Transtelex Dialóg: Roma gyerekek az erdélyi magyar oktatás perifériáján

Április 8-án, a Nemzetközi Roma Napon Csíkszeredába visszük a Transtelex Dialógot, hogy nyíltan beszéljünk egy évtizedek óta megoldatlan ügyről: a magyar anyanyelvű roma gyerekek oktatási integrációjáról. Azért választottuk Hargita megyét, mert itt különösen élesen látszik: az oktatásban egyszerre van jelen a közeledés és az elzárkózás, a szándék a változásra és a berögzült kirekesztés. Az oktatás pedig az egyetlen esély arra, hogy ezek a gyerekek ne örököljék tovább a mélyszegénységet, hanem valódi jövőt építhessenek maguknak.

A magyar anyanyelvű roma gyerekek oktatási integrációja Erdélyben évtizedek óta megoldatlan ügy. Bár az intézmények és a pedagógusok többsége jó szándékkal, elhivatottan dolgozik, a rendszer alapvető problémái nem változtak: a roma gyerekek késve vagy egyáltalán nem kerülnek be az oktatási rendszerbe, az iskolai évek alatt sokan lemorzsolódnak, és csak kevesen jutnak el a középiskoláig. Akik pedig eljutnak, gyakran már csak a fenntartott helyek révén tudnak bejutni, és ott is nehezen maradnak meg.

Riportúton jártam a múlt héten Székelyföldön, több óvodát, iskolát meglátogattam, szülőkkel és pedagógusokkal, önkormányzati vezetőkkel beszélgettem, hogy a roma gyerekek oktatásáról és esélyeiről képet kapjak. A kerekasztal-beszélgetésen ezekből a történetekből indulunk ki – és megpróbáljuk közösen megérteni, hogy miért nem működik jól a rendszer, és mit lehetne másként csinálni.

Beszélgetünk szegregációról és integrációról, a rejtett előítéletekről, az iskola és család kapcsolatáról, a roma gyerekek támogatásának lehetőségeiről, és arról is, hogyan lehetne végre egy működő stratégiát összeállítani.

Transtelex Dialóg Csíkszeredában, a Nemzetközi Roma Napon

Helyszín: Antderground ANT BAR

Időpont: április 8., 18 óra

Meghívottak:

  • András Lóránd, önkormányzati képviselő, Hargita Megye Tanácsa
  • Csata Orsolya, újságíró, aktivista
  • Kiss Tamás, szociológus
  • Sógor Enikő, Csíkszereda alpolgármestere
  • Sólyom Andrea, szociológus

A beszélgetést moderálja: Vig Emese, a Transtelex vezető szerkesztője

Az eseményhez Facebookon itt lehet csatlakozni.

Az óvodai nevelés már a kezdetekkor problémás: sok gyerek vagy rendszertelenül jár óvodába, vagy egyáltalán nem. A szegregált óvodai csoportok léte hivatalosan ugyan tilos, de gyakorlatként mégis jelen vannak, főként városi környezetben. Ez már az iskolakezdéskor behozhatatlan hátrányokat okoz.

Az iskolaválasztás szintén neuralgikus pont. A nem roma szülők gyakran kerülik azokat az iskolákat, ahol roma gyerekek is tanulnak. Ideiglenes lakcímekkel más körzetekbe íratják gyermekeiket, igyekeznek elérni, hogy ne a körzetes iskolába kelljen vinniük őket. Így egyes iskolák „elcigányosodnak”, más intézmények pedig „kifehérednek”. Ezzel párhuzamosan a roma szülők közül is sokan törekednek arra, hogy gyermekük jobb iskolába járjon – de gyakran nem kapnak valódi lehetőséget erre, nyíltan elutasítják őket.

Az iskolai évek alatt a problémák tovább gyűrűznek. Sok gyerek már az általános iskola alsó tagozatán lemorzsolódik, de még a 7–8. osztályig eljutók közül is sokan nem tanulnak tovább. Az oktatás színvonala és a gyerekek egyéni fejlődése között gyakran hatalmas a szakadék – annak ellenére, hogy fejlesztő pedagógusok és különórák segítik a felzárkóztatást. A roma gyerekek közül többen még nyolcadik osztály végén sem tudnak folyékonyan írni vagy olvasni, a vizsgákon diktálniuk kell a válaszaikat, és csak csökkentett tantervi követelményeknek kell megfelelniük.

Bár az elmúlt években a külföldi munkavállalás (főleg Németországban) javított néhány család anyagi helyzetén, és ez pozitív hatással volt a gyerekek iskolai megjelenésére, ez nem rendszerszintű megoldás. Az otthoni környezet, a szülői támogatás hiánya, a gyakori hiányzások, a tanulási nehézségek és az oktatási rendszer bürokratikus akadályai mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ezek a gyerekek szinte determináltan a társadalom peremén maradjanak.

Mindeközben az érintett iskolák „megbélyegződnek”. Az a tény, hogy roma gyerekek járnak egy intézménybe, gyakran automatikusan a „gyenge iskola” címkét vonja maga után – akkor is, ha az adott iskola országos vagy nemzetközi versenyeredményekkel is büszkélkedhet. A pedagógusok és igazgatók gyakran tapasztalják, hogy a szülők nem a valós oktatási minőség alapján döntenek, hanem a roma gyerekek számát nézik az iskolában. Az előítéletek, a társadalmi félelmek, a presztízsverseny és a kirekesztés mind részei ennek az összetett problémának.

Kikerüljük vagy befogadjuk? – Mit kezdünk a roma gyerekekkel az iskoláinkban?

  • Miért nem sikerült több évtized alatt megoldani a roma gyerekek iskolai integrációját?
  • Miért nem lett következménye azoknak a stratégiáknak, amelyek az oktatási esélyegyenlőséget célozták – akár állami, akár önkormányzati, akár civil kezdeményezésként?
  • Miért nincs ma sem megfelelő infrastruktúra, humánerőforrás, vagy politikai akarat arra, hogy ezek a gyerekek ne csupán jelen legyenek az iskolában, hanem esélyt is kapjanak a felemelkedésre?
  • Miért engedjük, hogy ma is az iskolarendszer peremén sodródjanak ezek a gyerekek, hogy a tanáraik „csökkentett követelményekkel” tanítsák őket, miközben egyes iskolák elveszítik a hírnevüket pusztán azért, mert befogadják őket? Meddig tartható fenn az a gyakorlat, hogy a roma gyerekekkel együtt járó problémákat a rendszer egyes iskolákra tolja rá, másokat pedig „megtisztít” a társadalmi nyomás hatására?
  • Hogyan lehet elérni, hogy az integráció ne csak jogszabály legyen, hanem működő gyakorlat? Hogy a szülők – legyenek romák vagy nem romák – egyformán érezzék magukat otthon az iskolában, és hogy a gyerekek ne tanuljanak meg már kisgyerekként különbséget tenni „mi” és „ők” között?

Április 8-án Csíkszeredában, a Nemzetközi Roma Napon ezekről a kérdésekről beszélgetünk a Transtelex Dialóg kerekasztalán. Nem az ítélkezés, hanem a megértés és a cselekvés szándékával. Mert ez a helyzet nem változik meg magától. Az oktatás minden társadalom alaprétege – és amikor arról beszélünk, hogyan tanulnak a roma gyerekek, valójában arról is beszélünk, milyen közösséget akarunk építeni. A Transtelex Dialógon az erről való közös gondolkodást szeretnénk elősegíteni.

Az esemény nyilvános. A beszélgetésről felvétel készül, amelynek a szerkesztett változatát a Transtelexen is közzétesszük. Minden résztvevő elfogadja a Transtelex adatvédelmi tájékoztatójában foglaltakat, valamint jelenlétével hozzájárul ahhoz, hogy az eseményen a szervező fotó-, hang- és videófelvételeket készítsen, azokat tárolja, valamint online felületein közzétegye.

Állj ki a szabad sajtóért!

A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.

Támogatom!
Kövess minket Facebookon is!