Megtettünk mindent, ami tőlünk tellett – a tervezőcsapat tagja a szilágycsehi templomtorony összeomlásáról

Kedden kora este összedőlt a szilágycsehi református templom tornya. Épp felújítás alatt volt, 2025 októberében nyitották meg az építőtelepet. Bár elsőre az eset talán sok hasonlóságot mutat a székelyudvarhelyi bentlakás beomlásával, jelentősek a különbségek. Míg az előbbi esetben építési engedély nélkül ásási munkák folytak, addig Szilágycsehen, ahogy a kulturális minisztérium is megerősítette, minden szükséges engedélye megvolt a munkálatoknak, sőt, azok folyamatosan szoros szakértői felügyelet alatt álltak. Makay Dorottya, a felújítási munkák egyik tervezője magyarázta el, mit tapasztaltak az utolsó napokban, mielőtt az A-kategóriás műemlék tornya összeomlott volna, illetve arról is beszélt, hogy miként lehet újjáépíteni a templomot.

A problémák régóta ismertek és legalább olyan régóta tervezik a felújítást

„2014 óta foglalkozunk a templommal, azóta tudjuk, hogy problémák vannak a toronnyal is” – magyarázta a műemlékvédelmi szaktervező. Először ugyanis 2014 és 2016 között készült a templom helyreállításához multidiszciplináris kutatás, illetve megvalósíthatósági tanulmány. Már akkor pályáztak a templom felújítására az Északnyugati Regionális Fejlesztési Ügynökség Regionális Operatív Programjában az uniós forrásokért. Olyan épületek mellett, mint a kolozsvári Szent Mihály-templom, az ákosi református templom, a gyalui vár vagy épp a válaszúti kastély a szilágycsehi református templom nem kapott akkora pontszámot, hogy támogatást nyerjen. Utána is folyamatosan keresték a finanszírozási lehetőségeket, de sokáig sikertelenül. Végül az Országos Örökségvédelmi Hivatal által szervezett Történelmi Műemlékek Bélyege (TMI) programban kaptak támogatást.

Makay szerint azóta folyamatosan figyelték a torony állapotát, minden pályázatnál frissítették a megvalósíthatósági tanulmányt és a tartószerkezeti szakvéleményt is. „Míg először az aláfalazást, tehát az alapok megerősítését még az egyik lehetséges (a maximális) megoldásként írtuk elő, addig a tervek utolsó változatában ez már a tervdokumentáció kötelező, szerves részét képezte” – mondta annak érzékeltetésére, hogy miként változtak a tervek az elmúlt évtizedben.

A középkori templomhajó elé utólag épített torony a történelem során többszöri átalakításon magasításon és megerősítésen esett át. A tervezési fázisban a károsodás mértéke azért nem volt a teljes volumenében felmérhető, mert a tornyot nagyon merev cementes vakolattal vakolták le, és a repedéseknek csak azon elenyésző százaléka volt látható, mely áttörte ezt a vakolatot.

„Azt azonban valószínűsítettük, hogy súlyosabb lehet a repedezettség, ezért nem az ásással és az alap megerősítésével kell kezdenünk a munkákat, hanem a falazat megerősítésével. Ebben pedig a vakolat eltávolítása volt az első lépés” – tette hozzá.

A műemlékvédelmi szakmérnök azt is hangsúlyozta, hogy régészeti ásatások csak a templombelsőben történtek, azoknak semmilyen hatása nem volt a toronyra.

„A torony repedései áttörték a merev, vízzáró cementes, teraszitos vakolatot. A torony felső szintjeinek a belső falfelületein nem volt vakolat, látható volt a falazat elfogadható minősége, azaz nem volt rosszabb állapotban, mint a történeti templomtornyok 80 százalékánál” – mondta arról, hogy milyen állapotban volt a torony. Makay szerint a torony a tervek legutolsó aktualizálásáig, 2025 áprilisáig nem mutatott erős változást a 2016-os állapothoz képest. Az építőtelep, októberi megnyitásakor azonban már érzékelhető volt a repedések növekedése.

„A cementes vakolat nagyon rosszat tesz a történeti épületeknek, ezért szükséges a helyreállítás első lépéseként a történeti falazattal inkompatibilis anyag eltávolítása. A tanulmányok és tervek elkészítése egy történeti épület esetében olyan, mint az orvostudományban a különböző laborvizsgálatok, szakorvosi vizsgálatok egy operáció előtt. Amikor sor kerül a műtétre, akkor a legtöbb esetben a sebész azt tapasztalja, amit a leletek előre jeleztek. Rossz esetben egy sokkal előrehaladottabb állapotot tár fel a műtét”

– magyarázta. Visszatérve az épülethelyreállítási kérdésre a vakolat eltávolítása után lett volna feladat a falazat megerősítése, tehát a repedések szövése, injektálása, vasazása. „Ezt már, sajnos, nem várta meg az épület” – tette hozzá.

Négy nappal a tragédia előtt lett egyértelmű, nagy lehet a baj

Makay Dorottya elmondása szerint először január 30-án, pénteken észleltek aggasztó jeleket, amikor a torony nyugati faláról távolították el a vakolatot. „Még nem jutottak el a kitűzött magasságig, mint a déli oldalon; por kezdett megjelenni a torony belsejében, a műszaki ellenőr és a tervezők azonnal leállították a munkát” – jelentette ki.

Úgy tervezték, hogy kedden minden érintettel kimennek a helyszínre felmérni az állapotokat. A különböző kommunikációs eszközökön folyamatosan nyomon követték a történéseket, rendszeresen képeket és videókat osztottak meg. Mivel pénteken, a munkák leállítása után is, homok, por és vakolatdarabok jelentek meg a torony belsejében, a nyomonkövetés a hétvégén is folytatódott.

„Szombat délben tapasztalható volt, hogy továbbra is pereg a homok, vakolat és por. A műszaki ellenőr azonnal jegyzőkönyvet állított ki jelezve minden érintett felé a helyzet súlyosságát. Mihamarabbi helyszíni szemlét és megoldást sürgetett, illetve a hatóságok preventív értesítését. Szombattól így a Polgármesteri Hivatal és a Helyi rendőrség bevonásával le is volt zárva a templom előtti járda, valamint minden tevékenységet betiltottak, így a harangozást is, hogy elkerüljük a potenciális veszélyt. Ezeknek az intézkedéseknek is betudható, hogy nem történt nagyobb katasztrófa” – foglalta össze a helyzetet. Elmondása szerint a csapatukat megijesztette a jelzett állapot, ezért a műszaki ellenőr már aznap délután kiszállt a helyszínre, és a fal mozgásának folyamatos monitorizálására repedésjelzőket szerelt fel.

„Azonnal megosztottuk a pénteken és szombaton készült felvételeket a tartószerkezeti szakértővel, és közösen próbáltuk kigondolni, hogy mi legyen a következő lépés. Különböző szcenáriókat gondoltunk végig. Mivel vasárnapra a repedésjelzők nem jeleztek mozgást, és az aláhulló por mennyisége is lényegesen csökkent, a lehető legkevésbé veszélyes szcenáriót tartottuk a leginkább valószínűnek” – mondta. Ezzel együtt keddről hétfőre hozták előre az építőtelepi ellenőrzést a műszaki ellenőrrel, a kivitelezővel és a projekt menedzsmenttel. A tervezők részéről Makay Dorottya volt jelen.

„Az állványokról, saját kezűleg ellenőriztük a falak állapotát, és arra jutottunk, hogy vészes a helyzet, de úgy ítéltük, hogy van idő a kitámasztásra” – magyarázta. Hétfőn elkezdték a kitámasztási munkálatok előkészítését, kedd reggel pedig meg is érkezett a kitámasztáshoz szükséges anyag a helyszínre. Szombattól kedd délutánig nem sok változás történt a torony állapotában, akkor viszont már mozgást jeleztek a repedésjelzők, először a toronybelsőben. Ezért a belső a kitámasztásokat azonnal felszerelték.

„Bár szerettük volna felszereltetni a külső kitámasztást is, de a sötétben – épp a veszélyessége miatt – ez nem volt vállalható, a munka másnap, azaz szerda reggelre maradt. A kivitelező 17 óra 31 perckor osztotta meg az utolsó fotót, azzal a munkások hazamentek. A lelkész 18 óra 8 perckor tette a templomból a legutolsó bejegyzést a közös munkacsoportba. Néhány perccel később, 18 óra 27 perckor pedig már arról értesített, hogy megtörtént a katasztrófa” – idézte fel az omlás előtti utolsó eseményeket.

„Sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy el lehetett volna-e kerülni a tragédiát? Vagy, ha most nem nyert volna támogatást, és további 2, 3 vagy 5 évet kell várakozni, akkor is, akár egy kisebb mechanikai hatásra, például ha elmegy mellette egy teherautó vagy épp harangoznak, elindult volna-e a törési mechanizmus? Ezt nem lehet megmondani” – értékelte.

Az utolsó napokban gyűjtött adatokat, illetve az eseményt követő 3D-s szkennelés eredményeit most elemzik, de csak a törmelék elhordása után lehet majd pontosabban megmondani, hogy tulajdonképpen mi okozta az omlást. A törmelék alatti csonkok ugyanis még rengeteg információt tartalmazhatnak arról, hogy pontosan hogyan zajlott le a törési mechanizmus. Mindezek mellett a következő időszakban a templomhajó megmentése is egy összetett és bonyolult feladat, mert a megmaradt nyugati oldalfalak, a tartószerkezeti szakértő véleményezése szerint omlásveszélyes.

A szakember hangsúlyozta, továbbra sem kell félni a műemlékek helyreállításától, és azt sem szabad gondolni, hogy felesleges lenne a sok szaktanulmány, ha nem előzhetőek meg az ilyen esetek. Elmondta, a csapatuknak, akik több száz tanulmány és helyreállítási terv készítésén dolgoztak, ez az első ilyen esete.

„Azt gondolom, felelősségünk teljes tudatában megtettünk mindent, ami tőlünk tellett”

– nyomatékosított.

A régi formájában épülhet vissza a torony, de 21. századi szerkezettel

Makay Dorottya a templom jelenlegi állapotát is leírta, illetve az előttük álló feladatokról, valamint újjáépítés lehetőségeiről is beszélt. A torony leomlása magával vitte a templom nyugati falát, és azzal együtt az utolsó nyugati boltszakasz is leomlott. Az északi és a déli falcsonkok erősen károsodva a helyükön maradtak, de jelenleg is veszélyt jelentenek, mert bármelyik pillanatban leomolhatnak, magukkal húzva a rajtuk nyugvó tetőszerkezetet is.

A tartószerkezeti szakértőnek szerdáig (február 11.) kell meghatároznia, hogy milyen lépésekkel tehető biztonságossá a károsodott épület, illetve az omladék elszállítása. A tervezői utasításnak technológiai részleteket is kell tartalmaznia. A dokumentációt a szakhatóságokkal engedélyeztetni kell, ezt követően kezdődhet a kivitelezés.

„Korai erről részletesen beszélni, de tekintettel arra, hogy ez egy gyors pusztulás, katasztrófa-helyzet volt, a műemlékvédelmi elvek ilyen esetben megengedik a teljes rekonstrukciót, újjáépítést. Tehát nagy valószínűséggel kinézetében, volumetriájában egy olyan torony készülhet, mint amit elvesztettünk” – magyarázta. Ugyanakkor egy 21. századi tartószerkezeti megoldás tűnik célszerűnek.

„Tehát, biztosan nem fogunk 154 centiméter vastag törtkőből, agyagos habarccsal falat építeni”

– mondta. A torony-rekonstrukció módja több szakember közös döntése lesz, az építészé, a művészettörténészé, de nyilván a szakhatóságoknak kell engedélyezniük a terveket. A közösség igényei egyértelműek ebben a tekintetben: azt szeretnék, hogy a város szimbólumát az omlás előtti, azaz a két világháború között kialakított formájában építsék újjá.

„A harang felfüggesztő-szerkezetéből vagy a toronysisakból elég sok elem megmaradt, amit vissza lehet építeni. Minden értékes kőelemet, feliratos köveket, kőkereteket, óralapokat a törmelékből szakemberek felügyelete mellett mentik ki. Épp ezért a törmelék elhordását nem úgy kell elképzelni, hogy majd jön a buldózer és félrenyomja, hanem a Szilágy megyei múzeum munkatársainak felügyelete mellett egyenként, kézzel válogatják azokat. A történeti üzenetet hordozó elemeket restaurálják és visszahelyezik” – tette még hozzá.

Az utolsó gondolatok a távolabbi jövőbe mutatnak, a következő napok és hetek, azonban a biztonság megteremtéséről és az értékek védelméről szólnak. A szakemberek és hatóságok összehangolt munkája folyik, az előrehaladás azonban egyelőre nem lesz látványos.