Oxfordi szakértő: Ez már nem kampány, hanem információs szabotázs

Corneliu Bjola, az Oxfordi Egyetem nemzetközi kommunikációval és információs hadviseléssel foglalkozó professzora a Spotmediának adott interjújában azt mondta: nem zárható ki, hogy az Elena Lasconi által nyilvánosságra hozott fotók egy úgynevezett „proxy-based” – közvetítő alapú – művelet részei voltak. Ez azt jelenti, hogy a képek – akár valódiak, akár manipuláltak, akár hibrid formátumúak – egy helyi szereplőn keresztül kerülnek be a nyilvánosságba, aki személyes vagy politikai motivációból cselekszik, és ezeket az anyagokat aztán felerősítik különféle információs hálózatok.

A professzor szerint ez a beavatkozási modell éppen abban hatékony, hogy minimalizálja az esetleges külső szereplők nyomát: az igazi irányító elkerüli a közvetlen lelepleződést, és helyi „hasznos idiótákra” vagy cinikus közreműködőkre bízza a kivitelezést, akik akár tudtukon kívül válhatnak destabilizáló folyamatok részeseivé.

Bjola úgy véli, még ha nem is egy külföldi hatalom szervezte a műveletet, az ilyen típusú tartalmak – amint megjelennek a közéletben – azonnal információs fegyverré válnak. Az online dezinformációs hálózatok – köztük a Kreml érdekeihez kötődők – már rég felkészültek arra, hogy az ilyen, zavart keltő anyagokat gyorsan felismerjék és felhasználják. Ezek az anyagok könnyen beépíthetők meglévő narratívákba, vagy új, romboló hatású történetekké formálhatók.

A szakértő szerint az sem véletlen, hogy ismét előkerül Florian Coldea neve. Úgy látja: ezúttal Elena Lasconi vált a hordozójává, közvetítőjévé annak a történetnek, amely Nicușor Dan, Victor Ponta és Coldea közötti összejátszást sugall – ráadásul közvetlenül az elnökválasztás első fordulója előtt, és éppen abban a kontextusban, amikor a választások törléséről szóló vita még mindig él.

Bjola szerint fontos látni, hogy ez már a második komoly destabilizáló kísérlet egy héten belül, miután a ploiești-i ítélőtábla ellentmondásos döntése – amelynek állítólag jogi alapja volt – valójában inkább politikai feszültséget generált, semmint a jog uralmát védte volna.

A Lasconi-féle képek ügye így nem kezelhető egyszerű kampányfogásként. Bjola úgy látja, ez egy sokkal komolyabb jelzés arról, hogy Románia már aktív szereplője lett az információs háború „felső ligájának”, ahol a manipuláció klasszikus eszközeit – névtelen szivárogtatás, érzelmileg túlfűtött vizualitás, tökéletesen időzített választási naptár – profi precizitással alkalmazzák.

A professzor hangsúlyozta: az, hogy az anyag egy anonim e-mailben érkezett, nem ellenőrizhető forrásból, és épp egy választási szempontból kritikus pillanatban bukkant fel, pontosan megfelel az információs hadviselés nemzetközi receptkönyvének. Ugyanez a séma ismétlődött meg Emmanuel Macron ellen 2017-ben, Hillary Clinton ellen 2016-ban, és Joe Biden ellen 2020-ban – tette hozzá, rámutatva, hogy a taktikai nyelvezet, az ütemezés és a szimbolikus tét erősen emlékeztet a Moszkva által tökélyre fejlesztett hibrid műveleti módszerekre.

Bjola szerint nem egy egyszerű lejárató kampányról van szó, hanem egy komoly stressztesztről, amely a román demokrácia ellen irányul. Szerinte ez egy újabb figyelmeztetés arra, hogy Románia már egy nagyon is valós hibrid háború részesévé vált, amelyben belső és külső források is szerepet játszanak.

A professzor több nemzetközi példát is felidézett. Az első a 2017-es francia elnökválasztás volt, amikor a MacronLeaks néven elhíresült botrány során hatalmas mennyiségű, részben hamisított kampánydokumentum került ki Emmanuel Macron stábjából, éppen az utolsó napokban. Ezek célja az volt, hogy zavart és bizalmatlanságot keltsenek – és bár a francia hatóságok gyorsan reagáltak, kiderült: az akció mögött az orosz katonai hírszerzéshez (GRU) köthető APT28 állt.

Bjola példaként említette a 2016-os amerikai választásokat is, amikor Hillary Clinton kampányának vezetőjétől, John Podestától és a Demokrata Nemzeti Bizottságtól is kiszivárogtattak e-maileket. Ezeket olyan előre felkészített oldalak – például a DCLeaks vagy a WikiLeaks – tették közzé, amelyek szintén orosz kapcsolatokkal bírtak. Az utólagos vizsgálatok egyértelműen kimutatták: a cél Hillary Clinton lejáratása, Donald Trump közvetett támogatása és az amerikai választási rendszerbe vetett bizalom aláásása volt.

2020-ban újra hasonló helyzet állt elő: Hunter Biden, Joe Biden fiának állítólagos laptopjáról szivárogtattak ki kompromittáló információkat. Bár a forrás hitelessége máig vitatott, az amerikai hatóságok szerint a történet terjesztésében és felerősítésében ismét orosz érdekeltségű online hálózatok játszottak szerepet.

A professzor szerint a recept mindig ugyanaz: precízen időzített támadás, robbanásveszélyes tartalom, szándékos zavar és agresszív online amplifikáció – alternatív, gyakran ellenőrizetlen csatornákon keresztül.

A Lasconi–Dan ügy az ő értelmezésében ugyanezen operatív tengely mentén helyezkedik el. A választások előtti utolsó előtti napon publikált képek, az e-mailes terjesztés, a vizuálisan könnyen manipulálható tartalom, valamint a forrás teljes hiánya – mind a klasszikus választási befolyásolási forgatókönyvre utalnak.

Bjola kiemelte: a képek nem ellenőrizhetők gyorsan, nincs hivatalos forrásuk, és a két érintett szereplő – Nicușor Dan és Victor Ponta – határozottan tagadnak, és jogi lépéseket is tettek az ügyben.

Mindez arra utal, hogy valaki szándékosan próbált zavart kelteni egy döntő pillanatban, amikor a választói bizonytalanság könnyen politikai tőkét termelhet egy harmadik félnek.

A professzor szerint két forgatókönyv képzelhető el:

• Egy precízen kivitelezett, belföldi politikai akcióról van szó, amely tudatosan alkalmazza az információs hadviselés eszközeit: időzítés, nehezen ellenőrizhető tartalom, erős érzelmi töltet. A cél nem az igazság, hanem az emberek megzavarása és a jelöltek hiteltelenítése.
• Egy külső ihletésű, „proxy-based” (közvetítő alapú) beavatkozás, ahol a helyi szereplők – jelen esetben Elena Lasconi – csak közvetítőként jelennek meg, tudatosan vagy öntudatlanul, egy nagyobb hálózat részeként.

A professzor kifejtette, hogy ezek az akciók még akkor is jelentős károkat okozhatnak, ha nem egy idegen állam vezéreli őket. Az ilyen típusú tartalmak ugyanis azonnal táptalajt találnak az online dezinformációs hálózatokban, amelyek készséggel felerősítik őket. Az eredmény mindig ugyanaz: a közfigyelem elterelése a lényegi kérdésekről, a közbeszéd elmérgesítése és a demokratikus folyamat megrontása.

Bjola szerint bárki is indított el egy ilyen akciót, és bármekkora tudatossággal tette, a végeredmény pusztító: a jelöltek lejáratódnak, a választók manipulálódnak, a rendszer iránti bizalom megrendül.

Hozzátette: a romániai kampányban a „rendszerrel való harc” és Oroszország fenyegetése volt a két legfontosabb, mégis elhallgatott téma. A Kreml destabilizálási törekvései kézzelfoghatók, a politikai elit mégis figyelmen kívül hagyja őket.

A professzor szerint Románia sorsdöntő pillanat előtt áll. Ha nem vált át azonnal védelmi stratégiáról támadó stratégiára, akkor a külső és belső fenyegetések között önsorsrontó állapotba süllyedhet. A demokratikus rend díszletté válhat, a populista, autoriter és nacionalista hangok felerősödhetnek. Bjola szerint ebben az esetben Oroszországnak már nem is kell beavatkoznia: csak nézni, ahogy Románia belülről bomlik le.