Ismét szobrot ígérnek Sütő Andrásnak Marosvásárhelyen

Újabb ígéret hangzott el Marosvásárhelyen: Sütő Andrásnak, az erdélyi magyar irodalom meghatározó alakjának végre köztéri szobra lesz a városban – ezúttal a halála 20. évfordulójára, 2026 szeptemberére időzítve. Csakhogy nem először tesz a városi RMDSZ-es vezetés hasonló bejelentést. A döntéshozók több alkalommal is nekifutottak a szoborállításnak. Egyelőre eredmény nélkül.

A csütörtökön elfogadott városi költségvetésről tartott sajtótájékoztatón Kovács Mihály Levente RMDSZ-es alpolgármester úgy fogalmazott: „Pénzt különítettünk el egy ötletpályázatra, és amennyiben ez megvalósul, arra vállalkozunk, hogy Sütő András halálának 20. évfordulóján köztéren felállítjuk az író szobrát.” A szándék nem új, a kérdés inkább az: mi változott meg az elmúlt másfél évtizedben, hogy most komolyan vehető az ígéret?

A szobor ötlete már 2009-ben a városi tanács elé került, 2010-re pedig már határozott ígéret volt arról, hogy az emlékmű még abban az évben állni fog. A Sütő András Baráti Egyesület akkor már elindította a pályázatot is, érkeztek tervek hazai és magyarországi szobrászoktól. A szobor formájáról és helyszínéről is döntöttek – aztán minden fiókba került. 2016-ban újra nekiveselkedtek, ismét megszavaztak egy keretösszeget, majd megint elfelejtették az egészet. A városvezetés halogatás-sorozata a politikai inkompetenciára és a kulturális ügyek iránti közönyre is rávilágít.

Ugyanis az elmúlt években Marosvásárhely kapott új szobrokat, emlékműveket, sőt vitás színvonalú köztéri alkotásokat is. Csak épp azt nem sikerült megoldani, hogy a város egyik legfontosabb kulturális és közéleti alakja méltó emléket kapjon.

Mindez különösen visszás annak fényében, hogy Sütő András neve minden évben előkerül márciusban, a fekete március évfordulóján. Ő volt a legismertebb áldozata az eseményeknek, aki fél szemét elvesztette az elszenvedett verés miatt, és akinek alakja a vásárhelyi magyarság kollektív emlékezetébe vésődött. Beszédekben, koszorúzásokon rendszeresen idézik fel ezt a traumát – de a szobor, amely összekapcsolhatná a közösségi emlékezést a városi térrel, máig hiányzik.

Mindeközben más városok – például Székelyudvarhely (2013) és Sopron (2011) – már régen felállították a maguk Sütő-szobrát. Marosvásárhely viszont, ahol az író élete jelentős részét töltötte, továbbra is csak terveket görget.

A szobor mostani ígérete tehát nem újdonság, hanem egy régi, be nem váltott ígéret poros újracsomagolása. A különbség talán csak annyi, hogy most a 20. évforduló nyomán nagyobb a nyomás. Lássuk, sikerül-e beváltani legalább most az ígéretet.