Elűzhetik a kézműveseket a nagyváradi várból, miután a vendéglátósokhoz képest háromszoros bérleti díjat kérnek tőlük

A nemrég felújított nagyváradi várban meghatározták, hogy az egyes helyiségekben milyen típusú tevékenységeket lehet folytatni, és különböző tarifákat szabtak meg. Míg a szállodát működtetők négyzetméterenként 7 lejt kell fizessenek, a sörözősök 10-et, a borozósok pedig 15-öt, a hagyományos kézműves termékekkel foglalkozók ennek többszörösét, 25 lejt kellene fizessenek havonta négyzetméterenként. A kézművesek 2016-tól dolgoznak és szerveznek különböző tevékenységeket a várban, ahol eddig nem fizettek a termekért, mivel a várfelújítást támogató EU-s program így kérte. A pályázat határideje azonban lejárt, az önkormányzatot pedig a jelek szerint legfőképpen a pénzcsinálás érdekli.

„Eljöttek hozzánk ketten a városházától, hogy értesítsenek arról, ha nem béreljük ki ezután az általuk kért áron a helyiségeinket, ki kell költözzünk. Amikor próbáltam elmagyarázni, hogy a feltételeik teljesíthetetlenek, tartottak egy szpícset arról, hogy meg kell tanulnunk, hogyan kell pénzt csinálni. Ha pedig nem tudjuk, alkalmazzunk valakit, aki megtanít erre”

– panaszolta a Transtelexnek Pázmán Ida. „Nem tudok ennyi pénzt kigazdálkodni, decemberben a rezsi közel 1500 lejembe került, a 74 négyzetméterre pedig 2000 lej lenne a bérleti díj. Ez télen havi 3500 lejt (kb. 720 eurót) jelent, és akkor még nem ettem, nem ittam és nem vettem egy pár zoknit sem magamnak. Fogalmam sincs, mit csináljak, hová menjek. Nyolcévi munkám megy most füstbe” – panaszolta.

A várban három kézműves műhely működik: Pázmán Ida szövőműhelyt tart fenn, és dolgozik még egy keramikus és egy bőrös is, akik számára szintén elérhetetlen a megszabott bérleti díj. Mint megtudtuk, a nyitott műhelyként működő kézművesházban az elmúlt nyolc évben több tízezer látogató fordult meg. Az érdeklődők nézhetik, ahogy dolgoznak a kézművesek, sőt, ki is próbálhatják a mesterségeket, ingyen. A szövőműhelyben például egy 1986-ban készült szövőszékhez ülhetnek le, sőt, végig követhetik az egész folyamatot a gyapjúfestéstől a fonáson és a szálfeldolgozáson át egészen a kész termékig. Pénzt csak a foglalkozásokért kértek, a díjakat pedig próbálták olyan szinten tartani, hogy mindenki számára elérhető legyen.

„Gyöngyfűzésért 15 lejt, üveggömbfestésért 20-25 lejt kértünk a gyerekektől foglalkozásonként. Ilyen bérleti díj mellett mennyit kellene kérjünk? 60 lejt? Csak az jöhetne így, aki gazdag, akinek nincs pénze, azt nem taníthatnánk. Hagyományőrzés címszó alatt elitista klubot kellene működtessünk a gazdagoknak. Ez úgy röhej, ahogy van” – fejtegette a népművészet mestere címmel rendelkező hagyományőrző kézi szövő.

Elmondta, sajnálja, hogy a licitkiírásban szó sem esik a bemutató műhelyekről, mint látványosságról, kereskedelmi egységként kezelnek minden jelentkezőt. Ez akár azt is jelentheti, hogy a kínai bóvli árusokkal kellene versenyezniük a helyiségek bérlési jogáért. A gondokat pedig tetőzi, hogy az árusítást nehezíti a vár előtt folyó építkezés is, ami előreláthatólag nem fejeződik be két éven belül.

„Nem azt kifogásolom, hogy pénzt kérnek, hanem azt, hogy nekünk több mint háromszor annyit kellene fizetni, mint egy szállodának vagy majdnem háromszor annyit, mint egy sörözőnek. Kérjenek pénzt, de kérjenek egy olyan összeget, amely reális és korrekt a többiekhez képest” – összegzett Pázmán Ida. Hozzátette: érdeklődött egy ismerősénél a városházán, hogy lenne-e lehetőség módosítani a feltételeken, de azt a választ kapta, hogy a tanácsi határozattervezet el van fogadva, és ezen változtatni már nem lehet.