Politikai elemző: Crin Antonescu kudarca valóban a kormánykoalíció bukását jelentené

A hét végén hivatalosan is elkezdődött az elnökválasztási kampány. Tizenegy jelölt szeretne bekerülni a második fordulóba, de a figyelem csak öt politikusra összpontosul: George Simion (AUR), Crin Antonescu (kormánypártok), Nicușor Dan (független), Victor Ponta (független) és Elena Lasconi (USR). Kizárt, hogy egy esélytelennek tartott, kvázi ismeretlen jelölt „a kertek alatt surranva” váratlanul az élre törjön a finisben, ahogy Călin Georgescu tette tavalyi első forduló előtt?

Én nem látok ilyen személyt a maradék hat elnökjelölt között. Többen közülük már korábban is próbálkoztak, legtöbben ősszel is indultak az elnökválasztáson. Persze a tavalyi Georgescu-jelenség után 100 százalékos biztonsággal már semmit sem lehet állítani. Másfelől a tavaly történteken okulva az elmúlt három hónapban azért az állam eléggé összekapta magát, és szerintem most azért jobban fognak figyelni a választási akarat eltorzítására irányuló kísérletekre az illetékes intézmények, hatóságok is. Szigorították a kampányszabályozást, főként az online térben, és megkönnyítették az illegális tartalmak eltávolítását a közösségi oldalakról. Emiatt arra számítok, hogy nagyon sok lesz a feljelentés és az óvás. A civil szervezetek korábban már figyelmeztettek arra, hogy a szigorításoknak nem kívánt következményei is lehetnek. Tán még abba is bele fognak kötni, ha valaki magánszemélyként részvételre buzdít a közösségi oldalakon úgy, hogy a tartalmat nem jelöli meg választási hirdetésként.

Másfelől a napokban tárta fel a HotNews portál, hogy a korábban Georgescu támogatására létrehozott több mint húszezer Tiktok-fiók működtetői elkezdtek intenzív oroszpárti és „békepárti” propagandát tolni. Olyan szövegeket, hogy Putyin a stabilitás és a béke záloga, az EU pedig háborút akar. Ezért arra is készülni kell, hogy igen magas fokon fog pörögni egy ilyen félelemkeltő, dezinformáló kampány, és kérdés, hogy ezekkel a tartalmakkal mit tudnak kezdeni a hatóságok, akár az új szabályozások alapján is, ha nem tudják összekapcsolni valamelyik jelölttel.

A felsorolt öt jelölt több elemző szerint három tábort képvisel: George Simion és Victor Ponta a „rendszerellenes szuverenistákat”, Crin Antonescu az erodálódott hagyományos pártokat, Nicușor Dan és Elena Lasconi pedig a „rendszerellenes reformpártiakat”. Helyesnek tartja-e ezt a hármas felosztást?

Nagyjából így osztanám fel magam is a mezőnyt, de némileg árnyalva. Egyrészt szerintem Nicușor Dan és Elena Lasconi nem tekinthető teljesen rendszerellenesnek. Bukarest főpolgármestere azért már a második mandátumánál tart, Lasconi pártja, az USR pedig már volt kormányon. Másrészt Victor Pontát inkább egyfajta konjunkturális szuverenistának tekinteném. Rendszerellenesnek semmiképp nem nevezhető, hiszen négy kormányt is vezetett, 2014-ben pedig a második fordulóba jutott az elnökválasztáson. Nyilván lassan tíz éve nincs hatalmi pozícióban, de ő teljességgel része annak a mainstreamnek vagy establishmentnek, amit az előbb erodálódottnak neveztünk. Ponta most szerintem elsősorban a zavarosban halászik, és opportunista módon egy olyan platformmal házal, amit én MRGA-nak neveznék a Trump-féle Make Amerika Great Again (MAGA) mozgalom analógiájára. Piros sapkával a fején próbálja elhitetni az emberekkel: ő a záloga annak, hogy Románia meg tudja őrizni a jó kapcsolatait az időközben irányt váltó Egyesült Államokkal. Egyfajta Orbán Viktor-féle programot lenget be, amelyben az Egyesült Államokat egyértelműen az EU elé helyezi. Harmadrészt, az USA és az EU között létrejött törésvonal megosztja a nem szuverenista tábort is. Nicușor Dant, Crin Antonescut és Elena Lasconit korábban euroatlantista jelölteknek neveztük volna, csak az a baj, hogy ez a kifejezés most már nem igazán használható. Abban látom a különbséget köztük, hogy Antonescu inkább lavírozna az USA meg az EU között, míg Nicușor Dan és az USR inkább az EU-val fűzné szorosabbra a kapcsolatot. Ezt nyilván árnyalja az, hogy Nicușor Dan eléggé önjáró, tehát ő nem feltétlenül követi a hivatalos USR-vonalat. Lasconi pedig elég sok furcsaságot művelt az elmúlt időben, írt például egy hírhedtté vált levelet Trumpnak az érvénytelenített elnökválasztás után. A lényeg, hogy mind a két USR-hez kapcsolható jelölt esetében én erősebbnek látom az európai vegyértékeket, és ha a geopolitikai helyzet úgy alakul, akkor részükről inkább számítok egy, az Antonescuénál határozottabb vagy távolságtartóbb álláspontra az USA-val szemben.

A múlt évben történtekből kiindulva szándékosan nem akarok az elmúlt napokban megjelent felmérésekre hivatkozni, de az azért kiindulópont lehet, hogy kivétel nélkül mindegyik közvélemény-kutatás a Románok Egyesülésért Szövetség (AUR) elnökét helyezi az első helyre 30-35 százalékos támogatottsággal. Ezek szerint George Simiont valóban Călin Georgescu politikai örökösének tekintik a „szuverenista” választók?

A felmérések valóban egyöntetűen azt mutatják, hogy George Simion támogatottsága meghaladja a 30 százalékot, míg Georgescu esetében 40 százalék körüli támogatottságokat mértek, mielőtt kizárták volna a választásról. Tehát úgy tűnik, hogy Simion nagyjából a háromnegyedét át tudja menteni a Georgescu támogatottságának, ami nem kis dolog. Viszont az is látszik, hogy egy 20-25 százalék azért hiányzik, ami szerintem azzal is magyarázható, hogy Simion nem rendelkezik Georgescu sármjával vagy karizmájával. Gondot jelenthet az AUR elnökének az is, hogy a pártján belül sem teljes az összhang, nem mindenki állt feltétel nélkül mögéje. Úgy vélem, hogy a szuverenista oldalnak erre a töredezettségére a kormánykoalíció pártjai a kampányban rá fognak játszani, és megpróbálnak éket verni közéjük, ahova csak tudnak.

Simion olyan körülmények között vezeti a felméréseket, hogy Călin Georgescu egyszer sem állt ki mellette nyilvánosan. Miért hallgat Georgescu?

Két hipotézisem van. Az egyik szerint Georgescu úgy éli meg az elmúlt hónapokban történteket, hogy Simion tulajdonképpen átverte őt. Úgy látja, hogy az AUR elnöke valójában soha nem állt be őszintén mögé, hanem eleve arra számított, hogy őt ki fogják zárni a jelöltek közül, és Simion csupán kihasználta az ő hátszelét a felkapaszkodásához. Tehát a szimpátiatüntetések, a nagy lózungok és hűségeskük mind színjátékok voltak Simion részéről, ahogy az is, hogy nem fog aláírásokat gyűjteni az indulásához, pedig végig erre készült. A másik, halványabb hipotézisem szerint Georgescu hallgatása mögött az lehet, hogy most már a személyes szabadságát félti, és tudja, hogy valószínűleg börtönbe fog kerülni. A hatóságok elkezdték felgöngyölíteni az első elnökválasztási forduló körül történteket, aminek a logikus kimenetele Georgescu elmeszelése lesz. Ezen az úton megállni vagy visszafordulni nem lehet, ellentétes esetben az eddigi összes döntés legitimitása még jobban megkérdőjeleződne, mint eddig.

Említette, hogy Victor Ponta látványosan „trumpista” vonalat követ. Viszont ő is egyértelműen Călin Georgescu híveit célozza, támogatásáért cserében miniszterelnöki tisztséget is ígért a volt független jelöltnek, akit „patriótának” nevezett. Milyennek látja a volt kormányfő második fordulóba kerülésének esélyeit?

Ha ezt egy héttel ezelőtt kérdezi, azt mondtam volna, hogy Pontának nincs esélye bejutni a második fordulóba. Most már nem merem ezt határozottan kijelenteni, de továbbra is úgy gondolom, hogy a közvélemény-kutatásokkal manipulálni próbálják a megrendelőik a választókat. Én két olyan felmérést láttam, amelyben Ponta a második helyen van Simion mögött. Az egyiket a Sociopol készítette, amit a Ponta-kormányok korábbi szóvivője, Mirel Palada vezet. Ezért ennek a felmérésnek az eredményei nem annyira meglepőek. A másikat a Verifield készítette, Nicușor Dan megrendelésére. Bukarest főpolgármesterének érdeke, hogy Elena Lasconi lépjen vissza javára, és ebben a közvélemény-kutatásban az USR elnökének támogatottsága nagyon alacsony, 5 százalék alatti. Tehát ezek az adatok nyomásgyakorlásként is értelmezhetőek, hiszen a felmérés szerint Nicușor Dannak éppen Lasconi néhány százalékára lenne szüksége Ponta megelőzéséhez.

Az biztos tehát, hogy megy a játék számokkal, de szerintem Ponta jelöltségét ennek ellenére is komolyan kell venni. Semmiképp nem egy 5 százalékos támogatottságú jelölt, de ez még nem jelenti azt, hogy bejutna a második fordulóba. Én inkább azt tartom valószínűnek, hogy itt valamilyen helyezkedés folyik, a színfalak mögött mennek ilyen-olyan üzengetések. Mert azt is látjuk, hogy a koalíció két nagy pártja két kapura játszik. A PNL egyik szárnya Antonescu helyett inkább Nicușor Dant preferálná, a PSD pedig olyan helyzetbe lavírozta magát, hogy nincs saját jelöltje, és nyilván nem mindenki nyeli le könnyen Antonescut. Tehát azt is jelezhetik az ilyen-olyan felmérésként eladott üzenetek, hogy a PSD-ből bizonyos szereplők, bizonyos érdekcsoportok jelzéseket akarnak küldeni a jelenlegi pártvezetésnek, hogy azért figyeljetek ide, feltételek nélkül nem fogunk mobilizálni Antonescu mellett.

Az önmagát „Európa-barátnak” nevező koalíció jelöltje, Crin Antonescu gond nélkül győzne, ha a kormánypártok szavazói maradéktalanul felsorakoznának mögéje. De az elmúlt hetekben kiderült: képes hülyét csinálni magából azért, hogy a „szuverenista” tábortól is szavazókat szerezzen. Valóban szüksége van erre a stratégiára a második fordulóba kerüléshez?

Ez szerintem stratégiának nem igazán nevezhető, legfeljebb taktikának. Nemcsak Antonescunak, hanem az összes jelöltnek vannak olyan megnyilvánulásai, amelyek arra utalnak, hogy le akarnak csípni ebből a táborból, vagy olyasmit mondanak, amiről úgy vélik, hogy majd jól fog lecsapódni az óceán túloldalán. Lasconi levelet írt Trumpnak, Marcel Ciolacu kormányfő ugyan nem elnökjelölt, de vígan sorosozik…. Utaltam már arra, hogy az utóbbi hónapok világpolitikai fejleményei miatt a vonatkoztatási rendszer és a fogalmak jelentéstartománya valamennyire megváltozott.

Említettem, hogy az „euroatlantista” jelzőt nem lehet már az „Európa-párti” vagy a „nyugatos” szinonimájaként használni. Viszont az „szuverenista” és a „trumpista” jelzők között is csak részben van átfedés. A szuverenisták voltak azok, akik élen jártak az új amerikai elnök dicséretében. Nem csak Simion, hanem Ponta is elment az amerikai elnök iktatását övező eseményekre. Megpróbálják elhitetni, hogy ők lennének azok, akiket partnernek tekintene Trump Romániában, és győzelmük esetén Románia biztonságba kerülne. Ugyanakkor nem biztos, hogy ezt Amerikában is így gondolják, és egy Elon Musk megnyilvánulás még nem jelenti azt, hogy Trumpék saját jelöltjüknek tekintenék bármelyik román szuverenistát is. Ahogyan Donald Trump alkudozása Vlagyimir Putyinnal sem jelenti még azt, hogy teljesen egybeesnének a geopolitikai érdekeik, és közösen próbálnák meg befolyásolni a romániai választásokat (még ha külön-külön tesznek is lépéseket ez irányba).

Antonescu esetében azt látom, hogy minden irányban mond valamit, mindenkinek meg akar felelni: az EU-pártiaknak, a Trump-pártiaknak, a magyaroknak, de azért a szuverenistákat is meg akarja nyugtatni afelől, hogy jó román, jó keresztény, és a megválasztásával nem szabadulna el az LMBTQ és a „mélyzöld” propaganda.

Crin Antonescu többet támadja Nicușor Dant, mint George Simiont, ami annak a jele, hogy a fő kihívójának tartja az első forduló előtt. Hogyan tudott a függetlenként induló bukaresti főpolgármester nagyobb pártok támogatása nélkül egy súlycsoportba kerülni a koalíció jelöltjével?

Nicușor Dan már a bukaresti főpolgármester-választáson is ügyesen kihasználta azt, hogy az establishment pártjai nem voltak képesek jó jelölteket állítani. Az elnökválasztás esetében is ráérzett arra, hogy számára megnyílt egy pálya, és azzal ő nem veszít, ha megpróbálja, és végső soron még szerencséje is lehet. A PNL-ben egyértelműen van egy szárny, amelyik inkább benne látna fantáziát, mint a naftalin szagú, leporolt Antonescuban. És úgy tűnik, hogy a PNL elnöki tisztségéből felfüggesztett Ilie Bolojan ügyvivő államfővel is eléggé egy platformon van bizonyos kérdésekben, elsősorban a külpolitika területén. Tehát Nicușor Dan megválasztása esetén szerintem Bolojan politikai jövője is várhatóan felívelne.

Az RMDSZ a múlt év kampányaihoz képest pozitív üzenetekre („Előre, ne hátra!”) váltott, adaptálva a koalíció kampányjelszavát („Románia, előre”). De azért riogatja is a választóit azzal, hogy ki fog kerülni a kormányból, és „az erdélyi magyarok védelem nélkül maradnak”, ha nem Crin Antonescu győz. Mennyire tudja majd ezzel a stratégiával az urnákhoz vinni a választóit?

Valóban azt is mondhatnák, hogy üdítő fordulatot jelent az előző kampányokhoz képest az RMDSZ fő üzenete. Bár az a gyanúm, hogy inkább a koalíció vette át az RMDSZ-től ezt az üzenetet, mert eléggé magyarországi importnak tűnik. Csak hát azt nem lehetett frappánsan lefordítani románra, hogy piros lett a paradicsom, nem sárga. Mindenesetre az RMDSZ-nek valóban nagy hatása lehetett arra, hogy Antonescu lett a közös jelölt, és a kampánystratégiát is befolyásolja, hogy Porcsalmi Bálint a kampányfőnök. Nincs ezzel amúgy semmi gond. Megemlítendő, hogy az Antonescu számára szervezett kolozsvári választási nagygyűlésen Kelemen Hunor felszólalt magyarul, és ez ellen a román partnereknek semmi kifogásuk nem volt. Emil Boc is civilizáltan hallgatta, aztán megtapsolták. És nyilván ez kell hogy legyen a normalitás. Viszont szerintem ez a két nagy román párt jelenlegi állapotára is rávilágít. Felvállalják a magyarbarát gesztusokat, hogy legalább az RMDSZ választóinak részéről legyen biztos az a néhány százalék Antonescura leadott szavazat. Hogy ez hány százalék lesz, azt én nem tudom megmondani, de szerintem nem várható, hogy azokat a számokat fogja hozni az RMDSZ Antonescu számára, amiket a parlamenti választáson elért decemberben, és még azt sem, amit Kelemen Hunor kapott a tavalyi első fordulóban elnökjelöltként. Mindenesetre, ha a nagyjából 550-600 ezres maximális szavazóbázisának a felét az RMDSZ Antonescu mellé tudja állítani, az már sikertörténetként lesz kommunikálható a koalíciós partnerek felé is.

A PSD is a kormányzás elvesztésének perspektívájával próbálja mobilizálni a polgármestereit az első fordulóra. Valóban a koalíció végét jelentené, ha nem Crin Antonescu győz?

Van abban ráció, hogy Antonescu győzelmére van szükség a koalíció egyben maradásához és az RMDSZ kormányzati részvételéhez is. Ha Simion győz, akkor megnyílik az út a PSD-AUR koalíció számára. Ha Ponta győz, akkor bármi jöhet: az is megtörténhet, hogy marad minden a régiben, néhány személyi cserével, például a PSD néhány régi arca kormányzati szerepet kap, de ebben az esetben is elképzelhető egy PSD-AUR koalíció. Ha Lasconi vagy Nicușor Dan győzne, akkor az USR jó eséllyel bekerül a kormányba. Akkora mozgástere biztosan van egy frissen megválasztott államfőnek, hogy ezt elérje. Ez lenne a minimum, de az is megtörténhet, hogy a Ciolacu-kabinet bukik, és egy teljesen új kormány alakul. Ha pedig az USR a koalíció tagja lesz, az RMDSZ a parlamenti többség szempontjából matematikailag feleslegessé válik. Ebből a szempontból érthető, hogy az RMDSZ markánsan próbálja azt kommunikálni a kampányban, hogy csak Antonescu győzelmével biztos a részvételük a kormányban.

Tudom, hogy a múltban Traian Băsescu és Klaus Iohannis is képes volt megválasztása után borítani a parlamenti többséget. De azokban az esetekben sokkal képlékenyebbek voltak a parlamenti erőviszonyok is. Most azonban olyan erős a törésvonal az Európa-barát és a nacionalista ellenzék frakciói között, hogy ezt szerintem államelnöki beavatkozással nem lehet áthidalni. Legfeljebb úgy, hogy – amint említette – a PSD felvállalja a kormányzást a „szuverenista” pártokkal. Valóban van esély erre?

Crin Antonescu bukásának eltérő hatása lenne a két nagyobbik kormánypártra. A PNL-ben formálisan már tavaly megtörtént a váltás, és ha lejár az államfői megbízatása, Ilie Bolojan még jobban megerősödve tér vissza a liberálisok élére. A felmérések szerint ő az egyetlen politikus, akinek a bizalmi indexe meghaladja a George Simionét. Így a visszatérése után neki fog állni rendet tenni a pártjában, eltakarítja a Iohannis-éra maradványait. Ezzel szemben a PSD számára Antonescu bukása sorrendben a harmadik kudarcot jelentené Ciolacu tavalyi első fordulós eredménye és a gyenge parlamenti választási szereplés után, olyan körülmények között, hogy a pártban nem történt semmi november óta. Vagy ha történt, akkor a színfalak mögött, a nyilvánosság kizárásával történt. Ciolacu valószínűleg csak azért maradt a párt és a kormány élén, hogy a még nagyobb káoszt elkerüljék. Ha most veszítenek, ezt még egyszer szerintem nem lehet eljátszani, mert már valóban a PSD jövője lesz a kérdés. Az lesz a kérdés, hogy elindulnak-e egy olyan irányba, mint az MSZP annak idején Magyarországon. Másfelől azért Romániában az államfő nagy hatással tud lenni a pártpolitikára. Azt én is tudom, hogy a PSD nélkül új parlamenti többséget összekalapálni nagyon nehéz, sőt matematikailag jelenleg lehetetlen. De középtávon semmi sem elképzelhetetlen. Ciolacu leváltása után a PSD-n belül színre fognak lépni új vezetők, akik lehet, belemennek abba, hogy elengedik a kormányfői tisztséget. Vagy akár az is lehet, hogy a pártnak egy része támogatna akár egy PNL-USR-RMDSZ összetételű kisebbségi jobboldali kormányt. Nyilván ehhez az kell, hogy az új államfő nagy spílerként lépjen fel, és próbáljon egy új többséget összehozni. Mindenesetre úgy látom: a PSD és az ország számára is most az lenne a legjobb forgatókönyv, ha a szociáldemokraták ellenzékbe tudnának vonulni, hogy rendezzék a soraikat, és ezáltal 2028-ra annyira felerősödjenek, hogy fel tudják venni a harcot a szélsőjobbal, hiszen számos „szuverenista” szavazó korábban PSD-szavazó volt. A PNL meg az USR mindenféle neoliberális programokkal ezeket az embereket soha nem fogja tudni megszólítani, egy megreformált PSD-nek lenne erre valós esélye csak. Tény azonban, hogy a PSD jelenleg megkerülhetetlen bármilyen parlamenti többséghez. Ha az USR belép a kormányba, akkor egy nagyon széles Európa-barát koalíció fogja vezetni az országot. Ezzel a konstrukcióval viszont az a baj, hogy az ellenzékben magára maradt szélsőjobbnak fog kedvezni. Nem marad ellenzékben egyetlen olyan demokratikus párt sem, amelyik a kormányzás alternatíváját jelentheti négy év múlva.

Ez lesz talán első elnökválasztás Románia történetében, amikor valóban az államfői hatáskörökhöz tartozó témákról folyhatna vita. Arra gondolok, hogy Trump győzelme után az országnak a gazdaságiakon túl három fontos kihívással kell szembenéznie. Az egyik külpolitikai, vagyis Románia helyezkedése a körvonalazódó új világrendben, a másik biztonságpolitikai az orosz hibrid hadviselés miatt, a harmadik pedig a védelmi kérdések Európa fegyverkezésének kontextusában. Számít-e arra, hogy a kampány és az esetleges elnökjelölti viták ezekről a kétségkívül nagyon fontos témákról fognak szólni?

Kérdésesnek tartom a jelöltek felkészültségét ennek a problémacsomagnak a kezelésére, és hát sajnos valóban elég kemény dolgokkal nézünk most szembe. Azt már említettem, hogy várakozásaim szerint a dezinformálás és a félelemkeltés most is jellemző lesz a kampányra, az új választási szabályozás nem biztos, hogy alkalmas ennek kivédésére. Ugyanakkor attól tartok, hogy a valóban komoly kérdésekről elkenő, megúszós állásfoglalások érkeznek majd a jelöltek részéről. Az összes jelölt például már a gyanúját is el akarja kerülni annak, hogy elfogadná Románia esetleges katonai szerepvállalását az orosz-ukrán háború rendezésben. Nem azt akarom mondani, hogy Romániának katonai szerepet kellene vállalni, hanem azt, hogy erről és a további alternatívákról vitatkozni kellene, és nem úgy tenni, mint ha minden a legnagyobb rendben volna körülöttünk. Szintén fontos kérdés az is, hogy ha fegyverkezni kell, honnan fog Románia forrásokat előteremteni erre, honnan fognak elvonni? De látjuk például azt is, hogy számos európai ország visszaállítja valamilyen formában a sorkatonaságot. Romániában mi lesz? Ismét egy népszerűtlen kérdés. Tehát valóban adott lenne a helyzet arra, hogy a kampányban az ország a geopolitikai, külpolitikai, védelmi perspektíváiról vitatkozzanak a jelöltek, de szerintem a populista késztetés felül fog kerekedni, és inkább megúszós színjátékokat fogunk látni.