Versenyt futnak az idővel Antakya romhalmazai között, mondta el a Transtelexnek egy kolozsvári mentőkutyás önkéntes

Törökország és Szíria határán hétfő hajnalban következett be a Richter-skála szerinti 7,8-as erősségű földrengés, amit aztán a déli órákban egy újabb, 7,6-os erősségű földmozgás követett.

A földrengés halálos áldozatainak száma csütörtökön már meghaladta a 19 ezret, a sérültek számát több mint 68 ezerre becsülik.

Február 6-án riasztották az Erdélyi Mentőkutya Szolgálat önkénteseit, hogy készüljenek fel egy törökországi bevetésre. Kolozsvárról két mentőkutyás párost választottak ki, akik február 7-én indultak el Bukarestbe, majd onnan február 8-án Törökországba repültek. Rareș Urs és Oana Ciora kutyavezetők, valamint kutyáik, Max és Dino február 10-től kezdődően kutatnak túlélők után a törökországi Hatay tartomány fővárosában, Antakyában.

A Transtelex Oana Ciorával, az Erdélyi Mentőkutya Szolgálat vezetőjével tartja a kapcsolatot, aki elmondta, milyen körülmények között, hol fognak dolgozni, és azt is, hogy kell elképzelni egy mentőkutyás keresést. Kutyájával, Dinóval évek óta készülnek, hazai és nemzetközi gyakorlatokon, mentőakciókban, a legmagasabb szintű minősítő vizsgákon vettek részt, de ilyen éles helyzetben most vannak először.

Kolozsvárról Antakyába

Oana Ciora 2006 óta foglalkozik mentőkutyák idomításával az Erdélyi Mentőkutya Szolgálatban, ahol önkéntesként végzi ezt a munkát. Eddig soha nem volt bevetésen, annak ellenére, hogy minden évben több táborban, edzésen gyakorlaton vett részt. Magyarországon, Szlovákiában, Ausztriában, sőt, NATO-bázisokban is, a Románia területén állomásozó különítményekkel közösen volt különböző intenzív felkészítő edzéseken a kutyájával. Dino egy hét és fél éves német és belga juhász keverék, aki a mentőkutyák osztályzatában a legfelső szintet érte el, azonban először most lesz éles bevetésen. Antakyának a Günyazi nevű részében fog túlélőket keresni a romok között.

A második romániai mentőalakulatban, amely Bukarestből indult Törökország felé, összesen 56 ember van, közöttük rohammentősök, orvosok, tűzoltók és mentőkutyás párosok. Amikor először sikerül kapcsolatba lépni Oanával még nem érkeztek meg a célállomásra, arra vártak, hogy a magukkal vitt egészségügyi és élelmiszercsomagokat, sátrakat, különböző felszereléseket átszállítsák arra a gépre, amellyel aztán Antakyába repülnek.

A tervek szerint, miután megérkeznek a kárterületre először a tábor kialakításával kezdik a munkát. Az egyhetes – tíz napos önellátásra képes csapat városi kutató-mentő, műszaki-mentő, kötéltechnikai mentő, egészségügyi, kutyás kutatási, vezetés-irányítási feladatokat tud végezni.

Mit kell tudnia a mentőkutyának?

Oana Ciorától megtudtuk, hogy Dino hathetes kölyökként került hozzá, és el is kezdte a kiképzését ahhoz, hogy keresőkutyává váljon, ugyanis ez a nevelés a kutya életének korai szakaszában kell kezdődnie, és a kutya egész életében folytatódik. Önkéntes kutyavezetőként számtalan órát töltött Dinóval, hogy a bevetésre kész állapotra való felkészülése tökéletes legyen.

Amikor arról kérdeztük Oanát, hogy mi tesz egy kutyát jó keresővé, akkor az engedelmességet és az irányított ügyességet emelte ki, valamint a legfontosabbat, hogy egy adott keresési területen emberi szagot tudjanak keresni és jelezzék vezetőjüknek az emberi szag jelenlétét. A kiképzett kutyák a jelzések többféle formáját is megtanulhatják, attól függően, hogy milyen jellegű feladatokat kell elvégezniük.

Gondosan megtervezett lépéseken keresztül arra, hogy egy csapat szerves részeként dolgozzon együtt a vezetőjével. A kutyák számos zavaró tényezőnek (látás, hang és szag) és változó körülményeknek vannak kitéve, miközben megtanulják, hogy minden helyzetben stabilak és megbízhatóak legyenek. A kutyáknak más kutyák közelében kell dolgozniuk, és arra kell őket kondicionálni, hogy elfogadják a különböző járműveken történő szállítást, beleértve a helikoptereket, repülőgépeket és különböző terepjárókat. A kutyáktól azt is elvárják, hogy képesek legyenek pórázon és pórázon kívül is kontroll alatt dolgozni.

A kutyáknak a legkülönfélébb környezetben kell dolgozniuk és a különböző életjelek jelzésére képezik ki. Oana Ciora vázolta, hogy hatórás turnusokban fognak dolgozni, mivel ez az az időtartam, amely alatt az állatok meg tudják őrizni koncentráló képességüket, ezt hatórás pihenő követi, majd folytatják a munkát.

10 napig tart a megbízásuk, ugyanis mivel csak túlélők keresésére szakosodott kutyákról van szó, a romok alá szorult, elhunyt áldozatok megkeresésében már nem tudnak segíteni, ugyanis ez a fajta keresés nem tartozik kompetenciáik közé.

Kutyavezetőként Oana Ciora is folyamatosan képezte magát az elmúlt években, egy állandó tanulási folyamatot jelent megfigyelni a kutyák testbeszédének finom változásait, mivel a kutya az, akire a megtalálás során támaszkodni kell. A kutyavezetésen túl pedig rendelkezni kell a keresési és mentési alapismeretekkel, az elsősegélynyújtás, rádiós kommunikáció, a GPS-rendszer működtetésének ismeretével is.

Megérkezés a romok közé

Csütörtök este érkezett meg a csapat Antakyába, ahol a már ott lévő kollégákkal találkoztak. Már aki nem volt éppen bevetésen. Oana a velük való beszélgetések nyomán mesélt el nekünk néhány dolgot, arra várva, hogy amikor a terepről visszatérnek a mentőkutyás csapatok, akkor ők menjenek ki a helyszínre. A román mentőcsapatok a török koordinátorok utasításait követve járnak háztól házig, azonban a kommunikáció nehézkes, mert az internet csak időszakosan vagy egyáltalán nem működik. Állítólag a török koordinátorokat nehéz elérni telefonon, még a speciális távközlési rendszeren keresztül is. A már ott lévő mentőcsoportok szerint a legnehezebb a várakozás, kitölteni azokat az üres járatokat amíg új intervenciós rendelés érkezik, tudta meg Oana Ciora.

A kolozsvári kutyavezető számára már az első ott töltött órák is felkavarók voltak. A román táborba vezető úton azt látta, hogy azok a helybéliek, akik nem tudták vagy nem akarták elhagyni a lakhatatlanná vált várost, takarókból és ponyvákból rögtönzött menedékhelyeket eszkabáltak maguknak, és kukában gyújtott tűznél melegedtek, mivel ott is téli hideg van.

Azok a helyiek, akiknek rokonaik vagy barátaik vannak a romok alatt, megpróbálják megkerülni a katonai hierarchiát, és sokan egyenesen a táborba mennek, hogy megkérjék a mentőket, kutassák át az egyik vagy másik épületet, mesélték Oana Ciorának a napok óta túlélők után kutató román kollégák. „Gyerekek rekedtek odabent, gyertek, mert hallatszik a sírásuk” – mondják nekik törökül, angolul, magyarázzák kézzel-lábbal, hogy hol van szükség segítségre. A román mentők hozzászoktak az ilyen kérésekhez, és nagyon nehezükre esik nem kimenni és megnézni, de a szabályokat be kell tartaniuk, mert ha nem, akkor fejetlenségbe torkollna a mentőakció.

A kolozsvári önkéntes azzal a hírrel zárta helyszíni beszámolóját, hogy csütörtök este egy helyi lakos értesítését követően a török koordinátorok kiküldték a román mentőket, hogy életjeleket keressenek az egyik romhalmazban.

Az expedícióban a már ott lévő kutyákat, Achimot és Zurát vetették be, akik eléggé fáradtak voltak, mivel egész nap dolgoztak, ennek ellenére valamit megéreztek, és miután leadták a jelzést, a román csapat egy hangérzékelő készülék segítségével, ami valójában egy nagyon finom mikrofon, szívdobogást rögzített a beton alatt.

Állítólag két túlélőt találtak ott, de hosszú órákba telik még, amíg sikerül őket a több méter vastag romhalmazból kiásni. Gyakran ugyanis többtonnás beton- és vasdarabokat kell mozgatni, amelyhez nagyobb munkagépekre is szükség van.

Utólag, a Román Katasztrófavédelmi Főigazgatóság közleményéből kiderült, hogy a mentési műveleteket több órán keresztül folytatta a RO-USAR csapat, és péntek reggel, helyi idő szerint 04.00 óra körül a román kutató-mentő alakulat a helyi hatóságokkal közösen egy 55-60 éves, eszméleténél lévő, együttműködő nőt emelt ki az összeomlott lakóépületből, amely a helyiek beszámolója szerint 9 emeletes volt.

Oana Ciorával igyekszünk a továbbiakban is tartani a kapcsolatot, és ő készségesen vállalta, hogy amíg a helyszínen van és az ideje is engedi, beszámol a Transtelexnek a helyszíni eseményekről.