Százmilliókra rúgnak a gazdasági bűncselekményekből származó károk, az adóhivatal alig a töredékét tudja behajtani

Politikusok, vállalkozók trükközései nyomán több százmillió lej vándorol az államkasszából magánbankszámlákra minden évben. Ha el is indul egy nyomozás és sikerül felgöngyölíteni az ügyet, nem olyan egyszerű az okozott gazdasági károk visszaszerzése.

Az elmúlt öt évben a román adóhivatal (ANAF) közel 200 millió eurót, azaz mintegy egy milliárd lejt kapott vissza különböző gazdasági bűncselekmények elkövetőitől. Ezek az összegek az állam által elveszített adók, mint például a kifizetetlen vagy be nem jelentett ÁFA, illetve más adók és fiktív számlák révén eltűnt pénzek.

A Szabad Európa portál összefoglalt néhányat az elmúlt évek legnagyobb csalásaiból, amiket valamennyire sikerült felgöngyölíteni.

A gázolaj-ügy: 40 millió eurós csalásból 5 millió eurót sikerült visszaszerezni

2014-ben az FBI bejelentette Radu és Diana Nemeș letartóztatását, akiknek kiadatását Románia kérte. A házaspárt gazdasági bűncselekmények, köztük adócsalás és egy szervezett bűnözői csoport támogatása miatt körözték. A „Motorina” (azaz gázolaj – szerk. megj.) elnevezésű ügyben további ismert személyek is érintettek voltak, többek között maga az adóhivatal akkori vezetője, Sorin Blejnar.

A bíróság végül 13,2 millió dollár elkobzását rendelte el Radu Nemeștől, és a csoportot további 40 millió euró kifizetésére kötelezte a bíróság. Az ANAF eddig csak körülbelül öt millió eurót tudott behajtani ebből az összegből, azt is úgy, hogy az amerikai hatóságok segítségével több millió euró értékű ingóságokat értékesítettek, beleértve aranyat, autókat és drága órákat.

A libiai tartozás: 59 millió dollárból 21 vár behajtásra

A Rompetrol irányába való régi tartozásai miatt a libiai kormány 59 millió dollárt fizetett ki Dinu Patriciu-nak, amit ő a Petromidia finomító megvásárlására használt fel. Patriciut 2014-ben hűtlen kezelés, javak eltulajdonítása és jogtalan felhasználása miatt elítélték, de halála miatt nem került börtönbe.

Az ügyben érintett más személyek, Alexandru Bucșă és Petrică Grama börtönbüntetést kaptak, és a román állam még mindig több mint 21 millió eurót próbál behajtani a kazah állami vállalattól, KazMunaiGaz-tól, amely jelenleg a Rompetrol tulajdonosa. Ez a pénz a libiai kormánytól kapott összeg egy része, amelyet a román államnak kellett volna megkapnia, de Dinu Patriciu eltulajdonította.

A Monica Ridzi-ügy: 2,7 millió lejből 2,3 milliót sikerült behajtania az adóhivatalnak

Monica Iacob Ridzi volt minisztert 2009-ben ítélték el csalásért, miután állami pénzeket használt fel fiktív szolgáltatásokra. Az ügyben mintegy 2,7 millió lejt ítéltek meg kártérítésként, amelyből az ANAF-nak már majdnem az egészet, 2,3 millió lejt sikerült behajtania. A visszafizetett összeg jelentős része Ridzi és az ügyben érintett többi személy fizetéséből származik, ami a bűnügyi eljárások során történt megállapodás eredménye.

A Bogdan Olteanu-ügy: 1 millió eurós volt a csalás, a teljes összeget visszaszerezték

Bogdan Olteanu volt parlamenti elnököt korrupció miatt ítélték el, miután egymillió eurót fogadott el Sorin Ovidiu Vîntutól egy politikai szívességért cserébe. Az ANAF sikeresen behajtotta az egész összeget, beleértve a peres költségeket is. Olteanu ügye különösen figyelemre méltó, mert bár a büntetőeljárás elavult, az államnak sikerült megítélt kártérítést

Az ICA-ügy: 60 millió euróból csak 8 milliót tudtak eddig behajtani

Dan Voiculescu és mások ellen indult eljárás az Agrárkutatási Intézet privatizációjával kapcsolatos csalás miatt. Voiculescu 10 év börtönbüntetést kapott, és a bíróság 60 millió eurós kártérítést ítélt meg. A román állam eddig csak nyolc millió eurót tudott visszaszerezni ebből az összegből. Az ügyet nehezíti, hogy Voiculescu több évig tartó börtönbüntetését részben elengedték, mert könyveket írt a börtönben.

A cikk alapján több tényező is nehezíti az adóhivatal (ANAF) számára a gazdasági bűncselekményekből eredő károk behajtását:

Összetett jogszabályi környezet: A bonyolult és gyakran változó jogszabályok megnehezítik a hatékony behajtási folyamatok kialakítását és végrehajtását.

Informatikai kapcsolatok hiánya: Az ANAF rendszerei nem kapcsolódnak hatékonyan más állami intézmények adatbázisaival, mint például a kataszteri hivatalok vagy a helyi adóhivatalok, ami lassítja a vagyon felkutatását és az adatgyűjtést.

Erőforrások hiánya: Az adóhivatalnak korlátozottak a humán és technikai erőforrásai, ami akadályozza a hatékony működést és a gyors reagálást.

Bírósági eljárások hosszúsága: A peres eljárások hosszadalmasak, gyakran évekig elhúzódnak, ami késlelteti a károk behajtását.

Végrehajtási eljárások bonyolultsága: Az érintett vagyontárgyak értékesítésére irányuló licitációs eljárások gyakran túl bonyolultak és nehézkesek, ami további akadályt jelent.

Gazdasági szereplők ellenállása: Az érintett személyek és vállalkozások gyakran használnak különböző jogi és pénzügyi trükköket a vagyonuk elrejtésére és a behajtás elkerülésére.