból.”

Ennek ellenére Rácz nem tartja jelentéktelennek az orosz elnök szombati beszédét: „Azt gondolom, hogy a Putyin-féle bejelentés egy első lépés egy eszkalációs létrán. Eljuthatunk oda, hogy hadászati atomfegyver is kerül Belaruszba, de még nem tartunk ott. Kérdéses az is, mit telepítenek majd ténylegesen Belaruszba, és mikor.”

Putyin bejelentése növeli Belarusz sebezhetőségét

A lépés egyébként Rácz szerint azt is nyilvánvalóvá teszi, mennyire kevés maradt fenn Belarusz önállóságából. „Lukasenko a nyilvánosság előtt formálisan már február óta azt kommunikálja, hogy ő szeretne harcászati atomfegyvereket kapni az országába – de hogy ezt mennyire mondja önszántából, vagy mennyire kérték ezt tőle az oroszok, azt nyilvános forrásokból nem lehet rekonstruálni. Az is mutatja Lukasenko alávetettségét az orosz elnökkel szemben, hogy a döntést nem a belarusz vezető, hanem Putyin jelentette be.”

Egyelőre az sem látszik, hogyan profitálna Belarusz a döntésből. „Az Európai Unión belül eddig komoly vita volt arról, hogy az Oroszország elleni szankciókat milyen mértékben terjesszék ki Belaruszra – másképp fogalmazva, milyen mértékig hadviselő fél Belarusz. Ha orosz atomfegyverek települnek Belaruszba, az egy nagyon erős érv lesz arra, hogy nem érdemes Minszket sem kímélni. Nem látszik, hogy ezzel Belarusz miért jár jól, hiszen az országot eddig sem akarta megtámadni senki. A szankciós kitettség növekedése viszont egyértelműen növeli Belarusz sebezhetőségét” – véli a szakértő.

Igaz, Moszkva és Minszk eddig is kéz a kézben járt az ukrajnai háború ügyében – és bár a belarusz hadsereg közvetlenül nem lépett be a konfliktusba, az ország területén szabadon mozoghatnak az oroszok. „Oroszország és Belarusz között létezik egy Szövetségi Államnak nevezett együttműködési forma. Ez egy kormányközi szervezet, aminek a keretében kiterjedt védelmi együttműködést is folytat a két ország, többek között katonai, biztonsági, légtérellenőrzési területeken – a légvédelem például már elég régóta integrált.”

Rácz szerint viszont idővel előfordulhat, hogy Belarusznak közvetlenül is be kell lépnie a konfliktusba: „A szövetségi állam keretében létezik egy úgynevezett Regionális Erőcsoportosítás nevű katonai alakulat.

Ez békeidőben csak egy keretrendszer, amit adott esetben fel lehet tölteni csapatokkal – viszont háború idején a teljes belarusz haderő betagozódik ebbe a Regionális Erőcsoportosításba, és orosz parancsnokság alá kerül.”

Hivatalosan azonban Oroszország a mai napig csak „különleges katonai műveletet” folytat Ukrajnában, így egyelőre még nem lépett életbe ez a jogszabály. Ha életbe lépne, valószínűleg az sem jelentene nagyobb segítséget Moszkvának a mostani állapotokhoz képest – egy korábbi helyzetelemzésében Rácz ugyanis arról beszélt, a belarusz haderő „teljesen alkalmatlan egy modern háborúra”, beküldeni csapatait Ukrajnába pedig „gyakorlatilag öngyilkosság” lenne.

Bahmut háromnegyede orosz kézen

Putyin a szombati nyilatkozatában azt is bejelentette, hogy Oroszország a következő három évben több mint 1600 harckocsit gyártana le vagy korszerűsítene. Rácz szerint bár a célszám reális, elsősorban a korszerűsítésen lesz a hangsúly, ami alatt általában a „lekonzervált szovjet eszközök kikonzerválását” kell érteni. „800 darab T–62-est akarnak kikonzerválni a következő három évben, ez a kitűzött mennyiség fele. Azt a veszteségi adatokból tudjuk, hogy jelentős számú T–80-ast is kikonzerváltak – ezekből eddig többet veszítettek el az oroszok, mint amennyi szerepelt aktív létszámban a békeidőben. Látszik az is, hogy T–54-eseket, T–55-ösöket is kikonzerválnak: ezekről még csak néhány fénykép terjed, tehát nem tudjuk, hogy ténylegesen ez milyen darabszámot jelent, mikorra jelennek meg a harctéren, és milyen állapotban.”

Jelentések szerint az orosz veszteségeket eszkalálta a bahmuti vérszivattyú is. Bár hónapok óta tart a megszálló csapatok offenzívája a kelet-ukrajnai városnál, egyelőre az oroszok nem tudták teljesen bevenni Bahmutot. Igaz, Rácz szerint nem volt eredménytelen az előretörés: „Bahmutnak több mint a háromnegyedét elfoglalták már, a város legnagyobb része orosz kézen van. Iszonyatosan nehéz a védők helyzete Bahmutban, és egyáltalán nem triviális, hogy Ukrajna végül meg tudja tartani a várost. Mostanra körülbelül már csak a városközpont egy része és a nyugati elővárosok maradtak ukrán kézen – minden mást elfoglaltak az oroszok.

Nehéz és nehezen fenntartható az ukrán védők helyzete, és én arra számítok, hogy az oroszok megpróbálják döntésre vinni Bahmutot.”

Igaz, több oka is lehet annak, hogy a nagyszabású és komoly veszteségekkel járó offenzíva ellenére még mindig ki tudnak tartani a város egyes pontjain az ukránok. „Az orosz elakadás egyik oka lehet, hogy az oroszok bizonyos erőket átcsoportosítottak délebbre, Avgyijivka bevételére. Avgyijivkát elkezdték bekeríteni, ezzel a saját szempontjukból elég jól is haladnak, és elképzelhető, hogy a Bahmutnál lassuló műveleti tempó arról is szól, hogy délre vezénylik át a legharcképesebb egységeket.”

„A másik lehetséges ok, ami magyarázhatja az elmúlt hónapok lassú előrenyomulását minden fronton, az egyszerűen az időjárás. Teljes erővel zajlik a raszputyica időszak: irtózatos, elképzelhetetlen sár van mindenhol, ami nyilván nem könnyít meg semmiféle támadó műveletet. A harmadik lehetséges ok, hogy egyszerűen az orosz veszteségek akkorák, hogy már nincs elég erejük ahhoz, hogy Bahmutot az eredetileg tervezett sebességgel vegyék be. A negyedik pedig, hogy a városnak már olyan nagy részét megszerezték, hogy igazából nincs különösebb okuk sietni egyelőre Bahmuttal, mert úgy gondolhatják, hogy innen már előbb-utóbb úgyis elfoglalják.”

Rácz szerint az oroszoknak még pár hetük lehet arra, hogy bevegyék teljes egészében a várost – az ukrán erők ugyanis várhatóan a raszputyica időszak végével, április utolsó felében indíthatnak ellentámadást az oroszok ellen. „Ebben az évben meg az előző évben is nagyon sokakat megtréfált a klímaváltozás – jól is, rosszul is. Elképzelhető, hogy rövidebb lesz a raszputyica időszak, de ezzel együtt azért április közepéig-végéig feltehetően eltart. Nem lehet nagy ellentámadást indítani azelőtt, hogy felszáradna a talaj.”

„Az ukránok pedig nagy műveletre készülnek, olyanra, ami fordulópontot jelenthet a háborúban. Számukra a legfontosabb a déli irány: Zaporizzsja megye és Herszon megye megszállt részeinek visszaszerzése.

Ez az ukrán prioritás, és hónapok óta tartalékolnak erre eszközöket, lőszert, nehézfegyvereket. El fog indulni az ukrán ellentámadás, de most még felelősséggel nem lehet megmondani, pontosan mikor és milyen célpontok ellen. Ami nagyon valószínű, az a déli irány.”

Nem minden oligarcha felhőtlenül boldog

A napokban szivárgott ki egy telefonbeszélgetés két befolyásos oroszországi közszereplő, Joszif Prigozsin zenei producer és Farkhad Ahmedov azerbajdzsáni üzletember között. A felvételen a két férfi élesen bírálja mind Putyint, mind az orosz vezetést, mind az ország közállapotait.

„[Putyin] bele lett dobva ebbe a szarba. Ő magát belevitte ebbe. Őszintén, ha megállt volna, megkapta volna a Nobel-díját, aztán eltakarodhatott volna a picsába. De eladta ezt az országot. Kurvára eladta. És nincs hova mennünk. Mind megbaszódtunk. Nincsenek lehetőségeink. Még akkor is, ha megbassza őket, akkor is, ha megnyomja a »gombot«, ebben a felállásban nincs jövője a nemzetnek. Mindenkit szájba baszott” – mondta többek között Joszif Prigozsin, aki csak névrokona a Wagner-csoport vezetőjének, Jevgenyij Prigozsinnak.

Bár Rácz szerint a beszélgetés két szereplője nem különösebben fajsúlyos szereplő, így is mindketten az orosz elit belső köréhez tartoznak. Szerinte a beszélgetés igazolja azt, amit eddig is sejteni lehetett: igen komoly elégedetlenség van az orosz eliten belül.

„Ezek az emberek nem hülyék, hiszen Oroszországban hülyékből nem lesz oligarcha. Persze azt ennyiből nem lehet megmondani, hogy ez mennyire reprezentatív: mindenki így gondolkodik-e vagy csak ez a néhány konkrét ember.

De tényleg vannak – és eddig is voltak – jelek arra, hogy nem mindenki felhőtlenül boldog attól, ahogy a dolgok alakulnak.”