„A hajléktalan lét már nincs annyira megbélyegezve Sepsiszentgyörgyön, mint évekkel ezelőtt”

2022. november 09. – 17:00

frissítve

„A hajléktalan lét már nincs annyira megbélyegezve Sepsiszentgyörgyön, mint évekkel ezelőtt”
Székely Róbert – Fotó: az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének Facebook-oldala

Másolás

Vágólapra másolva

Egyre többen válnak hajléktalanná Sepsiszentgyörgyön. A koronavírus-járvány alatt és után sokak élete fenekestől felfordult, közülük sokan lelki nehézségekkel, a munkahelyük elvesztésével és gazdasági nehézségekkel szembesültek. Erre pedig még egy lapáttal rátett a gazdasági válság, ami miatt egyesek már nem tudják fizetni a számláikat: fűtetlen, villany nélküli lakásban kuporogva várják a kilakoltatást. Ezeknek a kiszolgáltatott embereknek az útja idővel a hajléktalanszállóra vagy az utcára vezet. Székely Róbert, a Máltai Szeretetszolgálat programkoordinátora szerint a bajban lévők száma az utóbbi időben legalább a duplájára nőtt, de olyanok is bőven akadnak, akiknek a lakhatása ugyan biztosítva van, de szociális helyzete a meleg ebédet már nem teszi lehetővé. A programkoordinátorral a sepsiszentgyörgyi szociális tevékenységeikről beszélgettünk.

A Máltai Szeretetszolgálat Horgász utcai épületében, ahol ez az interjú készül, szociális konyhát fogtok létrehozni az év végéig. Tartható ez az időpont?

Az építkezési engedélyek megvannak, a munkálatok nagyrészt befejeződtek. A víz bekötése és a villanyszerelés után jöhetnek a gépek. Ha minden jól megy, már november végén elindulhat a szociális konyha. A Global fund for forgetting people-höz leadott erről szóló pályázatunk kifutási ideje az év végén lejár, úgyhogy egy hónapot lefedünk vele, mert egy nagyon kicsi fenntartási költség is bele volt számolva. Utána források után kell nézni ahhoz, hogy tovább tudjuk működtetni.

Honnan jött az ötlet?

Már nagyon régóta létre szerettünk volna hozni egy szociális konyhát Sepsiszentgyörgyön, mert nagy igény lenne rá. Ezt az igényt pedig a Segítő háló nevű programunk is visszaigazolta, amelyet a Covid-járvány időszak alatt indítottunk el. Ebben a programban a Máltán kívül benne van még a Caritas, a Vöröskereszt, a Diakónia, az Erdélyi Telefonos és Internetes Lelkisegély-szolgálat és a Gondviselés segélyszervezet, és azoknak az embereknek a megsegítését tűzte ki célul, akik nem tudtak kijárni a házból, mert például – a veszélyeztetett kategóriába tartozó – idősek, vagy éppen covidosok és karanténban voltak. Az ők mindennapjaikat akartuk megkönnyíteni azzal, hogy bevásároltunk, gyógyszereket vittünk, felolvastunk, mindenféle feladatokat elláttunk, amire szükség volt.

A program a járványügyi korlátozások feloldása után is folytatódott?

Amikor a Covid-járvány korlátozásai lejártak, akkor ez a program picit megállt, de utána is megkerestek az idősek, a mozgássérültek, hogy bajban vannak. Ezért úgy döntöttünk, összehívjuk a szervezeteket, és tovább folytatjuk a programot, mert láttuk, hogy egyeseknek ez nagyon nagy segítség. Azóta a folyamat már ott tart, hogy hozzárendeltünk anyagi támogatást, és négy órában alkalmazottat is foglalkoztatunk, aki az önkénteseket koordinálja. Illetve, mivel azt is megfigyeltük, hogy ezek az emberek sok esetben hetente egyszer esznek meleg ételt, ha esznek egyáltalán, a Máltának viszont az ország különböző pontjain működik a „guruló ebéd” programja – így ezt Sepsiszentgyörgyön is elindítottuk.

Általában mi okozza, hogy az emberek nem jutnak meleg ételhez?

Ez különböző okok miatt lehet. Vannak, akik nem tudnak főzni, de vannak, akik fizikailag, esetleg anyagilag, netán szellemileg nem képesek rá. Ez a táplálkozási forma már önmagában is egészségtelen, de az időseknél még nagyobb gondot jelent, mert számukra másfajta vitaminbevitelre van szükség. Első körben ezért húsz idős embernek főztünk, de egyre több megkeresés érkezett hozzánk, így most már harminc főnek szállítunk ki meleg ebédet. Azért ennyinek, mert ennyire kaptunk támogatást. Most is épp a hajléktalan szállóból jöttem, két kolléga megy ki egy bácsihoz és két nénihez, hogy megnézzék, ellenőrizzék, hogy mi a helyzet, mikortól kaphatnának meleg ebédet.

Azok, akiknek a szociális helyzete különben nem tenné lehetővé, hogy meleg ételt egyenek, ingyenesen részt vehetnek a programban?

A guruló ebéd program ára más felmérések mellett a jövedelemhez és önellátás szintjéhez kapcsolódik, mert lehet, hogy valaki 2000 lejt keres, de ha 600 lejért bérli a lakást, a kezelésére pedig minden hónapban 1200 lejt költ, és a maradék összegből kell megéljen, akkor a program számára ingyenes lesz. A 30-ból mindössze páran rendelkeznek kellő jövedelemmel ahhoz, hogy egy szimbolikus összeggel be tudjanak szállni. Nagyon nagy szükség van a guruló ebéd programra, és folyamatosan érkeznek hozzánk megkeresések, a 30 főt azóta már meg is haladtuk. A meleg étel megvásárlása viszont óriási költségekkel jár. Ha rendelkeznénk szociális konyhával, akkor az alapanyagokat mi tudnánk beszerezni, akkor sokkal jobban kijönnénk, illetve sokkal több emberhez el tudnánk jutni. Ezért a szociális konyha egy nagyon régi vágyunk.

Szociális konyha már korábban is működött Sepsiszentgyörgyön…

Annak idején át is akartuk venni a polgármesteri hivataltól a szociális konyhát, mert szociális konyha kellett volna maradjon, mert nagyon sok az igénylő, és ha megmarad, ez által nagyon sokat lehetett volna segíteni: olcsóbban megfőzni, az embereknek minőségi ételt az asztalra tenni. Viszont nem volt kitalálva a koncepció, nem volt nyitottság, nem kapta meg a Málta. Illetve volt egy probléma is, hogy mivel pályázati pénzzel újították fel, bizonyos ideig az önkormányzat tulajdonában kellett maradnia. Az épülete jelenleg Művészeti és Népiskola kantinjának ad helyet, és mivel az iskola épülete az önkormányzat tulajdonában van, ezért ez egy egyszerűbb út volt.

Azonban nem csak az önkormányzat, hanem a többi szociális kérdésekkel foglalkozó szervezet sem volt mindig ennyire gáláns a Máltai Szeretetszolgálattal való együttműködés terén. Mi változott azóta?

Nagyon sokáig a civil és szociális szervezetek is egymás ellen dolgoztak. Harc volt azért, hogy ki megy a kórházba mikulásozni, és hogy ha valamelyikünk már valamivel foglalkozott, akkor a másik nehogy betársuljon. Ezt ma hülyeségnek nevezem, és ezzel mindenki egyetért, mert annyi ember van, akinek problémája van és segítségre szorul, hogy nem kell azon vitázzunk, hogy Józsika hozzánk jöjjön ebédet enni, vagy hozzátok.

Elkezdődött egy kommunikáció és találkozások sokasága, és megegyeztünk arról, hogy ki melyik területen dolgozik. A Diakónia foglalkozik az otthoni beteggondozással, de inkább falvakon, a Vöröskereszt marad Sepsiszentgyörgyön, a Caritasnak gyerekprogramjai vannak, a Málta a hajléktalanokkal és idősekkel foglalkozik. Van, aki csak beszélgetni akar, ezért őket a mentálhigiénések veszik át. Van, akinek vásárolni kell, akkor a Málta, a Vöröskereszt segít. Van, amikor valaki egészségügyi ellátásra szorul, velük a Diakónia vagy a Vöröskereszt foglalkozik. Tehát nagyon jól működik a partnerség, és a szervezetek egymást kiegészítik, ezáltal hatékonyabbak is vagyunk, mert mindig tudjuk, hogy kihez kell fordulni, hogyha probléma van.

Említetted a hajléktalanokat a Málta esetében, és a szociális konyha kapcsán érdemes megjegyezni, hogy van egy ilyen tévhit ezzel kapcsolatban, hiszen a guruló ebéd és szociális konyha szolgáltatásait nem csak hajléktalanok veszik igénybe. Mióta foglalkoztok hajléktalanokkal?

Kilenc évvel ezelőtt vettük át a hajléktalanszálló működtetését az önkormányzattól. Nemrég pedig nyitottunk nappali foglalkoztatót is, de ezek a programok nem függnek össze a szociális konyhával. A hajléktalan szálló egy külön központ, külön épületben működik, külön szabályzata és vezetősége van. Ott kapcsolódnak egymáshoz, hogy a Máltai Szeretetszolgálat önkéntesei besegítenek a hajléktalanszállóban is: eseményeket szerveznek, találkozókat, előadásokat, kirándulásokat a hajléktalanoknak. De külön-külön rendszerben dolgozunk.

Közel tíz éve csináljátok, ez azért elég hosszú idő.

És azóta nagyon sok minden változott. Egyrészt a hajléktalanok, tehát egy-két emberünk van, aki kezdetektől ott volt, mint hajléktalan. Azóta nagyon sokaknak sikerült visszakerülnie a közösségbe, a társadalomba. Ők munkahelyet találtak, lett lakásuk, a családjukhoz kerültek. Sok sikertörténet van. És ez mind azért lehet, mert eleve többet akartunk annál, mint amit egy éjjeli szálló nyújtani tud.

Szeptembertől emiatt nyitottunk nappali foglalkoztatót, ami arra hivatott, hogy azoknak az embereknek segítsen, akiknek lehetőségük van továbblépni, fejlődni, előre mozdulni az életben. Nekik biztosítunk ezáltal teret arra, hogy megtegyék a kellő lépést. A nappali foglalkoztatás arról szól alapvetően, hogy felmérjük azokat az embereket, akik akarnak egy picit többet, és megnézzük azokat a pontokat az élet minden területén, ahol tudjuk őket segíteni. És emellett persze természetesen olyan tevékenységek is vannak, ami szocializálódás, rekreáció, kirándulás, mert ezek az emberek különben éjjelre bejönnek a szállóba, reggel pedig kimennek. Azt vettük észre, amikor az önkéntesekkel egy filagóriát építettünk – hogy ha esik vagy ha hideg van legyen hova behúzódjanak -, hogy lemennek a filagória alá, leülnek egymás mellé a padra, egészen közel, de egy szót sem szólnak egymáshoz.

Ezekben az emberekben annyira erősen jelen van az, hogy ők egyedül vannak, nincs senkijük, hogy magukra lettek hagyva, hogy egyesek már nem is nyitottak a kommunikációra. A nappali foglalkoztató erre hivatott, hogy ezeket a kommunikációs gátakat lerombolja, és fejlessze a szociális készséget.

Minden reggel áhítattal kezdünk, aztán egy rövid beszélgetés jön, az előző napnak az értékelője: hogy mit csináltak, hogy élték meg. És most már beszélgetnek. Már mesélnek a saját életükről, és jönnek olyan kérések is, hogy például az egyikük nagyon sokat olvasott egy adott témában, és beszélne erről a többieknek. Úgyhogy látjuk, hogy volt értelme a nappali foglalkoztatásnak.

A többéves munkátok pedig látható eredményekkel is járt a városban.

Valóban. Azt látom, hogy a hajléktalan lét, mint olyan, már nincs annyira megbélyegezve Sepsiszentgyörgyön, mint évekkel ezelőtt. Lehet, hogy nem mindenki emlékszik a kilenc-tíz évvel ezelőtti állapotokra, de akkoriban nagyon sok hajléktalan volt az utcákon. Ott feküdtek a padokon és más helyeken. Most, ha az utcán sétálnánk, és megmutatnám, hogy kik hajléktalanok, nem hinnéd el, mert másképp jelennek meg az utcán. Már megfogalmazódott az igény bennük arra, hogy tisztán akarjanak járni, és ez már óriási siker. Mi pedig eddig is és ezután is mosni is fogunk rájuk.

Igaz, most is vannak még páran, akik nehezen mozdulnak ki a szenvedélybetegségükből. Ez az ő esetükben egy ördögi kör. Mert tudják, hogy betegek, alkoholisták, de hiába tudatosították és hiába vannak anonim csoportok, különböző központok, ahol befogadnák őket, még nem tudnak absztinensek maradni. De még így is minimális azoknak a száma, akiket így látsz az utcán, mert egyrészt bejönnek a nappali foglalkoztatásra, vagy részt vesznek valamilyen tevékenységben, munkát találtak, vagy visszajárhatnak napközben a családjukhoz.

Attól, hogy nem látszanak annyira, hajléktalanok még mindig nagy számban akadnak. A mostani árak mellett pedig sokan kerülhetnek hasonló helyzetbe. Ti tapasztaltatok az elmúlt időszakban növekedést?

Az utóbbi hónapokban nagyon sok hajléktalan sorsra került ember jelent meg a hajléktalan szálláson. Nekik általában volt egy kis lakásuk, garzonjuk, viszont megszűnt a munkahelyük vagy balesetet szenvedtek. Tehát nagyon sok ilyen kis apró dolog miatt kialakult egy helyzet, hogy a felgyűlt adósságok miatt elvesztették a lakásukat. Ilyen esetek érkeznek hozzánk, most még valószínűleg lesz egy jó pár. Már megkerestek olyanok, akiknél le van vágva a villany, a víz, a gáz, és télre be szeretne jönni, mert nincs, ahova mennie. Ezek az emberek, akiknek a lakhatásuk nincs rendezve, vagy nincsenek meg a kellő körülmények hozzá, ők mind hajléktalanok. Ilyenkor a jobbik eset az, ha bekerülnek hozzánk, és – például azért, mert szégyellik – nem az utcára mennek, mert ha nem kérnek segítséget, akkor nem tudunk róluk, nem tudunk segíteni nekik, és valóban láthatatlanok maradnak még számunkra is.

A korábbi évekhez képest mennyire jelentős most ez a növekedés?

Tavaly volt az első év, amikor a megszokotthoz képest több olyan ember jelent meg, akiknek nem volt hová menniük. Mivel idén már a tél beállta előtt többen is megkerestek, legalább dupla annyi emberre számítok, azok közül, akik ilyen helyzetbe kerülnek, és fel is keresnek bennünket.

Fontos tudni, hogy ezek mind sepsiszentgyörgyiek, mivel létezik egy partnerszerződésünk a polgármesteri hivatallal, amiben van egy olyan kikötés, hogy csak sepsiszentgyörgyi lakhelyű, születésű illető kaphatja meg ezt a szolgáltatást. Mi ezt annyival egészítettük ki, hogy senkit ne hagyjunk az utcán, hogy van egy ilyen hétnapos időszak, amikor máshonnan is bejöhetnek, és ez alatt meg kell oldjuk a problémát, és megkeressük azt a hajléktalanszállót, ahol hosszabb távra be tudják fogadni őket.

A kapacitással, hogy álltok?

Alapvetően ötven helyünk van, amit ha kell, a téli krízis időszakban tízzel ki tudunk bővíteni, matracokkal, úgyhogy senkit nem hagyunk az utcán. Egyébként ebből 8 hely a nőké. A szállón most összesen 25-30-an vannak, ebből egy nő.

A nők inkább szégyellik felvállalni a szociális helyzetük a társadalom előtt, ezért kevésbé akarnak segítséget kérni?

Van egy olyan jelenség is, hogy azért kerülnek többségében férfiak hozzánk, mert a nőket valahogy könnyebben befogadják, segítik. Sokat számít, hogy ha egy férfi befogad egy nőt maga mellé, akkor általában a nő tudja őt segíteni: tud főzni, mosni, takarítani. Ez fordítva nem mindig van így. Sok mindenre visszavezethető, hogy miért van ez így, de 90-10 százalékos a férfi-nő arány.

A Máltai Szeretetszolgálat viszont nem csak hajléktalanokkal foglalkozik. A csíkszeredai romák felzárkóztatása mellett évek óta jelen vagytok a sepsiszentgyörgyi Őrkő negyedben is, ahová 2023 novemberéig 50 szociális ház fog épülni. Illetve, azokkal a romákkal is foglalkoztok, akik a városba már be tudtak költözni. Hogy áll a város most ilyen téren?

Szociális téren Sepsiszentgyörgy már annyival is előrébb van Csíkszeredához képest, hogy a polgármesteri hivatal már eleve rendelkezett szociális lakásokkal, illetve szükséglakásokkal is, amelyek bevethetőek, amikor erre a lakosságnak szüksége van. Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala ezeken kívül magánlakásokat vásárolt, hogy szociális lakásként bérbe adják az Őrkőről kiköltöztetett roma családok számára, akiknek a házát lerombolják. Ők egy kritériumrendszernek kell megfeleljenek ehhez, amit Csíkszeredában is alkalmazunk.

Az önkormányzat 50 szociális lakás építését is célul tűzte az Őrkő negyedben. Ezeken kívül egy valamikori panzió, a Bobó panzió épülete is a tulajdonába került a Május 1. utcában. A kétszintes épületben akkora szobák találhatók, hogy különálló lakásként is értelmezhetőek. Az egykori panzió felső szintjére így roma családok költözhetnek be, akikkel az Őrkő negyedből való kiköltözést követően tovább folytatódik a foglalkoztatás. Az alsó szintjén szociális központot alakítunk ki.

A Sepsi Helyi Akciócsoport Egyesület (GAL Sepsi) által megnyert, és a szociális ügyekkel foglalkozó szervezeteknek számára kipályáztatott 7 millió eurós pályázatba ugyanis bele volt foglalva, hogy a pályázatot futamidejéig létre kell jöjjön a szociális központ is. Ugyanakkor ezt a pénzt ezer ember foglalkoztatására, és 350-400 ember alkalmazására lehet költeni. Így, amire a pályázat lejár, már óriási és látványos eredményeket fogunk elérni a sepsiszentgyörgyi szociális témában, mert legalább háromszáz munkanélküli embernek sikerülhet újra munkába állnia, és lesz a társadalom hasznos tagja. Ők emiatt pénzügyi stabilitásra találnak, a családjuknak pedig megfelelő körülményt tudnak biztosítani, a gyermekeik óvodába és iskolába járhatnak.