Nem lehet sikeres politikus azokból a diákvezetőkből, akik nem ismerik fel a bukaresti kapcsolatok fontosságát

A romániai magyar diákvezetők számára egyértelműbb a politikai pálya lehetősége, mint román társaik számára, ezért is fontos, hogy legyenek bukaresti kapcsolataik, még ha ezeket jóval nehezebb is kialakítani, mint a magyarországi kapcsolatokat, mondta a Transtelexnek Szabó Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselő, az oktatási szakbizottság alelnöke. A politikus hangsúlyozta, korábban megfogalmazott kritikája nem a magyarországi kapcsolatépítés ellen irányult, hanem arra vonatkozott, hogy a diákszervezetek miért csak erre fókuszálnak.

A képviselő, aki egyébként egykori nagyváradi magyar diákszövetségi elnök és az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) egykori elnökségi tagja, múlt héten a Kolozsvári Magyar Napok Ifjúsági Udvarában tartott beszélgetésen vetette fel, hogy leépültek a magyar és román diákszervezetek közötti kapcsolatok, pedig ha megfelelően erősek lettek volna, talán sikerült volna elérni, hogy az új közoktatási törvény arányos jelenlétet biztosítson a magyar középiskolások számára az országos diáktanácsban (CNE).

A Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ) kapcsolata valóban nem olyan erős a román diákszervezetekkel, mint régen volt, de ez egy hosszabb folyamat eredménye, jelenleg a szervezet pedig épp közös rendezvényre készül a román országos diáktanáccsal (CNE), reagált Szász Tamás, a MAKOSZ elnöke. Kérdésünkre, hogy volt-e konzultáció az RMDSZ-el a készülő tanügyi törvényről és felmerült-e a kisebbségi képviselet a CNE vezetőtanácsában, Szász Tamás azt mondta, hogy volt lehetőség konzultációra, ezzel azonban a szervezet különféle okokból nem tudott teljes mértékben élni.

„Az OMDSZ és az egyetemi városokban működő tagszervezetek kapcsolata a román diákszervezetekkel változó mértékű, ugyanakkor mindig jelen van a párbeszéd és az együttműködés szándéka” – mondta lapunknak Andacs Zsolt Levente, az OMDSZ elnöke. Az Egyetemista Szervezetek Országos Szövetségével (ANOSR) „hullámzó” a kapcsolat, „de kritikus pillanatokban, amikor fontos ügyekben kell kiállni, mindig megtörténnek az egyeztetések”, emelte ki, hozzátéve azt is, hogy „fontos megérteni, hogy az ilyenfajta együttműködés mindig két fél aktív nyitottságát kívánja meg”.

Facebook-oldalán reagált a témára hétvégén a Maros Megyei Diáktanács is, a kétnyelvű posztban azt írták, a szervezet megalakulása óta prioritásaként kezeli, hogy jó kapcsolatot ápoljon a román diáktanácsokkal, ifjúsági szervezetekkel. „Ezen a téren már 2020-ban is értünk el közös eredményeket, például a marosvásárhelyi diákok elmaradt ösztöndíjainak folyósítását kivívó közös programunk megvalósítása által. A jövőben pedig szorosabb kapcsolatok kialakulásán kívánunk dolgozni, egy kölcsönös tiszteleten és partnerségen alapuló kapcsolat keretein belül. Hisszük, hogy együtt erősebbek vagyunk!” – áll a bejegyzésben.

Szabó Ödön szerint jó értelemben vett szemtelen kapcsolatfelvétel kellene

A reakciók fényében megkerestük Szabó Ödönt, az RMDSZ oktatási szakpolitikusát, aki azzal árnyalta a korábban elmondottakat, hogy az új generációt, a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ) és az OMDSZ vezetését nagyon tehetségesnek és felkészültnek tartja, de úgy látja, hogy az intézményes memóriában elhalványult a magyar-román kapcsolatok fontossága. Hozzátette, erről nem a jelenlegi vezetés tehet. Mint mondta, az ifjúsági szférában fontos a korábbi kapcsolatok átadása amikor egyik csapat váltja a másikat, és ez a román szervezeteknél sem mindig történik meg.

„Kissé – jó értelemben – szemtelenebb, agresszívabb kapcsolatfelvétel kellene a román diákszervezetekkel” – jegyezte meg Szabó Ödön. „A román diákszervezetek mindig is, az én időmben is tudták magukról, hogy nem elsősorban nekik van szükségük ránk, hanem nekünk van szükségük rájuk. Ők a nagyok, ők azok, akik bizonyos csoportokba meghívást kapnak, például a törvényelőkészítésbe, stb. Néha ezt a kis arroganciát, hogy úgy mondjam, le kell tudni nyelni, és megfelelő módon kezelni. Ez a generáció ezt már felismerte, beszélgettem velük az elmúlt időszakban, és azt látom, hogy el is kezdtek mozdulni az utóbbi hetekben, hónapokban ebbe az irányba, elkezdték felépíteni a kapcsolatokat” – mondta a képviselő.

Szerinte az ideális helyzet az, ha az országos diákszervezetek automatikusan kikérik a magyar diákszervezetek véleményét az állásfoglalások előtt, ha „a román-magyar diákkapcsolatokról nem csak a vegyes tannyelvű iskolákban van szó, hanem felmérések készülnek, közös kutatások, projektek vannak, akár nemzetközi szinten egységes fellépés bizonyos kérdésekben”.

Szabó Ödön hozzátette, ezt az ideális állapotot talán még sosem érték el a romániai magyar diákszervezetek, de „nagyon fontos, hogy kialakuljanak a generációs kapcsolatok, hogy ismerjék azokat a fiatalokat a diákjaink, akik ma a román diákközéletben mozognak, mert belőlük lesznek előbb-utóbb akár közéleti vezetők, akár intézményvezetők, akár olyan nagy romániai cégek vezetői, akikkel a későbbiekben jó, ha van egyfajta kapcsolat”.

A magyar diákvezetők számára elérhetőbb a politikai pálya

A közéleti szerepvállalás a magyar diákvezetők számára még egyértelműbb, hiszen „a magyar diákszervezetek társult szervezetei az RMDSZ-nek, alanyi jogon van számukra elkülönített hely, tehát ők sokkal könnyebben, tehetségük vagy megfelelő szakmai fejlődésük okán akár még hamarabb is odakerülnek, mint a román kollégáik” – mondta Szabó Ödön.

„Állítom, hogy a szelekció a magyar oldalon ebből a szempontból sokkal jobb, szélesebb kör kap esélyt a közéletben akár a legmagasabb tisztségek betöltésére is. Én magam nem biztos, hogy egy szilágysági településről, gazdasági vagy családi támogatás nélkül, eljutottam volna a képviselőház oktatási szakbizottságáig, hogyha a diákmozgalomban nem láttak volna mások is és magam is fantáziát és lehetőséget arra, hogy azokat az érdekeket, amelyekben hittem, képviseljem. Tehát a magyar diákvezetők számára ez a pálya viszonylag elérhető, és a közéleti kapcsolatépítésben később nagyon sokat jelenthet, ha azokkal, akikkel majd találkoznak a parlamentben, kormányban, nem először lépnek kontaktusba” – magyarázta a politikus.

Az RMDSZ politikusai közül többen tevékenykenykedtek egyébként korábban ifjúsági szervezetekben, például Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere, Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke vagy Porcsalmi Bálint, az RMDSZ korábbi ügyvezető elnöke is.

Nem a budapesti kapcsolatokat kell leépíteni, hanem a bukarestieket visszaépíteni

Kérdésünkre, hogy mit értett azalatt, hogy nem annyira fontos a diákszervezeteknek a román féllel tárgyalni, mint felülni egy budapesti vonatra, Szabó Ödön azt mondta, a kritika arról szólt, hogy miért csak az egyik irányba fókuszálnak. „Nyilván, hogy ha az egyik oldalról sokkal nehezebb a munka, mert a román diákszervezetekben sem mindig van ott a nyitás, sokkal nehezebb velük a kontaktus, akkor ösztönösen abba az irányba mozdulnak, amerről jobban odafigyelnek rájuk, akár segítenek is. De ezt nem »vagy-vagy«-nak kell felfogni, hanem »is-is«-nek” – fogalmazott.

„Az erdélyi magyar oktatási hálózatunkat a bukaresti törvényhozásban és minisztériumban hozott szabályozásokkal alakítják. Az anyaországi forrásokat, kapcsolatokat arra kell felhasználni, hogy még jobbak, még felkészültebbek legyünk akkor, amikor például egyetemi kollégákkal, az ANOSR-vel, diákszervezetekkel leülünk tárgyalni. Ezt nem leépíteni kell, hanem a másikat visszaépíteni egy nagyon komoly szintre” – hangsúlyozta.

Azzal kapcsolatban, hogy mennyire járulhatott hozzá a diákszervezetek Budapest felé fordulásához az, hogy a magyar állami támogatásból működő Mathias Corvinus Collegium (MCC) egyre több programmal, képzéssel célozza meg az erdélyi fiatalokat, Szabó Ödön azt mondta, az MCC-ben vannak jó programok, nagyon szimpatikus például az, hogy elvárás a diákoktól a román nyelv tökéletesítése, enélkül ugyanis nagyon nehéz érvényesülni közigazgatási területen. Ugyanakkor a képviselő szerint az egyetemistáknak vannak alternatívái más szakkollégiumokra is. „Ha valakinek problémája van azzal, hogy milyen más programjai vannak az MCC-nek, ez egy szabad történet, senki nem akadályozza meg, hogy mások is létrehozzanak egy rendszert. Azt gondolom, hogy nem is lenne rossz, hogy a magyar diákoknak több szakkollégiumi opciójuk legyen. Amúgy ez meg is van, a hagyományos, nagyon jól működő kolozsvári egyetemi szakkollégiumok, például a Jurátus Kör vagy a közgázasoknak a Mikó Imre Szakkollégium. Arról, hogy ezeknek plusz forrást kellene biztosítani, lehet szó, de egyébként a verseny ezen a téren nem rossz, és a diákok el tudják dönteni, hogy számukra mi az elérhető, mi az, ami értékrend szempontjából megfelel” – mondta.