Pénzt gyűjtenek a civilek, hogy a csíkszeredai roma gyerekeknek is legyen játszóterük

Márkos Tamás fotóriporter, önkéntes kisebb-nagyobb megszakításokkal a 2021 januárjában történt csíksomlyói tűzeset óta vesz részt a roma közösség életében. A Máltai Szeretetszolgálattal együttműködve, annak épületében fotós-interjús-rajzos foglalkozásokat tartott a telep gyermekeinek többször is. Meghallgatva a somlyóiak igényét, a fotós és a Máltai Szeretetszolgálat egy, a máltaiak somlyói székhelyére tervezett játszótérre kezdtek el pénzt gyűjteni. Ha minden jól megy, akkor szeptember végén el is kezdik ezt építeni, mondta Székely Róbert, a Máltai Szeretetszolgálat programkoordinátora.

„Márkos Tamástól jött az ötlet, hogy gyűjtést is szervezzünk a játszótér kialakítására. A Máltai Szeretetszolgálat pedig partner tudott lenni ebben. Az adománygyűjtés távlati tervünk volt, és elsősorban pályázati forrásokból szeretnénk megvalósítani, ezért még nem indítottunk külön kampányt a játszótérre” – foglalta össze a programkoordinátor, aki szerint az adománygyűjtésre akkor fognak nagyobb hangsúlyt fektetni, ha látják már a pályázati források végösszegét, mert akkor tudni fogják, mennyi adományra van még szükség.

A Máltai Szeretetszolgálat programkoordinátora szerint azért vágtak bele, mert pillanatnyilag nincs olyan hely sem Csíkszeredában, sem közvetlenül a Somlyó utcában, ahol a roma gyermekek biztonságos körülmények között tudnának játszani, pedig szükségük lenne rá. A szeretetszolgálat vállalta, hogy civil összefogással és közösségi forrásokból felépít egy minden normának megfelelő játszóteret a csíkszeredai multifunkcionális központjának területén.

A játszótér egyik része kis méretű műfüves sportpálya lenne, ahol a gyermekek labdajátékokat tudnának játszani, a másik felén pedig hagyományos játszótéri elemek – csúszda, libikóka, különböző hinták és mászókák – lennének elhelyezve.

Mi kell egy jó játszótérhez? Pénz, pénz, pénz

A kivitelező 25-30 ezer euróra becsülte a játszótér kialakításának költségeit. A Máltai Szeretetszolgálat az összeget adományokból és különböző pályázatokból szeretné finanszírozni.

Eddig három pályázatot adtak le, az egyikről már biztosan tudják, hogy megnyerték, innen 5-8 ezer euróra számíthatnak. „Ha az összeg egyharmada megvan, akkor idén szeptember végén elkezdjük a munkát, mert a sportpálya és a játszótér elemeinek építése külön is elindulhat” – mondta a koordinátor.

Székely Róbert hozzáfűzte, úgy tudja, hogy a csíkszeredai városháza is be tud szállni önkormányzati forrásokkal. De ez csak jövőre várható, amikor a költségvetési tervbe bele tudják foglalni.

Az Angliát megjárt fotós, aki felkarolta a somlyói közösséget

Márkos Tamás fotóriporter az elmúlt években közel került a közösség tagjaihoz. Nemcsak a tűzeset után a helyszínre érkező fotósként jelent meg az Erőss Zsolt Arénába menekített somlyói közösség életében, hanem önkéntesként is tevékenykedni kezdett, később oktatóként is szerepet vállalt, majd adománygyűjtéssel is többször segítette a somlyóiakat.

Az arénás időszakról a fotós azt mesélte, hogy amikor a gyermekeknek zenés, fotós és rajzos kreatív foglalkozásokat tartott, olyan privilegizált helyzetbe került, hogy már nem csak megfigyelőként, hanem már-már családtagként volt jelen a lakóhelyüket elhagyni kényszerült közösség mindennapi életében az Erőss Zsolt Arénában. „Nagyon erőteljes, meghatározó tapasztalat volt a világot a közösség tagjainak szemszögéből látni és átérezni egyrészt a tűzeset miatti, másrészt a mélyszegénység okozta kiszolgáltatottságukat. Ennek következtében nem volt kérdés, hogy a Caritas és Máltai Szeretetszolgálat munkatársaihoz csatlakozva és a város vezetőségével együttműködve én is belépjek a somlyói közösséget támogatók sorába” – idézte fel Márkos Tamás.

A Transtelex jelen volt azon a kiállítással egybekötött táncelőadáson is, ahol a somlyói gyermekek egy japán művész által koreografált előadáson táncszínházi elemekkel mesélték el történetüket. Abban „Tamás bácsi”, ahogy a telepen hívják, zenészként és kiállítóként működött közre. Az előadás bevételeiből, illetve a kiállítás képeinek eladásából származó összeggel Tamásék a somlyóiak konténereinek berendezését támogatták.

A fotóriportert most arról kérdeztük, miért érezte fontosnak, hogy az Udvarhelyi Hírportállal (UH.ro) és Csiki Zsuzsi újságíróval együttműködve a játszótér gyűjtését népszerűsítő interjúsorozatot indítson. (A sorozat eddigi cikkeit itt lehet elolvasni.)

Meg akarták adni a lehetőséget gyermekeknek és felnőtteknek, hogy megfogalmazzák, ami számukra lényeges, és amiről szeretnék, hogy tudjon a világ, válaszolt a fotós. „Azt szerettük volna, ha a közösség tagjai beszélhetnének a törekvéseikről, vágyaikról, kihívásaikról és örömeikről, kisebbségi helyzetükről és a tűzeset óta tapasztalt előnyös vagy előnytelen változásokról az életkörülményeikben” – mutatott rá.

A sorozatban a közösséget sokféleképpen támogató, segítő szakembereket is megszólalnak. Albu Szende, aki pszichológusként dolgozik a somlyói gyermekekkel, kiemelte, hogy mennyire fontos a gyermekek motorikus fejlődésében, hogy mászókázzanak, megtanulják hajtani magukat a hintán. „Az olvasók szakembertől tudhatták meg, hogy akár rendellenességhez vezethet a gyermek fejlődésében, ha kimarad a kúszás mozgásfejlődési szakasza. A roma gyermekek esetében a környezet hiányosságai, konkrétan a játszótér hiánya miatt is kimarad életükből egy-egy ilyen esszenciális mérföldkő” – magyarázta a fotós.

Márkos Tamás felnőtt interjúalanyai, akik rendszeresen foglalkoznak a somlyói gyermekekkel, szinte kivétel nélkül megfogalmazták, mennyire szükségét érzik egy játszótérnek a somlyói telepen, és örömére szolgált, hogy a Máltai Szeretetszolgálat is megértette ennek fontosságát, és partnere lett a kezdeményezésnek.

„Amikor az arénában a gyermekek szabadon választhattak programot, a legtöbb gyermek azt kérte, vigyük őket játszótérre, ez volt számukra a csúcs” – emlékezett vissza Márkos, aki önkéntesként hat hónapot töltött a közösséggel.