Indul a Transtelex Dialóg második évada, fókuszban vitáink milyensége, minősége

2023. október 3. – 18:47

Másolás

Vágólapra másolva

Felismerünk-e egy fasiszta narratívát, módszert, ha valaki egy vitában beveti meghökkentő érvként? El lehet-e fogadni, meg kell-e hallgatni az ilyen diskurzussal előálló véleményformálókat? Vagy határozottan kell fellépni ellenük, rámutatni arra, hogy fasisztoid címkékkel, áltudományos elméletekkel próbál teret nyerni? Hasznosak-e az olyan véleményütköztetések, mint amilyen a Transtelexen zajlott Korunk-vita volt? Ezekre a kérdésekre keressük a választ október 10-én, az újrainduló Transtelex Dialógon.

Veszélyes fegyvernek bizonyul nagyon gyakran a szó, de amikor címkézünk, akkor könnyedén tesszük, sőt, ha valaki megkérdőjelezi szóhasználatunkat, azonnal készen állunk az indoklással, hogy mit miért mondtunk úgy, ahogy. Németh Györgynek a Korunkban megjelent szövege széles körű tiltakozást váltott ki, ugyanis a szerző a roma kisebbségnek, mint etnikumnak a létét kérdőjelezte meg, ugyanakkor a szociológiának, mint tudománynak a módszereit és világnézeti hatását is vitatta. Voltak olyan nézetek, amelyek szerint Németh cikke fasiszta és szélsőségesen cigányellenes. A Transtelex utánament a történetnek, portálunkon számos véleménycikk látott napvilágot, amelyet a Korunk-vita címkével jelöltünk. A szövegek megjelenése után Németh György jelezte szerkesztőségünknek, hogy érintett félként ki szeretné fejteni álláspontját. Ezt is közöltük.

Az újrainduló Transtelex Dialóg offline beszélgetősorozatunk második évadát ezzel a témával indítjuk, ugyanakkor meghívottaink segítségével a konkrét eseten és a már elhangzott érveken túlmutató beszélgetésben arra szeretnénk rávilágítani, hogy abban a kommunikációs térben, amelyben most élünk, amelyben a vitapartnerek arra vannak kondicionálva, hogy folyamatosan saját érveiket sorolják fel újra meg újra, hogyan tudjuk a racionális eszmecseréknek a körülményeit megteremteni. Hogyan alakíthatjuk a közbeszédet olyan módon, hogy az ellenvéleményeknek is teret adjunk.

Ugyanakkor hogyan állapíthatjuk meg, hol a határ, mi az, amit nem szabad, nem lehet elfogadni. Mi az, ami uszításnak, gyűlöletbeszédnek minősül, és nincs helye sem vitában, sem azon kívül a kommunikációs terünkben, a nyilvánosságban.

Szinte minden államhatalmi propagandára (a fasiszta módszerre is) jellemző, hogy a „mi” és „ők” közötti feszültség növeléséből él. Mondhatnánk, hogy ez a definíciója: etnikai, vallási vagy ideológiai vonalak mentén osztja fel a társadalmat „mi”-re és „ők”-re, és igyekszik megszüntetni a két csoport közötti átjárások, konstruktív eszmecserék lehetőségét. A szembeállítások sora szinte végtelen lehet: fehérek és feketék, menekültek és állampolgárok, melegek és heteroszexuálisok, keresztények és muzulmánok, progresszívek és konzervatívok, nemzetféltők és internacionalisták, elefántcsonttoronyban élő értelmiségiek (például szociológusok) és a populi, klímavédők és klímaszkeptikusok stb.

A konfrontáció lényege, hogy mindig van egy csoport, aki a nemzetmentő szerepét vállalja magára, egy bizonyos kisebbség által „okozott bajtól” megmentené hazáját, közösségét, elveit, hitét stb.

Ha dehumanizálunk egy csoportot, tagadjuk a létét (lásd: a roma közösség, mint etnikum tagadása), kimondatlanul is azt sugalljuk, nem jár neki ugyanaz a tisztelet, bánásmód, jog, mint nekünk.

A nyelvi agressziónak számtalan arca van, és az egyik leggyakrabban hangoztatott érv az, hogy a szólás- és véleményszabadság tiszteletben tartása sérül, ha a nyelvi stigmák, címkézések, uszítások ellen fellépünk. A szavak segítségével vívott harcainkat eleve azzal indítjuk, hogy a szólásszabadság nevében mondunk ki dolgokat, hogy a demokratikus alapjogainkat gyakoroljuk.

A társadalmi csoportok közötti bizalom a demokrácia alapja. És ezt a bizalmat mi is alakíthatjuk úgy, hogy a kommunikációs tereinket „safe place”- szé, biztonságos hellyé alakítjuk, ahol a kirekesztésnek, gyűlöletnek nem lehet helye, nem lehet kisebbségeket megalázni, alapvető jogaiktól egy mondattal megfosztani.

Hogyan találjuk meg ezt a konszenzuális minimumot, ahonnan elkezdhetjük építeni szabadságunk kis köreit?

Erre a kérdésre keressük a választ meghívottainkkal, akik már hozzászóltak írásban is a Transtelexen zajló vitához:

  • Balázs Imre József, költő, irodalmár, a Korunk folyóirat főszerkesztő-helyettese
  • Borbély András, költő, esszéíró
  • Demény Péter, író, a Matca literară folyóirat főszerkesztője
  • Kiss Tamás, szociológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója
  • Toró Tibor, politológus a Sapientia EMTE oktatója

A beszélgetést moderálja: Vig Emese, a Transtelex vezető szerkesztője.

A Facebook-eseményhez itt lehet csatlakozni.

Az esemény nyilvános. A beszélgetésről felvétel készül, amelynek a szerkesztett változatát a Transtelexen is közzétesszük. Minden résztvevő elfogadja a Transtelex adatvédelmi tájékoztatójában foglaltakat, valamint jelenlétével hozzájárul ahhoz, hogy az eseményen a szervező fotó-, hang- és videófelvételeket készítsen, azokat tárolja, valamint online felületein közzétegye.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!