Sisak Tamás építész a Szamos-menti bicikliútról: Sok múlik a jó ötleteken és a lobbin

A kolozsvári polgármesteri hivatal honlapján már elérhető a Kis-Szamos Tájpark koncepciója. Hol áll most a projekt? Mi a következő lépés?

Most egy sokkal bürokratikusabb szakasz következik, az, amikor kikérjük a városépítészeti tanúsítványt (certificat de urbanism) a megyétől, és abban mindenféle szükséges szakengedély fel lesz sorolva a vízügytől, a környezetvédelmi hatóságon át a Hidroelectrica áramszolgáltató vállalatig. A négy település külön-külön kell adjon mindenféle engedélyt, mindeniknek van urbanisztikai bizottsága, és miután a szakbizottságok elfogadják, a négy önkormányzat helyi tanácsában a projekt arra a településre eső részének megvalósíthatósági tanulmánya alapján szavaznak majd a költségvetésről.

A szászfenesi PUG-gal kapcsolatban állást is foglaltak különböző civil szervezetek, kérve, hogy hagyjanak elegendő zöldövezetet a Szamos-parton. Mennyiben befolyásolhatja a Szamos-projektet az, hogy a közeljövőben aktuális az új általános városrendészeti tervek elfogadása az érintett településeken?

Ez valamilyen szinten lobbi és muszklizás. Akinek jobban jár a beszélője, és jobb a javaslata, annak hamarabb el tudják fogadni a tervét, és akkor a másik alkalmazkodik hozzá. Ha például Apahidán a PUG érvénybe lép, akkor mi azon a szabályozáson már nehezen fogunk tudni változtatni egy fél év múlva. De persze kapcsolatban vagyunk a tervezőkkel, egyeztetünk. Ha az általános városrendezési tervbe átveszik azt a szabályozást, amit mi javasolunk nekik, akkor azt csak részletezni kell, amikor már a helyi tanács elfogadja és érvénybe lép. Ha olyan szabályozást fogadnak el az ő nagy ernyőjük alatt, ami konfliktuális lesz a miénkkel, akkor baj van. De ez attól függ, hogy ki halad gyorsabban. Könnyen lehet, hogy például a Szamos-féle terv Fenesen a PUG előtt fog járni, hamarabb szerezzük meg a szükséges engedélyeket, és hamarabb kerülünk oda, hogy beadjuk a tanácshoz.

Említette a különböző érdekelt feleket, akiktől engedélyt kell szerezni, többek között a Hidroelectricától, a vízügytől, stb. Ezekkel a szervezetekkel még ezután kezdődnek a tárgyalások? Ezek mennyiben alakíthatják át a koncepciót?

Nagyon átalakíthatják, de már egyeztettünk, többször javaslattal mentünk hozzájuk, például a Hidrolectricánál voltunk már háromszor. A vízügy zártabb világ, ők sokkal kevésbé rugalmasak. A Hidroelectrica meglepően rugalmasnak bizonyult. Jó irányba haladunk, ami a koncepcióban van, az minimum plauzibilis, de amíg nincs engedélyezve, nem biztos.

A Kis-Szamos kolozsvári szakaszának a felújítása, a Rethinking Somes-projekt többek között azért váltott ki vitát, mert az emberek a polgármesteri hivatal által is népszerűsített látványterveket véglegesnek hitték, és úgy tudták, hogy eltűnik a betonfal a folyópartról, ami végül nem történt meg.

Az nagy adminisztratív tévedés volt, és azt hiszem, nagy lecke a városházának, hogy a vízügyet nem vonták be a pályázati téma kiírásának fázisába. Csak a győztes tervvel mentek a vízügyhöz, ezért azzal fogadták őket, hogy „miről beszélünk? mi erről nem tudtunk semmit”, és kialakult egy megoldhatatlan konfliktus, sértve érezték magukat, úgy értettem. Most ennek megpróbáltuk elejét venni. Biztos nem hárítottunk el minden akadályt, mert nem lehet. Amíg el nem indul a procedúra és bele nem ütközünk minden részletkérdésbe, amikről nem is sejtjük még, hogy léteznek, addig nincs megoldva, de amennyire lehetett, próbáltuk elejét venni a dolgoknak.

Miről kellett lemondani?

A vállalatnak, amelyik a kolozsvári ivóvizet szolgáltatja, van egy óriási területe, ami nagyon vagány, és pont ott a legtermészetesebb folyású a Szamos, girbe-gurba nyomvonala van a térképen? Oda be nem teheti a lábát senki emberfia, a városháza se, mi se. Szó sem lehet róla, hogy ezek az útvonalak átmenjenek a területen, a turisták szerintük kockázati faktort jelentenek, mert mi van, ha végigmennek és eldobálják a szemetet, akkor Kolozsvár milyen vizet iszik?

Olyasmi, mint a repülőtér, az a másik ilyen no go zóna, ahol nincs kompromisszum. Ahol a repülőtér területe kezdődik, ott csak a bal parton tudunk menni. De ez a része a Szamosnak már átalakult, mert kialakítottak egy kanálist, hogy a repülőtéri kifutópályát tudják bővíteni, a folyó természetes ágában pedig a hozamnak csak tíz százaléka folyik, tehát ez az egész itt holtággá válik. Az egyik elképzelésünk az, hogy épp ezért akár a felszínen, akár a föld alatt, de vezessük vissza a vizet, legalább amikor az áradások miatt nagyon sok víz van a Szamosban. Nem akarjuk magára hagyni ezt a holtágat, éppen arrafelé akarunk menni, hogy legyen bejárható, publikus, a hivatalok kelljen vele foglalkozzanak.

A projektnek fontos dimenzióját jelentik a zöldövezetek: nem csak az útvonalakat kell elhelyezni és megcsinálni, hanem azoknak kell egy ilyen pufferzóna, nem lehet a területet beépíteni az útig, mert akkor senki nem fog arra járni, kellemetlen lesz az egész.

Egy parkláncolatot kell létrehozni, és ezért kell majd övezeti városrendezési tervet (PUZ) csinálni, mert abban fel lesz tüntetve, hogy az a terület ott „V”, azaz verde, ami azt jelenti, hogy később nem lehet beépíthető területté változtatni.

Pont ez a tétje az egésznek, hogy nekünk sikerüljön kilobbizni, és sikerüljön elfogadtatni minden szereplővel, hogy az ott igenis legyen V. És ezt a végén a tanácsok szavazzák meg... Nem lehetetlen, de nem is biztos.

Mi a helyzet a lakosság óhajaival? Szociológiai felmérés is készült a projekthez, annak az eredményét milyen mértékben építették be a koncepcióba?

Nagyon nagy mértékben. A szociológusok többféle közönséget szólítottak meg, a lakók körében, a vállalkozók körében és az adminisztráció körében is készült felmérés. A prioritásaik bizonyos szempontból konfliktuálisak, de erősítik is egymást, mert a vállalkozók is azt akarják nyújtani, amit az emberek akarnak, nem? Nem találtunk olyasmit, ami nagyon megakaszthatná a tervet. De például Apahidán van olyan nagy terület, ahol aktív földművelés folyik, magánterület az egész, és valószínűleg nehéz lesz közterületté alakítani, főleg, hogy már megjárták a körgyűrűvel, a kisajátítások során keveset fizettek az embereknek, mindenki nagyon ki van ábrándulva, és utálják a községházát emiatt. Szóval komoly alkura lesz szükség. Van elképzelés, az, hogy maradjon meg a földművelés ezen a területen, és a projekt keretében hozzunk létre számukra egy öntözőrendszert itt, de a terület váljék publikussá. Tehát ki lehet szedni a káposztát, be lehet vinni Kolozsvárra a piacra, de ugyanakkor csináljunk ösvényeket, ahol a gyerekek megnézhetik, hogy történik a földművelés. Meglátjuk, mi lesz belőle.

Gyaluban a Szamos a település közepén folyik, tehát látható, tudnak róla. Kolozsváron szintén, Apahidán nem, de tudják, használják, kimennek piknikezni, és főleg öntöznek belőle, ami nem szabályos, de el van fogadva, viszont Fenesen fantom az egész, az 50 ezer lakos számára nem létezik. Ez az, ami még érdekes a szociológiai felmérésből.

A beépítetlen és kevéssé látogatott területek előnye a burjánzó élővilág. Mennyire lehet ezt megőrizni, amikor a rendezésükre kerül sor?

A biodiverzitásról is készült alaptanulmány a projekthez. A biológusok szerint, ha egyszerűen békén hagysz egy területet, újra beindulnak a természetes folyamatok, a legjobb az lenne, hogy minél nagyobb területen, lehetőleg egész Kolozsváron ne legyen többé civilizáció. Ők ezt mondják. Mivel a valóságban nem így történik, ezért vannak nagyon szofisztikált praktikák, amikkel segíted a folyamatot beindulni és utána megerősödni. Például amikor a Keleti Park-féle projektet csináltuk, akkor hallottam a biológusoktól, hogy a kidőlt fatörzseket nem szabad elvinni, nem kell rendet rakni, mert ez ún. stepping stone az élővilágnak, olyan, mint amikor az ember kőről-kőre ugrálva megy át egy vízfolyáson. Egy ilyen kidőlt fatörzs egy egész mikrokozmosznak a bázisa lehet.

A Keleti Park-projekt most hogy áll?

A megvalósíthatósági tanulmány fázisában van, lett költségvetése, a városháza el kell végezze a kisajátításokat, hogy egy összefüggő közterületté váljon az egész, és akkor lehet csinálni PUZ-t, aztán engedélyezési tervet, majd kivitelezési tervet, ez az eljárás.

Ez a park kapcsolatban lesz valamilyen szinten a Szamossal?

Ahhoz túl távol van tőle. De érdekes, hogy a Keleti Park melletti két nagyobb tó eredetileg a Szamos ágából, a Malomárokból volt táplálva egy csőrendszeren keresztül. Azt hiszem, a hatvanas-hetvenes években építették a blokkokat a mostani Teodor Mihali utcán, és az építkezés közben valahogy azt a földalatti csőrendszert szétnyomták. Senki nem tudja pontosan, hol kellene kidugaszolni, és ezért gyakorlatilag ez a friss vízforrás a Szamoson, a Malomárkon és a csőrendszeren keresztül megszűnt. Folyamatosan probléma van, mert nincs oxigénellátása a Iulius Mall melletti tónak, ezért a halak elpusztulnak benne, nem fenntartható biológiailag. A Keleti Park tervének egy fontos ambíciója nyitni egy kanálist az 1-es és a 3-as tó között. Van egy, ahol befolyik a víz és nem lehet tudni mi lesz vele, valószínű, hogy az is el van dugulva valahol, mert volt itt még egy tó, a 2-es. Ma egy tömbház van a helyén.

Kolozsvár belterületén milyen nagyobb változásokra számíthatunk, ha megvalósul a Szamos-projekt?

Pont Kolozsváron nem annyira nagy az impakt, mert ami lakottabb terület, azt megoldották a Rethinking Somes projekt keretében. A város bejáratától, a Sun strand melletti hídtól egy kicsit kijjebb kezdődik a Praktika-féle projekt, mi odáig jövünk, és ott kell összecsatlakozzon a két infrastruktúra. Illetve a Horea-úti hídtól a Porcelán-úti hídig van egy szakasz, ami nekik hiányzik, ott a bal part része a projektnek, viszont a jobb-partot a Carbochim-projekt foglalja el. Ez is lobbi kérdése, hogy azt úgy csinálják, hogy jó legyen. Utána az Armătura-parktól végig az ipari zónán a repülőtérig, és akkor a repülőtér mentén a bal parton megint, utána Apahidán, és fel a Câmpenești-i tavakig.

Mivel ezek nem annyira sűrűn lakott területek, a bicikliút tétje, hogy a mindennapos használat valahogy kialakuljon, hogy az ingázóknak legalább egy része használja, az autós forgalom legalább egy annyival gyérüljön.

Szerencsére a helyi érdekeltségű vasút is meg fogja ezt támogatni, többféle alternatív közlekedési lehetőség lesz. Ezek mind megvannak stratégiaszinten, aztán hogy mikor válik valósággá, nem tudom.

A pénzügyi háttérről annyit lehet olvasni, hogy európai uniós forrásokból tervezik finanszírozni a Szamos-projektet. Mikorra valósulhat meg?

Elképzelhetetlen, hogy A-tól Z-ig egy ekkora projektet, ennyi ellentétes érdek és különböző adminisztráció között képesek lennének elejétől végéig egyben megcsinálni. Nyilvánvaló, hogy a négy település külön-külön fog a saját részével foglalkozni, és még azok is fel lesznek osztva különböző szegemensekre. Az eddigi tapasztalatok alapján már érezhető, hogy 10 millió eurós szakaszokra kell majd bontsuk, mert ez egy ilyen mágikus határ, amire lehet támogatást szerezni, arra lesznek különböző lehetőségek, a település erről majd tudni fog, és ha minden jól megy, az a szakasz megvalósul. Tehát biztosan töredezett lesz az elején, és majd egy szép nap talán az egész összefüggően megvalósul. Ez a reális... akármennyire kiábrándító. Saját magunk ellen beszélek? Mi értelme van akkor az egésznek? Szerintem, ha nem csináljuk, és nem csinálják az önkormányzatok, akkor biztosan nem történik semmi, csak halmozódnak a problémák, és mindenki egyre frusztráltabb lesz, ahogy ül majd a forgalomban, tehát valamit csak kell tenni. Akkor is, hogyha szakaszosan valósul meg.

Legalább az övezeti területrendezési tervig el lehet jutni a teljes szakaszon? Mert ez akkor garantálná, hogy nem építik be a Szamos-partot.

Mindenképpen el fogunk jutni addig, persze. Nem tudom, mi kell történjen ahhoz, hogy az egész projekt megfenekeljen még a PUZ-ok előtt. Talán az, hogy nem sikerül megszerezni a területeket. A Fellegvárral ez a helyzet: már 2023 elején arra gondoltunk, hogy majd nyáron neki kell ugrani a tervnek, mert befejezik a kisajátításokat, lesz terület, és akkor hajtani fognak, hogy gyorsan le kell adni, el kell fogadni, mert a pénzt el kell költeni. De nem lett meg. A parkoló és a szálloda például az Unita Turism tulajdona, ők ezt megkapták Funar polgármestersége idején. Ezt most vissza kell vásárolni jó pénzért. Nem pazarlás? Dehogynem! Ilyen világban élünk. A Keleti Park még bonyolultabb sajnos. Sokkal nagyobb terület, sokkal több tulajdonos, ezért valószínű, hogy még tovább fog tartani.