Azt akarják, hogy egy rakétatámadást intézzenek ellenünk az oroszok?

Április elején a Reuters hírügynökség tudósítása alapján adtunk hírt arról, arról, hogy a német Rheinmetall vállalat Litvánia után Romániában is létrehoz egy szerelőüzemet és logisztikai központot az ukrán haderő segítése céljából. A hírt a vállalat közleménye alapján írták, és a Szatmár megyeiek azóta is nyugtalankodnak, sokan félnek, hogy háborús célponttá válhat a térség emiatt. Az emberek közérzetén pedig egyáltalán nem javít, hogy a helyi hatóságok abszolút semmit nem kommunikáltak eddig az üggyel kapcsolatban. Bár a Reuters híre szerint még ebben a hónapban beindul az üzem, semmiféle hivatalos információhoz nem lehet hozzáférni, mindenki menekül attól, hogy megszólaljon a népszerűtlen beruházás ügyében, hiszen jövőre választások lesznek, a téma pedig eltántoríthatja a szavazókat.

Tehát az átadáshoz közeledve még mindig csak a Reuters angol nyelvű híradása áll rendelkezésre, melyben

helyszínként mindössze annyi szerepel, hogy „Satu Mare”, ebből azonban annyi sem derült ki, hogy valahol Szatmár megyében vagy a megyeszékhelyen, Szatmárnémetiben épül a szerelőüzem.

Románul a megye és a város neve megegyezik, a hírügynökség pedig nem pontosított. A harci rendszerekkel foglalkozó üzemről szóló írásban a Reuters, a Rheinmetall közleményét idézve arról ír, hogy a létesítménynek „központi szerepet kell játszania az Ukrajnában használt nyugati harci rendszerek műveleti készenlétének fenntartásában és a logisztikai támogatás rendelkezésre állásának biztosításában”. Illetve, hogy itt fogják karbantartani az aknavetőket, a Leopard 2 és Challenger harckocsikat, a Marder harcijárműveket, a Fuchs páncélozott szállítójárműveket és a katonai teherautókat.

Sokan arra gondoltak eleinte, hogy a román-ukrán határ közelében, valahol a halmi határátkelő közelében építik fel az üzemet, mert ez lenne kézenfekvő. Hamarosan többségbe kerültek viszont a kommentfolyamokban azok a vélemények, melyek szerint Szatmárnémetiben, egy használaton kívüli gyártelepen lesz a központ. Egyik verzió szerint az Unio gépgyárat nézték ki a célra, a telephez ugyanis vasúti sínpár is vezet, ami nagy segítség lehet a harckocsik szállításában. Sőt, egyesek odáig mentek, hogy arról is írtak: kiterjedt pincecsarnok rendszer van a felszíni csarnokok alatt, ami lehetőséget teremt arra, hogy akár fegyvereket gyártsanak is. Eszerint az elmélet szerint a szerelőüzem csak fedőakció.

Másik, szintén elterjedt elképzelés szerint a Május 14 lakótelep szélén, az egykori IPL gyár területén lenne. Igaz, hogy itt nincsenek fém megmunkálására alkalmas munkagépsorok, a gyanút azonban felkeltette, hogy a környéken útalapozási munkákat végeznek.

Majd a Gazeta de Nord-Vest nevű helyi lap is bedobott a köztudatban egy helyszínt: azt írták,

a város déli részén, a Nagykároly felé vezető úttól nem messze, a Magnoliei utcán, a Comat cég területén készül az üzem.

A lap saját forrásaira hivatkozva állította ezt, a jelzett területen pedig építkezés folyik, épp egy nagy csarnok fémszerkezetén dolgoznak, így hihetőnek tűnik az információ.

„Ha igaz, hogy itt lesz a gyár, az azt jelenti, hogy átutaztatják a szerelvényeket a fél megyén és az egész városon. A halmi határátkelő közelében kellett volna legyen ez a gyár ha már mindenképpen Szatmár megyében akarták felépíteni. Főleg hogy zöldmezős beruházásról van szó. A halmiak sem örültek volna, de így pluszba kell még több mint 50 kilométert utaztatni ezeket a gépeket.

Miért nem építették meg Szucsáván? Az közelebb van Kijevhez. Megint hoztak egy politikai döntést, ami ránk nézve hátrányos, hogy érezzük, feláldozhatók vagyunk, mert itt még sok a magyar.

A politikusaink pedig mossák kezeiket, menekülnek a témától, mert jövőre választások lesznek és ez egy népszerűtlen ügy” – osztotta meg véleményét a Transtelexszel egy szatmárnémeti nő. Hozzátette: valószínűnek tartja, hogy az olcsó munkaerő tehette vonzóvá Szatmárnémetit a német beruházó számára. Úgy vélte, a szerelőcsarnok jelenléte nem tesz jó a város fejlődésének még akkor sem, ha a legrosszabb, amire egyesek gondolnak, nem következik be. Vannak ugyanis, akik szerint egy orosz rakétatámadást kockáztat az, aki úgy döntött, hogy beengedi a katonai szerelőműhelyt a városba.

Próbáltuk kideríteni, hogy egyáltalán, igaz-e a helyszínre vonatkozó információ, azonban nem jártunk sikerrel. A megyei önkormányzatnál érdeklődtünk, tudják-e, a megye melyik településén épülhet a csarnok. De azt a választ kaptuk, nem tudják. Hiába kérdezősködtünk, kértük, hogy akár nemhivatalosan bólintsanak rá, igaz-e a Gazeta de Nord-Vest híre vagy valahol máshol lesz a műhely, nehogy álhírt terjesszünk, semmi választ nem kaptunk. Illetve annyit mondott a megyei önkormányzat sajtófelelőse, kérdezzük meg a prefektúrán. Altfatter Tamás alprefektus szerint azonban semmiféle hivatalos értesített nem kapott a kormányhivatal az ügyről. Ezt követően a szatmárnémeti városi önkormányzathoz fordultunk. Itt annyit közöltek, a szóban forgó cég nem nyújtott be sem építkezési engedélyre, sem működési engedélyre vonatkozó kérelmet.

„Nem lett volna szabad hagyni, hogy ilyesmi épüljön a környékünkön. Azt akarják, hogy egy rakétatámadást intézzenek ellenünk az oroszok? Vagy atomtámadást, hogy az egész környéket tönkre tegyék? Ez felelőtlenség, felháborító”

„Nem kellene engednünk, hogy itt működjék, veszélybe sodornak minket” – osztotta meg aggodalmát és felháborodását egy közeli településen élő férfi.

Az építkezés környékén élők közül egyébként sokaknak fogalmuk sincs arról, mi készül a közelükben. Főleg azoknak, akik idősebbek, és nem interneteznek. „Nem tudtuk, mi lesz itt, honnan is tudnánk, nincs már magyar nyomatott újság Szatmár megyében. Nagyon nem örülünk, eddig is zajos volt ez a környék, ezután még zajosabb lesz. És a háborúval sem tudjuk, hogy lesz, nehogy idelőjenek emiatt a gyár miatt” – aggodalmaskodott két idősebb nő, aki a helyszín közelében lakik.

Vannak olyanok is, akik nem félnek az üzem miatt, mégsem örülnek a jelenlétének egy cseppet sem. „Nem erre számítottam – szögezte le kissé csalódottan egy, a közelben lakó fiatal nő. – Évek óta nincs buszjárat erre, nincs egy kisbolt, valami, ahol vásárolni lehet. Ráadásul kiengedik a harapós kutyákat estére/éjszakára. Én nem félek a kutyáktól, de van, aki igen. Egy Lidl, Penny, vagy legalább egy buszmegálló kellett volna erre a gyártelepre, erre ezt a szerelőműhelyt kapjuk. Félni nem félek miatta, mert nem tudom milyen hatása lesz az életünkre. De örülni sem örülök neki.”