A romániai népszámlálásról Tusványoson: meglesz az 1 millió magyar

,„Lesz-e 1 millió magyar Erdélyben?” – tette fel a kérdést Tusványoson pénteken Illyés Gergely moderátor, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet kutatási referense Barna Gergő szociológusnak, a Népszámlálás.ro kampánykoordinátorának, Kapitány Balázs demográfusnak és Kiss Tamás szociológusnak. Aktualitását az adja, hogy július végén lejár a népszámlálás második, személyes lekérdezésen alapuló szakasza is, ami a vártnál sokkal lassabb ütemben halad.

„Ez a népszámlálás vagy félig kudarc lesz vagy félig siker”

– vezette fel válaszát Barna Gergő. A szociológus bevallotta: az elmúlt nyolc hónapban jómaga „és a teljes rendszer is” belefáradt a népszámláláson való részvételre buzdításba és a cenzussal járó problémákba, amelyek annak ellenére jelentkeztek, hogy eredetileg minden adott volt a sikeres népszámláláshoz. Számításaikat viszont keresztbe húztak jogi, illetve az online kérdőívnél és a kérdezőbiztosok esetében is tapasztalt technikai problémák. Erre rátett még egy lapáttal az is, hogy a román politikum a statisztikai hivatalra (INS) hagyta a népszámlálás levezénylését, viszont az eszközök beszerzéséhez szükséges forrásokat határidőre nem biztosította. Barna szerint ezért is maradt „néma” a többségi társadalomban a népszámlálási kampány.

Kapitány Balázs problémaként említette, hogy a kérdezőbiztosokat nem fizették meg kellőképpen, rossz lakcímeket is kiosztottak számukra, és az online kérdőív nem volt elég közérthető. A kapacitáshiány pedig Székelyföldre is épp úgy jellemző volt, mint az ország többi részére, Marosvásárhelyen például több mint tíz körzetbe nem is találtak kérdezőbiztosokat. Bukarest lakosságának a felét, Temesvárénak az egyharmadát sikerült eddig megszámolni – részletezte a demográfus.

Az online kitöltést becslések szerint a lakosság mindössze 15 százaléka tudta egyedül megoldani, ezért is hozták létre a klasszikus népszámlálásra hajazó összeíró pontokat – fűzte hozzá Barna Gergő.

A kérdezőbiztosok annak ellenére is sokakhoz nem jutottak el, hogy már kétszer meghosszabbították a népszámlálás határidejét (legutóbb július 31-re). A hosszabbítás viszont Barna szerint nem a magyar közösség érdekeinek használ. A magyarok részvétele ugyanis eddig pozitív volt, aki akart, már részt vett közülük a népszámláláson, de ha az összeírás folytatódik, akkor a románok részvételi aránya nő, a magyarok súlya pedig csökkenhet. A szociológus szerint a népszámlálás egyik nagy kérdése lesz, hogy hány lakos kerül be a népszámlálás harmadik – és egyben utolsó – szakaszába, amikor már a regisztrációs adatbázisokból nyerik ki az adatokat, amelyek az etnikumot és a felekezeti hovatartozást nem tartalmazzák.

Ettől függ végül ugyanis, hogy mekkora lesz a magyarok etnikai súlya a romániai lakosságban. A magyarok részvételi aránya pedig meghatározza az etnikumhoz köthető közpolitika kérdéseit, a nyelvhasználatot, az anyanyelvi oktatást vagy az állami támogatás mértékét – hívta fel a figyelmet a szakember.

Barna a Transtelexnek azt mondta, egy héttel a népszámlálás második, lekérdezéses alapú szakaszának befejezése előtt 100 000 magyar maradhat ki a népszámlálásból. Ezt a számot viszont igyekeznek még csökkenteni. Július elején még több mint 50 ezerrel többre becsülték.

A problémák ellenére viszont a szociológus szerint még így is meglesz az 1 millió magyar a népszámlálás lezárása után, sőt talán ennél pár százezerrel több is. Leghamarabb december végére derül ki majd, hogy ez pontosan mennyi is lehet, amikor a részeredmények megérkeznek.

Barna Gergő szerint a 2011-es népszámláláskor a kérdezőbiztosok által összegyűjtött 19 millióhoz a regisztrációs adatbázisokból további 1,2 millió lakost tettek hozzá, ezzel lett 20 millió feletti Románia lakossága. Ez Kiss Tamás szociológus szerint ez nem egy objektív szám, de Románia nem is az objektivitásban, hanem a nagyobb lakosságban érdekelt az európai uniós források lehívása és az uniós döntéshozásban való részvétel miatt. Annak ellenére, hogy magyar szempontból óriási jelentősége van a népszámlálásnak, ez bizonytalanná teszi az adatokat – magyarázta.

Barna Gergő elmondta, hogy számításaik szerint 2011-ben a lakosság 6 százalékát, mintegy 1,2 millió személyt, köztük körülbelül 50 ezer magyart nem sikerült lekérdezni, az adataikat pedig utólag, különféle hivatalos nyilvántartásokból „emelték be” a statisztikákba. Ennek az 1,2 millió embernek a nemzetiségét vagy a felekezetét a mai napig nem lehet tudni.

„Szatmárnémetiben viszont el tudom képzelni, hogy azért nem tudnak már többet teljesíteni, mert egyszerűen nincs kit összeírni, mert hiába becsülték 91 ezerre a lakosságát, lehet, hogy valójában csak 75 ezer” – tette hozzá.

Kérdésre válaszolva pedig humorosan megjegyezte: Hargita megye megyeközpontja lehet, hogy áthelyeződik, mert az utolsó adatok szerint Székelyudvarhelyen már többen vannak, mint Csíkszeredában. (Mindössze 10-20 fő a különbség.)

A kérdőívről majdnem lemaradtak a székelyek

Illyés Gergely moderátori felvetésére Barna Gergő kitért a székely etnikum kérdésére. Emlékeztetett: 2022 elején „álmatlan éjszakákat” okozott az érintetteknek az, hogy az önkitöltős kérdőívben legyen-e székely nemzetiségi alkategória, ezt pedig Izsák Balázs Székely Nemzeti Tanácsa is elkezdte tematizálni.

A szociológus szerint a kulturális-politikai elit eleinte egyetértett abban, hogy jobb, ha csak a magyar kategóriát tartják meg. Attól tartottak, hogy ha például túl sok székely etnikumú személy lesz a népszámláláson, akkor a statisztikai hivatal nem a magyar kategóriába sorolja majd őket, hanem megfontol egy külön nemzetiségi kategóriát.

„Külső-belső nyomások hatására azt mondta az RMDSZ, hogy jó, akkor kerüljön be a székely kategória, de mindenképpen abban a formában, hogy legyen zárójelben mellette a magyar, mert ez a garanciája annak, hogy végül is a kettős identitást választják, és a székelyt utólag nem lehet leválasztani semmilyen formában. Amikor megjelent a végső kormányhatározat, akkor a zárójelek egyszerűen elmaradtak” – mutatott rá Barna.

Kiss Tamás azzal egészítette ki: a fókuszcsoportos interjús vizsgálatából az derült ki számára, hogy a székelyföldi magyaroknak túlnyomó többségének „székely-magyar identitása” van, ami nem a magyarral szemben állított székely identitás. Azaz nem különálló, hanem a kérdőívben utólag bekerülthöz hasonlóan, a magyar alkategóriája a székely. Viszont dilemmás kérdésnek tartja, hogy ezzel szemben egy szűk szegmens esetében a székely identitás külön áll. És ez a fajta székely identitás jelent meg a mozgalmárok között, akik Facebookon kérték számon tőle, hogy „a székelyeket a magyar masszába akarja keverni”.

„Itt azért már a magyar és a székely identitás különválik, és gyakorlatilag ezzel a kérdezési technikával utólag a fene nem tudja különválasztani, hogy akkor ki mondta magát úgy székelynek, hogy magyar, és ki mondta magát úgy székelynek, hogy ő székely, és nem magyar. És az a mozgalmár, amelyik ott lobogtatja a 300 ezer székelyét, ugyanolyan joggal jelenti ki, hogy székely magyarok” – tette hozzá a szociológus.

A csángókról Barna Gergő azt mondta: 2011-ben és idén is javasolták a magyar nemzetiség alkategóriáját jelentő etnikumnak. Be is került a kérdőív tervezetébe a székely mellé a magyar alkategóriájaként, de előre látható volt, hogy nem fogják engedélyezni.

„Nulla volt a politikai realitása annak, hogy csángó bekerüljön a magyar alkategóriába a román nemzetállamban. Maga a csángó kategória is összetett, mert vannak barcasági, gyimesi csángók, meg bukovinai székelyek, és a román kisebbségpolitika megkérdőjelezné azt, hogy ezek a kategóriák a magyarnak a regionális identitásai. A román állam a két világháború között, majd a II. világháború alatt a csángókat a román nemzetiség szubkategóriaként próbálta meg felépíteni és intézményesíteni” – egészítette ki Kiss Tamás.

Székelyföldön a románság igencsak elöregedett

Kapitány Balázs a panelbeszélgetésen elmondta, hogy a romániai magyarok gyermekvállalási kedve nagyságrendileg ugyanolyan, mint a magyarországi magyaroké, a halandósági viszonyok talán egy leheletnyivel rosszabbak, de a vidéki Magyarországéval megegyeznek. Magyarországhoz képest szerinte plusz veszteséget az asszimiláció és a kivándorlás okoz, a demográfiai alapok viszont szerinte ugyanannyira stabilak. Megállapította: Székelyföldön az erőteljes magyar többség garantálja a közösség jövőjét, és csak egy katasztrófa tudná ezt megváltoztatni a közeljövőben.

Kiss Tamás ezt azzal egészítette ki, hogy Székelyföldön a románság igencsak elöregedett, és sokkal rosszabb demográfiai állapotban van, mint a magyarság. Vannak a szórványterületek, ahol az elmúlt népszámlálások a román közösség gyors felszámolódását mutatják, és ezért is lesz érdekes a népszámlálás mostani eredménye.

„De legalább ennyire izgalmas, hogy a vegyes területeket sikerül-e etnikailag stabilizálni. Az észak-partiumi területen a románságnak nagyon gyöngék a termékenységi viszonyai. Eléggé sok magyar roma van, akik viszont ilyen értelemben a magyarság aránynövekedéséhez járulhatnak hozzá. Illetve izgalmas kérdés számomra Marosvásárhely és környéke, hogy ott mik lesznek az eredmények, mert megmutatja, hogy stabilizálható-e a magyarság” – tette hozzá.