Helyzetbe kerülni látszik az RMDSZ Székelyudvarhelyen, Szakács-Paál István arra gyúr, hogy lekörözze Gálfit

Székelyudvarhely nagyon régóta az erdélyi magyar politikai elit mostohagyereke. Az elmúlt 34 év alatt minden politikai formáció megpróbálta megkaparintani, ez állandó belharcokkal és viszályokkal járt, egyetlen polgármesternek sem sikerült olyanná tenni a „székely anyavárost” amilyennek lakosai szerették volna látni. A frissen alakult Székelydudvarhelyért Párt színeiben újrázni kívánó Gálfi Árpád jelenlegi polgármesternek is leginkább az rójják fel, hogy számtalan projektjét nem tudta végigvinni. Az RMDSZ előválasztásából nyertesként kikerülő Szakács-Paál István látja a problémákat, kérdés, hogy ami eddig senkinek nem sikerült, neki sikerülni fog-e. Interjú.

A harmincas éveiben járó, Kolozsvárt és külföldet is megjárt Szakács-Paál István (Szinusz) nyerte az RMDSZ előválasztását Székelyudvarhelyen, akit a Pethő-család és Borboly Csaba is támogat abban, hogy az RMDSZ visszavegye a város vezetését Gálfi Árpád polgármestertől. Szinuszt legtöbben a vállalkozói inkubátorház vezetőjeként ismerik, azonban nem volt könnyű dolga, miután legfőbb vetélytársa, Ilyés Szabolcs (Forest) szintén menedzser beállítottságú jelölt volt. Ezen az előválasztáson minden polgármesterjelöltet a becenevén szólítottak, és mindenki igyekezett kilépni a szürke homályból, hogy az udvarhelyiek is kimozduljanak a lakásukból. Mintegy 5000-en szavaztak, ez tehát sikerült is. Mielőtt azonban Szinusz kipihenné a kampányt, illetve újult erővel menne neki Gálfinak, még feltettünk neki pár kényes kérdést.

Nem mondom, hogy meglepetésként ért a RMDSZ előválasztásán való győzelme. Önt hogy érintette?

Bizakodó voltam, arra viszont nem számítottam, hogy ennyire sokan elmennek szavazni, illetve igazából az arányokon is egy kicsit meglepődtem, de hálás vagyok és nagyon jól esett.

Miért tartotta fontosnak elindulni a választáson?

2022-ben léptem be az RMDSZ-be, nem mondhatom azt, hogy nagyon távol áll tőlem a politika, de egyáltalán nem voltam politikailag jelen Székelyudvarhelyen. Követtem az eseményeket, illetve egy egészen jó lokálpatriótának tartom magam, ennek megfelelően azért mindig hazajöttem választani és foglalkoztatott mindig az udvarhelyi közélet. 2022-ben Antal Lóránt szenátor felkérésére csatlakoztam az elnökségi csapathoz, és gyakorlatilag az elmúlt két évben úgy alakult az elnökségnek a munkája, hogy folyamatosan benne volt a levegőben az, hogy esetleg én 2024-ben meg is méretkezem, mint polgármesterjelölt. Nem volt könnyű döntés. Elég sok emberrel konzultáltam, és személyes, családi hátteremben nagyon sok minden volt, ami azt kérte, hogy ne induljak el.

Mire gondol?

Hát például arra, hogy nincsenek gyerekeim, most pont nincs párkapcsolatom. Jó lenne a következő 8-10 évet inkább a magánéletemre fordítani. De végül is azt mondtam, hogy belevágok ebbe a harcba. Úgy érzem, ennyivel tartozom saját magamnak is, hiszen azért beletettem némi munkát az RMDSZ elnökségbe is, illetve van egy vízióm, látom azt, hogy a városnak hogyan lehetne visszaadni azt a régi patináját. Nagyon fontos, hogy önazonos maradjak. Ennek megfelelően nem nagycsaládos politikát vagy autonómiát fogok majd ígérni, hanem elsősorban a privát szférát szeretném segíteni: különféle de minimis féle támogatási formákkal a helyi vállalkozókat, illetve komolyan hiszek abban, hogy inkubátorházat, ipari parkot lehet jól is csinálni, és ennek lesz egyfajta itthon tartó, vállalkozásalapítás-serkentő hatása. Hogyha Udvarhelyszékben gondolkodunk, akkor kimondottan szeretnék egy ipari parkot, és hogyha Székelyudvarhelyben gondolkodunk, akkor még legalább egy vagy két inkubátorházat kéne létrehozni.

Viszonylag nagy szavazati különbség alakult ki a jelöltek között. A másik nagy esélyes polgármesterjelölthöz, Ilyés Szabolcshoz képest is 2 ezerrel több szavazatot kapott. De mintha előzőekben Székelyudvarhely teljesen más sugallatot kapott volna az RMDSZ részéről a várható végeredmény kapcsán, ha a városban megjelenő plakátokat, a tömbházakban elhelyezett szórólapokat nézzük. A szavazatok így egy kicsit azt is üzenhetnék, hogy a városlakók saját kezükbe akarják venni az irányítást. Minek volt az betudható, hogy az RMDSZ-es plakátok, szórólapok szinte csak Ilyés polgármesterjelöltségét hirdették?

Mindenki igyekezett egy kampánystratégiát felállítani erre a nagyon szűkös időre. Három hét állt rendelkezésünkre. Foresték (Ilyés Szabolcs csapata – szerk. megj.) jól látták azt, hogy ők talán annyira nem ismertek, hiszen nincsenek olyan régóta a székelyudvarhelyiek között, úgyhogy ők egy kicsit erősebben kellett ezt a kampányt tolják. Ennek köszönhetően azért látszott, hogy egy jól felépített kampánystratégia van, hogy van egy csapat mögöttük, a város minden részére igyekeztek eljutni nagy plakátokkal is és szórólap minden postaládába került. Ehhez képest mi csak reagáltunk az eseményre. Kivártuk azt, hogy a többiek hogyan fognak kampányolni. Kicsit így képzelem el a politikát, hogy adott esetben követjük azt, amit az ellenlábasok kitalálnak. Mikor láttuk, hogy nagyon sok az óriásplakát, mi is kitettünk egyet a központba. Postaládákba szórólapokat nem juttattunk el, ellenben a lakónegyedekbe a Kauflandos kosárkákba öntapadós matricát tettünk, és egy kicsit jobban hittünk a közösségi csatornák jelentőségében. A közösségi oldalakon elég jól sikerült a kampányom. A végeredményből pedig látszik az, hogy ez a helyzeti előny, hogy én itt élek már nagyon sok ideje, itt is születtem, tettünk is Udvarhelyért, többet jelentett a plakátoknál.

A kampányhoz Facebook-oldalt is kapott, nem is akárhonnan, a Gálfi Árpád egykori csapattársától, Székelyudvarhely volt alpolgármesterétől. Erről az UH.ro szellemesen be is számolt, miután a Pálfi Kingát ábrázoló képeknél hirtelen Szakács-Paál István neve jelent meg az Egy szoknya, egy nadrág nagysikerű magyar vígjátékot megidézve.

Amikor láttuk, hogy azért itt komolyabb kampányra lesz szükség, és tudtuk, hogy nem lehet eljutni a városlakókhoz, akik nem ismernek engem csak akkor, ha létrehozunk egy profi oldalt, hogy hirdetni és reklámozni is tudjunk, úgy gondoltam, helyzeti előnyt jelenthet az, ha egy olyan közösségi oldalt kapunk meg, ahol van már egy alapkövető tábor.

Aztán egyik nap kávéztunk Pálfi Kingával, aki egyébként nekem kollégám, meg nagyon jó barátom, és sokszor ad tanácsot az élet mindenféle területén. Elmondtam neki ezt a dilemmát, és azt mondta, hogy bár ő Székelyudvarhely alpolgármestere volt korábban, már nincsenek közéleti ambíciói, és nagyon szívesen nekem adja az oldalt, ingyen, bérmentve, és én ennek nagyon megörvendtem.

Kingával hasonló az értékrendünk, bizonyos szempontból együtt is dolgozunk, úgy véltem, hogy a követőtáboraink is összeszoknak, ezért fogadtuk el, noha a marketingügynökségem már első pillanattól nagyon tiltakozott ellene. Én azt érzem, hogy korrekt kommunikációval egy kicsit a közhangulattal is sikerült ezt elfogadtatni, és így a végén már egyáltalán nem bánom, hogy így döntöttem. Tehát el tudtuk magyarázni azt is, hogy Pálfi Kinga egyébként engem támogat, és azzal is segíti a kampányt, hogy az ő oldalát nekem adja. 800 követő volt az oldalon, most már 1900 van, úgyhogy úgy érzem, egy hatékony, jó kampányt tudtunk ott is lebonyolítani. Megjelentem amúgy a TikTokon is.

A másik támogatót, a Pethő családot azonban már nem fogadták ilyen egyértelműen pozitívan a választók. Hogy érzi sikerült arról biztosítania a kételkedőket is, hogy amennyiben önt választják, nem a Pethő-család befolyását erősítik meg a város felett egy esetleges választási győzelem esetén?

Nem gondolom, hogy a városlakók szempontjából ez egy releváns kérdés, hogy nekem milyen családdal, milyen féle kapcsolataim vannak egészen addig, amíg ezek személyes kapcsolatok, és semmiféle szívességben vagy segítségnyújtásban nem nyilvánulnak meg. Az UH.ro-s beszélgetős esten is világossá tettem, hogy én úgy érzem, sok család támogat engem, de olyan család soha ne támogasson, aki ezért cserébe valamit elvár tőlem. Akkor sem, ha a törvényi kereteken belül van. Tehát, hogy engem akkor támogassanak, ha úgy érzik valami hasznosat tudok tenni a városért, de akkor, ha ők később szívességre számítanak, vagy bármilyen más kéréseik lesznek, ne támogassanak.

Az RMDSZ polgármesterjelöltjei közül bárki is került volna ki győztesen, egy MPP struktúrában nevelkedett, a Szabad Emberek Pártjában is megfordult, botrányoktól sem mentes Gálfi Árpáddal kell megmérkőznie. Miben különböznek? És miben más a helyzet most, mint az előző években?

Gálfi Árpádról tudni kell, hogy ő nem véletlenül nyerte meg nevető harmadikként a 2016-os választást. Voltak olyan ügyei, amiket felvállalt, és azt véghez is vitte. Ő egy tősgyökeres székelyudvarhelyi, bethlenfalvi ember, ismerik a városlakók, van egy nagyfokú beágyazottsága, és egy hiteles ember látszatát keltette. Akkor nyerte meg azt a választást, amikor kicsit mindenki úgy érezte, hogy az RMDSZ-nél mintha mindenki egy kicsit lapítana, sunyítana, nem lenne annyira őszinte.

Utána pedig rá négy évre jött egy Dream Team, egy nagyon erős vállalkozói közösség állt polgármester úr mögé, és egy nagyon-nagyon hiteles tanácsosi csapata volt. Olyan emberek, akik utána sajnos egy-két-három évre rá mind kiestek. Elképesztően nagy veszteség ez egyébként a város számára, mert ezek az emberek olyan szinten csalódtak a közszolgálatban vagy a közért való cselekvésben, hogy őket a következő 5-6 évben nem fogjuk tudni visszahozni. Ez egy óriási csalódás. És hát igen, a polgármester úr valamiért vonzza a konfliktusokat. Nem egy konfliktuskerülő menedzser, de fel tudott építeni egy sikeres családi vállalkozást, és másabb, mint Ilyés Szabolcs vagy én.

Gálfi sikere az RMDSZ szavazóinak a bizalomvesztését jelezte annak idején. Vajon mindezek hatása mára elmúlt?

Udvarhelyen az RMDSZ nem egy sikertörténet, azt azért tudni kell. Az elmúlt 35 évben 8 éven keresztül volt RMDSZ-es polgármestere a városnak, Bunta Levente személyében – a végén ő is azért elég nagy balhéval távozott. Igaz, néha kicsit azt érzem, hogy talán még Verestóy emléke is rányomja a szervezet megítélésére a bélyeget, de ahogy az „elmúlt nyolc évezéssel”, úgy ezzel sem szeretnék foglalkozni, mert nem tartom korrektnek. Az elmúlt hetekben rengeteg aláírást gyűjtöttem, az emberek azt is elmondták, hogy ők úgy érzik, az RMDSZ tartozik Székelyudvarhelynek még Verestóy óta, de azért is, mert nem jönnek olyan fejlesztési pénzek, amiket ők elvártak volna. Úgy érzem, hogy én nem magyarázkodhatok Verestóy miatt.

Amiben biztos vagyok az az, hogy 2022-ben ez a szervezet teljesen megújult, és 2024-ben ezen a nyílt előválasztáson bárki elindulhatott, és ugyanolyan korrekt, konkrét feltételek mellett indulhatott el mindenki. Én nem látom azt sem, hogy valakit az udvarhelyi elnökség, akár a kolozsvári elnökség támogatott volna. Jó volt a verseny, erős jelöltek méretkeztek meg, és én most az RMDSZ-ben tényleg látom azt, hogy van egy nagyfokú nyitás, ha ezt most nem sikerül eljuttatnunk a választókhoz, és ha most nem sikerül felépíteni egy új imázst, kicsit a fejekben rendet tenni az RMDSZ-t illetően, akkor ezután nagyon nehéz dolgunk lesz, mert nem is tudom, hogy mit kellene csinálni.

Az RMDSZ polgármesterjelöltjei között nem volt nő, hogyha már így említjük.

Ez sajnos így van. Szerencsére viszont a tanácsosjelöltek között számos nőre lehetett voksolni. Olyanokra, akiknek már van tapasztalata a politikában, de fiatalokra, akik lendületet és a fiatalság igényeit viselik a szívükön szintén.

Sajnos régiós szinten elég nagy probléma a női jelöltek alulreprezentáltsága, nincs ez másképp városunkban sem. Abban bízom, hogy ha a politikának a becsületét vissza tudjuk adni a következő időszakban, akkor 2028-ra már legalább annyi női, mint férfi jelölt vállalja a megmérettetést.

A városban a régen meghirdetett beruházások is akadoznak valami miatt. Lehet rossz menedzsment, lehet balszerencse, de lehet épp az, hogy az RMDSZ „kiéheztette” a várost.

Bármi is a magyarázat, nagyon szomorú, hogy nem tudtunk gyakorlatilag semmit befejezni. Szerintem ez azért történik, mert nagyon sok belső konfliktus van a hivatalban, nagyon sokszor szétestek csapatok, és újra kellett gondolni dolgokat, illetve ami még nagyobb baj, hogy kicsit néha úgy éreztem, mintha karanténba került volna a város Bukarestből és Budapestről is. Tehát nem elég az, hogy nem tudjuk jól és hatékonyan elkölteni az EU-s forrásokat, nem kapunk olyan támogatásokat sem, amiket Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda megkap.

Gondolok itt akár a sportinfrastruktúrára, akár arra, hogy megjelennek-e különféle magyar állam által támogatott egyetemi központok. Míg azt látjuk, hogy Sepsiszentgyörgyön komoly beruházások zajlanak, sportterületén kampuszok épülnek, de akár Csíkszeredában is magyarországi befektetők jelennek meg, addig azt látjuk, hogy valamiért Udvarhely lobbiereje gyakorlatilag a nullára csökkent, és egyszerűen elkerülnek minket mind a magyarországi, mind a bukaresti pénzek. Például évtizedek óta beszélünk arról, hogy uszodája lesz a városnak, és ezt majd a az országos beruházási társaság (CNI) fogja finanszírozni, de semmiféle kézzelfogható előrehaladást nem látunk ebben a tekintetben. Szóval nem túl rózsás a helyzet.

Háromezren szavaztak önre, ez mire lesz elég, az RMDSZ-nek vannak-e még tartalékai?

Én azt gondolom, hogy igen. Egyrészt nagyon sokan nem látták a súlyát ennek az előválasztásnak és noha szimpatizálnak az RMDSZ-szel, nem mentek el, mert azt mondták, ennek nincsen valódi tétje. A fiatal bázisban látok még tartalékokat, júniusban az egyetemisták is itthon lesznek. Úgy érzem, őket jobban kell mozgósítani. Nem nagyon mentek el szavazni Bethlenfalván, Kadicsfalván, és bár tudjuk, hogy az a polgármester úrnak a lakókörzete, onnan is kaptunk bátorító üzeneteket, és bízunk abban, hogy júniusban majd ők is jobban megmozdulnak, és mi is kapunk szavazatokat ezekből a körzetekből is. Illetve nagyon sokan nem ismernek, és ezt nem szabad letagadni, tehát nagyon sok helyre el kell még jutnunk, a csapat és jómagam is be kell mutatkoznunk az embereknek. Bizakodó vagyok, leginkább abban, hogy sikerül ezt a jó hangulatot továbbra is fenntartani, hogy a lendület vinni fog bennünket, és hogy az elmúlt 4, 8 vagy 12 év kampányaitól eltérően ezúttal egy pozitív víziókat ütköztető, jó verseny lesz Székelyudvarhelyen.

Mik a legfontosabb témák Székelyudvarhelyen?

Az infrastruktúra az egy kulcskérdés a városban, a parkolók hiányával, illetve a zsúfolt forgalommal valamit kezdeni kell. Most zajlik a nagy infrastrukturális projekt a városban, ennek megfelelően le is van bénítva a forgalom. Kicsit összejött most minden, mert nem sikerült határidőre befejezni egyik projektet sem, és gyakorlatilag az egész város egy építőtelep, ezt nehezen élik meg a lakosok.

A másik téma a kultúra, ami Székelyudvarhelyen mindig is értékes volt, és a kulturális életünk eléggé színes, a turisztika és a kulturális stratégiának az életbe léptetéséről biztosan fogunk beszélni.

Nagyon sok nyugdíjas él a városban, velük senki nem foglalkozik, de a civil szervezeti vezetők is kérték, hogy vegyük fontolóra egy civil inkubátorház létrehozását.

A sport már óriási a felfordulás, nincs egy sportstratégia, egyik évről a másikra tudnak tervezni a sportvezetők. Itt is jó lenne egy kicsit kiszámítható módon foglalkozni a sportinfrastruktúrának a létesítésével, felújításával.

A gazdaságfejlesztés tekintetében a munkahelyteremtésről is kell beszélnünk. Az inkubátorházakat, illetve az ipari parkokat érinti ez a kérdés.

Az oktatásról is beszélünk, az oktatási infrastruktúrával foglalkozni kell. Tavaly sajnos egy tragédia is történt. Tehát meg kell nézni, hogy más épületek milyen állapotban vannak, és bár egy országos probléma, de Székelyudvarhelyen is meg kell erősíteni, támogatni és népszerűsíteni kell a szakoktatást. A helyi vállalkozások szempontjából a hiányszakmákat fel kell térképezni. Szóval van feladat minden területen, ezekre konkrét javaslatokkal és megoldásokkal szeretnénk jönni.