Tüntettek Parajdon: „A parajdiak nem patkányok, akiket a süllyedő hajón lehet hagyni”

Tüntettek Parajdon: „A parajdiak nem patkányok, akiket a süllyedő hajón lehet hagyni”
Tüntetők vonulnak, skanálás, füttyszó és lemondásra buzdító szavak, mert nem érzik magukat biztonságban, amíg nem átlátható a Salrom és a felelősök kommunikációja- Fotó: Tőkés Hunor /Transtelex

„Együtt a holnapért” mottóval hirdettek tüntetést szombatra Parajdra, amelyet a sóbánya, a helyi gazdaság és a közösség jövője miatt aggódók szerveztek. A demonstrációt a parajdi kultúrház elé hívták össze, válaszul a hónapok óta húzódó sószennyezési válságra és az azzal járó társadalmi-gazdasági következményekre. A kétnyelvű – magyarul és románul megfogalmazott – felhívásban a szervezők a türelmüket vesztett, de változást akaró helyiek csatlakozására számítottak. A megmozduláson a bányáért, az ivóvízért, a lakhatásért, a szakmaiságért és Sóvidék megmaradásáért emeltek szót.

A demonstráció szombat délelőtt a meghirdetett időpontban el is kezdődött a parajdi kultúrház előtt, ahová folyamatosan érkeztek a résztvevők. Néhányan padokon ülve, mások a fal mellett állva várták a felvonulás kezdetét. A hangulat csendes, de feszült volt; az elmúlt hetekben felgyülemlett elégedetlenség érezhetően kitörésre készen állt.

A tüntetők a szervezők kérésére fehér pólóban jelentek meg, a tisztaság és az újrakezdés jelképeként. A helyszínen egyre több transzparens került elő, olyan feliratokkal, mint „Tiszta vizet!”, „Biztonságot Parajdnak!”, „Mondjon le a bányaigazgató!”. A rendőri jelenlét fokozatosan erősödött, miközben a falu központját fokozatosan betöltötte a skandálás és a füttykoncert.

A tömeg „Mondjon le a Salrom igazgató!”, „Nem félünk!” és „Gyermekeink jövőjéért vonulunk!” jelszavakat skandálva indult el a bánya irányába, rendezett sorokban, a csendőrök sorfala mellett haladva.

A sóbánya irodái elé érve a tüntetők hangja tovább erősödött. „Megérkeztünk a kígyófészek elé!” – kiáltotta be valaki, mire a tömeg válaszul skandálni kezdte: „Mondjon le! Mondjon le a SALROM igazgatója!”. A hivatal kapuja mögött csend fogadta őket, de a demonstrálók részéről újra és újra felhangzott a „Szégyen!” kiáltás, amely percekig nem csillapodott.

A tüntetők a Petőfi Sándor Kultúrotthontól a sóbánya elé vonultak – Fotó: Tőkés Hunor /TranstelexA tüntetők a Petőfi Sándor Kultúrotthontól a sóbánya elé vonultak – Fotó: Tőkés Hunor /Transtelex
A tüntetők a Petőfi Sándor Kultúrotthontól a sóbánya elé vonultak – Fotó: Tőkés Hunor /Transtelex

Jánosi Róbert helyi vállalkozó, szervező lépett elsőként a mikrofonhoz. „Tisztelettel követeljük, hogy akik ezt a helyzetet előidézték, vállalják a felelősséget” – mondta, majd emeltebb hangon tette hozzá: „Ezek a szarháziak mondjanak le!” A kijelentést csend követte, majd taps, újra skandálás. Valaki bekiabálta: „Le a kommunizmussal!” A tömeg nevetett: ironikus nevetés volt ez, mert a politikai kinevezettek az egész helyi közösséget megnyomorították mulasztásaikkal, egy másikat pedig, Maros megyében (50 000 embert) szomjúságra ítéltek, hisz a Salrom felelősségét az alvállalkozójának gátbontása tetőzte, amely elbontotta a sószennyezést visszatartó gátat, amit a vízügy épített. Az ökoszisztéma a Korond, és a Kis-Küküllő érintett szakaszán is kipusztult, de a sószennyezés a Marost is elérte.

A sóbánya felé tart a tüntető tömeg – Fotó: Tőkés Hunor /Transtelex
A sóbánya felé tart a tüntető tömeg – Fotó: Tőkés Hunor /Transtelex

A konkrét felszólalások sorát Reisz Ildikó kezdte meg, a bánya egykori igazgatójának, Reisz Péternek a lánya, aki a közösség 13 pontba szedett követeléslistáját olvasta fel. Egy világos, szakmai alapon megfogalmazott felszólítás volt ez, amit románul és magyarul is felolvastak, vastaps követte mindkét alkalommal. A szervezők elmondása szerint ezt eljuttatják valamennyi illetékes helyi és központi intézményhez, hogy hivatalos formában is nyomatékosítsák a közösség követeléseit.

A megfogalmazott követelések a következő fő pontokban összegezhetők:

  • Átláthatóság és elszámoltathatóság: A petíció aláírói kérik mindazon szakértők nevének és szakképesítésének nyilvánosságra hozatalát, akik részt vettek a Korond-patak elterelésében és a bánya megmentését célzó munkálatokban – beleértve az Európai Bizottság delegáltjait is. Ugyancsak követelik az ezekhez a folyamatokhoz kapcsolódó hivatalos dokumentumok teljes körű közzétételét.
  • Környezeti és egészségügyi intézkedések: A Korond-patak végleges elterelését, a Kis-Küküllő (Târnava Mică) folyó sótartalmának helyreállítását, valamint az ivóvízhez való hozzáférés biztosítását kérik – utóbbit mint alapvető emberi jogot hangsúlyozva.
  • Kitelepítettek helyzete: Elvárják a kitelepített személyek helyzetének tisztázását, valamint konkrét megoldási lehetőségek kidolgozását a lakhatásuk rendezésére, akár visszatelepítéssel, akár új lakóhely biztosításával.
  • Monitoring és lakossági riasztás: A petícióban szerepel a környezeti monitoringrendszer mielőbbi működőképessé tétele, valamint ennek összekapcsolása az országos RO-ALERT riasztórendszerrel.
  • Információhoz való hozzáférés: Követelik a lakosság rendszeres tájékoztatását és a közérdekű adatokhoz való hozzáférés biztosítását. Azt is elvárják, hogy minden szakmai döntés mögött nyilvánosan vállalt, hiteles és ellenőrizhető szakmai vélemény álljon.
  • Felelősségre vonás és jövőkép: A petíció benyújtói elvárják, hogy minden felelőst vonjanak felelősségre, és hosszú távon egy új turisztikai sóbánya, valamint egy új termelési bánya létrehozását sürgetik, hogy a térség gazdasági jövője biztosított legyen.

Simonfi Erika, helyi lakos következett a folszólalók között, aki arról beszélt, hogy a bánya generációk megélhetését jelentette, és most mindez egyetlen hibasorozat miatt elveszett. A harmadik felszólaló László Szilárd, Reisz másik leszármazottja szólalt fel. Ellopták a reményt, a bánya múlt és jövő volt egyszerre, mondta. Vákár Judit következett, aki a SALROM kommunikációját bírálta. Felidézte, hogyan próbálták hónapokon át elbagatellizálni a helyzetet, miközben emberek megélhetése semmisült meg. „A hazugság a legnagyobb bűn” – mondta.

Reisz Ildikó beszédet mond és tüntetők fehér papírlapokat dobnak fel – Fotó: Tőkés Hunor /TranstelexReisz Ildikó beszédet mond és tüntetők fehér papírlapokat dobnak fel – Fotó: Tőkés Hunor /Transtelex
Reisz Ildikó beszédet mond és tüntetők fehér papírlapokat dobnak fel – Fotó: Tőkés Hunor /Transtelex

Egy helyi vállalkozó a kormány „támogatását” nevezte csúfolkodásnak. A turisztikai utalványok értékét megvágták, miközben a vendégforgalom gyakorlatilag megszűnt. „Ezrek megélhetése tűnt el a sós vízben” – mondta.

Ezután Gagyi Levente, a tüntetés másik vezéralakja lépett a mikrofonhoz. „A parajdiak nem patkányok, akiket a süllyedő hajón lehet hagyni” – kezdte mondanivalóját. Kijelentette, hogy petíciót juttatnak el a prefektushoz, mert a kitelepítettek helyzete megoldatlan, nem lehet tudni, mikor térhetnek vissza otthonaikba, és ez elfogadhatatlan.

Bár politikusi felszólalás nem hangzott el, a helyszínen jelen volt több közéleti szereplő is: Bíró Barna Botond, Antal Lóránt, Horváth Anna és Nyágrus László polgármester, akik a szervezők meghívására, saját elmondásuk szerint magánemberként vettek részt a demonstráción. Amikor az egyik szervező köszönetet mondott volna részvételükért, a tömeg egy része hangos nemtetszéssel reagált. Többen azt kiáltották: „Most ne! Előbb oldják meg a problémát, utána jöhet a taps!”

A beszédek után egy rövid ima hangzott el. Az emberek egymás kezét fogták, és csendben álltak a bánya kapuja előtt. Aztán az egyik szervező bejelentette: a tüntetés résztvevői féláron fürödhetnek ma a parajdi strandon. Majd elhangzott a mondat, amely a nap mottójává vált: „Egy dolgot akarunk: új sóbányát. Nem muszáj, hogy a SALROM irányítsa. Ha akarjuk, lesz. Ha nem, majd mi megcsináljuk közösen.”

Egy kisebb csoport néma akcióval zárta az eseményt: üres papírlapokat dobtak át a bánya kapuján, azt üzenve, hogy a felelősök még mindig megtehetik, amit eddig nem tettek meg: lemondhatnak. Ezt azonban egyelőre senki nem tette meg, bár tegnap

Az üzenet világos volt: a közösség nem felejt és nem hátrál mindaddig, amíg nem érzi úgy, hogy méltányosan kezelik őket, és a felelősöket kérdőre vonják. A gazdasági miniszter bejelentette, hogy elindította a Salrom vezetőségének leváltási procedúráját, míg a környezetvédelmi miniszter közölte: a végső döntés meghozatala előtt megvárják a miniszterelnöki ellenőrző testület következtetéseit, valamint Sorin Lucaci hivatalos álláspontját. A döntés a jövő hétre várható.

Állj ki a szabad sajtóért!

A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.

Támogatom!
Kövess minket Facebookon is!