Kerettanterv: a kisebbségi iskolák hátrányban, a személyre szabott tanrend szinte kivitelezhetetlen

A romániai oktatásban ritkán történik olyan változás, amely ne keltene azonnal széles körű vitát. Az új középiskolai kerettanterv bevezetése sem kivétel. Évek óta lebegtetett, halogatott reform, amelynek szükségessége vitathatatlan, mégis, amint a részletes tervek napvilágot láttak, a szakma és a közvélemény egyaránt heves reakciókkal fogadta. A tanárok az óraszámok csökkenése miatt aggódnak, a diákok és szüleik pedig attól tartanak, hogy az új struktúra inkább kaotikussá, mintsem rugalmassá teszi a tanulást. A változásokat ugyan az autonómia és modernizáció jelszavai kísérik, de mint minden oktatási reformnál, itt is felmerül a kérdés: valóban előrelépés történik, vagy csupán egy újabb átalakítás, amely – bár pozitív kimozdulást ígér az eddigi túlzsúfolt tantervből – végül felemásra sikeredik?

Amit a közvitára bocsátott kerettantervről tudunk, az az, hogy bevezetésével az iskolák és a diákok nagyobb mozgásteret kapnak az óraszámok elosztásában, ami lehetőséget biztosít a tanintézményeknek, hogy az oktatást jobban igazítsák a tanulók érdeklődéséhez és a munkaerőpiaci igényekhez. A reform az oktatás minőségének javítására és a diákok készségeinek fejlesztésére összpontosít, miközben csökkenti a kötelező tantárgyak terhét, magyarázta el a sajtónak többször is az oktatási miniszter, Daniel David.

Több szabadság vagy nagyobb kötöttség?

Az új kerettanterv egyik legfontosabb újdonsága a CDEOŞ (Curriculum la Decizia Elevului şi a Şcolii), amely lehetőséget biztosít az iskoláknak, hogy növeljék egyes tantárgyak óraszámát, ha ezt a diákok és az intézmények szükségesnek tartják. Ez azt jelenti, hogy egy reál osztály történelemből vagy egy humán osztály természettudományi tárgyakból is emelt óraszámban tanulhat, amennyiben ezt a közösség igényli. Az egyik leghangosabb kritika a történelemtanároktól származik, akik amiatt aggódnak, hogy nem fognak történelmet tanulni a diákok 11-12. osztályban. Ez valójában az iskolán és a diákokon múlik: a tanterv rugalmasabbá válásával az iskolák lehetőséget kapnak arra, hogy alkalmazkodjanak a diákok egyéni igényeihez, ami hosszútávon motiválhatja a tanulást.

Az új kerettanterv három különböző tantárgycsoportot hozna létre, amelyből az egyes iskolák nagyobb szabadsággal építkezhetnének, mint korábban. Most két ilyen tantárgycsoport létezik, és az iskolák viszonylag szabadon társíthatják a választható tantárgyakat az egyes szakokhoz. A javasolt rendszer azonban már meghatározott megkötéseket tartalmaz, különösen a szakspecifikus tantárgyak esetében, ami egyes vélemények szerint pozitív lépés, mert jobban illeszkedik az adott szakterület követelményeihez, magyarázta Váradi Izabella, az Országos Oktatáspolitikai és Értékelési Központ tanácsosa.

A kivitelezhetőség azonban kérdéses. Már korábban is nehézségek adódtak abból, hogyan választják meg a tantárgyakat a diákok, és ez a probléma továbbra is fennállhat. Mivel a diákok a választható tantárgyakat nem osztályszinten, hanem csoportokban tanulhatják, ez komoly kihívásokat jelenthet az órarend összeállításánál. Az egyes iskolákban a különböző szakirányok miatt eltérő tantárgyi struktúrák léteznek, ami azt jelenti, hogy az azonos időpontban zajló órák esetében is nehéz lehet a diákok számára valódi választási lehetőséget biztosítani.

Különösen a kisebbségi osztályok esetében jelenthet ez problémát, hiszen ezekben az iskolákban gyakran nincs két azonos szakirányú osztály. Így az a lehetőség, hogy a diákok személyre szabott tanrendet alakítsanak ki a tantárgyválasztás alapján, nagyon ritkán valósítható meg – magyarázta a szakember.

A 9. osztályok esetében ez még bonyolultabb, hiszen az iskola tanári állásait és tantárgykínálatát még azelőtt kell meghatározni, hogy a diákok egyáltalán bekerülnének az intézménybe. Az igazgatók már hónapokkal korábban összeállítják a tantárgykínálatot és meghirdetik az állásokat, miközben még nem lehet tudni, hogy pontosan hány diák fog jelentkezni egy adott tantárgyra.

Ez a rendszer tehát nem feltétlenül biztosít reális döntéseket az iskolák számára, és akár egy-két órányi változás is befolyásolhatja egy tanár állásának létét vagy megszűnését. Emiatt sok pedagógus érzi veszélyeztetve a munkáját, mutatott rá Váradi Izabella. Bár az oktatási szakemberek hangsúlyozzák, hogy összességében nem csökken a tantárgyak óraszáma, egyes szakok és tantárgyak esetében mégis előfordulhat változás, ami hatással lehet az érintett pedagógusokra.

További aggályokat vet fel az iskolák igazgatóinak döntési szabadsága, amely jelentősen meghatározza, hogy milyen tantárgyakból épül fel egy-egy osztály saját órarendje.

Mivel az igazgatók munkáját segítő bizottságok általában az ő döntéseiket támogatják, az iskolai tantárgyi struktúra lényegében egyetlen ember kezében összpontosulhat. Magyarán az igazgatók túlhatalmához vezethet a rendszer.

Bár lehetőséget biztosíthat a rugalmasságra és a gyors alkalmazkodásra, ugyanakkor politikai kinevezések és egyéb külső tényezők is befolyásolhatják az igazgatók döntéseit. Az elmúlt időszak igazgatói versenyvizsgái is rámutattak arra, hogy sok esetben a politikai támogatottság legalább olyan fontos szerepet játszott a kinevezésekben, mint a tényleges szakmai kompetencia, mondta el Váradi Izabella.

A kerettanterv után következik az egyes tantárgyak tanterve, majd tankönyvírás

Az új kerettanterv hatásai nemcsak az iskolai szervezésre, hanem a tantervírásra is kihatnak. Váradi Izabella felidézte, hogy a minisztérium már 2021-ben jóváhagyta a tantervíró bizottságokat, amelyek azóta is várják, hogy munkába állhassanak. A kerettanterv elfogadása után ezek a bizottságok végre elkezdhetik kidolgozni az egyes tantárgyak részletes tanterveit, amelyeket a későbbiekben tankönyvek követnek majd. A tankönyvírás azonban csak akkor indulhat el, ha a tantervek már véglegesek, és hivatalos pályázati kiírásokra lehet jelentkezni. Ez a folyamat azt eredményezi, hogy a középiskolai tankönyveket is teljes egészében ki kell cserélni, de ez csak akkor történhet meg, ha az új tantervek már megszülettek.

A késlekedés miatt azonban a jelenlegi érettségiző generációnak még mindig a régi tantervek alapján kellett tanulnia, noha eredetileg már az új rendszerben kellett volna oktatni őket. A bizonytalanságot az is növeli, hogy a minisztérium évente kiadott módszertani útmutatókkal próbálta áthidalni az átmeneti időszakot, ami egyes tantárgyak esetében valóban hasznos segédanyagnak bizonyult, más tantárgyaknál viszont kevésbé működött hatékonyan.

Az új kerettanterv bizonyos tantárgyak óraszámának csökkenését is magával hozza. A reál osztályokban például csökken az anyanyelvi órák száma, míg a humán osztályokban ezek növekednek. Az ilyen változások miatt szükségessé válik a tantervek teljes újragondolása, figyelembe véve a kompetenciaközpontú oktatás folytonosságát az ötödik-nyolcadik évfolyamok után.

Mégis mi a helyzet a történelemmel? Vagy a közgázzal?

A történelem és a latin tantárgyak körüli vita is felerősödött az új kerettanterv kapcsán. Míg egyesek attól tartanak, hogy a történelem tantárgy háttérbe szorul, mások a tanári állások megőrzése miatt aggódnak. Emellett politikai szempontok is szerepet játszanak, hiszen a történelemórák számának módosításában egyesek a nemzeti identitás elleni támadást véltek felfedezni. Az új kerettantervben ugyanakkor kötelező tantárgyként jelenik meg a holokauszt és a kommunizmus története, mivel ezek tanítását jogszabály írja elő. A miniszter szerint ezeket a témákat szakmai szemmel inkább a fejezetekként kellene kezelni, nem önálló tantárgyként, de addig, amíg a tanügyi törvény nem változik, ez a struktúra érvényben marad.

A kerettanterv-tervezet nem a történelemórák számának konkrét csökkentését javasolja, hanem egy általános óraszámváltozást, hangsúlyozta Váradi Izabella. A visszhangok vegyesek, és bár a szakmában sokan úgy érzik, hogy minden létező fórumon, akár a közösségi médiában történő kommentelés formájában is ki kell fejezniük a véleményüket, a szakember arra figyelmeztet, hogy

a tanároknak hivatalos úton kellene visszajelzést adniuk, hiszen most egy véleményezési időszak zajlik, és ezek a kerettantervek még korántsem véglegesek.

A szakmabeliek közül sokan még nem teljesen értik az új kerettantervben bevezetett kategóriák – a törzsanyag, a szakspecifikus anyag és a választható tantárgyak – pontos jelentését. A legnagyobb aggodalom abból fakad, hogy ha a törzsanyagból – amely minden szak közös alapját adja – órák tűnnek el, az adott szakterületek is jelentős tartalmi veszteséget szenvedhetnek. Emiatt Váradi szerint elengedhetetlen, hogy alaposabb tanulmányozás után közös párbeszéd alakuljon ki a témában.

Bár maga a kerettanterv nem újkeletű dolog, hiszen szakmai körökben már évek óta dolgoznak rajta, a mostani verzió nem hozott radikális változásokat az előzőekhez képest. A legfrissebb visszajelzések leginkább arról szólnak, hogy egyes tantárgyakat hiányolnak a pedagógusok – nyilván mindenki a sajátját érzi a legfontosabbnak. Az iskolák igazgatói ugyanakkor azt is jelezték, hogy az új rendszer komoly kihívások elé állítja őket, főleg az adminisztráció és az órarendek összeállítása szempontjából. Különösen a kisebb iskolák számára lesz nehéz biztosítani, hogy a diákok valódi választási lehetőséggel rendelkezzenek, hiszen előfordulhat, hogy egy adott tantárgy iránti érdeklődés olyan alacsony, hogy egyetlen csoport sem tud kialakulni.

Az óraszámcsökkentésről is megoszlanak a vélemények. Sokan attól tartanak, hogy bár papíron kevesebb órában kell majd tanítani, a tananyag mennyisége változatlan marad – ami eddig is bevett gyakorlat volt. Erre a matematika a legjobb példa, ahol évtizedek óta ugyanannyi anyagot próbálnak kevesebb idő alatt megtanítani, ami rengeteg diák számára nehezíti meg az érettségi felkészülést. Váradi kiemelte, hogy egyelőre nincs garancia arra, hogy ezúttal másképp lesz, viszont már most látszanak problémák az egyes tantárgyak közötti összehangolás terén. Például a közgazdaságtan tanítása elképzelhetetlen bizonyos matematikai alapok nélkül, mégis úgy tűnik, hogy ezek az összefüggések nincsenek kellően átgondolva.

A tantervíró bizottságoknak és a pedagógusok továbbképzésének kulcsszerepe lesz

A kerettantervek egyik legnagyobb kérdése az, hogy valóban csökken-e a tananyag mennyisége az adott tantárgyak esetében. Váradi szerint a tantervíró bizottságok felelőssége lesz, hogy ne tervezzenek túlzsúfolt tanmeneteket, mert ha ezt nem teszik meg, akkor a pedagógusok saját maguk fogják „kiszellőztetni” a tananyagot a gyakorlatban. Példaként hozta a magyar nyelv és irodalom tanítását, ahol a tanárok hivatalosan szabad műválasztási joggal rendelkeznek, de a valóságban inkább arra törekednek, hogy a lehető legkevesebb kötelező művet érintsék, és ezzel teljesítsék a minimális követelményeket.

Váradi Izabella végül arra is kitért, hogy az új tantervek bevezetése előtt a pedagógusok továbbképzése kulcsfontosságú lesz. Ez azonban óriási kihívás, hiszen ha akár egyetlen tanár is félreérti az új elvárásokat az az egész rendszer működésére hatással lehet. Rámutatott, hogy a 2017-ben bevezetett 5-8. osztályos tantervek esetében is hasonló problémák merültek fel, és most is az lesz a legfontosabb, hogy a tanár-továbbképzések valóban minőségi, gyakorlatorientált támogatást nyújtsanak a pedagógusok számára.

Emellett hangsúlyozta, hogy az oktatási reformoknak mindig figyelembe kell venniük a gyakorlati megvalósíthatóságot. A pedagógusoknak nemcsak a tantervekkel kell megküzdeniük, hanem a mindennapi kihívásokkal is, legyen szó az infrastruktúráról, az adminisztratív terhekről vagy a diákok egyre változó igényeiről. Váradi szerint az oktatás átalakítása hosszú távú folyamat, amelyben a folyamatos párbeszéd és a gyakorlati tapasztalatok beépítése kulcsszerepet kell hogy játsszon.

A líceumi kerettanterv-javaslatok öt hétig közvitán vannak és több városban szerveznek vitát is a témában.