A halálos kimenetelű támadás nyomán kiderült, hogy a kóbor kutyák helyzete Romániában továbbra is megoldatlan

A '90-es évek végén, a 2000-es évek elején volt égető probléma Romániában a kóbor kutyák kérdése. Traian Băsescu volt bukaresti főpolgármester egyik fő sikere, amellyel aztán dobbantani tudott az államelnöki pozícióba, az a fővárosi kóbor kutyák helyzetének rendezése volt. A bukaresti polgárok fellélegeztek, amikor azt tapasztalták, hogy már nem kell rettegniük, ha sötétedés után egy-egy kihaltabb utcába kellett befordulniuk.

Ahhoz azonban, hogy a gazdátlan állatok száma ne ugorjon ismét a magasba következetesnek kell lenni, a szabályok betartását mindenkin számon kellene kérni. Ez pedig nem történt meg. A kutyák kedvük szerint járnak-kelnek a fővárost övező kültelki részeken. Mivel nem ivartalanították őket, szaporodnak, falkákba verődnek, táplálékot keresnek, és agresszívan viselkedhetnek mind az emberekkel, mind más, kisebb állatokkal szemben. Az állatvédelmi őrszolgálat által befogott ebeket mikrochippel látják el és ivartalanítják, így ha visszakerülnének az utcára, akkor nyomon követhetőek lennének, és tudható volna, honnan származnak.

A külvárosokban, ipari telepeken, szemétlerakatok táján kóborló kutyák azonban nem a menhelyekből származnak, hanem többnyire a felelőtlen gazdáktól. Az utcára dobott kölykök tovább szaporodnak, magánterületeken, raktárakban, építkezéseken húzzák meg magukat, és olyan csoportokat alkotnak, amelyek veszélyessé válhatnak: ez történt Bukarestben is egy héttel ezelőtt.

A bukaresti tragédia

Egy 43 éves nő halt meg tragikus körülmények között, ugyanis a bukaresti Malom-tó közelében kocogás közben kutyák támadták meg, és perceken belül elvérzett, mert a combartériáját átharapta az egyik támadó eb. Ana Oros környezetvédelmi aktivista volt és mérnökként dolgozott az Országos Méréstechnikai Kutató és Fejlesztő Intézetben. Szenvedélyesen szerette a hegyi sportokat, tagja volt a bukaresti hegymászó klubnak és a 2014-es Verespatak megmentéséért rendezett maraton egyik nagykövete volt, rendszeresen futott.

Ana Orost egy évvel ezelőtt ugyanazon a környéken támadták meg a kóbor kutyák, és bár akkor is jelentős sérülései voltak, megmenekült. A fővárosi önkormányzat hatáskörébe tartozó állategészségügyi feladatokkal megbízott szolgálat akkor begyűjtötte a kérdéses területről az ott tanyázó állatokat, azonban kerek egy év alatt, Ana Oros haláláig nem sikerült pontot tenni az ügy végére, amely nyomán ki kellett volna, hogy derüljön, ki a felelős azért, hogy a város szélén falkákba verődve élnek a gazdátlan kutyák, az arra járók testi épségét, és amint látjuk, életét is veszélyeztetve.

A második, ezúttal halálos támadás szemtanúja, aki felhívta a 112 segélyhívó számot, egy kilométernyire lehetett a támadás helyszínétől, valahol a tó túloldalán. A feleségével sétált, odarohant a helyszínre, de nem tudott mit tenni. Mire a rohammentősök odaértek már halott volt: „A combartéria az egyik legnagyobb ér a testben. Ha megsérül, akkor nem lehet a szokásos kötözéses módszerrel elállítani a vérzést, folyamatosan vért pumpál ki. Ilyen esetekben a halál 15 percen belül bekövetkezik” – mondta el Salem Abdo, a Mina Minovici Törvényszéki Orvosi Intézet szakembere.

Téved, aki azt hiszi, hogy ilyesmi például Kolozsváron vagy környékén nem fordulhat elő

Kolozsváron tavaly 447 kóbor kutyát fogtak be a gyepmesterek az utcáról. Mindannyiukat az önkormányzat által fenntartott kutyamenhelyre vitték, és Dan Tarcea alpolgármester szerint sokukat sikerült örökbeadni.

Egy kutya ellátása a menhelyen havonta 500 lejbe kerül a kolozsváriaknak.

Több olvasónk is beszámolt arról, hogy a Kolozsvár melletti Kisbács település határában futás közben meggyűlt már a baja a kutyákkal. A barátnőjével kocogni induló Erika a bácsi erdő felé tartott – vagyis a következő falu, Nádaspapfalva felé vezető út szélén haladt –, amikor egy 5 fős kutyacsapat ugatva rájuk rontott. Szerencséjükre épp akkor ért oda két másik futó is, így némiképp kiegyensúlyozottabbak lettek az erőviszonyok, és a kutyák végül csak a nyomukba eredve, kvázi visszakísérték őket a házakig. Nem voltak kóbor kutyák, az egyik háztól voltak rendszeresen szabadon engedve. Olvasónk szerint vélhetően ezeknek a kutyáknak volt köszönhető, hogy bár korábban többen is kocogtak azon a részen, egy idő után mindenki eltűnt és más helyet keresett magának a sportoláshoz.

Zoltánt, egy másik olvasónkat, aki szintén azon a környéken szokott futni, meg is támadták, kocogás közben, feltehetően ugyanezek a kutyák: körbevették, ráugráltak és cibálni kezdték a ruháját, ami elszakadt, az egyikük bele is mélyesztette a fogát a karjába. Próbált tőlük megszabadulni, de sikertelenül, és nem tudni, hova fajultak volna a dolgok, ha nem jön arra még egy személy, aki szintén kiabálni kezdett az állatokra, míg azok végül odébbálltak. Olvasónk ezt követően feljelentést tett a rendőrségen, majd hetekig járt a különböző oltásokra. Korábban már egyszer szólt a kutya tulajdonosainak is, hogy ne engedjék ki őket a kerítésen túlra, de azok rendszeresen nyitva tartották a kaput, így az ebek bármikor kifutottak, ha valami mozgást észleltek az úton. Ebben az esetben a rendőrségi feljelentésnek lett következménye, mert a kutyák már egy jó ideje nem tűntek fel a környéken, zárta beszámolóját Zoltán.

De nem kell kimenni a városból, hogy valaki ne érezze magát teljes biztonságban a kutyák miatt. Klára arról számolt be, egy alkalommal a kolozsvári reptér közelében lévő egyik magánparkolóban hagyta az autóját, hogy amikor visszatér, a közelben legyen a gépkocsi, mivel egy éjszaka járattal érkezett vissza a városba. Arra nem számított, hogy az alig 800 méteres útszakaszt nem lesz olyan könnyű megtenni éjszaka, bár gyanakodhatott volna, amikor a parkoló tulajdonosa már a leadáskor megkérdezte, nem kér-e fuvart a reptérről az autóig. Nem kért, de amint a kihalt utcán elindult a parkolóhoz, már megbánta, mert legalább négy kutya bukkant fel a környéken, és agresszíven kerülgetni kezdték őt. Végül hívnia kellett az őrt, hogy biztonságban elérjen az autójáig, és el tudjon hajtani.

Ebből a három kolozsvári történetből is kiderül, az öt csillagos városkép, amelyet a kolozsvári polgármesteri hivatal ügyesen felépített, nem jelenti azt, hogy ne lennének kóbor kutyák a városszéleken ugyanúgy, mint Bukarestben. Az önkormányzatok pedig egyformán felelőtlenül kezelik az elszaporodó gazdátlan állatok problémáját, mindaddig, amíg egy-egy súlyos tragédia rá nem irányítja a figyelmet az éveken keresztül elvégzetlenül maradt feladatokra.

Felelősséghárítás magasfokon

A bukaresti eset kapcsán is annak lehetünk tanúi, hogy a fővárosi 6. kerület polgármestere az állatvédelmi hatóságot hibáztatja, és azt állítja, hogy a helyi rendőrség egy héttel Ana halála előtt már jelezte az illetékeseknek, hogy egy kóbor kutyafalka kóborol a környéken. A polgármester nyilvánosságra hozta a január 14-én regisztrált telefonhívást, amelyből kiderül, hogy a helyi rendőrség figyelmeztetett a gazdátlan ebek jelenlétére.

Ciprian Ciucu kerületi polgármester elmondta, hogy a városháza alkalmazottai szerint mintegy tíz kutya verődött össze a Malom-tó környékén, és ha a helyi rendőrség felhívására azonnal reagál az állatvédelmi hatóság (ASPA), akkor elkerülhető lett volna a tragédia.

„Az ASPA elhanyagolta a munkájának egyik részét, és ez ahhoz vezetett, hogy a kutyák újra megjelentek az utcán. A kóbor állatok begyűjtése helyett figyelemfelkeltő kampányokat folytat. Évek óta nem végeztek elaltatást, ami miatt a menhelyek tele vannak. És ezért a forrásaikat nem a csapdázásra, hanem a lakhatási körülményekre és a nagy pénzekért folytatott figyelemfelkeltő kampányokra fordítják. Egyfajta PR-t csinálnak a közpénzből” – mondta Ciprian Ciucu az egyik sajtótájékoztatón.

A tragédiát követően az ASPA bejelentette, hogy összesen 12 felnőtt- és 2 kölyökkutyát fogtak be a Malom-tó környékén a támadás után kezdeményezett begyűjtési akciójukban. A közleményük szerint egyik kutyában sincs mikrochip. A begyűjtött kutyák között van az a falka is, amelyről azt feltételezik, hogy a kocogó nőre támadt. A rendőrség mintát vett a falka egyedeitől, hogy megállapítsa, kapcsolatba hozhatók-e a támadással. Az állatvédő őrszolgálat közölte, hogy rendőrségi feljelentést tesz, mert a kutyák az elkerítetlen udvarokról jutottak ki az utcára.

Bukarest: a gazdátlan állatok fővárosa

A fővárosi állatvédelmi őrszolgálatot, az ASPA-t 2001-ben hozták létre, amikor a kormány felismerte, hogy élhetetlenné vált a román főváros, oly mértékben elszaporodtak a gazdátlan ebek. A kóbor kutyák kezelését célzó programot jóváhagyó rendelettel egy időben létrehozták tehát az ASPA-t is és felhatalmazták „a probléma kezelésére” Bukarest egész területén.

Az őrszolgálat azonban 2013-ig nem működött hatékonyan.

Tíz évvel ezelőtt a becslések szerint 65 ezer gazdátlan kutya kóborolt Bukarest utcáin.

Abban az évben egy gyermek, Ionuț Anghel lett egy kutyatámadás áldozata. Azóta a kóbor kutyák kezelésének eljárása sokkal egyértelműbbé vált, beleértve az eutanáziáról szóló döntést is. 2017-ig az ASPA mintegy 54 000 kutyát fogott be, amelyből körülbelül 30 ezret elaltattak, 24 ezer eb számára pedig sikerült örökbefogadó gazdát találni.

Az ASPA szakembereinek becslése szerint jelenleg 8000 kóbor kutya él a fővárosban. 2017 óta tilos az eutanázia.

Az elmúlt években az állatvédelmi és jóléti őrszolgálat munkája főként a megelőzési intézkedésekre összpontosított: sterilizációs tudatosító kampányokat és örökbefogadási vásárokat rendeztek, mivel úgy ítélték meg, hogy a lakosság mentalitásváltásával lehet hosszútávú eredményeket elérni. A számok arról árulkodnak, hogy az addig évente befogott 8000 állat 2022-re lecsökkent 1500-ra.

A helybéli lakosok, ahol a tragédia történt arról számoltak be a sajtónak, hogy a tavalyi kutyatámadás után is csak az ebeknek felét vitték el a helyszínről, a többiek ott maradtak. A vasárnapi támadás kapcsán elindult csörtéből pedig mindössze az derül ki, hogy minden illetékes tudott az ott tanyázó kutyákról, azonban senki nem lépett. Az őrszolgálat szerint a helyi rendőrségnek kellett volna kezdeményeznie a kiszállást, az önkormányzat azonban hárít: ők csak jelezték a problémát az állatok begyűjtéséért csakis az őrszolgálat felel.

A helyi rendőrség 2021 nyara óta nem bírságolta meg azokat az ingatlantulajdonosokat, akikről kiderült, hogy az állatok egy részét etetik. Ráadásul senki sem akadályozta meg, hogy a kérdéses területen ne halmozódjanak fel szemétkupacok, ami szintén elősegítette a falka kialakulását. Senki sem követelte meg a tulajdonosoktól, hogy kerítsék el a parcelláikat, és tartsák tisztán azokat.

A kutyamenhelyek több millió dolláros üzletet jelentenek

Miközben gazdátlan kutyák tízezrei kóborolnak az ország településeinek utcáin, húzódnak meg lakatlan területeken, és sokukat a helyhiány miatt elaltatják a menhelyeken, ha 14 napon belül nem jelentkeznek értük vagy nem fogadják örökbe őket.

Az önkormányzatok felelőtlenségét kritizáló állatvédő egyesületek szerint a legjobb üzlet továbbra is a kóbor kutyáknak fenntartott menhelyek működtetése. Több millió eurónyi uniós és közpénzt nyúlnak le állatvédelem címén, miközben senki nem ellenőrzi őket, hogy a befogott ebekkel mi történik, hogyan gondozzák őket.

A probléma nem a kóbor kutyákkal van, nem ők tehetnek arról, hogy ugatnak vagy harapnak, hanem a felelőtlen állattartókon, a felelőtlen önkormányzatokon és azon, hogy a szabálysértők szinte mindig megússzák felelősségre vonás nélkül.

A bukaresti állatvédelmi őrszolgálat 2022-ben 17,8 millió lejes költségvetésből gazdálkodott: a személyzeti költségek 5,4 millió lejre rúgtak – derül ki a városháza honlapján közzétett beszámolóból. Az állatok élelmezésére 1,6 millió lejt fordítottak, további 1,4 millió lejt pedig gyógyszerekre és közüzemi szolgáltatásokra költöttek. Egyéb karbantartási és üzemeltetési költségek 5,1 millió lejbe kerültek.

A beruházások mintegy 2,9 millió lejre rúgtak, az összeg nagy része a Pallady menedékhely két épületének felújítására ment el, ami 2,3 millió lejbe került.

2023-ra az ASPA javasolt költségvetése három millióval több, mint a tavalyi összeg: idén már 20,4 millió lejből gazdálkodhatnak: személyzeti költségekre 5,4 millió lejt szánnak, az élelmiszer az állatok számára 1,6 millió lej lesz, további 1,4 millió lejt pedig gyógyszerekre és közüzemi szolgáltatásokra számoltak fel. Egyéb karbantartási és üzemeltetési javakra 5,1 millió lejt különítettek el. A beruházások összege ezúttal 2,5 millió lejt tenne ki.

Az intézmény honlapja szerint az ASPA főigazgatója Georgiana Constantina Preda. Nem sikerült semmit sem kideríteni a szakmai hátteréről, mert az önéletrajza nem szerepel a honlapon. Az egyetlen információ, amit a sajtó megtudott róla, hogy 2020-ban a Szociáldemokrata Párt jelöltjeként pályázott egy tanácsosi helyre a főváros 1. kerületének tanácsában.

A főigazgató bruttó fizetése 16.917 lej, amelyhez 1456 lej pótlék járul a veszélyes munkakörülmények miatt. Preda 2021-es vagyonnyilatkozatában 120 520 lej nettó jövedelem szerepel, ami azt jelenti, hogy a havi nettója 10 000 lej körül van.

Miközben a hatóságok azon vitatkoznak, hogy ki a hibás, a családnak búcsúznia kell Anától

Senki nem vállalta egyértelműen a felelősséget a vasárnapi tragédia miatt, és valószínű a közeljövőben nem is lesz lezárva az ügy.

A nyomozást követően érdekes lesz megfigyelni, hogy ki ellen emel majd vádat az ügyészség. A nyomozást egyelőre a 6. kerületi bíróság ügyészsége vezeti emberölés miatt. Az ügyet azonban a bukaresti bírósági ügyészség ügyészei vehetik át. Ettől függően a meghallgatások az elkövetkező időszakban megkezdődhetnek. Sokatmondó tény, hogy a tavaly indított első vizsgálat, amikor Anát először harapták meg kóbor kutyák a Malom-tó melletti mezőn, még nem zárult le.

A törvényszéki orvosok több száz harapást számoltak meg a nő testén, és arra a következtetésre jutottak, hogy Ana perceken belül meghalt, miután a combartériáját átharapta az egyik támadó eb. A volt férje az egyetlen hozzá közel álló személy, aki a temetési előkészületeket el tudja intézni, ugyanis közös fiuk még kiskorú, és Anának nem élnek már a szülei. Egyetlen nővére az Amerikai Egyesült Államokban van, és mindent megtesz, hogy hazaérjen testvére temetésére.

Ioan Daraban, Ana volt férje szerint „Ana nagyon barátságos ember volt, az eset előtti pénteken találkoztunk utoljára, és úgy tervezte, hogy a hétvégét a fiunkkal tölti. Ami Anával történt, az tragikus, de nemcsak fájdalmas, hanem elfogadhatatlan és tűrhetetlen, hogy a harmadik évezredben, egy modern társadalomban, ilyen dolgok megtörténhetnek”.

Eddig a nyomozók állatorvosok segítségével vérmintákat vettek a befogott kutyák szőrén talált vérfoltokból, beleértve a foglenyomatokat is, hogy kiderítsék, egyeznek-e azok az Ana testén talált harapásokkal. Ez lehetővé tenné számukra annak megállapítását, hogy kóbor vagy harci kutyákról van-e szó, ahogyan azt néhány helybéli állítja.

A városháza lépcsőjére Ana Oros volt kollégái vörös rózsákat szórtak szét tiszteletük jeléül. Anát szombaton temetik el szülei mellé szülővárosában, Nagybányán.