Biztató, ahogy a pedagógusszövetség és a csíkszeredai önkormányzat reagált a petíciónkra, várjuk a folytatást

Bálint Boróka, Juhász-Boylan Kincső és Molnár Kinga a Márton Áron Gimnázium volt diákjaiként aktívan részt vettek a declic.ro oldalán megjelent petíció megszövegezésében. A velük való beszélgetés során azt jártuk körbe, hogy mi mindent kell még tenni azért, hogy a gyermekekkel szembeni visszaélések ne legyenek tolerálhatóak, ezeket megelőzzék, a megtörtént esetekben igazságot szolgáltassanak. Ennek érdekében pedig fontos ezt az ügyet a figyelem középpontjában tartani, hogy a megfelelő folyamatok elinduljanak, nemcsak az érintett csíkszeredai tanintézményben.

Egy szélesebb körű tudatosítással minden iskolában olyan intézményi környezetet és rendszert kell létrehozni és megerősíteni, amiben esély sincs hasonló bűnelkövetésekre. Addig azonban, míg ezt elérjük, nagyon sok dolgunk van az ilyen történetekkel egyéni és társadalmi szinten is. Minden korrektül kivizsgált eset, minden nyíltan kibeszélt trauma egy kis lépéssel közelebb visz bennünket ahhoz, hogy jobban segíthessünk, és megelőzzük, hogy más diákok is áldozattá váljanak – vontuk le a beszélgetés végén a következtetést.

A csíkszeredai önkormányzat reakciója

A Facebookon közzétett nyilatkozatban reagált kedden Csíkszereda önkormányzata a Márton Áron Főgimnázium volt diákjainak petíciójára, amelyben a diákokkal szembeni visszaélések elítélésére és konkrét intézkedésekre kérik fel a főgimnáziumot és a város vezetését az Átlátszó Erdély cikkeiben feltárt abúzusok után. A főgimnázium egyelőre nem válaszolt a petícióra.

Bár ígértek belső kivizsgálást és lépéseket az esetleges abúzusok megelőzésére, ezekről részleteket nem közöltek, pedig alapvető fontosságú lenne, hogy az iskola átláthatóan kommunikáljon ebben a kérdésben, vélik a petíció kezdeményezői, akik egyébként osztálytársként, barátként tanúi voltak azoknak a visszaéléseknek, amelyekkel kilenc egykori tanítvány vádolja a Márton Áron Főgimnázium volt tanárát, Orbán Zsoltot.

A petíció kezdeményezői a declic.ro felületén már december 8-án megkapták privát üzenetben az állásfoglalást, amelyben Csíkszereda önkormányzata szolidaritást vállal az áldozatokkal, illetve közli, hogy felvette a kapcsolatot a Márton Áron Főgimnáziummal, a tanfelügyelőséggel, a diáktanácsokkal, valamint a kríziskezelésben jártas szakemberekkel és civil szervezetekkel.

Az önkormányzat által eddig megtett konkrét lépések a következők: november 29-én találkoztak a MÁG és az ugyanabban az épületben működő Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium diáktanácsainak képviseletével, december 4-én krízistanácskozást szerveztek a Hargita megyei főtanfelügyelő, a Hargita Megyei Pszichopedagógiai és Erőforrás Központja, az Apáczai Csere János Pedagógusok Háza, a Spektrum Oktatási Központ, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság és a Kalot Egyesület képviselőivel, illetve december 9-én tartották meg a MÁG tanári karának szervezett resztoratív támogató kör első alkalmát.

Az önkormányzat azt írja, emellett elindítanak egy iskolai erőszak elleni védelmi programot is, amelynek része lesz többek között a jogi útmutatás, az anonim bejelentések lehetővé tétele, online elérhető információs és pszicho-edukációs programok kidolgozása.

Az állásfoglalás hangsúlyozza továbbá, hogy az iskolai erőszak nem a Márton Áron Főgimnázium vagy Csíkszereda sajátja. „Nem hagyhatjuk, hogy a főgimnáziumot megbélyegezzék, hírnevét sárba tiporják! Adjunk időt a nyomozásnak, derüljön ki, ha van még példa hasonló esetre!” – áll a szövegben.

A Márton Áron Gimnázium a kezdeti nyilatkozat óta hallgat, csak az RMPSZ fogalmazott meg közleményt

Az online petícióra a Márton Áron Főgimnázium egyelőre nem válaszolt. Az iskola igazgatónőjét telefonon kerestük az iskola titkárságán keresztül, de nem sikerült kapcsolatba lépnünk vele.

A romániai magyar közoktatásban érintett szervezetek közül eddig a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége foglalt állást az ügyben, mint a kedden közzétett nyilatkozatban írják, sürgetik a csíkszeredai Márton Áron Főgimnáziumban történt eset „következetes, páratlan és alapos kivizsgálását”, határozottan elítélik az abúzus, az erőszak, a zaklatás vagy a bántalmazás bármilyen fajtáját, továbbá szakmai szervezetként programjainkkal támogatják a pedagógusokat abban, hogy felkészültek legyenek a konfliktus- és bántalmazásmegelőzés, -kezelés terén.

Mint hozzáteszik, támogatják a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium tantestületét abban, hogy a kialakult helyzetet szakértők segítségével kezelje.

A Márton Áron Főgimnázium petíciót kezdeményező volt diákjai szerint az önkormányzat válasza reményt keltő reakció, ugyanis az derül ki belőle, hogy a döntéshozók felismerik a közösségi és a rendszerszintű problémákat, jó szakembereket hívtak segítségül és konkrét lépéseket tettek.

Interjúalanyaink szerint fontosak a petícióra érkező nyilvános visszajelzések

Fontos, hogy az önkormányzat a Márton Áron Főgimnázium mellett a többi városi iskolára is kiterjesztené az iskolai erőszakot megelőző intézkedéseket, és az is, hogy szolidaritást vállalt az Átlátszó cikkében megszólaló áldozatokkal, hangsúlyozta Bálint Boróka. „Ez példaértékű, főleg ilyen nagymértékű csendben” – tette hozzá. „Várjuk a biztató folytatást!” – reagált a csíkszeredai önkormányzat állásfoglalására Molnár Kinga, hozzátéve, hogy pozitívum az is, hogy az a kért határidőn belül, december 8-ig megérkezett, igaz, hogy csak később, december 12-én tették közzé a Facebookon.

Az állásfoglalás egyértelmű pozitívumai mellett Juhász-Boylan Kincső szerint problémás az „iskola hírnevének a sárba tiprása” megfogalmazás, amely apróságnak tűnhet ugyan, de azt a narratívát erősíti, hogy a visszaélések feltárása az iskola hírneve vagy presztízse ellenében történik. „Egy iskolának ahhoz, hogy biztonságosan működjön az ott tanuló gyerekek számára, elsősorban nem hírnévre, hanem hozzáértő és elkötelezett pedagógusokra van szüksége, akik nem veszélyeztetik a gyerekek biztonságát. Tudjuk, hogy rengeteg ilyen pedagógus van, csak pillanatnyilag mintha nagyon előtérbe kerülne ez a hírnév, meg a presztízs” – magyarázta.

Felvetésünkre, hogy az önkormányzatnak van terve az iskola jelenlegi diákjainak és pedagógusainak támogatására, de az állásfoglalásból hiányzik a javaslat arra, hogy az abúzusok túlélőinek milyen azonnali segítséget lehetne nyújtani, Bálint Boróka kiemelte, hogy a jogi támogatás biztosítása, és az érzelmi sérelmekkel kapcsolatos reparáció fontos pontok lettek volna. Ugyanakkor személyesen úgy érezte, hogy az ügyet körülvevő intézményi csend jelzi, hogy ezek elrugaszkodott kérésként hathatnak.

Molnár Kinga szerint az önkormányzat a petícióban megfogalmazott pontokra adott válaszokra szorítkozott, de ez a válasz reményt adhat a további konstruktív kommunikációra. A válasz alapján az körvonalazódik, hogy valóban meghallgatják az ötleteket, és megpróbálják kivitelezni, fogalmazott. „A munka jelentős része ezután jön. Azt a kritikát kaptuk, hogy ez egy számonkérő hangvételű levél volt, de ez a petíció műfaji sajátosságaiból adódik, viszont ez nem azt jelenti, hogy mi nem szeretnénk a továbbiakban partnerként fordulni a résztvevőkhöz, elősegíteni azt, hogy abban a környezetben történjen érdemi változás ahol ténylegesen le lehet ásni a probléma gyökeréig” – mondta.

Miért lenne szükség nyilvános állásfoglalásra a Márton Áron Főgimnázium részéről?

A Márton Áron Főgimnázium ugyan kiadott egy közleményt a visszaéléseket feltáró cikkek megjelenése után, mely szerint tantestületi ülésen vitatják meg a közzétett információk hitelességét, és ígérik, hogy ezután több lehetőséget biztosítanak a tanulóknak a visszaélések anonim jelentésére, Markó Ilona igazgatónő pedig a Maszolnak nyilatkozva belső vizsgálatot ígért, a petíció kezdeményezői szerint azonban ezek a megszólalások nem elégségesek, mert nem átlátható, hogy pontos milyen vizsgálat indult és mire irányul, elindult-e fegyelmi eljárás, hol tart most ez a teljes helyi közösséget érintő és befolyásoló ügy. Az iskola közleményében mindenkit arra ösztönöz, hogy hiteles forrásból tájékozódjon, mielőtt véleményt fogalmaz meg az intézményről.

„Mi más lenne megbízható forrás, mint maga az iskola? Ehhez azonban nyílt kommunikációra volna szükség” – mutatott rá Molnár Kinga. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az elindult rendőrségi kivizsgálás az ügy büntetőjogi aspektusait érinti, de a cikkek arra utalnak, hogy az iskolai etikai kódexet is megszeghették, az ilyen esetek kivizsgálását pedig nem lehet a rendőrségtől elvárni, az az iskola feladata. „Az ügynek erős társadalmi visszhangja van, és a Márton Áron Főgimnázium által tett lépéseknek komoly közösségre gyakorolt hatása van akkor is, ha ezek zárt ajtók mögött zajlanak”- hangsúlyozta.

Az iskola felelőssége a diákok nevelése mellett a biztonságos környezet megteremtése is, ennek pedig feltétele az átláthatóság, a felelősségvállalás, az elszámolhatóság, mindenféle visszaélés hatékony kezelése, tette hozzá Bálint Boróka. Arra utalva, hogy egyesek szerint az esetek túl régiek lennének ahhoz, hogy egy belső vizsgálattal fel lehessen tárni őket, elmondta, „azért, mert múltbeli eseményekről beszélünk, a felelősség nem számolódik fel, és a visszaélések súlyossága sem”, illetve azt is megjegyezte, hogy az Átlátszó második cikkében megjelenik egy friss, két-három éve történt eset is.

Bálint Boróka hangsúlyozta, hogy az iskolai közösség felnőtt tagjai nem vettek tudomást számos aggasztó jelről. Rámutatott, Orbán Zsolt nyilvánosan vállalt, időről időre ismétlődő kapcsolataira korábbi diáklányaival, melyekre senki sem reagált, vagy tekintett rá figyelemre méltó vagy aggasztó jelként. Fontos ráirányítani a figyelmet az iskolai környezetben keringő tanár-diák kapcsolatokról szóló pletykák komolyságára. Ezek a kapcsolatok potenciális veszélyeket rejtenek a hatalmi aszimmetria miatt. Az ilyen jellegű utalások etikai kérdéseket vetnek fel és veszélyeztethetik az iskolai közeg méltányosságát és integritását. Az iskolai közösség felnőtt tagjainak komolyan kell venniük az ilyenfajta suttogásokat és haladéktalanul lépniük kell a lehetséges visszaélések megelőzése vagy megszüntetése érdekében. „Elszomorít, hogy ennyire nehéz kimondani azoknak, akik elsiklottak vagy elsiklanának most is a jelek fölött, hogy elismerem, hogy nem vagyok tisztában a témával, a teendőkkel, a folyamatokkal és lehet hibáztam. Azonban elkötelezem magam az iránt, hogy értsem, a változásért dolgozzak, miközben határozottan elutasítom a további bántalmazásokat, titkolózást, felelősséghárítást, valamint a csendet az intézmény részéről.”

Juhász-Boylan Kincső azt emelte ki, hogy az elkövető környezetében élő emberek biztonságáért továbbra is felel a közösség. „Az iskola hallgatása is azért nagyon aggasztó, mert nagyon sok iskolában megtörténnek ezek az esetek, nyilvánosságra kerülnek, de utána elfelejtődnek, és újra meg fognak történni” – figyelmeztetett. „Az iskola részéről van jó válasz. Van lehetősége olyan szerepet vállalni az intézménynek, ami példaértékű lehet, ami hozzájárul ahhoz, hogy más intézmények is ugyanígy eljárjanak a diákjaik védelmében. Az, hogy ezt nem teszi meg, az egészen szomorú és veszélyes. Továbbra sem küldenék jó szívvel egy kiskorút a Márton Áronba, mert nem vagyok benne biztos, hogy biztonságban lesz” – mondta.

Arra a felvetésre, hogy a romániai magyar közoktatás fontos szereplői vagy a politikai szereplők sem szólaltak még meg a kérdésben, Juhász-Boylan Kincső arra mutatott rá, hogy ehhez továbbra sincs késő, illetve arra is, hogy számos olyan gyermekvédelemmel és nők elleni erőszakkal foglalkozó szervezet van Romániában és Magyarországon is, amely rendelkezik a megfelelő szaktudással, csak fel kell venni velük a kapcsolatot, fel kell erősíteni a hangjukat, amely gyakran az anyagi források hiánya miatt nem jut el a szélesebb tömegekhez. Mint hozzátette, az RMDSZ-nek már voltak erre irányuló kezdeményezései, amelyeket most lehetne folytatni, Csép Éva Andrea szakpolitikusként sokat dolgozott a gyermekjogvédelmi törvény módosításán, az RMDSZ nők elleni erőszak elleni projektjéhez rengeteg szakértő adta a tudását, többek között az Artemis egyesület alapítói, dolgozói. Ott vannak a jelenleg működő nőjogi és gyermekjogi szervezetek, a kolozsvári Erőszakmegelőző központ, a Filia, a Salvați Copii România, de Magyarországon akár a NEM!, a NANE, a Patent is.

Az Átlátszó Erdély kétrészes tényfeltáró cikksorozatban számolt be a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium korábbi tanárának, Orbán Zsoltnak a szexuális visszaéléseiről. Az évek óta nyílt titokként lappangó történetekről a pedagógus több volt tanítványa számolt be névtelenül az oknyomozó portálnak. A két részben megjelent tényfeltáró riport rövid összefoglalóját itt közöltük, a Márton Áron Gimnázium volt diákjainak Orbán Zsolt egykori tanárukhoz írt levelét pedig itt, valamint Váradi Izabella A cinkosság oktatásjogi lehetőségei. Széljegyzetek az abúzus kapcsán című írása is megjelent a Transtelexen. A Hargita megyei rendőrség vizsgálatot indított a korábbi pedagógus és volt RMDSZ-es városi tanácsos ügyében.