Honnan jött a „nagyapáink sírjain táncoló” AUR sikere Kovászna megyében, és miért a szélsőjobbra ütik a pecsétet a romák?

Kora reggeli órában Bardócra érkezem, ahova a több mint két évtizede regnáló polgármester visszaválasztása nem sok újat hozott a község életébe. Egy valami azonban mindenképp változott: Bardóc lett az egyik olyan székelyföldi település, ahol a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) képviselője bejutott a tizenöt fős helyi tanácsba a júniusi helyhatósági választásokon. Így megfelelő helynek érzem, hogy elkezdjem felgöngyölíteni: miért a szélsőjobbot érzik opciónak azok, akik nem szavaznák meg a Székelyföldet leuraló etnikai pártot. Most már több kistelepülésen ugyanis az RMDSZ nem a PNL, a PSD vagy az USR képviselővel ül együtt a tanácsban, az egyetlen alternatívát ugyanis a többségében magyarok által lakott falvakban az AUR jelenti. Háromszéken Bardócon kívül további nyolc ilyen település van, összesen 17 helyi képviselővel, akiknek indulási körülményeiről eddig nem igazán tudtunk semmit, ha nem az RMDSZ narratíváját vettük alapul.

Az RMDSZ több éve tartó AUR-ellenes kampánya végig azt hangsúlyozta, hogy a George Simion által vezetett párt soviniszta, magyargyűlölő bajkeverők gyülekezete, tagjaik „nagyapáink sírjain táncoltak” az úzvölgyi katonatemető „elfoglalásakor”. Bejutásuk pedig a helyi tanácsokba veszélyezteti a közösségi szimbólumhasználatot, a nyelvi jogokat, de a demokráciából is cirkuszt csinálnak, így az RMDSZ-kommunikáció szemszögéből már-már a magyarság sorsa múlt azon, hogy az AUR milyen mértékben jut be a székelyföldi önkormányzatokba.

És az sem sokat segít a megértésben, hogy a helyhatósági választást követően, a magát „román Orbán Viktornak” nevező George Simion arról posztolt, amikor bejutottak Kovászna Megye Tanácsába, hogy csak és kizárólag a románokat fogják képviselni.

Az AUR-elnök ezzel a posztjával a „diszkriminált” Kovászna megyei szavazókhoz szólt, illetve a Kárpátokon túli szavazóbázisa előtt szeretett volna erőt demonstrálni. Tudva azt, hogy a magyar szavazók döntő többsége akkor sem kért volna Simionék képviseletéből, ha fejre állnak, sőt az RMDSZ kampánya óta megbélyegzi, árulónak tekinti a közösség azt, aki vállaltan az AUR-ra szavaz(ott).

Ahhoz azonban, hogy megértsük a közel 2500 ember – köztük számos magyar ajkú választópolgár is –, miért gondolta úgy a helyhatósági választásokon, hogy szavazatuk jobb helyen lesz az AUR-nál, mint a tulipánnál és a kormánypártoknál, valamint közelebb jussunk a kérdés megválaszolásához, ki kell lépnünk az RMDSZ narratívájából és az AUR által sulykolt dimenzióból is.

Az AUR székelyföldi sikere ugyanis a színfalak mögött teljesen más képet mutat, mint amit az RMDSZ vagy az AUR láttatni akar. Erre pedig épp Kovászna megye az egyik legjobb példa, ahol nem román sovinizmussal hódítottak Simionék, hanem azzal, hogy megszólították a magyarok által dominált Székelyföld kisebbségeit. Azokat, akiket az RMDSZ és a kormánypártok évtizedek óta figyelmen kívül hagynak. Legalábbis a problémáikra választ, érdekeik képviseletére pedig érdemi segítséget nem nyújtottak.

Ezt kihasználva tudott az AUR több ezer, köztük szép számban magyar ajkú embert is az urnákhoz csalni. Sőt tanácsosként, polgármesterként indítani Székelyföldön.

És ez történt a Bardóc községhez tartozó Székelyszáldoboson, amelynek zöldre festett polgármesteri hivatalát és roma negyedét is megjártam, miután előzőleg feltérképeztem a helyzetet.

A jól felépített narratíva, amit bűzlő tetemként magára hagytak

Mielőtt azonban Bardócra kerültem volna, megkerestem Tamás Sándort, az RMDSZ háromszéki szervezetének vezetőjét, aki egyike azoknak a politikusoknak, akik a szövetség AUR-veszélyről szóló narratíváját csúcsra járatták. Miután Simionék mandátumot szereztek a megyei tanácsban, az elnök az AUR botránypolitizálását vetítette előre a helyi médiumoknak, ami szerinte veszélyezteti a romániai demokráciát és az etnikumközi békét.

Egy ilyen jelentős veszély hallatán arra számítanánk, hogy valami történni fog, az RMDSZ-es politikusok napestig azon dolgoznak, hogy megvédjék a demokráciát és a békét, de ez nem történt meg.

Tamás Sándor a hivatalba lépésekor tartott beszédében azt mondta a két AUR-os tanácsos jelenlétében: a választások megerősítették őt abban, hogy ebben a zűrzavaros világban az emberek értékelik, hogy a térségben „béke és biztonság van”. Ezt szeretnék „továbbra is fenntartani”, mondta a tanácselnök az eskütétel után. A helyhatósági választások óta azonban módosultak az RMDSZ üzenetei: a szövetség vezető személyiségei, miután önigazoló módon elmondták, hogy ők megjósolták az AUR térnyerését a székelyföldi önkormányzatokban, és a parlamentben is tovább erősödhetnek, másik ellenség után néztek, most a Mentsétek meg Romániát (USR) szemelték ki maguknak.

Ezek után pedig nem meglepő, hogy AUR háromszéki sikerét fejtegető kérdéseimre Tamás Sándor sem a soviniszta narratívát húzta ki a kalapból, sőt az általa elmondottak, és főleg az el nem mondottak, egy teljesen más képet festettek az AUR székelyföldi politikájáról – amit eddig nem igazán hangoztatott az RMDSZ, és jó oka volt rá.

Tamás Sándor a két AUR-os megyei tanácsos mandátumszerzéséről azt mondta, hogy a párt országos aurája és nem a személyek népszerűsége volt a döntő. „Azok a Kovászna megyei települések pedig, ahol az AUR-nak helyi tanácsosai lettek, zömében cigánytelepülések vagy jó nagy cigány közösség van” – jelentette ki. Elmondta, hogy a Bardóc községhez tartozó Székelyszáldobosos is nagy számú cigány közösség él. „Egész pontosan tudom, hogy az AUR őket szólította meg. Az AUR-nak polgármesterjelöltje is volt Bardócon. Egy cigány ember volt a jelölt. Előpataknak messze földön ismert etnikai összetétele van. És ott is, vélhetően a cigány közösség szavazatait szerezték meg” – tette hozzá a politikus.

Előpatakon az AUR öt mandátumot szerzett, míg a sorba még beleillő Hidvégen kettőt. De Kökösön, Bodzafordulón, Szitabodzáson, Zágonbárkányon és Nagypatakon is lettek tanácsosaik. Hogy mivel szólították meg a kistelepülések közösségeit, arról Tamás Sándor nem tudott vagy nem akart nyilatkozni, arra hivatkozva, hogy nem AUR-szakértő, és nem is szociológus. Én sem vagyok szociológus, de elmentem és megnéztem Bardócot, Előpatakot és Hidvéget is.

Mindent megtettünk, de nem értékelik

Az AUR színeiben megválasztott Borzos Samuil egyedüli ellenzéke lett Balázsi Dénes bardóci polgármesternek a 15 fős helyi tanácsban. Balázsi több évtizede vezeti a községet. Fölényes győzelme ellenére az Erdőfülén több ingatlannal rendelkező polgármester nem kímélte a Székelyszáldoboson élő roma tanácsost. Kávézásunkat úgy indította, hogy Borzos Samuil polgármester-jelöltsége pusztán egy „családi vállalkozás” volt, mert tanácsosi listáján rokonai (is) szerepeltek, akik szégyellték nem őt támogatni. Írástudatlannak, négy osztályosnak bélyegezte korábbi ellenjelöltjét. S általánosságban kijelentette, hogy a romák csak „pénzért álltak be az AUR-ba”. Ezt azzal indokolta, hogy Simionék polgármesterjelöltjeit a választás előtt buszok vitték Bukarestbe. Szerinte pénzt is kaptak ott. „300 lejt adtak egy személynek, akit bevittek Bukarestbe a nagygyűlésre. Akkor az jön magától, hogy anyagiakért csinálják” – állította a polgármester. Hozzátéve, hogy Borzos Samuillal „nem lesz baj”, mert egy fecske nem csinál nyarat, a 800 szavazásra jogosult romából pedig 200 szavazat nem olyan jelentős arány.

A polgármester reményei szerint pedig Borzos Samuil amúgy is „idővel beolvad” a közösségükbe. „Most idejöttek a román pártok, de én azt garantálom, hogyha meg is marad AUR-osnak, mert nem szabad kilépnie, rövid időn belül RMDSZ-szimpatizáns lesz” – jelentette ki Balázsi. Állítása szerint amúgy is akartak volna egy roma tanácsost maguknak, akit szerinte éppen Borzos ütött ki a nyeregből. „Kell egy roma tanácsos, eleinte volt is, csak mind a kettő elhalálozott” – magyarázta az elöljáró.

A valóság ezzel szemben az, hogy az RMDSZ roma jelöltje a tanácsosi lista 15. helyére került az idei helyhatósági választásokon, ami nem befutó hely volt. A 15 fős önkormányzati képviselőtestületben korábban két helyet a jelenlegi Erdély Magyar Szövetség pártjai szereztek meg. Ők szorultak most ki a helyi tanácsból az AUR megjelenésével. A polgármester utólag elismeri, hogy szüksége lenne egy roma tanácsosra egy 1500 fős közösségnek, de nyolc év nem volt elegendő ahhoz, hogy tegyen is érte. Utoljára ugyanis 2012-2016 között volt képviselője a roma közösségnek a tanácsban.

A polgármester ennek ellenére azt mondta, „mindent” megtettek a romák felzárkóztatásáért, de ezt ők nem értékelték. Azzal büszkélkedett, hogy nem csak elfogadták a romák felzárkóztatására irányuló tervezetet a helyi tanácsban, hanem el is kezdték életbe léptetni. Ami annyiból állt, hogy helyet és kapcsolatokat biztosítottak az azóta Előpatakon polgármesternek választott Dima Mihály roma vezetőnek, és „hátulról támogatták” őt, hogy kezdje el a tevékenységeket. „Sajnos 2-3 találkozó után ez a történet kudarcot vallott, mert a saját érdekek fontosabbak voltak” – zárta rövidre Balázsi a történetet. Azt pontosan nem tudta megmondani, hogy min bukott meg a terv.

Ellenlábasa, az AUR-os Borzos Samuil „mocskos kampányt” folytatott ellene a választás előtt – panaszolta a polgármester. Ez a mocskos kampány szerinte annak a nyilvánvaló ténynek a megállapírásából állt, hogy „a székelyszáldobosi roma telepen nincs aszfalt”, illetve „a magyarokat jobban pártolják, előnyben részesítik a romákkal szemben”. Balázsi szerint ezt azért hányták fel neki, mert akkor még csak a községi utak voltak leaszfaltozva, azóta viszont egyre több mellékutcára kerül aszfaltréteg. Becslései szerint a romák által lakott Székelyszáldobosra is elérnek jövő tavasszal, amikor befejezték a község más – amúgy színmagyarok által lakott – településeinek aszfaltozását. Ugyanis a polgármester üdülőfalujában, Fülében kezdtek, Bardócon és Olaszteleken folytatták.

„Mindenütt be van vezetve az ivóvízhálózat. A régi belterületen a csatornázásra is le van téve a pályázat, már csak neki kell állni. Úgyhogy nincsenek hátrányosabb helyzetben, csak annyi az egész, hogy nem szeretnek dolgozni, ez a szociális hálózat, amit Románia ad ezeknek az embereknek, sajnos rosszra vezet, mert ahelyett, hogy megtanítanák az embereket halászni, halat adunk nekik. Jönnek szociális segélyre, és mindegyiknek Volkswagenje, BMW-je, Audija van” – terelte el a témát saját felelősségéről a polgármester. Hozzátette, hogy a romák azért kérnek segélyt, hogy egészségbiztosításuk legyen, mert akkor „sajnos” nem kell fizetniük a kórházi költségeket és az orvosért. „Ez diszkrimináció a munkás emberekkel szemben” – mondta a polgármester.

A polgármester szerint a romáknak dolgozniuk kellene a segélyért, és ebben a formában az anyasági támogatást és a fogyatékos gyerekek után járó támogatást sem tartja helyesnek, akkor sem, ha tényleg rászorulnak. A segélynél viszont épp azt emelte ki, hogy az állam nem veszi figyelembe, hogy a romák napszámosok, külföldön dolgoznak vagy erdészetnél, ezért jár nekik a családtámogatás, amit ő nem tud levágni.

Mint ahogy egyébként három éve tette a három gyermekes száldobosi Borzos Samuilnál is, aki a dokumentum szerint egy vegyesboltot működtetett, ezért „vágták le a segélyét”.

A polgármester türelmesen meghallgatta rögtönzött előadásomat, amiben próbáltam rávilágítani, hogy mennyire összetett és közösségi odafigyelést igénylő a szociális problémákkal küzdő, mélyszegénységben élő emberek helyzete, és támogató közösség nélkül az infrastruktúra sem lenne elég, mert fokozatosan lehet csak felzárkóztatni a száldobosi közösséget. Balázsi azonban zavartalanul folytatta a romákat ostorozó diskurzusát. „Vannak olyan romák is, akiknek a külföldön dolgozó magyaroknak sincs szebb házuk. De van ez a mocskosabb réteg, akik illegálisan építenek, terjeszkednek, máma nincs ház, holnap valamit összerak, nem tudjuk követni. Ez Európa-szinten jellemző. Úgy nőnek ki a házak, a deszkából, fából összetákolt bunkerek ki a földből” – folytatta Balázsi kissé ellentmondva annak, hogy a víz mindenhol be van vezetve, és a romákat nem éri megkülönböztetés Bardóc községben.

Miután a polgármester búcsúzóul megjegyezte, hogy bármikor szívesen lát Bardócon, és szívesen válaszol a kérdéseimre – hiszen 28 évnyi politizálás alatt már mindent megtanult úgy tálalni, hogy az hihetőnek tűnjön –, alig vártam, hogy saját szememmel láthassam a roma telepet.

Megtartottam a száldobosi falugyűlést

Pár perc autózással ott is voltam a hídnál, aminél az út kétfelé ágazik. A sáros, repedezett aszfaltot követtem, ami rövidesen a kátyús földúttá alakult át. Alant a téglaházakba valóban be van vezetve a víz, de ahogy egyre feljebb érek, egyre többen vesznek körül, és kérdeznek arról, hogy mit keresek itt, és válaszolnak a kérdéseimre. Válaszaikból kiderül, hogy a legtöbben az alapszükségleteiket sem tudják fedezni. Az áramot is szomszédi alapon húzzák át egyik házból a másikba.

Az emberek azt mondták, dolgoznának, de nem alkalmazzák őket sehol. „Nézze meg uram, fotózza le, hogy élünk! Mutassa meg az embereknek, hogy seprűket kell csináljunk, mert máshol nem vesznek fel. Érdekes, hogy Magyarországon és külföldön ez nem baj. Ott nem baj, hogy cigány vagyok, ha dolgozom” – mondta egy huszonéves férfi.

A polgármester sokat szidta őket az iskolaelhagyás miatt is, aminek az egyik legfőbb oka a korai szülés, azaz a lányanyaság, amiben Románia vezeti az EU-s negatív rangsort. De az itteni emberek az iskolaelhagyást nem ezzel indokolják. Többen megjegyzik, hogy most még járható a sárút, csak a cipője lesz saras az embernek, de ahogy esni kezd, térdig ér a sár. „Hogy küldjem így iskolába a gyermeket? Szégyen! Kinevetik” – mondta az egyik nő, aki szerint a vízhiány miatt még mosdatni is csak akkor tudják a gyermeküket, ha jó messziről hoznak, forralnak, de azzal takarékosan kell bánni. Mások bólogatnak, és saját történeteiket osztják meg: a buszra nem engedték fel sárosan, vagy az osztályba nem akarták beengedni a gyermeket. És valljuk be, egy ilyen sorozatos megaláztatás után senkinek nem lenne kedve ott maradni, ahol nem látják szívesen.

Az AUR-ról is kérdeztem őket hol magyarul, hol románul, már vagy 50-en gyűltünk össze kisebb, nagyobb csoportokban. Később autó érkezett a hegyről. Egy fiatal srác vezette, aki kérdésemre úgy felelt: „Nézze meg, mi vesz minket körül. Nincs víz, áram, kanalizálás, és út sincsen. A magyar települések nem így néznek ki, de Bölönben vagy Apácán sem így élnek a cigányok. A magyarok a magyarokkal foglalkoznak, nekünk csak a segélyünket vágják le. Ezért szavaztunk az AUR-ra, szeretnénk, ha változtatnának” – mondta a fiatal férfi, aki sokadmagával együtt tisztelettudóan megkért, hogy ne csak a cigánytelep közepéig menjek, hanem a pereméig, a domb tetejéig, ahol a legnagyobb a nyomor.

Eleget tettem a kérésnek. Elmentem, és azokkal is szóba álltam, akik a nyár folyamán húzták fel a házaikat. A problémák ugyanazok voltak, s csak a súlyosságukban volt mérhető különbség a faluvégen.

Hidvégi kitérő a palotából a putriig

Száldobosi utam végeztével Hidvégre mentem, ahol a roma telep bejáratát megannyi AUR-os plakát jelzi, sok-sok Simion portréval dúsítva. A település szélén lévő dombon több illegális ház épült, amelyeknek egy részét az önkormányzat telekkönyvezte, de ezek csak a jobb ingatlanok, amik a jéghegy csúcsát jelentik, ezért megy olyan nehezen az olyan infrastruktúra létesítése, mint az aszfalt, a csatornázás, a víz, az áram, amire már vannak nyertes pályázatok, mint a táblák is jelzik – hívta fel figyelmem egy idősebb PSD-s szavazó, aki épp unokáját hozta haza az iskolából. Barátja is vele tartott, aki viszont az AUR-ra nyomta a pecsétet. Ő számos kritikát fogalmazott meg a polgármester ellen, legalább annyit, amennyi éve hivatalban van, abban azonban kiegyeztek, hogy jó szakember, ezért jó helyen van ott, csak épp legyen ellenzéke az AUR részéről, hogy ne felejtse el az egyszerű embereket sem.

A nyomor és AUR-os molinók után egészen szürreális kép fogadott a roma teleptől távolabb, a barcaföldvári letérőnél, ahol Józsa Géza, az RMDSZ egyetlen hidvégi tanácsosa tessékelt be kúriájába, aki amúgy Szentgyörgyön lakik. Józsa az RMDSZ alapítása óta a tulipánt képviseli. Szerinte az AUR hidvégi két mandátumát az adta, hogy a korábban USR-Plus-os színekben polgármesterjelöltként induló Lepedat Florin nem tudott kiegyezni a Hidvéget több mandátum óta vezető PSD-s Cucu Alexandruval, így AUR-színekben indult. Két mandátumot vett el a PSD-től Lepedat Florin, aki korábban Kovászna Megye Tanácsában a romák képviselője volt, így rajta keresztül szólították meg a roma közösséget. A hidvégieket pedig Bardóchoz hasonlóan könnyű volt populista üzenetekkel elérni, elvégre a roma telepen kútból húzza mindenki a vizet, ami a sárúton patakként folydogál alá. Csatornázás nincs. Feljebb pedig itt is úgy élnek egy dombon az emberek, mintha egy ideiglenes menekülttábort létesítettek volna.

A tanácsost láthatóan nem igazán foglalkoztatta az általa „țigănie”-nek (cigányok) nevezett emberek sorsa, inkább a népességfogyás aggasztotta. Elmondta, hogy a magyarok arányának csökkenésével együtt az RMDSZ mandátumai is elfogytak. Pedig más probléma is akadhat ott, ahol 6-800 hidvégi magyarból alig 100-an szavaznak a tulipánra. „Ha így folytatjuk, Hidvég is úgy jár, mint Előpatak, itt is cigány lesz a polgármester” – jegyezte meg Józsa Géza búcsúzóul.

„Árapatak cigánytelepülés lett”

– mondta az Előpatak községhez tartozó Árapatakon élő Kovács László, aki RMDSZ- színekben vezette a községet 2012-2020 között. A volt polgármester kertjében ülve, diókat törve arról mesélt, hogy szerinte most is visszaválasztották volna. Győzködték is őt az RMDSZ háromszéki vezetői, de 2020-tól már csak tanácsosi, idéntől pedig már semmilyen tisztséget nem akart magának. Azt mondta, azért szállt ki a politikából és kezdte el nyugdíjas éveit, mert a romák „elszemtelenedtek”, „túlságosan arrogánsak lettek, mióta külföldre járnak dolgozni” és látják, hogy mennyiben mások ott a körülmények, mint Előpatakon.

Kovács annak ellenére tudta megőrizni pozícióját több mint egy évtizeden keresztül, hogy megválasztásakor még 10 százalék körüli volt a magyarok aránya, és azóta nemhogy nőtt, hanem lassan 7 alá csökken. De a románok aránya is alacsonyabb lett az elmúlt években a román ajkú romákénál (70 százalék), így nem csoda, hogy az etnikai politizálásnak nem sok értelme volt Előpatakon, ahogyan a szavazók is személyi alapú döntéseket hoztak.

Ez azonban idén júniusban megváltozott, amikor magyar ajkú roma, Dima Mihály szerezte meg a polgármesteri tisztséget a PNL színeiben, aki Bardócon is feltűnt a romák körében. Dima svédországi munkái után a sepsiszentgyörgyi Őrkő negyedbe tért haza, hogy segítse közösségét. És lehetőséget látott abban, hogy az előpataki romák számára is jó példával járjon. Elmondása szerint azt tűzte célul, hogy a romák is hasonló bánásmódban részesüljenek, a megbélyegzés pedig megszűnjön, ezáltal is megváltoztatva a képet a helyi közösségről.

Erre pedig szükség is lesz, amit jól érzékeltetett az a fogadtatás, ami őrá várt az önkormányzatban, júniusi győzelmét követően legalább 17-en felmondtak a hivatalban, de a maradók sem nagyon örültek neki, amitől a polgármesteri munka nehezen indult be.

Az egyetlen RMDSZ-es előpataki tanácsos, Bartos Gábor is úgy vázolta fel nekem helyzetet: „kilenc barna színű van a tanácsban!”. Értetlenkedésemre kifejtette, a 15 tagú helyi képviselőtestületbe kilenc roma, három magyar és két román nemzetiségű jutott be (5 PNL, 5 AUR, 4 PSD, 1 RMDSZ). Rajta kívül a két magyart az AUR és a PSD adta. „Hárman verekedtek és a negyedik nyert” – jegyezte meg, ugyanis szerinte Előpatakon az AUR összefogott a PNL-vel, így került ki másodikként öt tanácsossal. Illetve lett az AUR-nak alpolgármestere Dorin Ardelean személyében.

Nem mind arany, ami fénylik

A nem RMDSZ-es csatornákat hallgató helyiek nem sokat tudtak az AUR-ról, mindössze annyit, amennyit Simionék mutattak nekik: egy új párt, ami változást ígér. Ők pedig korábban már pecsételtek RMDSZ-re, PSD-re, PNL-re, de problémáik nem oldódtak meg.

A községhez tartozó Árapatakon, ahonnan az AUR vélhetőleg a szavazatokat kapta, épp úgy felterjeszkedett a dombra a romatelep, és majdhogynem ugyanazokkal a problémákkal néznek szembe a helyiek, mint Bardócon: az emberek a víz, a csatornázás, az út hiányára panaszkodnak. És évtizedek teltek el úgy, hogy senki sem foglalkozott érdemben a roma kérdéssel, ami most a visszájára fordult.

Érdeklődésemre, hogy hogyan jutottunk idáig, Bartos Gábor meghökkentő módon azt nyilatkozta: „Az RMDSZ nem állt oda. Kovács Laci ahogy kiállott, lemondott, biztossá vált, hogy a PSD-s jelölt megnyeri, ezért állt össze a PNL és az AUR, hogy ezt megakadályozzák”. Ugyanakkor az AUR helyi szinten olyan ígéreteket tett, ami már a valótlanság határát súrolta: házhelyeket, adómentességet ígértek a romáknak.

Ilyen helyzetben mit lehet csinálni a helyi tanácsban? – kérdeztem Bartost, aki úgy válaszolt: „Semmit. A többség az AUR-nál van. De akik bejutottak, még írni se tudnak.”