Emilia Șercan: Călin Georgescu a titkosszolgálatok által összerakott politikai termék

Călin Georgescu váratlan sikere az elnökválasztás első fordulójában nemcsak a politikai elemzőket, hanem a román közvéleményt is sokkolta. Hogyan válhatott egy látszólag jelentéktelen figura, aki évekig periférián mozgott, hirtelen a választók negyedének favoritjává?

Emilia Șercan elemzése a PressOne portálon azt részletezi, hogy a válasz Georgescu gondosan felépített imázsában és a mögötte álló informális befolyásos hálózatokban rejlik. Ezek a hálózatok – magyarázza a szerző – olyan titkos vagy kevéssé ismert csoportok, amelyek a politikai, akadémiai és hírszerzési szféra régi és új szereplőiből állnak össze, és amelyek célja, hogy a közvélemény formálásával, politikai machinációkkal saját érdekeiket szolgálják.

A „Putyin-klón” jelenség

Șercan szerint Georgescu nyilvános fellépése és kampányeszközei kísértetiesen emlékeztetnek a Kreml jól ismert PR-stratégiáira. Videóiban tradicionális román ingben jelenik meg, erőt sugározva lovagol, és a „nép fiaként” próbálja megmutatni magát – pont, ahogyan Putyin ápolja a saját imázsát félmeztelen lovaglós képeivel vagy jégbe mártózós videóival. A hasonlóság nem véletlen: Georgescu olyan narratívát épít, amely a hazafias érzelmekre és a rendszerellenes hangulatra alapoz, miközben a „hagyományos értékek” védelmezőjének szerepében tetszeleg.

A háttérhatalom támogatása

Șercan visszatekintve elemzi Georgescu politikai pályáját, amely már 2014-ben elkezdett formálódni. Akkoriban a Ceaușescu-rezsim egykori hírszerzőinek és az 1990 utáni titkosszolgálatok aktív tagjainak egy része – akik gyakran politikusokkal és akadémikusokkal szövetkezve dolgoznak – felismerte, hogy Romániának szüksége lehet egy nacionalista, euroszkeptikus pártra. Ez a párt nem csupán politikai eszköz lenne, hanem a társadalmi elégedetlenség „biztonsági szelepe”, amely kontrollálhatóvá teszi a rendszerkritikus hangokat.

Az első próbálkozások között volt a „Motivația România” mozgalom, amelyet Georgescu és Dan Puric indított el, hangsúlyozva a keresztény hit és a nemzeti identitás fontosságát. Bár ez a mozgalom akkor nem kapott szélesebb figyelmet, Georgescu nevét már ekkor emlegették lehetséges miniszterelnök-jelöltként. Ezután is folyamatosan támogatták őt ezek az informális befolyásos hálózatok, amelyek a szerző szerint tele vannak egykori titkosszolgálati tisztekkel és olyan diplomatákkal, akik a pénzügyi és politikai kapcsolataikat kihasználva emelték Georgescut a reflektorfénybe.

Iohannis és a SRI hallgatása

A cikk élesen bírálja Klaus Iohannis államfőt és a Román Hírszerző Szolgálatot (SRI) is. Iohannis azzal védekezett, hogy nem kapott információt a SRI-től arról, hogy Georgescu felemelkedése bármilyen kockázatot jelentene, vagy hogy külső beavatkozás történt volna a választásokba. De vajon tényleg nem kaptak jeleket, vagy egyszerűen nem akarták meglátni őket?

Șercan rámutat: 2023 júliusa, Eduard Hellvig lemondása óta nincs civil igazgatója a Román Hírszerző Szolgálatnak. A SRI igazgatójának kinevezése az elnök kizárólagos hatáskörébe tartozik. Ez a munkaköri leírásának része. Hogyan lehetséges, hogy ilyen hosszú időn keresztül, amikor egy határháborúval próbálják igazolni a PNL és a hagyományos ellenfél PSD közötti koalíció hatalmon tartását – a stabilitás nevében –, nem volt elég erős érv Klaus Iohannis számára, hogy kinevezzen egy civil igazgatót? – teszi fel a kérdést az újságíró.

Elméletileg a civil vezető kinevezése az első ellenőrzési szűrő, amelynek biztosítania kell a társadalmat arról, hogy a SRI helyesen és eltérés nélkül teljesíti küldetését, hogy a demokratikus értékeket helyesen és eltérés nélkül védje, és hogy előmozdítsa „Románia és szövetségesei nemzeti érdekeit a nemzetbiztonság megvalósításában, a polgárok jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartásában és a jogállamiság védelmében”.

Nekünk, állampolgároknak megengedhető, hogy nem figyelünk oda a nemzetbiztonságot súlyosan érintő dolgokra, de a titkosszolgálatoknak nincs joguk arra, hogy nem vesznek észre dolgokat, hogy nem tudnak róla – írja Emilia Șercan.

Șercan emlékeztet arra, hogy a SRI-nak már több alkalommal volt közvetett szerepe a politikai színtéren. Például a PSD-PNL nagykoalíció megalakulásáról szóló tárgyalásokat a hírszerzés egyik protokollvillájában tartották, ahol a SRI akkori vezetője, Eduard Hellvig is részt vett. Ez a gyakorlat csak tovább erősíti azt a gyanút, hogy a hírszerző szolgálatok nemcsak megfigyelők, hanem aktív játékosok is a politikai térben.

A manipuláció kockázatai

Șercan cikke egyértelművé teszi: Georgescu nem magányos farkas, hanem gondosan megtervezett politikai „termék”, amely mögött jól felépített stratégiák és rejtett érdekcsoportok állnak. Ez nemcsak a román demokráciát fenyegeti, hanem rávilágít arra is, hogy az ország titkosszolgálatai mennyire hiányosan vannak civil kontroll alatt. Az ilyen hálózatok nemcsak politikai irányt szabnak, hanem saját érdekeiket szolgálva torzítják a demokratikus folyamatokat.

A kérdés már csak az: meddig mehet el egy „informális befolyásos hálózat”, mielőtt teljesen szétzilálja a demokráciát? Georgescu sikere egyértelmű figyelmeztetés, hogy az ország intézményei válságban vannak – és ezt a válságot nem lehet többé figyelmen kívül hagyni.