A VIBE Fesztivál idei főszponzora a Superbet szerencsejáték-cég volt – a szervezők szerint ez rendben van

A VIBE nem csupán egyike az Erdély-szerte megrendezésre kerülő nyári fesztiváloknak. Ez az erdélyi magyar fiatalok fesztiválja, kulturális és politikai értelemben is. A rendezvényt politikaközeli szereplők szervezik, az RMDSZ kiemelten támogatja, és az eseményen évről évre feltűnnek a romániai magyar és magyarországi közélet befolyásos alakjai. Idén is jelen voltak RMDSZ-es politikusok, MCC-s előadók, sőt, a Fidesz holdudvarához köthető vendégek is. A fesztivál súlyát jelzi, hogy az elmúlt években komoly, reputációval bíró szponzorok sorakoztak fel mögé: MOL, Richter Gedeon, E.ON, eMAG, BCR – nagynevű cégek, akiket sikerült érdekeltté tenni abban, hogy vállalják a VIBE támogatását.

Ehhez képest az idei fesztivál látványos fordulatot vett. A beléptető kapuknál és a helyszíni vizuális felületeken a Superbet, egy sportfogadási cég, a szerencsejáték-ipar egyik domináns szereplőjének öles logói jelzik, hogy ő az idei főtámogató. Olyan iparág képviselője kapott kiemelt láthatóságot, amelyet Romániában is társadalmi és törvényhozási szinten próbálnak visszaszorítani, és amelynek célzott kommunikációja különösen veszélyes a fiatalokra nézve.

Nem ez az első eset, hogy a VIBE szervezői nehezen tudják összehangolni a kommunikált értékrendjüket a gyakorlati döntéseikkel. Alig pár hete tört ki botrány a fesztivál egyik reklámvideója körül, amelyben három fiú lefogott és elhurcolt egy lányt. A képi világ egyértelműen a nemi erőszakot idézte meg. A videót csak akkor távolították el, amikor már többen felháborodásuknak adtak hangot, és a Transtelex megkereste őket. Akkor úgy fogalmaztak: „félresikerült marketingfogás” volt. De nem mondták el, hogyan történhetett meg, és nem vontak le belőle nyilvánosan következtetéseket.

Most egy másik súlyos határátlépést látunk: egy sportfogadási cég kiemelt partnerré válását, fiatalok tízezrei előtt, egy olyan országban, ahol a törvényhozás épp most korlátozza az iparágat.

A VIBE közönsége ugyanis döntően fiatal: középiskolások, friss érettségizők, egyetemisták. A fesztivál 2022-ben 82 ezer, 2023-ban már több mint 102 ezer látogatót vonzott, a szervezők saját bevallása szerint többségük 16 és 22 év közötti. Tehát egy olyan generáció, amely egyfelől a legfogékonyabb a szórakoztatóipari impulzusokra, másfelől a legvédtelenebb a szerencsejáték-függőség kockázatával szemben.

Ebben a kontextusban nem csak egyszerű finanszírozási kérdés, hanem értékválasztás is egyben, hogy a VIBE 2025-ben a Superbettel menetel. A szerencsejáték társadalmi hatásai súlyosak: az általa okozott függőség nemcsak az egyént érinti, hanem közvetlenül hat a családjára, a munkahelyi teljesítményére, mentális egészségére és pénzügyi stabilitására. A rendszeresen játszók körében gyakoribb a depresszió, szorongás, az adósságspirálba kerülés, és nem ritkák az öngyilkossági kísérletek sem.

A fiatalok a legveszélyeztetettebb csoportok közé tartoznak, különösen azok, akik először találkoznak a szerencsejáték lehetőségével euforikus, alkoholos vagy csoportnyomásos környezetben – például egy fesztiválon. Az ipar üzleti modellje kifejezetten számol ezekkel a pszichológiai helyzetekkel: az impulzív döntéshozatalra, a nyerési illúzióra és a dopaminlöketre épít, miközben gyakran sulykolja a sportosság, verseny és siker hamis ígéretét.

2024-ben már jogszabállyal próbálták visszaszorítani a szerencsejátékot Romániában

A Superbet főszponzori jelenléte egyébként nemcsak etikai szempontból kérdéses, hanem egy olyan időszakban történt, amikor a román állam törvényi szinten is korlátozni kezdte a szerencsejáték-ipar mozgásterét. 2024. áprilisában a román képviselőház döntő házként elfogadta azt a törvénytervezetet, amely megtiltja pénznyerő automatákkal működő játéktermek üzemeltetését a 15 ezer fő alatti településeken.

A törvényt előterjesztő akkori ügyvivő házelnök, Alfred Simonis így fogalmazott: „Ez az iparág sok rosszat tesz Romániának, sorsokat, családokat tesz tönkre, emberek halnak meg egyesek kapzsisága miatt.” A parlamenti vita során világossá vált: a szerencsejáték komoly társadalmi probléma lett Romániában, amellyel szemben az állam most kezdi érvényesíteni a felelősségét.

Ennek a törvényi és társadalmi fordulatnak a közepén döntött úgy a VIBE Fesztivál, hogy egy ilyen iparági szereplőt emel a legfontosabb partnerei közé – egy olyan eseményen, amely fiatalok tízezreit, köztük nagy számban kiskorúakat vonz.

A Superbet amúgy egy szerencsejáték- és sportfogadási cég, a ma már nemzetközi piacokon is működő Superbet Group része – a cégcsoport ma már 12 országban van jelen, és a világ 20 legnagyobb bukmékere közé sorolják, amely ma már több mint 4 500 alkalmazottat foglalkoztat, és közel 1 milliárd eurós éves forgalmat könyvelhet el –, jelenléte régiónk egyik legnagyobb szereplőjévé teszi. A vállalat 12 országban van jelen, az elmúlt években több százmillió euró összegű befektetéseket kapott a Blackstone-tól és más pénzügyi hátterű partnerektől. A Superbet futballstadion névadó szponzora Bukarestben, és díjnyertes pozícióban van sportfogadási szolgáltatásokban a régióban. Ez alapján nem csupán passzív pénzbevételi forrás, hanem komoly branding- és közéleti szereplő, amelyet masszívan jelenik meg mérvadó helyeken.

Bár a Superbet jellemzően sportfogadással azonosítja magát, tevékenysége a román jog szerint a szerencsejáték kategóriájába tartozik. A sportfogadás a Nemzeti Szerencsejáték Hivatal (ONJN) – felügyelete alá esik, amely a pénzügyminisztériumnak alárendelten működik. Ugyanúgy engedélyköteles, korhatáros (18+), és a 2024-ben elfogadott korlátozó törvények is érvényesek rá. A sportfogadás tehát nem külön iparág, hanem a szerencsejáték-rendszer egyik, fiatalok számára különösen kockázatos ága.

Ez a jogi háttér egyben érdekes politikai összefüggésre is rávilágít: a VIBE-t támogató cég főhatósági háttere közvetetten a pénzügyminisztériumhoz kötődik, amelynek nem is olyan régen még RMDSZ-es vezetése volt Tánczos Barna személyében.

Kérdéseink a ViBE szervezőihez

Mivel a fesztivál honlapján csak a tavalyi támogatóknak a listáját találtuk meg, gyakorlatilag már elkezdődött a buli, amikor azzal szembesültünk, hogy az idei VIBE a Superbettel dobbant. Ekkor írásban kérdéseket intéztünk a szervezőkhöz, arra voltunk kíváncsiak, hogyan egyeztethető össze egy szerencsejáték-cég kiemelt jelenléte a fesztivál évek óta épített márkájával, a fiatalokra szabott, nevelő célzatú programkínálattal.

A következő kérdéseket tettük fel:

• Mi alapján választották a Superbetet főszponzornak, miközben a román törvényhozás már elfogadott egy olyan jogszabályt, amely korlátozza a szerencsejáték-ipart, és a közvélemény egyre kritikusabban viszonyul ehhez az ágazathoz?
• Hogyan illeszkedik ez a partnerség a VIBE deklarált értékeihez, különösen, ha a célcsoport döntően fiatalkorú vagy fiatal felnőtt?
• Tettek-e bármilyen lépést annak érdekében, hogy a szerencsejáték-márka ne célozza meg közvetlenül a fesztiválon részt vevő fiatalokat – akár aktivációkkal, akár vizuális jelenléttel?
• Vállalják-e, hogy a jövőben átlátható szponzorációs irányelvek szerint működnek, és nyilvánossá teszik, milyen értékek mentén választanak partnereket?
• Tervezik-e, hogy a nyilvánosság előtt is elszámolnak ezzel a döntéssel, reflektálva a társadalmi aggályokra?

Válasz: Büszkék vagyunk a Superbetre

A VIBE válasza lényegében díszcsomagolt gazdasági magyarázat: a szervezők egyenesen büszkék az együttműködésre. A támogatást kulturális áttörésként mutatják be – mintha egy szerencsejáték-cég részvétele a magyar nyelv és zene romániai terjesztésének új mérföldköve lenne. Válaszukban azt írják: „Büszkék vagyunk arra, hogy sikerült a romániai piacon olyan kereskedelmi partnerek és szponzorok érdeklődését felkeltenünk, akik hajlandóak támogatni egy olyan rendezvényt, amely leginkább az erdélyi magyar fiataloknak szól.”

Azt is kiemelik, hogy a támogatás révén „a sport és a sporttevékenységek népszerűsítése is kiemelt figyelmet kapott a fesztivál keretein belül”, és leírják, hogy a Superbet „kizárólag sporttevékenységek és játékok által inspirált márkaaktiválásokat valósított meg, kereskedelmi tevékenységek vagy ügyfélszerző kampányok nélkül.” A fő üzenetük szerint a szponzoráció „a közösség, a sport és a szórakozás fogalmára összpontosul, egyéb kereskedelmi vonatkozások nélkül.”

Azt az érvelést, hogy nem volt „kereskedelmi tevékenység” a helyszínen, érdemes kontextusba helyezni. A mai reklám- és márkázási logikában nem kell regisztrációs pult vagy mobil app letöltés ahhoz, hogy egy cég jelenléte marketingértéket termeljen. A Superbet főtámogatóként volt jelen, márkázott felületeken, látványosan, az esemény kapujában. Ez épp elég ahhoz, hogy tudatosan – vagy tudattalanul – összekapcsolódjon a fesztivál élményével. A „nincs ügyfélszerzés” állítás tehát lényegi kérdést kerül meg: nem arról van szó, mit csinált ott a cég, hanem arról, mit jelentett a jelenléte.

Mert mi sem az feltételeztük, hogy egy 16 éves résztvevő a fesztivál területén fogad majd a Brazília–Franciaország meccsre. Hanem azt látjuk problémásnak, hogy milyen márkákat, iparágakat, életstílusokat társít a VIBE a fiatal közönség élményvilágához.

A szerencsejáték-ipar – beleértve a sportfogadást is – tudatosan épít az utánpótlásra: ha most látható, menő és legitim, később, amikor a fiatal nagykorúvá válik, már ismerősként, barátként, élményként tér vissza hozzá. Ez a hosszú távú, „branding first” stratégia lényege. Ezért aggályos, hogy a fesztivál, amelynek célcsoportja látványosan fiatal, és ahol kiskorúak is jelen vannak, ilyen iparágat választ főszponzorrá – ezzel normalizálva a szerencsejáték jelenlétét a közösségi térben.

A fennmaradó kérdéseinkre a szervezők egy összefoglaló válaszban reagáltak: szerintük a fesztiválpiac jelenleg súlyos nehézségekkel küzd, sok rendezvény megszűnik a növekvő költségek miatt. A VIBE sem fenntartható kizárólag jegybevételből, mivel elsősorban az erdélyi magyar közönségre épít. Ezért szerintük „az ilyen közösségi rendezvények megrendezéséhez elengedhetetlen a nagy szponzorok támogatása.” Hozzáteszik: a Superbettel kötött szponzori megállapodás „szilárd együttműködési elveken alapul, és minden tevékenység és megállapodás összhangban van a vonatkozó jogszabályokkal.”

A fesztivál azt sem cáfolja, hogy fiatal, érzékeny közönségre hatott ez az üzenet. Nem esik szó sem etikai mérlegelésről, sem arról, hogy a döntés előtt megvizsgálták volna, milyen társadalmi következményei lehetnek egy szerencsejáték-márka beemelésének egy ilyen közegbe. Nem reflektálnak a román törvényhozás friss, szigorító döntésére sem. A válaszban nem jelenik meg a fiatalok védelme, vagy az, hogy mit üzen ez a magyar közönségnek Erdélyben, mit üzen azoknak a szülőknek, akik elengedték kiskorú gyermeküket a fesztiválra.

Azt sem mondják ki, hogy a szerencsejáték-függőség valós probléma. Nem vállalják, hogy társadalmilag kényes döntést hoztak. Nem ígérnek semmit a jövőre nézve: se szigorúbb belső irányelveket, se társadalmi párbeszédet, se önkorrekciót. Csupán megmagyarázzák a pénzügyi kényszert – amire valószínűleg sok fesztivál tudna hivatkozni, de mégsem hívják be első számú partnernek a szerencsejáték-ipart.