Felszámolná a szatmáriak Szamos-parti kertjeit az önkormányzat, a kertészkedők elkeseredtek

Elkeseredetten fogadtak múlt héten a Szamos és a folyó töltése közötti területen kertészkedő szatmáriak, akiket azért kerestem meg, hogy a véleményüket kérjem a polgármesteri hivatal terveivel kapcsolatban. Néhány napja ugyanis a képviselőtestület jóváhagyta, hogy a hivatal benyújtson egy EU-s pályázatot, ami azzal járna, hogy felszámolnák a kertjeiket. És mivel papírjaik nincsenek, a jogi lehetőségük kevés arra, hogy fellépjenek a döntés ellen.

A polgármesteri hivatal projektjéről nem sikerült túl sok részletet megtudnom, a dokumentumot nem találtam meg a honlapjukon, és sem Kereskényi Gábor polgármester, sem Maskulik Csaba városmenedzser nem vette fel a telefont. A tanácsi határozatból pedig annyi derül ki, hogy több mint egymillió euróra pályázna a városháza, amiből üdülőövezetet alakítana ki a „leromlott állapotú és nem hasznosított” területen. A gyalogosokról tesznek említést, akik így könnyebben megközelíthetik a területet, tehát járdák vagy sétányok kialakítása lehet tervben. Illetve a közvilágítás megoldása, ami a projekt készítői szerint a közbiztonság növeléséhez járulna hozzá.

A beruházás révén megoldandó problémák között megemlítik a folyóparton, illetve a folyó és a töltés közötti részen „a vadon élő fás növényzet ellenőrizetlen növekedését”, ami szerintük akadályozhatná a víz lefolyását áradások idején.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a Szamos és a töltései közötti rész Natura 2000-es védett terület, kivéve Szatmárnémeti közigazgatási területét. A védelem alá helyezéskor hiába érveltek a természetvédők amellett, hogy a folyónak egybefüggő zöld folyosóként kellene működnie, a politikusok lobbija túl erős volt. A természetvédelmi státusz megítélésében pedig igen jelentős szerepet játszott többek között az ártéri vegetáció, azaz az „ellenőrizetlenül növekedő növényzet” megléte is, ami az ökoszisztéma alapját képezi.

„Körülbelül nyolc éve vagyok itt, ez a kis házikó hajléktalanok tanyája volt korábban, amikor elmentek innen, akkor vettem át. Rendbe hoztam, több mint 6 zsák szemetet szedtem össze, azóta itt rend van, én vigyázok a tisztaságra” – mondja az egyik férfi, aki nagyon nem szeretné, ha a hivatal terve megvalósulna, mivel a folyóparti kis kuckó és a kertecske a család üdülőjének számít. Ide járnak ki hétvégén, de hét közben is, csend van, közel a víz és kertészkedhetnek is, ami a hobbijuk, emellett pedig a zöldségeket is megtermelik. „Miért nem a szemközti parton akarják az üdülőövezetet kialakítani? Ez itt már eleve egy üdülő sokunknak, túloldalt pedig csak szemét van, romok és patkányok. És ott a városi strand is, amit már majdnem húsz éve bezártak, miért nem azt teszik rendbe ebből a projektből?” – tette fel a kérdést a férfi.

A Szamos túlsó, jobb partja egyébként valóban szemétdomb képét mutatja helyenként: ágybetéttől vécécsészéig, építkezési hulladéktól ruhákig, cipőkig mindenfelé hulladékkal tele a part.

Az itteni parcellák viszont kifejezetten jól mutatnak, rendezettek, krumpli, vinetta, paszuly, paprika, paradicsom és sokféle gyümölcs terem itt. Hogy hány kertész dolgozik itt összesen, nem tudni pontosan, de több tízen lehetnek. A parcellaméret változó, van aki egy-két áron, de olyan is akad, aki öt áron kertészkedik. A járókelők egyébként szabadon közlekedhetnek, van, aki bekeríti a saját kis telkét, van, aki nem, de az ösvényeket szabadon hagyják. Egyesek kisebb házikóféléket is kialakítottak, hogy legyen hol szalonnát sütni vagy ahová behúzódni, és legyen helyük a szerszámoknak is.

Középkorú pár tesz-vesz egy elkerített részen, ahol kisebb építmények vannak, a kerítésen túl egy eléggé hosszú parcella következik. Érdeklődésemre ők is csak keseregnek, mint mondják, tömbházban laknak, alig várják, hogy kiszabadulhassanak és ide jöhessenek. A kertjüket egy rokontól örökölték meg, mintegy 25 évvel ezelőtt, azóta járnak ide kertészkedni rendszeresen.

„Voltam a polgármesteri hivatalban, hogy kérjem, hagyják, hogy itt maradjunk, mert nagyon a szívünkhöz nőtt ez a kert. De sajnos, csak könyörögni tudok, mert papírjaink nincsenek, ki vagyunk szolgáltatva” – meséli a nő, akitől azt is megtudom, hogy alakult ki ez a furcsa helyzet, hogy semmiféle iratuk nincsen. A szomszédos Szatmárpálfalva termelőszövetkezete dolgozta meg ezt a területet, a Szamos és a több mint száz méterre levő töltés közti részt. A rendszerváltás környékén a téesz felbomlott, ekkor a szatmárnémeti önkormányzat felparcellázta, és kiosztotta az embereknek a területet. Hogy milyen alapon válogattak, nem tudni, egy biztos: iratokat nem adtak a kertészeknek, legalábbis senki sem tud már arról, hogy valaha lettek volna valami iratok az egyébként a vízügyi hatósághoz tartozó területre.

A pár két nagyobb testű kutyát is tart itt, mint mondják azért, hogy vigyázzanak a szerszámokra, mert az évek alatt vettek például motoros kaszát, és sok minden mást, ami a kertészkedéshez kellett. Ha menniük kell innen, nem lesz mihez kezdjenek a szerszámokkal, és a kutyáknak is kell valami megoldást találniuk. „Ha maradnak ezek a tervek, nincs más választásunk, el kell mennünk innen, pedig nagyon nem szeretnénk. Nyugdíj előtt állunk mindketten, már tervezgettük, milyen jó lesz majd tavasztól őszig naphosszat itt kertészkedni” – idézte fel szomorúan a nő.

Hozzátette, szerinte szeméttelep és drogosok tanyája lesz ez a terület, ha a kertészeket elhajhásszák innen, mert az önkormányzat nem tud rendet tartani ezen a város széli területen. Ő is megemlíti a szemközti parton uralkodó áldatlan állapotokat, holott az a rész nem esik annyira kívül a lakott területen, mint ez.

Miközben Szatmárnémetiben felszámolnák ezeket a városháza által illegálisnak titulált kerteket, vannak, akik épp azért küzdenek, hogy minél több városi kiskert, közösségi kert létesüljön. Adi Dohotaru, volt országgyűlési képviselő, a Hálózat a Városi Természetért (Rețeaua pentru Natură Urbană – RNU) alelnöke, például Kolozsváron ért el sikereket. A városi védett területek kialakításáért létrehozott szervezet Szatmárnémeti esetén egyébként épp a Szamos árterét javasolja városi védett területté nyilvánítani. A folyópartok, ártéri területek hasznosítására vannak már jó példák, nyár végén pedig megjelenik egy átfogó tanulmány ebben a témában Természetközeli Megoldások a Szamoson (Soluții Bazate pe Natură la Someș) címmel, melynek elkészítését Dohotaru koordinálta.

„Az európai finanszírozás az integrált fejlesztést és a városrehabilitációt helyezi előtérbe, ezért a kertek lerombolása, amelyek óriási mértékben hozzájárulnak a biológiai sokféleséghez, nem lehet érvényes opció. Az elvadult növényzet növekedése, amely csökkentené a lefolyási szelvényt, ahogy a városháza is hangsúlyozza, nem hátrány, hanem éppen ellenkezőleg, hatalmas előnyére válhat, és már most is válik a szatmáriaknak az életminőség szempontjából. A vadon élő növényzet a biodiverzitás ökológiai motorja” – érvelt kérdésemre Dohotaru. Rámutatott: a vízelvezető szakasz ezen a részen kimondottan széles, a víztől elég távol húzódnak a töltések, így van elég tere a folyónak arra, hogy a gátakon belül folyjon nagy vízállás esetén is, ezért hiba lenne nagy területeken letarolni a növényzetet.

„Az egyik lehetőség, amely mindenki számára megnyugtató eredményt hozna az lenne, ha a kerteket megtartanák, és közösségi kertként használnák, egy szabályzattal hivatalossá is téve ezeket. Ha szükségesnek ítélik, a területeket le lehetne csökkenteni, és játszótereket és sportpályákat, több utat, köztéri bútorokat és közvilágítást lehetne beépíteni, de a kertek egy jó részét meg lehetne tartani, ahogyan azt Kolozsváron is tették. Szintén a Szamoson, a Kis Szamoson, valamint a Malomároknál, a Rózsák parkja fölött. Egy körülbelül 8 millió eurós városátalakítási projekt során sikerült meggyőznünk a hatóságokat, hogy a kertek egy részét tartsák meg közösségi kertként” – vázolta a lehetséges megoldásokat.

Adi Dohotaru kifejtette, a szatmári hatóságok rendelkezésére áll, hogy együtt dolgozhassák ki a legmegfelelőbb megoldásokat. „Szeretem ezt a várost, gyakran futok és sétálok a töltésen, beszélgettem a kertészekkel. Érdemes elismerni a munkájuk értékét, amelyet átadnak a jövő generációinak, hogy ők is jobban kapcsolódjanak a városi természethez, különösen azért, mert a kertészeti terápia az egyik leghatékonyabb, legolcsóbb és legeredményesebb terápia” – tette hozzá.
Mint megtudtam, kidolgoztak egy keretszabályozást is a városi közösségi kertekre, melyeket ajánlanak az önkormányzatoknak, hogy használják, a leírások itt érhetők el.