Megőrültek a székelyudvarhelyi újságírók: pénzért akarnak dolgozni

„Bírod ezt az őrültséget? Te is úgy gondolod, hogy az uh.ro egy huncut, megzabolázhatatlan, mégis szerethető kölyök, amelyik megéri a pénzét? Akkor te veszed a lapot!” – hangolta olvasóit ezzel a felütéssel az uh.ro portál a nemrég elindított adománygyűjtő kampányára. Az udvarhelyszéki laphoz érkező adományok a túlélésben segítik őket addig, amíg az előfizetéses rendszerük működésbe nem lép. Ugyanakkor ezzel az olvasóikat is elkezdték hozzászoktatni annak a gondolatához, hogy májustól kezdve nem minden tartalmuk lesz már ingyenes.

Eddig a székelyudvarhelyi lapot 62 olvasója támogatta és 3280 lej gyűlt össze, a hosszú távú működését és fejlődését azonban abban látná, ha legalább 1.500 olvasója gondolná úgy, hogy megéri neki havi 15 lejjel támogatnia a lapot, mert tisztában van azzal, hogy a minőségi tartalomnak nem csak értéke, hanem ára is van. A vészharang megkongatásáról és a május 1-jén induló előfizetői tartalomról az eddig az Eko Papir Kft. által fenntartott, független portál főszerkesztőjét, Pál Edit Évát kérdeztük.

Nehézségekről és egyben új lehetőségekről adtatok hírt, és ezzel párhuzamosan a múlt héten elindítottátok az adománygyűjtő kampányokat is. Mi változott, ami miatt a közösség támogatását kéritek és lemondtok az ingyen biztosított tartalomról?

Jó pár éve tervezzük, hogy egy másik működési modellre kell átállni. A koronavírus-járvány alatt már úgy nézett ki a helyzet, hogyha külső forrást nem kapunk, akkor az uh.ro meg fog szűnni. Kaptam is egy olyan levelet, hogy írjak egy listát, milyen sorrendben válunk meg a kollégáktól. Ez nagyon motiváló volt, hogy minél gyorsabban elindítsunk egy adománygyűjtő kampányt. Ez működött is és tervben volt, hogy folytatjuk, de mindig közbejött valami fontosabb: hol emberhiány volt, hol valami elvonta a figyelmet.

Aztán tavaly a reklámbevételi forrásaink kiesése miatt a tulajdonos azt kezdte el mérlegelni, hogy ki fogja-e tudni fizetni a béreinket, vagy zárja-e be az uh.ro-t. Ebből mi olyan sokat nem érzékeltünk, mert a fizetéseket megkaptuk, csak az volt a gond, hogy nem voltak forrásaink fejlesztésekre. Ez szörnyű főszerkesztőként és munkatársként is, mert látod, ahogy a világ halad előre, és tudod, hogy miket kellene fejleszteni: mi az a formátum, amit az emberek szívesen olvasnak vagy fogyasztanak, de nincs rá lehetőséged, hogy megvalósítsd. Például a videók és a podcastek előállítása nagyon sok pénzbe kerül, ezekhez felszerelés kell, meg legalább egy képzés, ahol megtanítanak rá.

Ezért Petroczki Ágota tulajdonos és Soós Róbert portáligazgató elfogadták a Google News Initiative kihívását. Romániából ezen a pályázaton két újság nyert, rajtunk kívül a Monitorul de Botoșani. Az uh.ro nyertes pályázata révén egy ügyfélkaput fogunk felállítani. Kaptunk egy rakás pénzt arra, hogy fizetőfalat (Paywall) csináljunk, ebből a pénzből tehát nagyrészt a programozást fizetjük ki. Hogyha sikerül lemenedzselni, márpedig muszáj lesz ahhoz, hogy a pénzt ne kelljen visszafizetni, akkor május 1-jétől fizetőssé válik az uh.ro.

Egy olyan előfizetői rendszert készültök beindítani, amiről azt írtátok, hogy Erdélyben, de Romániában is egyedi. Mi adja ennek az egyediségét?

Romániában nem tudok olyan portálról, amelyik csak online működik és előfizetéses lenne. Olyat igen, hogy adományokat gyűjtenek, de olyat nem, hogy kizárólag így lehetne a tartalmát megvásárolni.

Az adománygyűjtő kampányban az Udvarhelyi Híradó–Székelyhon sztori kapcsán felvetetted, hogy a lap fenntartásának és függetlenségét az olvasók tudják megteremteni. Ezt azzal példáztad, hogy a szegénység és káosz jellemezte ‘90-es években is létre tudott jönni az Udvarhelyi Híradó helyi kezdeményezésből, az olvasók el tudták tartani, amikor viszont a Médiatér tröszt alá került, akkor megszűnt. Az udvarhelyszékiek mennyire érzik át egy önfenntartó és független lap fontosságát?

A mostani adománygyűjtési projekt egy kísérlet is. Egyrészt felmérjük vele, hogy mennyire elkötelezettek az olvasóink, másrészt pedig magunkat is és őket is próbáljuk hozzászoktatni ahhoz a gondolathoz, hogy innentől kezdve nem minden tartalom lesz ingyenes. Tehát azok a tartalmak, amelyek bárhol máshol megtalálhatók, mert közleményekből vagy hírügynökségi forrásból vannak, továbbra is ingyenesek lesznek. Amelyekben valami szerkesztőségi plusz van: tovább gondoltuk a témát, dolgoztunk rajta, azok fizetősek lesznek.

Ezt akkor úgy kell elképzelni, hogy a saját tartalmaitokat egy adott karakter számig lehet majd elolvasni, és utána az olvasóra van bízva, hogy el akarja-e olvasni, mert ha igen, akkor elő kell rá fizetnie?

Igen, és a hozzászólások is moderálva lesznek. Ezt már a tavaly, a Covid-járvány idején kipróbáltuk, és nem lett semmi véres következménye annak, hogy letiltottuk az álhírterjesztő meg mocskolódó kommenteket. Úgyhogy az is egy, az előfizetéssel járó előny, hogy csak az előfizetők tudnak majd hozzászólni a cikkekhez. Illetve, egy applikációt is szeretnénk fejleszteni. Itt a cél az, hogy a direkt látogatóink számát ezáltal is növelni tudjuk, és minél kevésbé függjünk a közösségi oldalak algoritmusaitól.

Itt viszont bejön képbe a tudatos olvasóknak vagy felhasználók a kérdése is. Mármint, hogy kik azok, akik beírják a keresőbe az uh.ro-t és a weboldalról fogyasztanak benneteket, vagy inkább a közösségi médiából kattintanak át. Ők viszont néha csak a véletlen folytán találkoztak a cikkeitekkel, és nem mindig jegyzik meg a tájékozódás forrását sem. Nektek most mekkora a direkt elérésetek és hányan jönnek át a Facebookról?

Sokáig az átlagosnál nagyobb volt a direkt látogatóink aránya a külső forrásból érkezőkhöz képest, ami nagy elkötelezettséget jelent az olvasók részéről, vagyis, hogy „éljük egymást”, élő kapcsolat van köztünk. Elég frusztráló, hogy ez az utóbbi időben nagyon megváltozott. Most az optimista hozzáállás szerint az olvasóink 75%-a a közösségi médiából jön és 25% direkt az oldalra kattint. A cél az lenne, hogy minél közelebb kerüljünk a direkt látogatókhoz, és a tudatos fogyasztók legyenek többségben.

Volt olyan is pár hete, hogy elolvastak valamit dél körül a Székelyhonon, délutánra kész lettünk mi is, mert az utánajárás után kiderült, hogy az információknak a fele sem úgy van, ahogy a közleményben volt: nem abban a faluban történt a verekedés és nem azok verekedtek, akikről szó volt. Egyesek pedig épp azt kommentelték a hírünk alá a közösségi médiában, hogy „a délelőtt még nem ezt írtátok”, „délelőtt hazudtatok vagy most?”

Az adománygyűjtésre visszatérve: milyen visszajelzések érkeztek eddig az udvarhelyiek részéről?

Összességében pozitív volt a fogadtatása. Volt, aki még nem értette, hogy kell adományt küldeni, de folyamatosan érkeznek a támogatások. Volt néhány komment is, ami kevésbé volt pozitív. Egyesek azt írták, hogy „miért éri meg ez csinálni, mert a média hatalom?”, vagy, hogy utánozzuk a Telexet, a Transtelexet, a 444-et, a „magyarellenes portálokat”. De ebből csak 1-2 hozzászólást kaptunk. A többség pozitívan állt hozzá.

Az előfizetői rendszerrel párhuzamosan, tartalom tekintetében milyen változásokra számíthatnak az olvasók, amitől kedvet kaphatnak az előfizetésre?

Tervünk az van bőven, meg ötletünk is, hogy mit kellene csinálni. A falvakkal, a környező településeknek az életével, az udvarhelyi dolgokkal is sokkal is többet kellene foglalkozni. Sokkal többször szeretnénk elmenni terepmunkákra, és megkérdezni akár videós anyagban a közéleti szereplőket és másokat. Ezek azok az anyagok, amiket nagyon hiányolunk és nagyon nagy szükségünk lenne rájuk, de eddig nem volt erőforrás, mert meg kellene fizetni hozzájuk olyan munkatársakat, akik profi videókat tudnak készíteni, elég jól fel tudják dolgozni az információkat, és elég tájékozottak is ahhoz, hogy gyorsan és hatékonyan tudjanak dolgozni.

Úgy érzem, hogy nagyon sok dolgot meg tudtunk volna már tavaly fordítani a közéletben is, hogyha időben feltesszük a szükséges kérdéseket, és azt a nyomást, amit a média gyakorolhat, és ami a jogában és hatalmában áll, azt gyakoroltuk volna.

Itt mire gondolsz egészen pontosan? A székelyudvarhelyi tanácsosok csörtéjére és a lemondási hullámra?

Amióta a Szabad Emberek Pártja (POL) létezik Székelyudvarhelyen, és ők vezetik a várost, azóta kialakult egy olyan hozzáállás az önkormányzat részéről, hogy „mi egymás közt megbeszéljük a dolgokat, de nem nyilatkozunk semmiről”, vagy csak kevés dologról, de a konfliktusokról nem nyilatkoznak. Van egy ilyen kis susmutolás, meg az is, hogy túlságosan fontos számukra a közvélemény. Tehát hogyha hoznak egy döntést, vagy elmondanak egy tervet valamiről, és negatív vélemények születnek róla, akkor nagyon könnyen meghajlanak. Nincs meg bennük az, ami a profi politikusokban megvan, hogy „akkor is véghez viszem azt, amit akarok”. Azt hiszem, hogy sokat segíthettünk volna abban, hogy nyíltabban kommunikáljanak. És nem csak mi, mert most magunkra veszem ezt a felelősséget, de az összes többi udvarhelyi médiának a felelőssége, hogy amikor az első hírek felröppentek, amikor Pál Dénes lemondott, akkor kellett volna odatenni az orra alá mindenkinek a mikrofont és megkérdezni, hogy tervezitek tovább a jövőt?

Biztosan van felelőssége a médiának ebben és még több energiát bele lehet fektetni, hogy még több dologra fény derüljön, de ahogy én Kolozsvárról láttam, épp az uh.ro volt az, amelyik az alpolgármester lemondásakor legalább megpróbált utánamenni a sztorinak, és írott és videós anyagban is tudósítottatok az eseményekről.

Ez a videó is egy jó példa arra, hogy egy olyan döntést kellett hozni, hogy vállalom azt, hogy hülyét csinálok magamból, és egy ilyen színvonalú videót hozok ki, ami viszont tartalmilag nagyon fontos. Vagy pedig azt mondom, hogy sajnos nem lehet, mert szar a hang, nem jó a képminőség. Találhattunk volna egy csomó kifogást, de inkább leközöltük, mert fontos volt.

A videók minőségén és számos tervetek megvalósításában segíthet az előfizetéses rendszer. Mit láttok nehézségnek, kihívásnak jelenleg a megvalósításban?

A Covid után és a tavalyi év során mindenféleképpen nagyon elfáradtunk. Az egész csapat egy kicsit ki van fáradva – vagyis inkább nagyon. Most van ez a lehetőség, és még ezen kívül dolgozunk két másik projekten, amivel szintén forrásokat tudnánk bevonni, viszont nagyon sok menedzsment munkát, meg kreatív energiát igényelnek a napi megjelenésen túl. És ez a nehézség, hogy ebből a fáradt állapotból kilépjünk és mégis tovább dolgozzunk. Nekem a fejemben van egy ilyen, hogy május elsejéig kell kibírni. És próbálom nem feltenni ezt a kérdést, hogy jó, de mi lesz azután? Reménykedünk abban, hogy az adománygyűjtő kampány során kapunk annyi – akár lelki – támogatást, hogy abból tudjunk táplálkozni.