A világpiacról hiányzó búzát termő mezőkön folynak a harcok, az orosz rakéták ismét elérik Kijevet

Becsapódás utáni füstfelhő Kijev felett a Győzelem sugárúton június 27-én. Három hét szünet után ismét tüzérségi támadás érte Kijevet június végén. A főváros környékét március végéig tartották ellenőrzésük alatt az orosz erők, de az ellenállás miatt kénytelenek voltak visszavonulni. A helyiek azonban már a június végi támadás előtt tartottak attól, hogy az orosz erők visszatérnek.

Egyelőre a harcok Ukrajna keleti részén a legintenzívebbek – Luhanszk megyét a hétvégén teljesen megszerezték az orosz erők Liszicsanszk hosszan tartó bevételével –, de a támadás jelzi, hogy a háború az ország egészét elérheti. Júniusi riportunkat Kijev környékéről itt olvashatja.

Vérnyomok Harkivban egy tüzérségi támadás után, amelyben három ember meghalt, 15 megsebesült. Az orosz nyelvű, békeidőben 1,4 milliós város alig 40 kilométerre fekszik az orosz határtól, de a települést az orosz erők nem tudták elfoglalni. A támadókat 15-20 kilométerre szorították vissza, de a tüzérségi támadások február 24. óta folyamatosak a környéken. Harkivban május második felében volt egy hosszabb szünet, de az orosz tüzérségi támadások azóta kiújultak. Itt olvashatja júniusi riportunkat Harkivból és az orosz megszállás alól két hónap után felszabadult, de a harcoktól továbbra is fenyegetett környékéről.

A 82 éves Anna Szatanovszkaja férjének holttestét viszik el a mentők a Harkivot ért orosz tüzérségi támadás után.

A kremencsuki orosz rakétatámadást rögzítő kamerafelvételek és a rombolás nyomai június 27-én. Poltava megye egyelőre mentes az orosz erőktől, a rakétatámadásoknak azonban az országnak ez a része célpontja. A rakéta a hírek szerint az Amsztor bevásárlóközpontba csapódott be. A támadásnak legalább 25 halálos áldozata volt, de további 21 embert eltűntként tartanak számon.

Tűzoltók a mentőmunkálatok szünetében a kremencsuki rakétatámadás másnapján. Ukrajna szerint Oroszország szándékosan támad civil célpontokat – ennek a Telex tudósítói is szemtanúi voltak Mikolajivban, Harkivban a háború során. Az ukrán elnök szerint Oroszországhoz fűződnek Európa legfelháborítóbb terrorista akciói. Az orosz fél szerint nem az áruházat, hanem a közelében lévő lőszerraktárat érte el a rakéta, a tűz innen terjedt át az épületre. A túlélők beszámolói azonban másról árulkodnak, hiszen nem az átterjedő tűzben, hanem a robbanás alatt összeomló épületben sérültek meg – ezért is keresnek annyi embert a romok alatt.

A kremencsuki orosz rakétatámadás sérültjei, a 39 éves Mikolai Izmajlov és társa elhagyják a kórházat június 29-én. A város a frontvonaltól déli és keleti irányban is 250 kilométerre fekszik, ez azonban nem mentesíti a tüzérségi és légitámadások veszélyétől. Az orosz Nemzetbiztonsági Tanács vezetője szerint bárhogyan is segíti a Nyugat fegyverekkel Ukrajnát, Oroszország eléri céljait. Nyikolaj Patrusev magabiztos nyilatkozata részben egy sok veszteséget elkönyvelő, a tervezettnél sokkal lassabban és jóval kevesebbet elért orosz hadsereg nehézségeit takarja, megtoldva azt az országot hosszabb távon súlyosan érintő nemzetközi szankciókkal, ugyanakkor tény, hogy kelet felől Oroszország az utóbbi napokban kisebb léptékben haladva, de növeli az ellenőrzése alatt álló terület méretét. A 603 ezer négyzetkilométeres Ukrajna nagyjából ötödét tartja megszállva, és sikerült megszereznie Luhanszk megye egészét, amelyet Oroszország a Luhanszki Népköztársaság részeként ismer el.

Az Azov ezred pihenő katonája Harkiv közelében. Az egység 2014-ben alakult, és Mariupol védelmében vitte a főszerepet. Az Azovsztal acélgyárat Mariupol reménytelen helyzetében május 20-ig tartották. Az egység szélsőjobboldali gyökerektől indult, Oroszország előszeretettel hivatkozik rájuk, azt igyekezve bizonyítani, hogy az ukrán vezetés neonáci. Az orosz erők a civileken ezért kutatták a tetoválások nyomait, abban bízva, hogy az Azov ezred menekülő katonáira bukkannak. A háborúban az Azov Ukrajna számára mostanra az ellenállás szimbólumává vált. Az egységről itt olvashat bővebben.

A szinte teljesen megsemmisített Mariupolból már csak orosz ellenőrzéssel jöhetnek ki hírek, hiszen az Azovi-tenger partján fekvő, egykor 450 ezres várost az orosz hadsereg május 20-án – az Azovsztal területét is megszerezve – elfoglalta. Ezzel északról szárazföldi összeköttetést teremtett a 2014-ben elfoglalt Krím félsziget és az akkor létrehozott szakadár Donyecki és Luhanszki Népköztársaságok (DNR, LNR) valamint Oroszország között. Mariupolban hivatalosan 22 ezer ember halt meg, de becslések szerint a valós szám 65–130 ezer között lehet. Oroszország mielőbb pacifikálni akarja a területet, hogy a békés élet helyreállításával legitimálja a pusztítást és mielőbb integrálja az oroszbarát szakadár DNR-be a kikötővárost.

Kiégett orosz haditechnika Dmitrivkánál június 30-án. A Kijev környéki település egyike azoknak, amelyeket márciusban az orosz erők megszállás alatt tartottak, de az ellenállás nyomán kénytelenek voltak visszavonulni, hogy teljesítsék a B tervet, azaz Kelet-Ukrajna minél nagyobb mértékű meghódítását.

A háború egyik leghíresebb mémjét adó Kígyó-sziget – itt küldte el az ukrán helyőrség az orosz hadihajót „a f…ba”. A szigetet nem tudták tartani az orosz erők – hivatalosan a jó szándék jeleként vonultak vissza –, így ukrán ellenőrzés alá kerül, de egyelőre nem vették újra birtokba. A sziget visszaszerzése nem oldja fel az ukrajnai kikötők orosz katonai blokádját sem.

Harcok Donyeck megyében július 1-jén. Szimbolikus, hogy a képek egy búzamezőn készültek: a harcok nagy hatással vannak a búza világpiaci árára is, mivel a szankciók miatt a világ legnagyobb búzaexportőre, Oroszország kiesett a világpiacról, az ötödik legnagyobb búzaexportőr Ukrajna pedig nem jut hozzá az oroszok által elfoglalt területeken rekedt búzához, és a kikötők blokádja miatt a többit sem tudja kiszállítani. A gyanú szerint Oroszország feketén már megkezdte az ellopott búza exportját Törökországba és korábban Szíriába.

Távolból az orosz erők által bevett Liszicsanszk, amelyet a visszavonuló ukrán erők július első napjaiban adtak fel.

Találatot kapott boltban takarító férfi Odessza közelében. Ukrajna legnagyobb kikötővárosa egyelőre csaknem 200 kilométerre van a keleti fronttól, ám a tenger felől folyamatosan fenyegetik az orosz rakéták. Eddig 21 ember vesztette életét a tüzérségi támadásokban az egykor egymilliós városban. A Telex márciusban helyszíni riportban számolt be az ottani helyzetről és a védelmi készültségről.

Szlovjanszk lehet a következő célpontja az orosz szárazföldi erőknek, miután Liszicsanszkot megszerezték. Az egykor 110 ezres település Donyeck megye ukrán ellenőrzésű részén fekszik, márpedig Oroszország deklarált célja a Donyecki Népköztársaság szakadár állam alá terelni Donyeck megye teljes területét. A várost július 3-án is találat érte, hat ember meghalt, 15 megsebesült.

Az orosz elnöknek számol be Szergej Sojgu védelmi miniszter Luhanszk megye bevételéről. Vlagyimir Putyinnak ezért volt fontos Liszicsanszk bevétele, mert ezzel az Oroszország által február 21-én önálló államként elismert – 2014-ben támogatásával létrehozott – szakadár állam teljes területe orosz ellenőrzés alá került, amit teljesített célként lehet eladni otthon, noha az eredeti, Ukrajnával szembeni villámháborús célok, így Ukrajna teljes kapitulációja nem történt meg, és Oroszország egy súlyos veszteséggel járó, hosszan tartó háborúba ragadt bele.

Az Ahmad Kadirov néhai csecsen elnökről elnevezett csecsen különleges egység az orosz erők által bevett Liszicsanszkban július 3-án. A Szputnyik orosz állami hírügynökség fotóján már egy hálálkodó helyi asszony látható, aki örömmel fogadja, hogy az ukrán erők helyett már az orosz hadseregé az ellenőrzés.

Pihenő ukrán katonák a Bahmuti járásban fekvő Fedorivkánál, a frontvonal közelében. A térségben az orosz erők Liszicsanszk megszerzésével stratégiai előnyre tettek szert, az ukrán vezetés szerint azonban a rendezett visszavonulás védhetőbb vonalak felállítását teszi lehetővé. Brit katonai elemzők szerint az orosz előny ellenére a háború nem itt, hanem délebbre dől el, ahol Ukrajna jelenleg ellentámadásban van.

Avgyijivka már régen hozzászokott a háborús fenyegetettséghez, hiszen a település 2014 óta a donyecki szakadárok közelében, a frontvonalon fekszik. A Telex az Ukrajna ellen február 24-én elindított orosz invázió előtti napokban járt ott, ahol a háború már nyolc éve tart.