Emilia Șercan újságíró Sorin Cîmpeanu oktatási minisztert vádolja plágiummal

„Hogyan törvénykezik Sorin Cîmpeanu a saját hasznára: 2006-ban egyetemi tanárként plagizált, 2022-ben pedig miniszterként próbálja igazolni a plágiumát” – írja a PressOne. Sorin Cîmpeanu plágiumának története 2006-ban kezdődött, amikor egy eredetileg 2000-ben megjelent egyetemi tankönyvben két másik szerző által írt szövegrészeket – összesen 13 fejezetet – sajátított el. „A szerkezetet, szöveget, a képeket és a táblázatokban bemutatott adatokat összevetve olyan mértékű egyezést találtam, amely egyértelműen plágiumnak számít” – írja Emilia Șercan újságíró a PressOne által közzétett cikkében.

Az újságíró szerint a jelenlegi oktatási miniszter mindössze annyit tett, hogy rendkívül keveset változtatott a fejezetcímeken: „a mű fejezetcímeiben szereplő 117 szóból is mindössze ötöt változtatott meg” – írja az ankétot lefolytató újságíró, rámutatva, hogy a miniszter kisajátította a 13 fejezet szerzőségét, és az egyetemi kurzus megfelelő részeinek szerzőjeként adta ki magát. Az eredeti szerzők nevét a jelenlegi oktatási miniszter nevével helyettesítették a 2006-os kiadásban. Ezt a kiadást vizsgálva fedezte fel a plágiumot a PressOne szerzője, és az elkövetett csalást később kiadott nyomtatványokban is nyomon tudta követni, ugyanis a 2009-ben újra kiadott változatban is Cîmpeanu szerzőként jegyezte az említett fejezeteket.

Az elsajátított egyetemi tankönyv története 2000-ben kezdődik, amikor Sorin Cîmpeanu három másik szerzővel közösen írt egy egyetemi kurzust „Talajjavítás és öntözés” címmel. A másik három szerző: dr. Ioan Pleșa, dr. Ionel Jinga és Alexandru Ene. Közülük az első, Ioan Pleșa, Cîmpeanu doktori disszertációjának volt a koordinátora. Cîmpeanu hozzájárulása a kurzushoz mindössze két fejezet volt, ami kilenc oldalt jelent a mű 190 oldalából, amint az a PressOne által bemutatott tartalomjegyzékből kiderül.

Hat évvel később, 2006-ban Sorin Cîmpeana az „Öntözés, vízelvezetés, talajerózió elleni védelem. Növények öntözése” című egyetemi tankönyv teljes jogú szerzőjeként tüntette fel magát, azonban ez a könyv Emilia Șercan szerint megegyezik a 2000-ben kiadottal. Egy jelentős kivételtől eltekintve. A 2006-os kiadásban már csak két szerzős lett a munka: a jelenlegi miniszter mellett csak Ionel Jinga szerepelt társszerzőként.

Az új változatban Cîmpeanu 15 fejezet szerzőjeként lett feltüntetve, miközben a tartalom változatlan maradt: a 2000-ben aláírt két fejezeten kívül további 13 fejezetnek a szerzői jogait tulajdonította el, a doktori témavezetője, Ioan Pleșa professzor és Alexandru Ene egyetemi tanár által írt részeket. Cîmpeanu lényegében nyolc Pleșa által és öt Ene által írt fejezetet szignózott sajátjaként – jelzi a PressOne. Például a 2000-es kiadás 2. fejezetét, „A közvetlen terhelések meghatározása” címűt Ioan Pleșa írta alá, a 2006-os kiadásban pedig ugyanezt a fejezetet, ugyanezzel a címmel, Sorin Cîmpeanu jegyzi. Ugyanez vonatkozik a 2006-os kiadás 3., 4., 8., 9., 10., 11., 25., 26. és 30. fejezetére is. A PressOne megkereste Sorin Cîmpeanu oktatási minisztert, de nem reagált a plágiumgyanús egyetemi tankönyvről szóló kérdésekre.

A parlamenti vita előtt álló, a felsőfokú oktatást szabályozó új tanügyi törvénytervezetben egyébként a plágium vétségét, hogyha az egy három évnél régebbi esetre vonatkozik, akkor elévültnek tekintenék a jogszabály értelmében. Markó Bálint, a Babeș-bolyai Tudomyegyetem rektorhelyettese a Transtelex számára elemezve a tervezetet, a plágiumra vonatkozó cikkelyekről kijelentette: „Ami a plágiumellenőrzést illeti, a tervezet sokkal bővebben beszél a különböző dolgozatokhoz kapcsolódó vétségekről, vétségi formákról, tehát nagyon részletezi, adott esetben definiálja azokat. Vannak számomra nem túl szerencsés megfogalmazások, elég sok kérdőjel marad, hogy mit tekintünk plágiumnak és mit nem. Néha az az érzésem, hogy gumilabda lesz belőle, ha itt nyomom, akkor úgy lesz jó, ha amott nyomom, úgy lesz jó.”