A rockfesztiválos menőség csapda is a finn kormányfőnek

Téma volt már a melle és a feneke, most épp – amióta a hétvégén megosztott magáról egy bőrdzsekis-rövidnadrágos fotót a Ruisrock rockfesztiválról – a lába van soron: nem sok miniszterelnöknek jönne össze egy ilyen sorozat, de a finnek kormányfője, Sanna Marin nő és ráadásul fiatal – két olyan tulajdonság, amely egész eddigi pályafutása során kiindulópont volt a megítélésében, bármilyen pozícióba került is.

Arról, hogy így érzi, ő maga beszélt 2020-ban a Vogue-nak adott interjúban, amelyben azt is elmondta:

reméli, eljön majd az a nap, amikor ez nem lesz téma, mert sem jobbnak, sem rosszabbnak nem tartja magát emiatt egy középkorú férfinál, viszont attól tart, hogy ha netán politikusként elbukik, azt úgy fogják interpretálni, hogy azért történt ez, mert fiatal és nő.

Sanna Marin alig töltötte be a 34-et, amikor 2019 decemberében elfoglalta a miniszterelnöki posztot, és ezzel ő lett a világ legfiatalabb, hivatalban lévő kormányfője. A világjárvánnyal és az Ukrajnában zajló háborúval küzdelmesebb két és fél év van a háta mögött, mint amilyenre valószínűleg ő vagy a helyében bárki más számíthatott volna, de – ha a népszerűsége nem is teljesen a régi – a bukástól jelen állás szerint nagyon messze van.

A pékségtől a politikáig, imposztorszindrómával

Marin, akit szokás nemzedéke, az Y generáció tipikus képviselőjeként emlegetni, a saját szűkebb háttere felől nézve nagyobbat lépett előre a látványos karrierjével, mint társadalmi léptékben mérve. Finnországban nem akkora csoda egy női miniszterelnök: ez volt a világ első országa, amely teljes körű választójogot adott a nőknek 1906-ban, és Marin már a harmadik női kormányfő a finneknél. A családjában ugyanakkor ő volt az első, aki diplomát szerzett.

Egy régi, személyes hangú blogposztjában viszonylag hosszan írt a családjáról: az édesanyja árvaházban nőtt fel, a szülei az apja alkoholizmusa miatt különváltak néhány éves korában, és onnantól kezdve az apját csak egyetlenegyszer látta, mintha nem is létezett volna. Anyja kezdetben egyedül, később szivárványcsaládban, azonos nemű élettársával nevelte.

Rokonszenves őszinteséggel írt arról, hogy az iskolában nem volt valami jó tanuló. 15 évesen már dolgozott, első munkája egy pékségben volt, aztán a gimnázium alatt újságkihordással keresett pénzt, az érettségi után pedig egy bolt kasszájában dolgozott. Diákhitelt azért nem vett fel, amíg közigazgatás-tudományt hallgatott, mert nem volt biztos benne, hogy valaha vissza tudná fizetni, és saját bevallása szerint volt idő, amikor el sem tudta volna képzelni, hogy politikus váljék belőle. Ezzel együtt már korán, 20 évesen elkezdett politizálni. Ahogy mesélte, a klímaügy sodorta ebbe az irányba: egyszerűen nyomasztotta, hogy úgy érezte, mintha az idősebb generáció nem fogná fel, mekkora a tét.

22 évesen már a városa, a Helsinkitől északra fekvő Tampere tanácsának képviselői helyéért indult, és elsőre nem választották meg ugyan, de öt évvel később, 27 éves korában már a tanács elnöke lett. A Finn Szociáldemokrata Párt politikusaként 2015-ben parlamenti képviselői helyet szerzett, 2019-től pedig közlekedésügyi miniszter volt, innen lépett tovább 2019 végén a miniszterelnökségig. Ahogy egy interjúban elmesélte:

természetesen ő is megküzdött az imposztorszindrómával, amellyel a nemzedékébe tartozó nők olyan gyakran birkóznak.

Arról a gyenge önértékeléssel összefüggő érzetről van szó, hogy az ember sikerei csak a véletlennek vagy a szerencsének köszönhetők, valójában nem érdemelte ki őket. Hogy valamelyest sikeres volt ez a küzdelem, azt mutatja, hogy a Reutersnek idén már úgy nyilatkozott: nincs különösebb titka a gyors sikerének, csak a kemény munka.

Megritkultak a gyerekes posztok

Miközben – ahogy a Vogue-cikk is felvetette – sokakat jogosan zavar, hogy a vezető beosztású nőkkel készült interjúkban rendre a hivatás és a családi élet közti egyensúlyozást firtatják, pedig a férfiakat többnyire békén szokták hagyni az efféle kérdésekkel, Sanna Marin nem bánja, ha előtérben van ez az oldala is. A honlapján a bemutatkozáshoz tudatosan olyan fotót választott magáról, amelyen a kisbabáját tartja a karjában, és ez az első mondata a bemutatkozásának: „Finnország 35 éves miniszterelnöke vagyok, és egy hároméves kislány édesanyja.”

A kislány, Emma, azóta már 4 éves is elmúlt. A Covid-járvány alatt ugyanúgy feladta a leckét az anyjának, mint a világon mindenhol a dolgozni próbáló anyák millióinak a saját gyerekük. Marinnak annyiban szerencséje volt, hogy három nagyszülő is sétatávolságra lakik tőlük, és be tudtak ugrani segíteni. Az pedig adott volt, hogy a gyerek apja, akihez 2020-ban ment férjhez, Emma születése óta ugyanolyan aktív szerepet vállalt a vele kapcsolatos feladatokban, mint ő maga: az első évben például mindketten egyaránt 6-6 hónapra maradtak otthon vele.

Míg Emma pár éve gyakori szereplő volt Sanna Marin Instagram-oldalán, lehetett látni szoptatós szelfin éppúgy, mint a parlamenti környezetvédelmi bizottság tárgyalóasztala mellett játszva, az utóbbi időben nem jellemző, hogy felbukkan, az arca pedig pláne nem. Az egyik utolsó emmás poszt a 2021-es anyák napján került ki, és a kislánynak abban is csak a talpai látszottak.

A Reutersnek idén januárban Marin még azt mondta: az Instáján, amelyet maga kezel, arra törekszik, hogy megmutassa az emberi oldalát a politikának, így bizonyítva a többi fiatalnak, hogy a koron nem múlik semmi. De az – amúgy 725 ezer követőt vonzó – Instagram-oldalán és a Facebookján egyébként mintha visszaszorultak volna a magánembert megmutató posztok: manapság a rengeteg hivatalos találkozó, megbeszélés, gyűlés, munkaprogram fényképei között ritkaságnak számítanak az olyan fotók, mint amilyen a hétvégi rockfesztiválos volt:

A fekete blézer és a fehér leggings

Ez részben összefügghet azzal, amiről ugyanebben a Reuters-interjúban beszélt, hogy gyakran vált átszexualizált gyűlöletbeszéd célpontjává. Ezt fontosnak tartja témává tenni, mert ő a maga részéről megpróbálja ugyan az ilyesmit figyelmen kívül hagyni, és nem engedni, hogy befolyásolja a döntéseit,

szeretné világosan közvetíteni kifelé, másoknak, hogy ez a fajta viselkedés nem tolerálható.

2020-ban volt egy nagyobb sajtóvisszhangot kapott eset, amikor sokan felsorakoztak mögötte egy ilyen típusú kiállásban. Készült vele egy anyag a Trendi nevű magazinba, ahol az egyik fotón mélyen kivágott fekete blézert viselt, amely alatt látszólag nem volt semmilyen más ruhadarab. A látvány – bár egy divatmagazin fotózásáról volt szó, nem pedig arról, hogy bármilyen hivatalos programon így jelent volna meg – sokaknál kiverte a biztosítékot, még ellenzéki parlamenti képviselők is akadtak, akik beálltak a beszólogatók sorába, és ezért később bocsánatkérésre kényszerültek.

A blézeres fotó – elsősorban férfiakra jellemző – ellenséges fogadtatása egyébként a magazinosokat is meglepte, Mari Paalosalo-Jussinmäki, a Trendi kiadójának igazgatója a CNN-nek azt mondta: hosszú évek óta mutatnak be nőket ugyanilyen szerelésben, és soha, egyetlen hasonló kép sem váltott ki ilyen reakciót. A felhördülésre válaszul viszont megszületett az #imwithsanna hashtag: híres és kevésbé híres finn nők tettek ki sorban fényképet magukról mélyen kivágott fekete blézerekben, azt üzenve, hogy ha kedvük tartja, joguk van így mutatkozni, és ennek semmilyen köze nincs a teljesítményükhöz.

De Sanna Marin akaratán kívül arra is mutatott példát a hivatali ideje alatt, micsoda különbség van az önkéntes, szabad döntésen alapuló és maga kontrollálta test(részlet) megmutatása és aközött, amikor az embert a méltóságát figyelmen kívül hagyva tárgyiasítják.

Nemrég a Seiska nevű pletykaújság fotósa közeli képet készített a fenekéről, miközben sportcipőben, törtfehér leggingsben a gyerekével sétált, és a lap persze – némi, a fenék feszességére vonatkozó kommentárral – le is hozta a képet, majd ezt a zaklatásba hajló húzását azzal védte, hogy szerintük a fotónak a miniszterelnök népszerűsége miatt igenis van hírértéke. Marin egyébként visszafogottan reagált, annyit mondott, hogy jó lenne, ha magánszemélyként kezelnék a szabadidejében, de érti, hogy közszereplőként lefotózhatják, és ezeket a képeket terjeszthetik is, még ha ízléstelenek is. Azt azért hozzátette, hogy a gyereke magánszféráját viszont tiszteletben kellene tartani, ez biztonsági kérdés is. (Érdekesség, hogy Marinnak amúgy, ahogy a BBC egyszer felfigyelt rá, női testőre van.)

Nem jött ki jól a buli az omikron árnyékában

Marin miniszterelnökségének eddigi talán legkellemetlenebb ügye is a szabadidejében készült fotókkal volt kapcsolatos. Miközben Finnország elismerést vívott ki a koronavírus-járvány kezelésével, kordában tartásával, a kormányfő 2021 decemberében bocsánatkérésre kényszerült, miután bulizott egyet Helsinkiben azután, hogy kapcsolatba került covidos személlyel. Az illető, akinek pozitív lett a tesztje, a külügyminisztere volt.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor Marin úgy döntött, elmegy egyet sörözni meg táncolni a férjével és a barátaival, túl volt már valamennyi oltásán – a szabályok szerint így nem volt kötelező az izoláció, de nem volt ajánlott társaságba menni –, és mint később kiderült, nem is kapta el a vírust a miniszterétől. (Amúgy máskor átesett a Covidon, enyhe tünetekkel megúszta.) Jellemző, hogy a bulin készült lesifotókat a Daily Mail például úgy tálalta, hogy a cikke címébe rögtön beleszőtte Marin külsejének minősítését és az életkorát is.

Marint egyébként a nagyobb botrányok elkerülték, de kisebb ügyek, mint ez a bulizós is, akadtak.

Volt néhány kínos pillanata például amiatt, hogy kezdetben élt azzal a juttatással, hogy a miniszterelnök az adófizetők pénzén reggelit rendelhet magának és a családjának. Ez a nagyjából havi 850 eurós (kb. 346 ezer forint) tétel a szabályzat szerint járt ugyan neki, és nem is ő volt az első kormányfő, aki kihasználta, de amikor kritika érte emiatt, visszakozott, elnézést kért, és visszafizette a pénzt.

Klímaharc és egyenlőség, NATO és Ukrajna

Amikor Marin belekezdett a kormányzásba, a környezetvédelem és az esélyegyenlőség terén fogalmazta meg a legfontosabb céljait. Kitűzte, hogy szeretné, ha Finnország 2035-re elérné a karbonsemlegességet. Kormánya ambiciózus egyenlőségi programot dolgozott ki. Ennek része felszámolni vagy legalábbis csökkenteni a nők és a férfiak közti bérkülönbséget, tenni akarnak a családon belüli erőszak ellen és a nemi erőszakra vonatkozó törvény szigorításáért, ösztönöznék, hogy a szülők egyenlően osszák meg egymást között a gondozási terheket, javítanának a szegény családból, bevándorlóktól származó gyerekek oktatásán.

Ahogy a BBC a kormányzása egyéves évfordulója körül felidézte: a Marin munkáját érő kritikák részint így is abból az irányból érkeztek, hogy az egyenlőségi csomag ebben a formában kevés, hiányoznak belőle bizonyos dolgok. A Black Lives Matter időszakában az a kritika fogalmazódott meg, hogy a csomag mintha nem venne tudomást arról a tényről, hogy a hátrányok elszenvedői nagy arányban a nem fehér bőrűek. Marinnak egyébként – részben a családi hátteréből is adódóan – különösen fontosak az LMBTQ-ügyek. A fesztiválos poszt előtti utolsó Facebook-posztja a Helsinki Pride-ról bejelentkezve éppen arról adott hírt, hogy halad a transzreform ügye, a kormánya azon van, hogy megkönnyítse transzneműek esetében a nemük jogi elismerését.

A Covid-járvány kitörése, majd az ukrajnai háború természetesen alapjaiban rajzolta át a finn politika hangsúlyait is a tervekhez képest.

Finnország legfontosabb ügye most a NATO-csatlakozás. A finnek hosszú, 70 évnyi semlegesség után azért döntöttek úgy tavasszal, hogy szeretnének csatlakozni a NATO-hoz, mert nem akarnak Ukrajna sorsára jutni. A NATO azóta már június 29-én hivatalosan is meghívta tagjai közé Finnországot, a múlt héten pedig mindez újabb szakaszba ért, amikor a NATO-nagykövetek aláírták a csatlakozási jegyzőkönyvet.

A folyamat persze nem mindig ment simán, amikor Törökország kezdetben kifogásokat támasztott és akadályt gördített a csatlakozás elé, Marin elég higgadtan reagált. Türelemre intett a helyzettel összefüggésben, és kijelentette: biztos benne, hogy párbeszéd útján sikerül majd megoldaniuk a dolgokat. Most úgy néz ki: igaza lett, megszületett a megállapodás, bár aknákat még mindig tartogat, például azért, mert az egyezség része elvileg, hogy a felek kiadják egymásnak a területükön tartózkodó, terrorizmussal megvádolt személyeket, ami – ahogy ebben a cikkünkben is írtuk – azért is aggályos, mert a török hatóságok meglehetősen könnyű kézzel osztogatják a terroristavádakat az Erdoğan-rendszer ellenfeleinek. Finnország NATO-csatlakozásának ratifikálása pedig még hátravan a török parlamentben.

Marin az ukrajnai háború ügyében világosan fogalmazott, amikor májusban látogatást tett Ukrajnába, és Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel is találkozott. Azt mondta: amit – a Finnországgal egyébként közös határszakasszal is bíró – Oroszország tett, az fordulópontot jelent a világ számára, szembement a közös európai otthon építésére vonatkozó elvekkel, és a Moszkvával való kapcsolatok nem térhetnek vissza többé a megszállás előtti állapothoz.

Az energiatakarékos izzó

Marin kormánya kifejezetten népszerűnek számít, de ez a népszerűség – amelyben nagy szerepe lehetett a koronavírus jó kezelésének – már nem akkora, mint korábban. Volt idő, amikor a közvélemény-kutatásokban a válaszadók több mint 70 százaléka ítélte úgy, hogy Marin kormánya jól vagy elég jól teljesít. Idén januárban a Helsingin Sanomat által megrendelt felmérés már azt hozta ki, hogy 48 százalékra apadt ez a tábor, igaz, ez még mindig jó eredménynek számít az elmúlt tíz év egészét nézve. A csökkenés okai között részint a kormányzó koalíciós pártok közötti konfliktusokat látják, de belejátszik az is, hogy Sanna Marin személy szerint már nem annyira közkedvelt, mint régebben.

A januári felmérés még mindig azt mutatta, hogy a kormányának ő a legnépszerűbb tagja, de a 2020 januárjában mért 80 százalékos népszerűségi mutatója 53 százalékra olvadt. A válaszadók negyede kimondottan elégedetlen volt vele.

A népszerűsége csúcsán, 2020-ban készült Vogue-cikkben Sanna Marint energiatakarékos égőhöz hasonlították, azt írták,

van benne egy csendes dinamizmus, magabiztosságot és higgadtságot sugároz, kicsit hűvös, de megbízható, és jó eséllyel sokáig kitart.

Arról, hogy mi segíti ebben a kitartásban, azt mesélte: mindenféle fizikai tevékenységgel próbál küzdeni a stressz ellen, szeret kétkezi munkát végezni, takarítani, sétálni és futni a szabadban. Vagy – a jelek szerint – a szabadidejében fesztiválozni. És úgy tűnik, a népszerűségének az sem jön rosszul, ha ezt fényképen meg is mutatja.