Politológus: A rendszer megroppant, a hagyományos pártok a túlélésért manővereznek

A 2025-ös romániai elnökválasztás első fordulója nem csupán a pártok közti erőviszonyokat rajzolta újra, hanem az egész politikai rendszer legitimitásának válságára is rávilágított. Miközben a PSD történelmi mélypontra került, lemondott Marcel Ciolacu a miniszterelnöki tisztségről, George Simion a második forduló küszöbére lépett egy radikális és populista diskurzussal, amelynek hatása messze túlmutat a kampányon. A hagyományos pártok meggyengülése, a választói térképek átrendeződése és a geopolitikai tájékozódás tétjei egyszerre keverednek egy kiszámíthatatlan politikai válság kellős közepén. De mit jelent mindez intézményi szinten, milyen lehetőségei maradtak Nicușor Dannak, és mit lát ebből az elemző, aki nemcsak pártpolitikát, hanem társadalmi folyamatokat is értelmez? Székely István Gergő politológussal, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársával beszélgettünk arról, mi vezetett ide, mi van most, és mi jöhet még.

Simion toronymagasan nyert, és mainstream politikai pártok pedig nemcsak összezavarodtak, hanem azt látjuk, hogy valóságos földindulás következett be, látványosan összeomlott a PSD. Ez egy hosszabb folyamat következménye, vagy a sokk által kiváltott hatás?

Szerintem mindez visszavezethető a több évig tartó nagykoalíciós kormányzásra, illetve néhány súlyos politikai hibára az elmúlt egy évből. Már tavaly, az európai parlamenti választáson is közösen indultak a koalíciós partner PNL-vel, és bár a helyhatósági választásokat megnyerték, az elnökválasztáson és a parlamenti választáson már messze elmaradtak attól, amit az ország legnagyobb pártjától elvárni lehetett. Pedig a PSD a rendszerváltás óta a legmeghatározóbb politikai erő volt.

A tavalyi év második felében hoztak egy sor elhibázott döntést. A legfontosabb ezek közül szerintem az volt, hogy Marcel Ciolacu úgy gondolta, köztársasági elnök lehet, ha csendben lepaktál a szélsőjobbal, Simionnal és az AUR-ral. Most már azt is tudjuk, hogy bizonyos körzetekben konkrétan szavazatokat csatornáztak át Simionnak az érvénytelenített elnökválasztás első fordulójában. Csakhogy ez a húzás túlságosan is jól sikerült – Ciolacu nem jutott be a második fordulóba.

Most miért nem indítottak inkább saját jelöltet, ha látták, hogy Antonescut nem fogadja el a szavazótáboruk?

Újabb stratégiai hibának bizonyult, hogy beálltak a koalíció közös jelöltje, Crin Antonescu mögé, aki viszont semmilyen szinten nem tudta mobilizálni a választókat. Naftalinszagú volt, kampánya semmit nem mondott az elégedetlen tömegeknek. Ciolacu nem mert újra megméretkezni a novemberi harmadik hely után, de azt remélte, hogy ha Antonescu bejut a második fordulóba, azzal ő is újra konszolidálhatja a helyzetét a párton belül és akár a kormányban is. De a koalíciós jelölt néhány tízezer szavazaton elbukott, és ezzel gyakorlatilag kiment a talaj Ciolacu alól.

Közben ott volt Victor Ponta, aki kiválóan megérezte, hogy van egy felszabaduló politikai tér. És itt jön egy kérdés, amire ma még nehéz választ adni: az ő sikere mennyiben köszönhető annak, hogy a PSD-s helyi erős emberek képtelenek voltak mozgósítani, vagy mennyiben annak, hogy nem is akartak? Lehet, hogy tudatosan Pontát kezdték támogatni, hogy a választás után jobb alkupozíciójuk legyen a párton belül. Ezt idővel jobban látjuk majd, én azt valószínűsítem, hogy Ponta 13 százalékos eredményében mindkét folyamat szerepet játszott: a párt eróziója, és közben a szavazatok szivárgása kifelé.

Miközben ezek a belső játszmák zajlottak, mintha teljesen megfeledkeztek volna a választókról, nem tudtak erős, átütő üzeneteket megfogalmazni, Simion pedig nagyon is célzott, populista ígéretekkel kampányolt – nemcsak a legszegényebbeket, de a városi középosztály egy részét is elérve. Egyetértesz ezzel?

A pártok közötti és azokon belüli helyezkedések valóban háttérbe szorították a választókkal való kommunikációt, és végül tényleg nem maradt semmi üzenet. Simion ezzel szemben tudatosan és ügyesen kampányolt. Az ő klasszikus populista narratívája – amely szerint az establishment elitje összefog a nép ellen –széles rétegeket ért el, de a területi adatok alapján mégis inkább a perifériákon szerepelt jól az AUR. Például ahogyan távolodunk a nagyvárosoktól a megyéken belül, egyre jobb Simion eredménye.

A szélsőjobboldal ott erősödött meg, ahol amúgy is erősebb a rendszerellenes hangulat: a leszakadó régiókban, félperifériákon. Antonescu üzenete – a stabilitás, a status quo megőrzése, a káosz elkerülése – egyszerűen süket fülekre talált. A társadalmi közhangulat teljesen megváltozott, és ebben a közegben az ilyen óvatos, rendszeren belüli, stabilitást hangsúlyozó beszéd már nem volt elég.

A tavalyi választás érvénytelenítése szintén nagy hatással volt a hangulatra. A döntés kiváló alapot adott Simionéknak arra, hogy egy olyan narratívát építsenek, miszerint „ellopták a választást”. Eleinte nem tűnt különösebben átütőnek ez a vonal, hiszen a bukaresti tüntetések sem voltak elsöprőek, de látszott, hogy nem engedik el. Jogi nonszensz beadványokkal bombázták a fellebbviteli bíróságokat, hogy semmisítsék meg az alkotmánybíróság döntését – ez persze nem volt reális cél, de kommunikációs szempontból kiválóan működött. Ott tartotta a témát a napirenden, és erősítette a „nép vs. elit” sémát.

A belpolitikai válság mellett mennyiben erősítette Simion üzeneteit az a külpolitikai bizonytalanság, ami most Európában és az Egyesült Államokban is érzékelhető?

Ez volt a másik tényező, amit az AUR nagyon ügyesen kihasznált. A nemzetközi helyzet – különösen az Egyesült Államokban Trump hivatalba lépése óta – bizonytalan és kiszámíthatatlan. A külpolitikai káosz, az EU-n belüli törések, mind-mind azt az érzést erősítik, hogy valami nagy változás jön, és ebben a kontextusban, amelyben az összes többi jelölt folyamatosan vonakodott attól, hogy a lényegbevágó külpolitikai, biztonságpolitikai kérdésekben határozottan állást foglaljon, nagyon jól működött ez a „békepárti” kommunikáció, hogy csak Simion garantálja, hogy Románia ne sodródjon bele egy háborúba, vagy az ukrajnai konfliktusból maradjon ki.

Hogyan változhat meg Románia megítélése a mostani fordulat után?

Semmiképp sem pozitív irányba. Már most is látszik a gazdasági következmények sora: a tőzsde jelentősen esett, az államkötvények hozama – vagyis az állam hitelfelvételi költsége – megemelkedett. A kamatok nőttek, és a Nemzeti Banknak kétmilliárd eurót kellett eladnia, hogy stabilizálni tudja a lej–euró árfolyamot, de nem igazán sikerült, történelmi mélyponton van a lej. És ez még csak a kezdet. Ha Simion valóban megnyeri a választást, ezek a tendenciák csak erősödni fognak. Elképzelhető, hogy komoly tőkekivonás indul be, esetleg egyes nemzetközi befektetők teljesen kivonulnak.

Persze nem lesz totális összeomlás – ha a demokratikus folyamatok révén George Simiont választják elnökké, azt a nemzetközi közösség kénytelen lesz tudomásul venni. De gazdasági szempontból ez egyértelműen nem jó forgatókönyv.

Pedig Simion komoly energiákat fektetett abba, hogy nemzetközileg is beágyazódjon. Végigturnézta az európai konzervatív és szélsőjobbos pártokat, járt a CPAC-en is az Egyesült Államokban. Sikerült valamennyire szalonképessé tennie magát és pártját?

Simion már egy ideje nincs egyedül Európában. Egyből gratulált neki Le Pen és Salvini, Melonival pedig egy pártcsaládban ül az Európai Parlamentben. Ez tehát nem egy elszigetelt jelenség – máshol is előretört a szélsőjobb. Még nem látszik teljesen, hogy mennyire lesz széles potenciális szövetségeseinek köre, és pontosan hová tud majd betagozódni. De az biztos, hogy sokkal kevésbé izolált mint akár Trump második győzelme előtt.

Itthon viszont sokan még mindig a fociultra múltja alapján ítélik meg, nem? Főleg az értelmiségi elit – magyar és román oldalról is – még mindig ezt emlegeti.

Nemzetközi színtéren más a dinamika. Például a tegnapi nap érdekes momentuma volt, hogy Simion interjút adott Nick Thorpe-nak, a BBC tudósítójának. Az volt a meglepő, hogy nagyon visszafogottan nyilatkozott. Nem tett radikális kijelentéseket, például Ukrajna kapcsán azt mondta: a legfontosabb, hogy tiszteletben tartsák a román kisebbség jogait, és ha ez megtörténik, akkor nem zárkózik el attól, hogy együttműködjön Ukrajnával. Oroszországot pedig úgy jellemezte, hogy serdülő kora óta „veszélyforrásnak” tartja Románia számára. Tehát ez egyfajta kettős beszéd: befelé harsány és radikális, kifelé óvatosan visszafogott. Ez egy tudatos pozicionálásnak tűnik.

Egyes elemzők szerint ez a „melonizálódás” jele lehet: vagyis Simion is úgy helyezkedhet, mint Giorgia Meloni Olaszországban – kampányban radikális, de kormányon mérséklődik. Szerinted ez reális forgatókönyv?

Őszintén szólva, én is ebben reménykedem, de csak a reményre tudok alapozni. A mostani szélsőséges kampányretorika részben annak tudható be, hogy mindenki kampányüzemmódban volt az elmúlt öt-hat hónapban. A politikai térkép jobbra tolódott – gondoljunk csak arra, hogy Lasconi levelet írt Trumpnak, Antonescu pedig arról beszélt, hogy a drogdílereket stadionokban kellene kivégezni. Még Kelemen Hunor is elejtett egy-egy Trumppal szimpatizáló megjegyzést megszólalásaiban.

Mindenki remélte, hogy ezekkel a nyilatkozatokkal át tud húzni valamennyi szavazót a szélsőjobbról. A kérdés most az, hogy mi következik. Ha a legrosszabb forgatókönyv valósul meg, és Simion nemcsak az elnökválasztást nyeri meg, hanem kormányra is kerül az AUR, akkor ezeknek a jobbra tolódó húzásoknak már nem lesz értelmük a többi párt részéről, akkor már inkább az lesz az érdek, hogy differenciálják magukat az AUR-tól. A PSD esetében valószínű, hogy inkább egyfajta szociáldemagóg irányba mozdulnának el válaszként, a jobboldali pártok esetében viszont inkább a diskurzus „normalizálása” lenne racionális.

Vészesen fogy az idő a második fordulóig. Van-e olyan stratégiai megközelítés, ami Nicușor Dannak kedvezhetne ebben a helyzetben? Hogyan lehetne az ő technokrata üzenetét olyanokhoz is eljuttatni, akikhez eddig nem ért el?

Soha ne mondjuk, hogy valami lehetetlen, de innen megfordítani ezt a versenyt már nagyon-nagyon nehéz lesz.

A jelenlegi helyzet talán a 2014-es elnökválasztáshoz hasonlítható, amikor Victor Ponta az első fordulót közel 40 százalékkal nyerte, mégis jött egy hatalmas részvételnövekedés a második körben, és Iohannis végül nemcsak ledolgozta a hátrányát, hanem jelentős előnnyel győzött. Elméletileg most is lehetnek tartalékok azok körében, akik az első fordulóban nem mentek el szavazni. Viszont most a helyzet sokkal nehezebb, Dan hátránya sokkal nagyobb, mint anno Iohannisé volt, ráadásul most még ott van Ponta 13 százaléka, ami könnyebben tűnik transzferálhatónak Simionhoz, mint Danhoz.

A gond az, hogy Nicușor Dan technokrata diskurzusa leginkább a nagyvárosok belső, jobban szituált körzeteiben hatásos. A vidéki településeken, kisvárosokban – ott, ahol a választók nagy része él – már sokkal kevésbé működik. Sok helyen nem harmadik, hanem negyedik lett. Ponta is sok helyen megelőzte. Ez egy nagyon komoly korlát. Ráadásul a részvétel az első fordulóban városon volt magasabb, vagyis a tartalék nagyobb része a falvakban van.

Van olyan társadalmi csoport vagy politikai erő, amely részéről átszavazás várható Dan javára?

Antonescu szavazóinak egy jelentős része vélhetően átmegy majd hozzá, főleg az RMDSZ és a PNL-szavazók. Ezekre lehet számítani. A PSD-szavazók már keményebb dió. Lasconi 2,7 százalékának jelentősebb részére szerintem számíthat, még csúnya is lett kettőjük viszonya a végére.

De valójában csakis akkor van esélye, ha sikerülne nagyjából másfél millió új szavazót behoznia a második fordulóra – olyanokat, akik most nem szavaztak. Csakhogy a részvételnövekedésből nem csak ő fog profitálni: Simion is mozgósíthat új választókat, még ha nála kisebbnek is tűnik a tartalék – hiszen már ez az eredmény is minden várakozást felülmúlt, és kb. 400 ezerrel többen szavaztak most rá, mint novemberben rá és Georgescura összesen.

Most tulajdonképpen a kommunikációs tér tele van Simionnal. Mindegy, hogy jót vagy rosszat mondanak róla, de róla beszélnek– nem Nicușor Danról. Ez szerinted neki kedvez?

Igen, jelenleg minden Simionról szól. De a következő napokban Nicușor Danról is egyre többen fognak beszélni. A gond viszont inkább az, hogy ez a két politikai szereplő két teljesen különböző kommunikációs univerzumban létezik – és ezt Simion tudatosan így alakította.

Ennek a stratégiának a csúcspontja az volt, hogy a választások éjszakáján nem jelent meg nyilvánosan, hanem egy előre rögzített videóüzenetet tett közzé. Tudatosan kerüli a vitákat, nem ment el a nagyobb nyilvános fórumokra sem. Ezzel gyakorlatilag függetlenítette magát a mainstream médiától, és felépített egy saját párhuzamos valóságot. Ebben az univerzumban pedig az, hogy ki mit mond róla a klasszikus sajtóban – legyen az Dan vagy más –, nem sokat számít.

A kormánykoalíció szétesett, jelenleg ügyvezető kormányfővel működik a kormány. Milyen forgatókönyvek lehetségesek, ha Simion tényleg megnyeri az elnökválasztást?

Van egy legeslegrosszabb és egyszerűen csak nagyon rossz forgatókönyv, mindkettő egy PSD–AUR koalíciót jelentene. A PSD jelenleg is a legnagyobb parlamenti párt, nélkülük nem lehetséges semmilyen kormány. A nagyon rossz forgatókönyv PSD-AUR koalíciót jelentene Simion győzelme esetén, PSD-s kormányfővel. A még rosszabb másik lehetőség: ha Simion megpróbálja keresztülvinni Cătălin Georgescu kinevezését miniszterelnöknek.

Ez nem is akkor lenne probléma, ha sikerülne neki – hanem akkor, ha nem sikerül. Mert ezzel a húzással Simion valójában egy előrehozott választást próbálhatna kiprovokálni. Olyan helyzetet teremtene, amelyben a parlament – és a PSD – kénytelen választani: vagy megszavazza Georgescut, vagy jöhet az előrehozott választás. Márpedig ha előrehozott választás lesz, akkor az AUR minden valószínűség szerint elsöpörné az egész mezőnyt, és akár abszolút többséget is szerezhetne. Ez egy extrém szcenárió, normális körülmények között nem kellene eljutnunk ide, hiszen az államfőnek konzultálnia kell a parlamenti pártokkal, és elvileg olyan jelöltet nevesítenie, aki mögött van egy parlamenti többség. Ráadásul az sem biztos, hogy Simion tényleg szívesen látná Georgescut kormányfőként, hiszen jelenleg utóbbi a legnépszerűbb politikus az országban, és nem kell Simionnak egy ilyen vetélytárs. A hátralevő kampányban persze még szüksége van fenntartani a látszatot, szüksége van Georgescu tőkéjére. Szóval én remélem, hogy amit felvázoltam, csak egy elméleti lehetőség. De láttuk már korábban is, elsősorban Băsescu idejében, hogy az államfőnek komoly hatalma lehet ilyen helyzetekben.

A PSD-nek sem áll érdekében az előrehozott választás. Akkor miért vállalják a kockázatot?

A PSD nem lenne önmaga, ha nem lenne legalább egy B-terve erre az eshetőségre. Mert ha nem tudják elkerülni az előrehozott választást, a decemberi 22 százalékos támogatottságuk gyorsan 15 százalék alá eshet. Ezért is furcsa, amit tegnap Ciolacuék léptek – ebben biztos van valami, amit még nem látunk tisztán.

Van egy harmadik, kevésbé valószínű, de nem teljesen kizárt forgatókönyv is: lehet, hogy Ciolacu azért mondott le, mert még a második forduló előtt gyorsan összeraknának egy új kormányt– vélhetően kisebbségit, akár az USR bevonásával a PNL mellé –, amit még Bolojan államfő hivatalban léte alatt meg lehetne szavazni. Így, ha Simion nyer is, már egy működő kormány lenne hivatalban, amelynek parlamenti támogatottsága is van – ráadásul megszabadulnának a Ciolacu nevű ballaszttól. Ha Simion nyer, egy ilyen kormányt már sokkal nehezebb lesz átvinni, még akkor is, ha felsorakozik az összes mainstream párt és az USR is. Viszont most megpróbálkozni egy ilyennel félő, hogy további muníciót adna Simionéknak, hiszen ismét a régi elitek machinációjának tűnne.

Az, hogy a PSD kilépett a kormányból és nem állt be Nicușor Dan mögé, egyébként utóbbi szempontjából sem feltétlenül rossz fejlemény. Ő nyilván nem akarja, hogy a PSD közvetlenül mögé álljon, mert az rontaná a független imázsát. Az RMDSZ és a PNL támogatása rendben van, de a PSD már politikai teherré válhatna számára.

Tehát a második fordulóban az is tét lehet, hogy ki tudja jobban „átpasszolni” a PSD-t a másikra?

Pontosan. Könnyen lehet, hogy Simion és Nicușor Dan is meg fogja próbálni azt kommunikálni, hogy a másik van közelebb a PSD-hez. Egyébként ebbe a logikába illeszkedik az is, hogy például az AUR alelnöke azonnal elhatárolódott Pontától, amikor felmerült az együttműködés lehetősége.

Ez a választás tehát nemcsak egy technokrata-neoliberális és egy klasszikus nacionalista-populista jelölt közti verseny lesz, hanem két eltérő establishment-ellenes pozicionálás harca. Egy ilyen szituációban a PSD mindkét fél számára politikai kolonc.

Nicușor Dan számára mi lenne az értelmes stratégia ebben a polarizált helyzetben?

Nicușor Dan számára vonzó lehet az a stratégia, hogy a kampányt teljesen geopolitikai szintre próbálja emelni. Azt mondja: „én vagyok a nyugat garanciája, az euroatlanti integráció képviselője – a másik oldal Keletet és Oroszországot jelenti”. Ez brutálisan polarizált kampányt eredményezne, de kétséges, hogy működne. Szóval egyáltalán nincs egyszerű dolga: egyszerre kellene megszólítania azokat, akik most nem szavaztak, olyanokat, akiket taszít a PSD és talán megijednek annyira a geopolitikai irányváltás, a demokrácia leépülése, vagy akár csak az elszálló euróárfolyam fenyegetésétől, hogy elmenjenek szavazni, de szólnia kell a PSD és Ponta szavazóihoz is, akik számára viszont elsősorban valamilyen szociális érzékenységet kellene felmutatnia és „a nép nyelvén” kommunikálnia, ami nem igazán az ő világa.

Mivel az AUR már évek óta építi az EU-ellenes narratíváját, nem lehet, hogy ez az egész „Nyugat vagy Kelet” felállás kontraproduktív lenne?

Ez az egyik legnagyobb paradoxon. Az AUR brutálisan megerősödött a nyugat-európai diaszpórában, bár ezek az emberek pont az EU-tagság miatt tudnak ott dolgozni és élni. És mégis: a nyugat-ellenes, Brüsszel-szkeptikus üzenetekre rezonálnak. Nyilván azért, mert kirekesztettnek érzik magukat ott, és közben haragszanak az itthoni elitre, mert úgy érzik, miattuk kellett elmenniük. Nem hiszem, hogy ez a fekete-fehér, civilizációs választásra épülő kampány most működne. Az értelmiségi buborékban lehet, hogy jól hangzik, de a gyakorlatban a diaszpóra épp azt mutatja, hogy nem ilyen egyszerű ez a képlet.